Befejezés

Már fellélegezve jöttem ki a az FBI legfelső bíróságáról, ahol rám és a húgomra mért büntetést adtak, amin persze Dean sokat javított. A húgomat végérvényesen nem tudtam megmenteni ettől az élettől, hiszen a börtön büntetéstől eltekintenek, hogyha tíz évig szolgál az oldalukon, így innentől egy csapatban leszünk. Tőlem pedig elvették a csapat vezetői címet, mert a gondatlanságommal rengeteg ember életét veszélyeztettem, többek között a csapatomét, így Dean új vezetőt választ majd. Mondhatni könnyedén megúsztuk a legalapvetőbb figyelmeztetéssel.
-Tudtam én, hogy nem vágnak sittre. -ölelt át nevetve Austin és mintha egy kicsit megkönnyebbültnek tűnt volna, amikor meglátott, így nyugtatóan rámosolyogtam .
-És most mi lesz velünk? -fordultam Dean felé, aki épp most jött le a hivatal lépcsőiről, közben pedig a nyakkendőén lazított.
-Egy hónap szünetet kaptok, mert elég komoly feladatot oldottatok meg. Haza mehetsz.-tartott egy kis szünetet én pedig úgy éreztem nem jutok levegőhöz. Annyi év után.. -Addig nézek egy kis házat a szigeteken az ottani irodához közel, ugyanis folyamatosan ölik meg a kémeket. Valószínűleg a maffia ügyébe fogunk keveredni, úgyhogy kössétek fel a gatyátokat gyerekek!
-Nem lesz vele gond.-nevetett Kiara és látszólag felhúzta az említett ruhadarabot.
-Amiről még szót kell ejteni , Faytől elvették a csapat vezetés jogát én pedig Kyle-t szeretném kinevezni , mert úgy gondolom el fogja bírni ezt a feladatot. - folytatta a főnökünk komolyabb hangot, de az információ tudatában Kyle folyamatosan engem kémlelt. A történtek után ez volt az első alkalom hogy hosszabb ideig tudott rám nézni.
-Rendben, köszönöm.- szólalt végül meg. Egy kicsit még beszéltünk, majd Jack félre hívott mielőtt értem és Nináért jött volna a taxi.
-Elég  esetlen voltál pár éve, amikor rád találtam, ugye tudod?!- nézett rám fél mosollyal -De mostanra kikupálódtál és a legjobb lettél a szememben , Fay!
-Köszönöm.-bólintottam hasonló mosollyal.-Te mihez fogysz kezdeni a szünetben?-kérdeztem rá, mert mióta a cégnél dolgozom sosem volt szünetünk, így kíváncsi voltam a  többiek tervére.
-Elkezdem a következő melót, csak előtte szerettem volna elbúcsúzni.
-Elbúcsúzni?!-zavarodtam össze.
-Áthelyeztek egy másik csapatba, Tokióba és vár ott rám valaki. -fejezte be egy szégyenlős mosollyal.
-Szóval beletrafáltam, hogy az előző akciód alatt volt egy lány, ugye?!- böktem ki egy kis idő múlva.
-Mindig igazad van..de bármikor hívhatsz , ha pácban vagy jó? -kérdezte meg én pedig csak bólintottam, mert egy szó se jött ki belőlem.
-Vigyázz magadra.-nyögtem ki mégis és szorosan átöleltem.

-Mit mondtál nekik?-kérdeztem Ninát a ház előtt. Még mindig az FBI-titkos szolgálati egyenruhámban voltam , csak most az összes cuccom nálam volt, azaz két bőrönd, mert a többi dobozban vár az új helyünk  szállítására.
-Azt hogy hozok egy meglepetést. -mosolygott bíztatóan és  az ajtó felé taszigált .
-Esküszöm az első küldetésemnél se izgultam így, mint most.- suttogtam neki és remegő kézzel az ajtó felé nyúltam.
-Elindultam a rövidke folyosón, és hallgattam a nappaliból kiszűrődő hangokat.
A kisebbik húgom ott tévézhetett anya pedig a nappaliból nyíló konyhában tevékenykedett.
-Azt hittem soha nem jössz már meg.-szidta gondolom Ninát, de helyette én szólaltam meg.
-Időbe tartott míg hazajöhettem.-mondtam remegő hanggal ami  a végére egy kicsit el is csúszott
A szoba összes tagja felém kapta a tekintetét, anya pedig a meglepődöttségtől kiejtette a tányért a kezéből a  és remegő kezét a szája elé tette, ahogy sírva fakadt.
-Sajnálom.-nyögtem ki s átszeltem a szobát, hogy a karom közé vonhassam egy pillanatra.
-Fay?-kérdezett rá óvatosan a nem is olyan kicsi testvérem. Most léphet be a serdülő kórba.
-Én vagyok az kicsim.- mosolyogtam rá a könnyeim között, majd az eddig lesokkolva állt apához rohantam és a másik húgomhoz.
-Nagyot szólt a meglepetésem, ugye?!- jött be a cuccaimmal Nina de egyedül én mosolyogtam rá, a családom többi része inkább nem akart hinni a szemének.
-Mi történt veled?-simogatta az arcomon lévő sebeket anya, én pedig nagyon lassan elkezdtem mesélni mindazt, ami valójában történt  és őket kémleltem. Hol a reakciójukat néztem, hol pedig a sok változást , ami történt a házon és rajtuk is. Mintha az idő során belefáradtak volna valamibe, de most boldogságot és reményt láttam csillogni, így folytattam a történetemet.
Szinte lehetetlen volt elhinnem erről az útról, amit éveken át jártam , hogy most végre lezárt, hogy vége van mindennek, amitől eddig féltem. Nem tudtam felfogni, hogy vége, biztonságban van mindenki, mert eddig így éltem, és talán ez a szakasz az életemben örökké félelmetes pont marad, mert ez már az életem részévé vált és a lényem egy részét alakította. Ez miatt rettegtem nappal és sírtam át az éjszakákat. Ez miatt veszítettem el mindent és jöttem rá a rideg valóságra.De most helyre hoztam és közben egy második családot is találtam, így nem bánom. Mostantól bátran szembe merek nézni talán mindennel..

14.fejezet

Sziasztok! Sikeresen megírtam a részt és már csak egy befejező rész maradt ebből az évadból, de rögtön utána jön a második évad. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :) 

-Hogyan.. ?-léptem csodálkozottan Nina felé. A gyomrom remegett, ahogy végignéztem rajta. Nina és
köztem csupán 2 év van, de mégis kislány volt még amikor elmentem. Most pedig fiatal, erős szinte felnőtt.
Megakartam simítani az arcát és magamhoz ölelni , de a keze hatalmasat csattant az arcomon. A fejem oldalra bicsaklott és égett az ütése helye, de nem mutattam semmit. Tudtam, hogy miért adta.
-Becsaptál minket. Hagytad hogy elhiggyük.. Az életünk teljesen megváltozott nélküled, mi is megváltoztunk miattad. Sokáig gyászoltunk és sose léptünk tovább, te pedig mindvégig nyugodtan élted az álmaid...-vágta a fejemhez nyugodtan, mintha már ezerszer végigpörgette volna ezt a képet.
-Nina el kell tűnnöd innen velem. Nem jó helyen vagy, mindent elmagyarázok csak gyere velem! -kérleltem. Az első mondatomnál az ismerős öltönyös férfit néztem, aki kicsit mintha megöregedett volna már, majd a húgom szemébe, hogy lássa rajtam, igazat mondok.
-Nagyon is jó kezekben vagyok. Ő segített megtalálni téged. Ő őszinte volt velem, míg te nem.
-Nem értesz te semmit. Gyere velem!-szóltam rá és közben észrevehetetlenül előcsempésztem egy dobókést. Soha nem hibázok és most se lett volna  másképp, de hiába voltam gyors az utolsó pillanatban sikerült meglöknie a kezemet , így 2 centivel elhibáztam és a férfi vállát csak súrolta.
-Mit csinálsz..?!-ordítottam rá Ninára és a karommal folyamatosan védtem ki az ütését. Erős és precíz ütése volt, de a rutin miatt letudtam volna győzni . De nem szerettem volna bántani, képtelen voltam rá, így ha egy-kettő helyen sikerült is megütnie , a többségét próbáltam kivédeni és megpróbálni beszélni vele, hogy észhez térjen.
-Teljesítem a feladatomat, megvédem őt és hazaviszlek. -nyögte az ütései között és amíg én a karjára és a szavaira figyeltem , addig ő kihasználta az alkalmat és hasba rúgott. Az erőtől nekiestem a falnak és egy kicsit megszédültem, amikor kinyitottam a szememet, de innentől semmit nem tudtam tenni, mert lefogott 4 ember, akik ebben a pillanatban léptek be. Egyet sikerült a földre rántanom, de a többivel nem tudtam mit kezdeni, így kénytelen voltam a megfelelő alkalomra várni.
-Azt hiszem , nekünk még van egy kis elintézni valónk . -jött elő Blake, az öltönyös öreg férfi.- Mi történt Fay? -kérdezte szelíd rekedtes hangon és amíg ő felém lépett, addig az öltönyösök térdre kényszerítettek.
-Felgyújtottad a házam, mi más történhetett volna?- mosolyogtam fanyarul.- Hol van a lány az iskolából?
-Már rég elengedtük. Nina szerint felesleges volt fogva tartanunk , mert nem kockáztatsz el fogsz jönni. Minden az ő ötlete volt, hát nem okos lány?! -húzta magához az említettet és félig átkarolta,én pedig egy kicsit megbántam hogy az előbb nem adtam neki én is egy pofont.
-Most pedig megölünk, ahogy kellett volna már korábban is. - közölte hideg vérrel Blake, és tisztán láttam a húgom döbbenetét.
-De azt mondtad..-fordult felé.
-Ne legyél naiv Nina..ez az első lecke ebben a szakmában.-ráztam a fejem és mivel a földön térdeltem, könnyedén elő csempésztem az eddig lábamat nyomó késeket. Mivel a kezemet erősen fogták, így majdnem kitörtem azokat, de akkor is a lábszárukba szúrtam, majd a pillanatnyi helyzetet kihasználva kigáncsoltam és a könyökömmel orron vágtam a harmadik tagot, de mivel nem tudtam nagy erőt kifejteni , ezért csak megtántorodott, de körbeölelt és majdnem  összeroppantott a kezével. Ekkor láttam meg a piros villanást ő pedig kiterült. A biztonsági ablak vas zár már le is ereszkedett, de tisztán elkaptam a fekvő Jake látványát. A férfi összeesett , de a másik kettő már talpra kecmeredett. A húgom Blaket próbálta visszatartani, de Blake sokkal tapasztaltabb volt nála, így jó pár horzsolás volt látható már Ninán és tisztán láttam ahogy a vörös vér csurog le a halántékán.
-Ne!- kiáltottam fel és oda akartam menni segíteni neki, de valami illetve valaki hátba rúgott , majd rögtön a bordáimon éreztem az acél bakancs orrát. Nem törődve a hasogató fájdalommal még a következő páros rúgás előtt felugrottam és átfordultam az egyiken, a kezemet pedig a átkulcsoltam és a másikkal megtartottam. Így én írányitottam őt és pajzsként használva kivédtem a másik ütését, majd el is engedtem mivel már nyúlt a karomért, hogy átdobjon , de a reflexeimnek köszönhetően nem sikerült neki.
-Felmentő sereg!-kiabált körbe Austin és Kyleal együtt berohant a szobába. Mind kettőjük arcán vér folt volt, de ahogy rájuk néztem komolyabb sérülést nem láttam, így feltételeztem, hogy nem az övéké. Az őket követő őröket kénytelenek voltak elintézni, én pedig harcoltam a két férfival, amíg le nem sikerült lőnie valakinek őket. Rögtön a húgomékhoz fordultam és sikerült ellöknöm Ninát, mielőtt Blake kitörte volna a nyakát. Ezekben a röpke percekben előhúzta a revoverét és a fejemhez szegezte ,miközben Kyle őt célozta.
-Austin, juttasd ki a húgomat! Kérlek!- néztem rá , mert a kintről beszűrődő golyó záporokból nem voltam benne biztos hogy egyedül kijutna, nem ölné meg valaki , és azt biztosra tudtam, hogy nem menne el a saját lábán. Autin teljesítette a kérésemet és felkapta Ninát a hátára. És ő akárhogy próbált , akármilyen harc modort választott Austin lefogta és elkezdett kifelé sétálni vele.
-Kicsi az esélye, hogy engem találsz el !- röhögött mögé bújva Blake és hátrálni kezdett, miközben a hosszú és hideg vasat a halántékomhoz nyomta. Szinte lyukat fúrt a fejembe, én pedig a számba haraptam, hogy ne sírjam el magam. Fáradt voltam és mindenem fájt, de nem akartam meghalni. Ha megpróbálnám kiütni a kezéből vagy csak egy pillanatra megmozdulnék tisztában voltam vele, hogy lelő, mert már láttam őt ehhez hasonló helyzetben. Ha halott vagyok még pont feltudja fogni a testem Kyle lövését ő pedig eltudná intézni mindkettőnket. Remegett a kezem, de mégis hátra fejeltem és pillanatokon belül eltoltam a kezemmel a fegyvert, mert már , ahogy számítottam is rá, lőtt, ahogy Kyle is. Pontosan a vállt találta el, így nem ölte meg. A földre terítettem és az öklömmel verni kezdtem. felszakadt a bütykömről a bőr, de megérdemelte. Tönkretette az életemet, elválasztott a családomtól és kishiján megölt engem és Ninát, de abbahagytam mielőtt elveszti a tudatát.
-Nemfoglak megölni.Végigfogom nézni ahogy letöltöd a hátralévő életedet egy kicsi , mocskos cellában. -közöltem vele nyugodtan , és a felemelt kezemet visszaengedtem a kezem mellé. A Kyltól kapott bilincset a csuklója köré csatoltam és elindultunk hárman a vészkijárat felé, ahova annyira igyekezett. Blake mondani akart valamit, de csak hörgés és vér jött ki a száján.
A hatalmas hajómúzeumot megkerülve embertömeggel, pontosabban rengeteg kémmel találtam szembe magamat .
-Erre.-mondta Kyle és az egyik autóhoz közeledtünk, ahol Dean is ott volt.
-Elkaptuk. -mondtam és lesütöttem a szememet, mert nem bírtam elviselni a szikrázó tekintetét, de leszidás helyett elvette a rabot és bevitette a kocsiba engem pedig szorosan átölelt.
-Olyan vagy, mintha a lányom lennél, úgyhogy jogom lenne leszidni téged, de túlságosan örülök, hogy életben vagy.-mondta én pedig visszaöleltem.
-A húgom..
-Nina biztonságban van. Pár embert elvesztettünk bent, de a csapatod kisebb nagyobb sérüléssel megúszta és már jönnek ki, csak körbejárják az épületet még egyszer.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá. Ő tisztázta velem, hogy Ninát kihallgatják és csak utána tudok vele beszélni, de elintézi nekem, hogy ne kapjon nagy büntetést, majd Kylal magunkra hagyott.
-Nem is tudom, mint mondjak..vagyis tudom, csak.-kezdtem el zavartan, de ő közbe szólt.
-Ne mondj semmit, mert már nem érdekel. Megmentettem egy csapattársam életét, és segítettem elkapni a körözött , veszélyes embert. Ennyi történt, semmi több. -a szava hallatán bólintottam.
-Tudod, amit az iskolában mondtam..-kezdtem ő pedig szórakozottan hátra dőlt, de a szeméből sütött a harag, ami olyan érzés volt, mintha kést forgatna bennem.
-Valahogy sejtem, hogy nem gondoltad komolyan, de legyen igazad. Megkapod amit szeretnél és nem történt semmi, jó Fay?! -röhögött fel keserűen, majd komolyabb lett. - Itt voltam neked, nem csaptalak be. Türelmes voltam és próbálkoztam, ha kellett még azt is hagytam, hogy úgy bánj velem, ahogy szeretnél. Mondhatni az élethű boxzsákod voltam, de téged nem érdekelt. Még szerencse, mert már engem se. Az összes reményemet feladtam veled kapcsolatban. Mostantól csak csapattárs, ahogy szeretted volna.

-Ez nem igaz.-ráztam a fejemet , de egy dolgot se tudtam volna megcáfolni, kivéve azt , hogy igenis érdekelt mindaz , amit értem tett, csupán féltem. 

-Már nem érdekel. Többször nem fogsz belém rúgni.- Dőlt el a kocsitól és ott hagyott.

13.fejezet

Egy utolsó simításra belenéztem a tükörbe. Az este túl sokáig fent voltunk és ez  súlyosan meg is látszott rajtam. Elsőnek Deannel beszéltünk a sütiben rejlő fenyegető üzenettől. Szerinte csak valami buta szórakozása valakinek, ha pedig mégse ki vagyunk képezve , hogy tudjuk kezelni a helyzetet. Legalábbis ez volt az ő véleménye, majd mivel sietett ott is hagyott minket, de a  sütit és a cetliket elvitte analizálni, hogy tegyen valamit értünk. Én még marasztaltam a többieket, mert jobban tisztázni akartam velük a lehetséges helyzeteket. Szűkség volt rá, hogy  oda figyeljünk a körülöttünk lévő dolgokra és össze tartsunk és az én feladatom kézben tartani ezt. Legalábbis felelős vagyok értük , így  felállítottunk pár alapszabályt , míg végül hajnali három nem lett . A fáradtsághoz már hozzászoktam , szóval pár bögre kávéval biztosítottam a napomat, de most Kyle miatt a külsőmmel is jobban elkezdtem foglalkozni, pont ezért kentem még egy réteg alapozót a fejemre, hátha eltünteti a karikákat. A hosszú vöröskés hajamon még egyszer átfutottam egy fésűvel, majd kinyitottam az ajtót és lesétáltam a nappaliba, ahol elvileg találkozunk. Eleinte üresnek tűnt, de ekkor kiszúrtam a kiskutyát a kanapé mellett feküdni . Az orrát az ágyról lelógó kézhez dugta és úgy aludt közösen Kyle-al.
-Hétalvó! Elkésünk!- mondtam neki, majd a nyöszörgésére közelebb mentem és lekuporodtam az apró szabad helyre.Úgy látszik neki már nem volt ereje felmenni a szobájába, így elaludt a tegnapi ruhájába.
-Fel kéne kelni!-mondtam a leglágyabb hangommal, és bár máskor leborítottam volna egy pohár vízzel ébresztőként most inkább az arcához emeltem a tenyerem és simogatni kezdtem a  borostás pofiját. Ő válaszul oldalra fordította a fejét és belepuszilt a tenyerembe, majd a fejét rázta.
-Nagyon beteg vagyok. Lehet meg is fogok halni, szóval nem tudok suliba menni. -suttogta a reggeli rekedtes hangján.
-Na és mi gyógyítana meg , édes?-nevettem  és fél kézzel az simogatásért pitiző kutya fülét kezdtem vakargatni.
-Ha itt maradnál velem egész nap az ágyban. -próbálkozott és bár  az elején sikerült az arcára erőltetni egy elgyötört arcot, most azonban a féloldalt felkunkorodó szája megtörte a varázsát.
-Nem lehetséges. Munkánk van. -húztam el a számat ő pedig meglepetten, de  kaján vigyorral hirtelen felült .
-Csak ennyi a probléma?!
-Nem , igazából nem heverésznék veled még egy ágyban , de ne akartalak elszomorítani.-jegyeztem meg nevetve ő pedig határozottan a derekam után kapott és átpördített a másik oldalra. A bal oldalamon  a kanapé háttámlája akadályozott a másikon pedig ő feküdt mellettem.
-Hazudós. Mindenki imádna mellettem feküdni. Cooper is szeret.- mondta gyerekes büszke fejjel.
-Cooper bárki mellett szívesen alszik, akitől kaját kuncsoroghat , szóval ő nem igazi érv.-ráztam meg a fejem .
-Nem igaz.-tagadta mosolyogva és a szeme ismét csukva volt, csak most már engem használt a párnájának.
-Tényleg mennünk kell. Zuhanyozz le és indulás.-lökdöstem le magamról Kyle-t.
-Alig aludtam.Nem tudok koncentrálni.-rázta a fejét és párnát szorított a fejéhez.
-Egy délelötnyi pihit kapsz, de több ilyen nincs. Bírnod kell a strapát, most már te is kém vagy. -mondtam egy kis idő után és elindultam kifele az ajtón, .
-Ne csinálj semmi hülyeséget,jó Fay?-kérdezte és a hangjában megbúvó féltés miatt egy kicsit elmosolyodtam.
-Rendben.-hazudtam és elindultam a buszmegállóhoz. Az iskolában egyre nagyobb híre volt, hogy egy ideje nem volt emberrablás és ez néhány diákot még inkább aggasztott, viszont mikor délben kinyitottam a szekrényajtómat egy pillanatra összerándult a gyomrom .Egy újabb kosárnyi süti volt a szekrényemben   , csakhogy ezek között a padtársam képe volt. A foton a lány összekötözve, véresen és megtörve nézett a kamerába.
Körbenéztem, hátha figyel valaki, de csak órára siető tanulókat láttam, így megfordítottam a fényképet, hogy megnézzem mi van a hátulján .
-Elmebeteg.-morogtam magam elé, amikor csak mondattöredéket olvastam fel és tördeltem a többi szerencsesütit . " Ahogy a mondás tartja; minden ott fejeződik be, ahol elkezdődik. Te még megmenthetsz mindenkit, ha egyedül jössz. Siess, mert az óra, hamar elketyeg mögötte és a végén a lány meghal a hajó szívébe. "
A fecniket a zsebembe gyömöszködtem és hangosan bevágtam a szekrény ajtaját.
-Mi történt.?-halottam meg Kyle mély suttogását a fülem mögött.
-Mit keresel itt? - néztem rá meglepetten.
-Féltelek. Főleg a tegnap este miatt. Kitelik tőled, hogy hülyeségbe ütöd az orrod, így inkább bejöttem.
-Nem kell rám vigyázni. -ráztam meg a fejemet, miközben a sértettség végigkúszott a testemen.
-Fay, ha nem mondod el mi történt, nem tudok segíteni.- mondta lassan és nyugodtabb hangerővel. A kezem után nyúlt , de elhúzódtam. Nem tudtam eldönteni, hogy el mondjam e a többieknek az újabb üzenetet, de világosan leírta, hogy a lány meghal, ha nem egyedül leszek. És egy kisebb baki miatt, ha lelepleződünk ő meghal.
-Nem történt semmi. -hazudtam ő pedig olyan arcot vágott amitől megijedtem. A száját összehúzta és a szemeivel mintha felnyársalt volna.
-Miért nem tudsz megbízni bennem? -lépett közelebb és a hangereje erőteljesebb volt a kelleténél.
-Mert nem szeretnék! Értsd meg , hogy nem lehet! -ráztam a fejem és fél szemmel észre vettem, hogy egyre többen kezdtek nézni.
-Fay, nem vagy egyedül. -próbálkozott halkabban, lágyabb hangon. -Itt vagyok és a többiek is.-egy nagyon hosszú pillanatra megfordult a fejembe, hogy mindent elmondok, de mikor kinyitottam a számat , mégsem jött ki egyetlen egy igaz mondat se.
-Nem történt semmi Kyle, és nincs több mondani valóm. Én vagyok a csapat irányítója és én tudom, hogy mennyi információra van szűkségetek meg , hogy mi az amit bírok egyedül. -mondtam kimért hangon , rezzenéstelen arccal. pedig valójában kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy szükségem lett volna a segítéségre, de néha muszáj nemet mondanunk még magunknak is.-Most pedig ha megbocsájtasz. -mondtam érzéstelenül és kiakartam kerülni őt,de elkapta a karomat.
-Nem hiszek neked! Hazudsz! Mondtam már, hogy ne csapj be Fay és nemcsak azért, mert a csapattársad vagyok, hanem mert együtt vagyunk! -nézett mélyen a szemembe. El se gondolkoztam azon , hogy hogy gondol ránk, vagy hogy én , hogy gondolok, de ebben a pillanatban nem volt más lehetőségem. Annyira örültem volna ennek a mondatnak, még az üzenetek előtt, de most midnezek után röjöttem, hogy ennek a kapcsolatnak semmii esélye nem lenne. Nem tudnék teljesen összinte lenni vele, nem tudnék megfelelni neki, és legfőképp túl kell élnem az estét, amire egyre kevesebb esélyt láttam, mást pedig nem szeretnék belehúzni a halálba.
-Köztünk nem volt semmi. Sajnálom. -nyögtem ki . Egy pillanatra a szemébe néztem , de hiányzott belőle a szokásos csillogás, most sima fakó barna volt. Egy puszit nyomtam az arcára és mélyen beszippantottam az illatát, de ő mégse moccant. Az egész teste feszült volt a kezem alatt , mégis olyan volt, mint egy megfagyott jégcsap.
10 percet vártam a hazafelé vezető buszra , majd elmerültem a gondolataimban, csak arra eszméltem fel , amikor a szobám ajtaját zártam be magam után, és jegyzetpapírra vetettem a gondolataimat, hogy könnyebben átlássam a dolgokat.
 Az már biztos hogyha utalt rá, akkor tudat alatt tudnom  a helyszínt, de akármennyire próbálkozok nem jut semmi értelmes az eszembe, így a hajó kulcsszóra koncentráltam. Egy hajón lehet a lány , ezért bepötyögtem az összes hajóutat, megállított hajókról kerestem hírt és kikötő betöréséről, míg végül be nem ugrott egy múzeum. Nagyon rég óta zárva tartják , tehát tökéletes hely a fogvatartóknak , az én régi cimboráimnak. Hiszen az én első "küldetésem " is ezen a helyen volt. Akkor még üzemelt a helység és az egyik este beküldtek , hogy fegyverkereskedelem lesz itt. Ez volt az első akcióm, de az utolsó is. A múzeumban volt egy hatalmas hajó , én pedig annak a tetején vártam az embereket, akiket meg kell, hogy akadályozzak. Izgalmasnak találtam, és úgy gondoltam, hogy a anyuék büszkék lesznek majd rám , ha egyszer megtudják, de csak félig végeztem el a feladatom, mert a fegyverharc közepette rájöttem, hogy melyik oldalon is vagyok,és mi történne itt valójában. Megpróbáltam kilépni , felmondani, de nem engedtek. Ránk gyújtották a házunkat én pedig félig meddig meghaltam.
Egyre nehezebbre esett lélegezni, pánikroham kapott el. Hónapok óta figyelnek, ők állnak minden mögött , most pedig be akarják fejezni! Biztosan fognak ölni,hiszen az az este óta erre készülnek, de ha nem teszek valamit akkor a lányt végzik ki. Szólhattam volna valakinek, de ők nekik több idejük volt, már mindenre gondoltak , így csak egy lehetőségem volt.
 Sírva rogytam a földre és lélekben elbúcsúztam az összes személytől és dologtól , amit szerettem. A családom emléke, a csapat, ez a munka okozta örömei..,, de minderről végülis én tehettem. Én indítottam el a lavinát magam alatt a gyerekkori nyugtalanságommal, mert valami többet akartam. Kalandot, így pedig elvesztettem mindent amire most vágyok és akkor nem becsültem meg.. a normális tinikort, a szerelmet, ami most kezdett volna kialakulni..a családot, de ha megmentem a lányt, akkor ez még neki megadatik. Ő még megszerezheti ezeket és nem kell miattam lemondania ezekről. Ez az egy gondolat adott akkora erőt, hogy összepakoljak a szobámban, a régi őrzött fotókat utoljára elővettem és kitettem a szekrényre, majd elkezdtem feltenni magamra a mellényeket és fegyvereket pakoltam el, mindenre számolva. Az utolsó fegyver elrejtésekor vad kopogás , majd dörömbölés szűrődött át az ajtón.
-Fay, áruld el mire készülsz! És ez már nem kérés, hanem parancs!-kiabált Kyle. A kilincs folyamatosan mozgott, de az ajtó zárva volt, viszont imádkoztam, hogy bírja a zsanér még egy darabig a tombolását.
-Nem parancsolhatsz nekem, Kyle. Az én döntésem, hogy mit teszek, meddig megyek el.
-Te őrült vagy! Esküszöm, ha bejutok elviszlek egy pszichológushoz, hogy nézze meg a fejedet! Nem irányíthatsz mindent, nem érted?! -ordította .
-Fay, ne szórakozz!-kiabált Jack is, majd a lábukkal kezdték rúgni az ajtót. A jegyzeteimet besöpörtem egy fém kukába és rádobtam egy gyufát, majd kimásztam az ablakomon. Pont a garázs elé értem, amikor halottam, hogy betört az ajtóm , ők pedig kinéztek az ablakon, majd eltűnnek. Tudtam, hogy kevés időm , maradt így felpattantam a legelső motorra, amit még soha nem vezettem és nekiindultam a város túlsó felére, de nem egyedül voltam. Ciara is hasonlóan tett és a nyomomban volt, ráadásul neki nagyobb tapasztalata volt.
Az autók között cikáztam, és próbáltam minél gyorsabban menni, hogy lerázzam. A kereszteződésben pont egy kamion jött, de ha lassítok, vagy megállok, akkor utolér , így maximumra felpörgettem a motort és teli torokból sikítva, épphogy átmentem a kereke előtt, így kicsi előnyt szereztem. Pont befordultam a zsúfolt térre és otthagytam a motort. Ciara még nem ért utol, így leintettem egy taxit és beültem a meglepett sofőr mellé.
-A Doom Térre ha kérhetném. -mondtam a múzeumhoz közeli tér nevét .
-Máris hölgyem. -bólintott és jelentősen végignézet rajtam . -Mi járatban arra?- kérdezte, gondolom a nem mindennapi öltözetem miatt.
- Csak vezessen, minél gyorsabban , ha kérhetem. - mondtam nyúzottan és az ilyen keresetének a dupláját nyújtottam felé.
Már esteledett mikorra oda értünk, így megköszöntem a fuvart és elindultam a mostanra kiesett rész felé. Húsz percet sétáltam az kijárt földúton ,égül pedig úgy döntöttem, hogy egyszerűen bemegyek és, majd bent megküzdök velük,amikor kevesebben vesznek körül. Felesleges lenne most támadnom, hiszen egyedül vagyok és amúgy is számítanak rám.
-Kövessen.- Mondta két szekrény méretű csávó. Folyamatosan kimérten néztek és a fegyverüket készenlétben tartották. Végigvezettek a folyosókon, aminek minden sarkában két hasonló kaliberű személy állt én pedig próbáltam megjegyezni közben a kivezető utat.
Végül egy vasajtónál beengedtek és a szépen berendezett szoba közepén ott feküdt a lány. Sokkal durvábban nézett ki , mint a  képeken és csak reménykedni tudtam, hogy egyszer túlteszi magát azon a traumán, amit itt szerezhetett.
-Most örülsz?- fordultam meg , amikor lépteket hallottam. Biztosra vettem, hogy ez ugyanazé a férfié, aki régebben irányított engem is, de a látvány meglepett. Blake mellett  egy ismerős fiatal lány állt. A haja hosszú szőke volt, és a zöld szeme pont úgy szikrázott , mint az ennyimé.
-Örülök, hogy életben vagy, Fay. - szólalt meg a grimasza mögül a hugom.

12.fejezet

Ennyi idő után sikerült meghoznom a részt.. Sajnálom, hogy eddig nem írtam, de nyaralni voltam majd utána pár napig itthon voltam, de a felénél megakadtam. Tudtam, hogy mit szeretnék írni, de nem tudtam, hogy hogyan írjam meg..végül ma sikerült összehoznom..Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek , meglehetősen hosszúra sikerült. Most dolgozni megyek és mivel nem sikerült több részt írnom, így nem tudom feltenni idő közben a részt onnan , de amint hazajövök megírom..:) Jó olvasást!♥♥

Remegett a gyomrom , ahogy eltávolodott tőlem és az ajkaim már ettől az aprócska puszitól kellemesen bizseregni kezdtek. Nem mertem kinyitni a szememet, mert féltem a tekintetétől, de végül megtettem. Apró mosoly suhant át az arcán , de az arckifejezése döbbenetet sugallt. Szerettem volna, ha ő szólal meg előbb, de mivel másodperceken keresztül csak egymást bámulva ültünk a habban , ezért végül kinyitottam a számat.

-Szerintem én bemegyek átöltözni. Lent találkozunk... - motyogtam halkan ő pedig egy bólintással jelezte, hogy tudomásul vette. Még az ajtóban vetettem rá egy pillantást, de ő ismét nekem hátal takarította fel a hab party maradványait, szóval besiettem a szobámba és a szennyesbe dobtam a vizes ruháimat. Elméletileg a szekrényemhez akartam menni, de ehelyett az ágyamra dőltem és a párnába nyöszörögtem. Az akartam mondani , hogy megbántam az előbbit és bár ne történt volna meg, de képtelen voltam ezt komolyan is gondolni. Bár tény, hogyha nem vesztettem volna el a fejem egy pillanatra , akkor most nem gondolkoznék tinilányos hülyeségeken.

Bolond vagyok.. -gondoltam magamban miközben a halántékomat masszíroztam, majd eszembe jutott a puha ajka és szélesen elmosolyodtam. Nem érdekel, hogy bolond vagyok, ezerszer el akarom veszíteni a fejemet...végül is én is tinédzser vagyok vagy mi.. 
Percekig feküdtem még, majd pillanatok alatt magamra kaptam egy száraz ruhát és elindultam lefelé.

-Azt hittem lent találkozunk.- mondtam meglepetten Kyle-nak, aki a lépcső szélén várt rám. A fürdő tiszta volt és ő rajta is rendes ruha volt már, szóval többet lehettem a szobában, mint gondoltam.

-Megvártalak..-mondta féloldalas mosollyal, majd a kezét a derekamra téve vezetett előre.

-Végre!- szólalt meg Jack, amikor beléptünk, és még mondott volna valamit, de amint ránk nézett  egy hang se jött ki a száján. Talán Ciaráék nem döbbentek meg a mi belépőnkön, de Jacknek annyiszor mondtam már, hogy semmit nem érzek Kyle iránt, hogy talán ő el is hitte. Pedig ezzel talán csak magamnak akartam bemagyarázni.

Kyle leült a kétszemélyes szabad helyre így én is mellette foglaltam helyett. A szememmel Jackét kerestem, amíg el nem indult a film, de ő nem akart rám nézni, majd a sok ciszegésemre végül felém fordult.

-Mi van?- artikulálta

-Beszélünk később?

-Felőlem.-válaszolt és lentebb csúszva a helyén elkezdte nézni a filmet.

A képernyőn valami akció-vígjáték film mehetett, ami meglehetősen jó volt. Kyle a lábam után nyúlt és az ölébe vette őket , majd apró köröket kezdett el rajzolni  én pedig a popcornomat majszolva hajtottam a vállára a fejemet és ekkor tudatosult bennem az, hogy mennyire is hiányzott az ilyen helyzetek. Amikor összebújva tévézel valakivel,  bármikor számíthatsz a másikra és van ki miatt kicsinosítani magadat. Van akivel szórakozol , összeveszel, majd békülős csókokkal próbál kiengesztelni. Vagy épp fordítva..

Kyle lassan a fülemhez hajolt .

-Szerintem a főszereplő buzi.-suttogta bele belőlem pedig apró kacaj tőrt ki, mert abszolút nem ilyesmi mondatra számítottam főleg az előbbi gondolataim miatt. 

-Kicsit hasonlít Tomra az osztályból , nem? Szerintem ő is az.. -suttogtam vissza ő pedig grimaszolva felhúzta az orrát.

-Lehetséges, mert nagyon bámul az öltözőben.. komolyan mondom, néha már zavarban vagyok, annyira néz.. -válaszolt, de Jack erőteljesen krákogni kezdett, majd az ujját a szája elé tette jelezve, hogy maradjunk csöndben. Én kicsit összeszűkítettem a szememet, hátha valami fenyegető hatást keltek és gyerekesen kinyújtottam rá a nyelvem. Pár percig mindenki csendben bámulta a filmet, amikor Jack félre nyelte a kukoricát és köhögni kezdett. Austin a hátát ütögette, míg én kólát öntöttem neki. Kyle teljes nyugalommal a helyén maradt és ezúttal ő tette a mutató ujját a szája elé, hogy maradjon csendben Jack.

-Épp fulladozott.- közöltem a fiúval, amikor  vissza ültem mellé .

-És az miért baj?!- nézett kíváncsian én pedig megfagyva bámultam , majd odébb húzódtam.  A lábszáramat megragadva szinte az ölébe húzott, majd egy apró puszit nyomott a halántékomra, de nem húzódott el.

-Nem gondoltam komolyan.

-Hát persze, hogy nem.- ráztam meg a fejemet egy kicsit, ő pedig hosszasan sóhajtott.

-Jó talán mégis, de tudod, hogy hogy vagyunk egymással. Viszont megpróbálom megkedvelni őt, jó?Vagy legalább elviselni beszólás nélkül. Ha ő nem bunkózik én se fogok.

-Fontos nekem Jack.

-Hogyne tudnám. Azért mondtam az előzőt, mert nekem meg te vagy fontos. -vágta rá szemtelen mosollyal, amiből levettem, hogy nem gondolja komolyan, csak flörtöl. -Kicsit megkedvelsz , hogyha rendes leszek a barátoddal?-kérdezte végül.

-Próbálkozni lehet. -fordultam felé széles mosollyal, nehogy túl nagy önbizalmat adjak neki. Ő mosolyogva hajolt a szám felé, de mielőtt összeért volna az ajkunk megijedtem a filmben lévő hatalmas robbanástól , így csak arca puszit kaptam.

-Most szeretnél beszélni? -állt fel Jack rögtön a film után.

-Most is jó.- mosolyogtam rá, hogy meglágyuljon az arca, de nála semmit nem értem el.

-X-boxozni fogunk a srácokkal szóval nagyon messzire nem akarok menni.

-Miért vagy ilyen?- kérdeztem hasonló hangnemben , mint ahogy ő beszélt velem. Ha nem ismerném azt mondanám féltékeny, de tudtam, hogy ez nálunk nem lehetséges. Ő úgy tekintett rám már évek óta, mint a hugára és ez így volt rendjén.

-Féltelek ettől a gyerektől és már megmondtam korában. Tudom,hogy mikor idejött én mondtam neked, hogy adj egy esélyt neki, de tévedtem. Nem kell pont neki esélyt adnod, van ezer meg ezer fiú.

-Kyle rendes.-kezdtem védeni, de ő rávágta, hogy Kyle bunkó.

-Megvan rá az oka. Én se vagyok mindig egy tünemény. Ahogy te is tudsz köcsög lenni. -vágtam rá, majd pár percig egyikünk se szeretett volna megszólalni. -Most te adj neki egy esélyt. -kérleltem.

- Adtam neki egyet, amikor megérkezett. Nem jött össze, kész. -tárta szét a karját és megindult vissza, de pár lépés után visszafordult felém. - Meglátjuk mi lesz az este, jó? És holnap beszélünk erről még.

-Imádlak.- öleltem át .

-Csak ne örülj előre. -figyelmeztetett én pedig boldogan bólintottam. Nem voltak itt a szüleim,így csak az ő véleménye számított.

Szép lassan otthagyva a társaságot elindultam a sötét folyosón, amikor egy kéz megragadta a az ennyimet

és magához rántott.

-Héé, mi lesz a jóét puszimmal? Most már tényleg jár. -kezdte Kyle , majd tenyerét az arcomra fektette és óvatos puszit lehelt a számra, de én többet akartam, így perceken keresztül álltunk csókolózva a folyosón.

-Remélem így tudsz , majd aludni.- suttogtam, amikor eltávolodtunk a másiktól.

-Ezek után biztos nem fogok aludni. -vágta rá kisfiús mosollyal, majd visszament a nappaliba.

-Nos úgy teszek, mint aki nem látott semmit, de ti most akkor együtt vagytok ? -jött ki Ciara kíváncsian csillogó szemekkel.

-Szerintem nem.-ráztam meg a fejem óvatosan.-Mármint reggel még kötözködtünk egymással és csak két órája vagyunk így.

-Akkor majd lesztek! - vigyorgott szélesen , akárcsak én, így pletykázva mentünk az ajtóink felé.

-Mit szólnál inkább egy csajos estéhez? Tudod mi még soha nem tartottunk ilyet, de régen a barátnőimmel elég sok volt, és nagyon jó dolog. Fent  maradnánk meg ilyenek..-ajánlotta fel az ajtaja előtt állva .

-Miért ne.- vágtam rá és közös megegyezés alapján az ő szobájába mentünk, mert az lényegesen sokkal nagyobb.
-És ti Austinnal..-kezdtem bele a takarója szélét piszkálva, majd rájöttem, hogy ez nem én vagyok, így bátran rákérdeztem amit tudni szerettem volna.
-Már pár napja igen, együtt vagyunk.
-Nem gond, hogy egy csapatban vagytok?- kérdeztem rá és előrébb dőltem hogy jobban lássam a kikészített pizsidarabot, amiből választanom kellett neki. Ezt a részét hülyeségnek találtam de mivel neki ez fontos..
-Igazából örülök neki. Sok időt tudunk együtt lenni, rengeteg közös témát és elfoglaltságot tudunk találni, plusz 2 másodpercnyire van a szobája.- magyarázta az utolsónál pedig kacéran elmosolyodott míg én mosolyogva a fejemet csóváltam.
-Megváltoztál.-jelentette ki , én pedig értetlenül néztem rá. -Sokkal érzékenyebb vagy, jobban megközelíthető.
-Sajnos.-bólintottam egyetértően.
-Ez miért lenne rossz dolog?
-Mert elvesztem a tiszteletem. Mármint ezek után tudják, hogy nem vagyok az a szigorú , kötelességtudó..nem fognak rám hallgatni az emberek és nem fognak tisztelni se.
-Fay, nem azért tisztelnek az emberek, mert szigorú zsémbes és parancsolgató vagy..te nem ezzel érdemled ki a tiszteletet.-rázta meg a fejét és a szavait hallva kicsit megkönnyebbültem. Olyan volt mintha egy nem létező terhet vett volna most hirtelen le rólam.
-Hát akkor mivel?- kérdeztem azért egyhangúan meg.
Majd rájössz..de nincs abban baj, hogy teszel emberi dolgokat. Nincs olyan pozícióm mint neked , de ettől függetlenül én is élek és szerintem néha kell olyanokat tenni amit megbánsz..Próbáld ki a határaidat. Legyél egy kicsit laza, meggondolatlan, és tegyél olyanokat , amit még soha nem mertél kipróbálni , mert nem a szürke hétköznapokra fogsz emlékezni..már ha nekünk van olyanunk. -prédikált Ciara . Teljesen be volt lelkesülve, pont ezért nem lehetett nem mosolyogni rajta. Korábban is beszéltünk, sőt nagyon jóba voltunk, de talán csak én hittem így, mert most minthogyha közelebb engedett volna magához, mint máskor. Talán eddig azt hitte, hogyha elmondana valamit, akkor elítélném, vagy megbüntetném..esetleg más szemmel néznék rá. Most felszabadult volt és vidám..pont olyan mint a húgom volt régen.
-Észben tartom. -bólintottam és a rengeteg fém karkötőt birizgáltam a karomon, amit a szekrényén találtam.
-Kezdjük most. Ijesszük meg a fiukat. Mi leszünk a sátán lányai, na mit szólsz ? -kérdezte majd az alsó ajkába harapott.
-Micsoda ..tipikus ötlet, de benne vagyok. Úgyse számítanak rá, soha nem csináltunk még ilyet az évek alatt. -bólintottam ő pedig észrevétlenül kifúja a bent tartott levegőt és leült mellém ötletelni.

-Nem is tudtam, hogy be van kamerázva a ház egy része.-jelentettem ki meglepetten.
-Én is csak a héten tudtam meg véletlen, szerintem rajtunk kívül senki nem tudja. -vont vállat Ciara és a garázsban kuporogva belépett a rendszerünkbe.
Több mint egy órán keresztül dolgoztunk a házzal .Szerencsénkre a fiúk olyanok mint a kisgyerekek és beszippantotta őket az x-box világa így semmire nem figyeltek fel, majd végül a stílus kedvért felhúztunk valami köpeny félét és Ciara festett mindkettőnknek az arcára valamit. Az én arcom hófehér volt és a szemem fekete. Eleinte panda macinak néztem volna magam, de utána festet még rám varrás nyomokat és egyéb kiegészítőt így egész eredetien sikerült. Magának  pedig az arcát befestette zombisra .
-Kezdhetünk?- kérdezte és le is nyomta az entert. A srácok a " meccs" vége fele járhattak, amikor kikapcsolódott a tv és a lámpa fénye elkezdett remegni.  Ahogy kiderült nem csak fel van kamerázva a ház részletei , de az áramot is lehet irányítani. Plusz az ablakokban is van egy titkos elektronikus zár , így a következő pillanatban elvettük az egész világítást és kinyitottuk az ablakokat.
Eddig a fiúk a tévé körül kárunkodva keresték a gondot, de most megtorpantak.
-Ne aggódjatok csajok, csak lement a biztosíték. Férfiak vagyunk, szóval mindjárt megoldjuk!-kiabált ki Austin és több mint valószínűleg a főkapcsoló miatt ment ki az udvar felé haladva, de még ki se lépett az ajtón, amikor a tévét visszaindítottuk és a laptopról keresztül lejátszottuk nekik a kiválasztott videót. Pontosabban  az egyik horrorszereplőt , Samara Morgan jelent meg.
-Bassza meg!-kiáltott fel Jack és Kyle egyszerre és ijedtükben a kanapéra estek.
Austin pár másodpercig mélyeket lélegezve állt az ajtókeret alatt, majd mikor a srácok lenyugodtak elmondta nekik, hogy szerinte szórakozunk velük.
-Kizárt, Fay nem tenne ilyet.-rázta a fejét Jack kitartóan.
-De Ciara igen. -döntötte el a fejét Austin-Talán rávette Fay-t..
-Hogy ismer engem a drága.-nevetett fel Ciara mellettem és tovább néztük a felvételt várva a következő alkalomra.
-Rendezzük le velük és szerezzük vissza az áramot, nyerésre álltam!- állt fel Kyle és megindult mögötte pedig Jack majd Austin követte.
-Épp átvettem volna a helyed, már nem azért...én álltam nyerésre.- javította ki Jack.
-Micsoda hatalmi harcok.-csóválta a fejét Austin , majd meglátta az előszobai tükörre , vörös rúzzsal festett szöveget a tükörre és elnevette magát. Persze ezt nem is ijesztőnek szántuk.
-Nincs a szobájukban.-fordult vissza a  két fiú Austin felé.
-Akkor a padláson bujkálnak..kiszámíthatóak. -ingatta a fejét az egyik srác, de Jack a pinceajtót hosszasan nézve gondolkodott.
-Szerintem pedig itt. Ez az ajtó mindig zárva van és csak neki van ide kulcsa..Miért mennének a padlásra?- fordult feléjük félmosollyal, majd elhatározták, hogy megijesztenek minket..
Jack és Austin az ajtó mellé bújtak , míg Kyle szép
A szoba elé egy bábut öltöztettünk fel fehér ruhába és Ciara tehetségének köszönhetően annak is élethű arcot varázsoltunk. A szája gonosz mosolyra húzódott a fél arcát pedig takarta az egyik dobozban található paróka.
-És még hogy kiszámíthatóak vagyunk.- nyögte ki a mellettem ülő szőke lány a nevetéstől fulladozva.
-Most komolyan?!-nézett be Kyle a szobába, majd le a két srácra. Felvette az egyik világító telefont a földről és bentebb sétált. A bent elhelyezett hangszórókból horrorfilmekbe illő zene kezdett el szólni ő pedig elnevette magát.- Nagyon félelmetes... -gúnyolódott . A négy falra kivetítettük ugyanazt a giff-et, ahogy a lány a sötét erdőben felé sétál..
-Komolyan azt hitték hogy ettől megijedünk?-jött bentebb Jack is, majd amikor Austin beért egyszerre nyomtuk meg a 3-as gombot mire elkezdett a szobában rezegni az ablak. Elsőnek az ajtót szerettük volna rájuk zárni, de sajnálatos módon ez nem lehetséges, mert csak kinyitni lehet a dolgokat ezzel, vagy a zárt dolgokra tudunk még egy zárt tenni.
Az utolsó gombot megnyomva kiengedtük a műpókokat amik hirtelen a fejükre hullottak. Igazából rettenetesen undorító volt, mert szinte száz százalékban hasonlított az igazira.
-Nem mentünk túl a célon ugye?- pillantottam Ciara felé ő pedig megnyugtató mosollyal rázta a fejét.
A srácok valami okból kifolyólag az ablakon át másztak ki, talán tartottak attól, hogy kint még vár valami rájuk, de így rögtön feltűnt nekik a garázsból szűrődő világítás, hiába rohantam lekapcsolni az összes lámpát.
-Szívecskéim, túlságosan unatkoztok?  -jött be kíváncsian Jack, mi pedig lélegzetvisszafojtva ültünk az egyik autó mögött.
-Szerintem nem fog észrevenni minket.- súgta nagyon lassan és halkan a hátunk mögül Austin és egy időben a vállunkra tette a kezét, így mind a ketten halk sikolyban, majd nevetésben törtünk ki.
-Többet ne tartsatok csajos napot.- ingatta a fejét Kyle, amikor előbujtunk. A karját szorosan fűzte össze maga előtt, mellette pedig Jack állt hasonlóképp.
-Egyet értek vele..nem volt valami jó szórakozás.. plusz még csak túlságosan ijesztő sem volt.
-Hát persze, hogy nem..azért vettük fel és nevettük szét magunkat. Komolyan szerintem ettől lesz , majd kockás a hasam.. -bólintottam, majd Ciarával egymásba karolva mentünk vissza a fiukat követve.
-Szerencsesüti, de édes. - fintorgott Kyle az asztalra helyezett kosárra nézve.
-Azok nem mi voltunk.-ráztam a fejemet.
-Hát persze, hogy nem.- ingatta a fejét Jack és felmutatta az egyiket , amit széttört. A papírra vörös betűkkel volt rányomtatva." különben meg kell ölnöm" .
Nem foglalkozva vele, hogy nem hisznek nekünk, lekezdtem széttörni a sütiket és szép lassan kiraktam a papírlapokra írt szöveget.
 -Ha jól tudom szeretsz játszadozni, és én is szóval szórakozzunk egy kicsit együtt . Lesz pár feladat, oldjátok meg közösen kémecskék. Ha nyertek rám találtok, ha nem akkor az én szabályaim szerint játszunk  tovább. Trükkökkel ne is próbálkozzatok, mert különben meg kell ölnöm mindannyiótokat. A szabályszerű játékosokat szeretjük. "-olvastam fel .

11.fejezet

Sziasztok! Sajnálom a majdnem egy hónapos kiesést ,de nehezebben ment az írás mint gondoltam. Az eleje már hetek óta kész van , de akkor nem volt időm tovább írni, majd később nem tudtam. Kérlek ne haragudjatok meg rám! :/ Amúgy hatalmas hálával tartozok, ugyanis az oldal  lassan eléri a 8000 látogatót!! Egyszerűen imádlak titeket...♥ Ígérem a következő fejezetért nem kell ennyit várni. Remélem tetszeni fog...jó olvasást! ♥

A túl kevés alvás miatt szinte alig bírtam kinyitni a szememet tíz órakor , de délben már a központban kell lennünk így kénytelen voltam kikecmeregni az ágyból. A szekrényem előtt hosszas keresgélés után végül kihúztam egy kényelemes összeállítást , majd a földön heverő, hajnali poros ruhámat a szennyesbe dobtam. A lépcsőn leszaladva megcsapta az orromat a finom kávé illat, és alig vártam, hogy megízleljem.
-Jó reggelt!- nézett Kyle a válla felett rám, majd kiöntötte az italát egy bögrébe. Egy biccentéssel köszöntem neki és a pultnak dőlve vártam, hogy felszabaduljon a kávéfőző gép, de ő halvány mosollyal vett le még egy bögrét, majd a kezembe nyomta a sajátját.
-Kényelmesebb lenne, ha legközelebb végigaludnánk az éjszakát nem?-pillantott egy másodperce rám , de így is sikerült észre vennem, hogy az ő szeme alatt is hatalmas karikák húzódnak.
-Senki nem kérte, hogy gyere velem.-vágtam rá ,mert vele ellentétben én cseppet sem bántam, hogy elmentem hajnalban. Túl sok mindent nem tudtam meg, de ez is már több volt mint a semmi.
-Egy köszönöm is elég lett volna. - rázta meg a fejét, majd kiment az étkezőbe. Kicsit lelki ismeret furdalásom volt, amiért az előbb bunkón válaszoltam neki, így kiöntöttem a banános müzlimet és leültem a szembe lévő székbe.
-Sajnálom.-sóhajtottam kényelmetlenül, mert soha nem voltam jó a bocsánat kérésben. Jack ezt már megszokta, vele könnyebben lerendezzük az ilyeneket, de Kylal más volt..
-Jól van.-bólintott , de még mindig makacsul másfelé nézett . Nem tudtam volna, hogy most mit mondjak, így kinyögtem egy tényleget.
-Oké. -nézett ezúttal rám, majd belekortyolt a kávéjába. A székem mellett apró kaparászást hallottam , mire eszembe jutott Cooper. Most hogy sikerült magára vonnia a figyelmemet leült és hatalmas szemekkel nézett rám. Egészen kicsike volt, talán csak a lábszáram feléig  ért fel még. Mivel nem tettem semmit, csak néztem , ezért türelmetlenül apró nyüszítő hangot adott ki.
-Tessék.- nyújtottam le az egyik kicsi banán darabot, mire kapkodva szétrágta és már várta a következőt.
-Ne már! Most vihetem ki megint.- nézett kétségbe esetten az előttem ülő fiú elsőnek rám, majd a picikére.
-Miért kéne kivinni?-kérdeztem csodálkozva.
-Mert különben bekakil.-magyarázta,majd kilopott egy banánt a tálamból. Amikor elrágta a kanalamért nyúlt és enni kezdett belőle, mire arrébb húztam a tányért.
-Csinálj magadnak!- háborodtam fel, ő pedig röhögni kezdett.
-Nem adsz belőle?- kíváncsiskodott, ezért megráztam a fejemet. Hirtelen megragadta a bögrém fülét és  pár másodperc alatt lehörpintette a tartalmát.
-A kávém!
-Csinálj magadnak!- ismételte meg az előbb elhangzott mondatomat, majd felvette a kiskutyát és kisétált vele az ajtón, én pedig ledöbbenve ültem a helyemen.
-Furcsa , amikor valaki úgy viselkedik, mint te, nem?- mosolygott Jack a lépcső aljából.
-Én nem vagyok ilyen.- tiltakoztam az ajtóra mutatva. Képtelen voltam kiigazodni Kyle-on. Van amikor kedves, kenyérre kenhető, majd a következő pillanatban bekattan valami és előjön a bunkó ,pimasz és öntelt énje. Bár elő fordulhat , hogy talán néha előtte én sem vagyok kedves hozzá, de az csak azért van, mert talán  annyira félek, hogy jobban megkedvelem, mint kéne.
-Hát persze, hogy nem.- mondta a lehető legtöbb iróniát belecsempészve a mondatába, mire kicsi mosollyal neki dobtam a konyharuhát.

Az utak csúsztak, mi pedig a kelleténél kicsit többel mentünk, mert késésben voltunk, de senki nem aggódott. Bíztunk Austin vezető képességében, mert nem egy helyzet múlt már rajta és az ügyességén meg pontosságán szóval zavartalanul beszélgettünk , miközben a mellettünk elsuhanó szürke tájt néztük, mígnem az egész kihalt lett. Kis idő múlva pedig megérkeztünk a nagy beton falak elé. Innen olyan volt mint egy zárka, de amint kinyílt a rejtett kapu egy sokkal szebb , sötétített üveges építmény magasodott.
-Egy perc múlva dél.- nézett büszkén Austin az órájára , majd tapsot várva meghajolt.
-Megjöttünk!-nyitott be kopogás nélkül Kyle Deanhez, majd kényelembe helyezve magát leült az egyik fotelbe ,miközben az ölébe fektette a kiskutyát. Nem szerette volna otthon hagyni, mert még túl kicsi.
-Bocs.- nyögtük ki megilletődve Deannek, aki elnézően figyelt minket és a kezével intett, hogy jöjjünk bentebb.
Dean hosszasan nézte a fiát és az ölébe heverő kiskutyát, Kyle pedig pimasz mosollyal állta a tekintetét. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet, de végül az apja rám nézett , én pedig a számat harapdálva a falra akasztott képet kezdet vizsgálni. Tudtam, hogy illedelmetlenség, pedig rettenetesen tiszteltem Dean-t, de képtelen voltam magyarázatot adni, hogy miért is engedtem meg, pedig ő épp ezt várta volna el a csapat irányítójától.
-Rendben, inkább térjünk a lényegre. Most mindenkire szűkségem van, mert elég fontos feladat. -kezdett bele , és ezúttal már mindenki kíváncsian azt figyelte, mit mond. -A polgár mesternek lesz egy jótékonysági rendezvénye délután, viszont tudomásunk van arról, hogy valaki felbérelt ellene egy bérgyilkost. Derítsétek ki, hogy ki az.- közölte, majd elkezdte beosztani a feladatokat. Én az épülettel szemben lévő házból fogom figyelni a történteket , míg Ciara a bejáratnál portásként fogja a kísérni a történteket. Austin az épület mögött lesz egy autóval és a másik két fiú pincérként fog beépülni.
-Figyeljél rá, jó? -adta oda Kyle Coopert, majd megsimogatta a kiskutya fejét és elindultunk. Lent az alagsorban kaptam egy mester lövész fegyvert , amit próbálgattam egy darabig, majd megvártam míg a többiek készen nem lesznek.

-Mindenki megvan?- szóltam bele a szám elé függesztett mikrofonba, miközben a fegyverre rögzített kis távcsőn keresztül figyeltem a bent történteket. Lassacskán mindenkitől megkaptam a válaszomat, már csak Kyle és Jack veszekedett , így kénytelen voltam erőteljes hangon rájuk szólni. Sejthettem volna, hogy őket nem szabad egy helyre tenni, de reménykedtem benne, hogy a cél érdekében együtt tudnak dolgozni. Főleg , hogyha egy ember életéről van szó.
-A polgár mester megérkezett.- adta tudomásul Ciara . Első sorban szabad szemmel néztem körbe, majd csak utána fürkésztem közelebbről a terepet. Eddig látszólag minden tiszta volt , de tudtam, hogy ez csak a "vihar" előtti csend. A kijelölt férfi végigsétált a teremben, majd elfogadta a gratulációkat és lassan az emelvény felé haladt mögötte pedig a felesége és egyetlen lánya. A polgár mester a mikrofon előtt elkezdte mondani a köszönő beszédjét én pedig a lehető legjobban próbáltam koncentrálni az összes lehetséges helyre, de sehol nem jelentkezett semmi. Mindenki a helyén volt és semmi oda nem illő mozdulat sort nem láttam.
-Ti láttok valamit?- szóltam bele a mikrofonba Jackéknek, mire egyhangú nemleges választ kaptam. Halkan elmormogtam egy kárunkodást, mert nagyon nem tetszett a helyzet . Ekkor pedig az egyik pincér megbotlott és a polgár mesternek esett, de Kyle rögtön mellette teremt és a földön hemperegve verekedni kezdtek, míg a polgár mester döbbenten nézte az ingén vörösödő bor foltot. A pincérre céloztam, de az arca döbbenetről árulkodott és nem küzdött Kyle ellen . A szívem a torkomban döbögött a félelemtől és tartottam tőle, hogy el fogom szúrni.   Össze vissza nézelődtem a szobán , alaposan megfigyeltem az emberek arcát és a körülöttük levő tárgyat abban a pár másodpercben. A tekintetem találkozott Jack értetlen arcával, majd meghallottam Ciara ilyedt hangját.
-Gáz van. Az összes kamera kikapcsolt. -hadarta, mire kijelentetem, hogy azonnal vigyék ki a polgár mestert a hátsó ajtón, de mire megragadták a férfit, az ajtó becsukódott és nem lehetett kinyitni. Több mint valószínűleg elekronikus zárt szereltek rá.
A szellőzőkből fehér füst kezdett szivárogni , mire kilőttem az ablaküvegeket, hogy valamilyen szinten segítsek rajtuk, majd Austint felküldtem az ajtó zárát feltörni  Ciarát pedig a kocsihoz végül én ott hagytam  a helyemet és az épület számítógépes központjába szaladtam, mert mindezt csak onnan lehet a legkönnyebben elérni. A drótkerítésbe belekapaszkodtam és egy könnyed mozdulattal átfordultam, majd a lépcsőn felszaladva a folyosón lévő utolsó szoba felé haladtam. A mikrofonon keresztül hallottam, hogy Austin végül sikerrel járt és mindenki szalad kifelé a díj átadó teremből, de nem reagáltam rá, nehogy felhívjam magamra a figyelmet. A fegyveremet újratöltöttem miközben vettem egy mély levegőt, majd berúgtam az ajtót és  lövésre készen körbenéztem az üres helyen. A gépekhez lépve láttam, hogy valóban itt lehetett korábban, mert a kamera kábele ki van húzva és a rengeteg parancs sor mellett felismertem az ajtó zárját is.
Közelebb hajoltam, hogy alaposabban megnézzem a  többi parancsot, amikor valami hideg és éles tárgy a nyakamhoz préselődött.
-Nem szép dolog a kíváncsiság, anyukád nem mondta?- dörmögte egy mély férfihang a fülembe. A bűzös lehelete megcsapta az orromat .
-Nem szép dolog a lányokat bántani, anyukád nem említette?- kérdeztem nyöszörögve, majd a fegyveremet a közelbe dobva felszabadítottam mindkét kezemet és hátra dőltem, miközben a keze belső felét megragadtam és teljes erőmből eltoltam. Mindketten a földön kötöttünk ki . Az ellenfelem igencsak nagydarabnak bizonyult és a kopasz fejét sapka alá rejtette, ami most leesett róla. Felém lendült, de én a lábammal a guruló széket löktem neki, ezzel pedig  tudtam annyi időt szerezni, hogy féltérdre álljak. A gyerekes torlaszt félre lökte és a késsel nekem esett. Csak pár centivel talált félre az arcomtól, majd egy tökéletes pillanatot elkapva sikerült ellöknöm magamtól , de innentől átvettem az irányítás és folyamatosan ütéseket mértem rá, míg fejbe nem vágott a kés nyelével. A földön feküdve a fejemhez kaptam, majd őrá, amikor megszólalt.
-Nem fogod elrontani a melómat!-kiabálta hörögve. A fogaira vér csurgott le és az arcán is egy elég nagy sebet sikerült okoznom, azonban amikor a számítógép felé nyúlt kénytelen voltam az mellettem fekvő fegyverért nyúlni és egy gyors mozdulattal lelőni. Majd pillanatokon belül a szám elnyílt, amikor rájöttem mit is tettem.
A férfi hangos puffanással rogyott a földre én pedig odakúsztam mellé.
A fülemhez nyúltam és megkerestem a headsetten az apró gombot amivel Deanhez tudok beszélni.
-Megvan. Egy egységet kérek a 203-as terembe eltakarítani a romokat és a hullát. -mondtam érzelem mentes hangon, miközben a szívem kiugrott a helyéről és az egész testem remegett a tudattól, hogy megöltem valakit. Még ha nem is volt ártatlan  és benne van a munkaköri leírásban, soha nem szerettem volna megtenni.
Talán percek, de az is lehet, hogy órák teltek el, mire megjött Dean és a kért osztag.Dean kezet nyújtva felhúzott a földről, majd magához ölelt.
-Jól tetted!- mondta miközben a  hátamat simogatta. Lassan elhúzódtam tőle és megtöröltem az arcom.
-Hányan sérültek?- kérdeztem rá és a falra száradt vérfoltott néztem.
-Tízen. A gáz gyorsabban terjedt és volt aki túl sokat szívott belőle. De ez még mindig jó arány. Az orvosaink az életéért küzdenek, de biztos vagyok benne, hogy megtudják őket menteni. Volt már hasonló korábban is. - mondta a reményt keltő szavakat én pedig óvatosan bólintottam .-Várjál a csapatoddal lent , pár perc és én is megyek. -utasította, de már rég nem rám, hanem a mögöttem zajló kutatásokat nézte. Ami engem illet elvégeztem a feladatot. Bár nem mindegy, hogy hogyan.
-Megoldottuk.- mosolygott rám Austin szélesen, amikor megpillantott. Ciara neki volt dőlve a vállának a két fiú pedig folyton vitatkozott a bent történteken. Jack Kyle-t hibáztatta, hogy rátámadott egy pincérre, a fiú pedig folyton védekezett , majd később már ő is szurkálódni kezdett. Fáradtan viszonoztam Austin mosolyát és aprót bólintottam, majd én is mellé ültem. Mindannyian  olyan szinten piszkosak és nyúzottak voltunk, hogyha egy idegen meglátna minket, nem kémeknek, hanem hajléktalannak gondolna minket.
-Pont időben állítottad meg. Aktivizálni akarta a díjba épített bombát. És az nemcsak őt hanem a 20méteres körzetben mindenkit megölt volna.
-Fel volt készülve.- bólintott elismerően Ciara, majd visszahajtotta a fejét Austin vállára.
-Pihenjétek ki magatokat!- tanácsolta végül Dean, majd pár búcsú szó és a kiskutyát visszaadása után végre hazamentünk.
Az első utam a fürdőmbe vezetett és hosszas zuhannyal lemostam magamról a vérfoltokat. Bár az emlékeket nem tudtam, de legalább ennyitől megszabadultam. Egy törölközőt tekertem magam köré, majd kiléptem a fürdőből és ruha után kutakodtam. Az ágyamra egy papír lap volt téve. A hajamat fésültem, miközben elolvastam Jack macska kaparásos írását, miszerint mennyek a nappaliba, mert  filmeződ estét tart  a csapat. Túl sok kedvem nem volt hozzá, de tudtam, hogy jót fog tenni, ezért megkerestem a mamuszomat és elindultam lefelé. Illetve, csak indultam volna, mert a lépcsővel szembeni szobából rengeteg hab folyt ki a folyosóra. Kíváncsian bekopogtam, de mikor nem kaptam választ benyitottam. Ez volt a közös fürdő, ahol a  mosógépet tartottuk , ami előtt most Kyle szerencsétlenkedett. Az egész fürdőben a mosó szer illatja terjedt , a padló pedig úszott a sok habtól. Ő észre sem véve engem folyamatosan lapátolta a kezével a habot a fürdőkádba.
-Kapcsold már ki a mosógépet!- kiabáltam kiakadva ő pedig ijedten fordult hátra, de a hirtelen mozdulattól és a csúszós padlótól seggre ült és eltűnt a sűrű fehér hab között. A mosógép felé siettem, de megcsúsztam és térdre borultam. A kezemmel a legnagyobb gombot kerestem, de sehol nem találtam így kihúztam a vezetéket a konnektorból és mélyeket lélegezve próbáltam nyugtatni magam.
-Kösz.- mondta mellőlem Kyle. Az orrát hab folt takarta és a hajába is beleragadt. Azonban olyan szerencsétlennek tűnt, hogy akaratlanul is kitört belőlem a hangos nevetés. Ez miatt egy kicsit feloldódott és csendben tovább lapátolta a habot a kádba, de továbbra is a földön ült. Én megpróbáltam felállni, hogy kényelmesebb legyen, de amint lehajoltam ismét megcsúsztam és a hátának estem a kezemben lévő habot pedig a fejére kentem.
-Véletlen volt!- mondtam rögtön és hátrafelé csúsztam közben védekezőn magam elé tettem a kezem, mert ő a döbbenet után felém igyekezett. A hátam a falnak ütközött , mire segítség után néztem, de addigra egy maréknyi habot nyomott az arcomra.
-Én véletlenül csináltam!
-Én is!- nézett farkas szemet, majd  féloldalas mosolyra húzta a száját és egyszerre kezdtük behabozni a másikat. A lábamnál fogva közelebb húzott és megpróbált belenyomni a habba, de én nyakába kapaszkodva próbáltam tartani magamat miközben félig meddig kérleltem a nevetés közben hogy hagyja abba.
-Mondhatni felnőttek vagyunk, ez gyerekes!- próbálkoztam, majd az egyik kezemmel elengedtem a nyakát és az arcához nyomtam a habos kezem.  Ő megragadta azt és tolt rajtam egyet, mire ficánkolni kezdtem.
-Kérlek!- néztem rá széles mosollyal és ekkor tűnt csak fel, hogy milyen közel is vagyunk egymáshoz. A kezemet még midnig fogta, de már nem akart belelökni a habba.  Gyorsabban vettem a levegőt ő pedig a puha ajkát az ennyimre nyomta. Fel se fogtam mi történik, gondolkodás nélkül csókoltam vissza.

10.fejezet

Sziasztok! Nagyon szeretném megköszönni az előző részhez kapott kommenteket és sikeresen megírtam a részt is. Nagyon nem úgy sikerült , ahogy szerettem volna , mert hiányzik belőle valami, csak nem tudom, hogy mi..de remélem, hogy ti majd megírjátok és a legközelebbit jobban meg tudom írni! :) Jó olvasást! ♥♥

A karomban egyre intenzívebben keringett az éles fájdalom , de  még mindig nem kaptam ellátást. Épp azon gondolkoztam, hogy bekötözöm saját magamnak és odamegyek én is besegíteni a nyomozásba,amikor a mellettem lévő kocsi hátuljába befektették az ájult embert és a biztonság kedvéért beadtak neki egy altatót . Tudtam, hogy őt majd a központban fogják átnézni alaposan , mindenféle géppel, pont ezért halkan odalopóztam hozzá és a zsebeit kezdtem átkutatni. A személyiében megtaláltam az adatait, amit gyors felírtam magamnak, hogy otthon utána nézzek, majd visszahelyezve azt, tovább nézelődtem. A mobiljában semmi érdekes nem volt , viszont a másik zsebében egy papír lapra  volt felfirkálva egy cím és időpont. Mivel hallottam, hogy közeledik valaki, így a zsebembe gyűrtem  és visszafele tartottam, amikor belebotlottam Deanbe.
-Mit csinálsz te erre? Ott kellene ülnöd.-bökött a fejével az előző helyemre.
-Egészen eddig ott is voltam, csakhogy egy orvos se hajlandó oda jönni, szóval gondoltam megkeresem őket. -hazudtam ki magam. Utálok Deannek hazudni, sőt nem is szoktam, de érdekelt a férfi kiléte és mi nem kapjuk meg az ilyen információkat. Nekünk csak azt kell tudnunk, hogy mikor kivel és mit kell csinálnunk. A többi már nem ránk tartozik.
-Ülj csak vissza hozok valakit.-Simította meg a hátam, majd az egyik csoport felé indult.
-Hogy vagy?- ült le mellém Jack és aggódva figyelte az arcom. Mivel sejtette rá a választ , ezért nem mondtam ki, inkább arról érdeklődtem mit tudtunk meg.
-Troy eltűnt. Mármint  a kamerák alapján  úgy tűnt mintha meglőtték volna és bevonszolták a lelátó alá. Egy felderítő csapat most lement oda körül nézni, de eddig semmi.- mondta el a tényeket, majd dörzsölni kezdte a kezét. Eléggé csípős hideg volt, de hát ezt már megszoktunk. Nálunk sosincs meleg, de annyira hideg se, hogy essen a hó . Még ilyenkor, télen se.
-De van esély rá, hogy túlélte..ugye?- kérdeztem reménykedve. Lelkiismeret furdalásom volt, mert tudtam, hogy az én hibám. Számított rám, hogy segíteni tudok, de én cserben hagytam. -Segítenem kell neki. Meg kell találnom. -suttogtam miközben a kétségbe esett hangja csengett a fülemben. Nem hallhatott meg , csak mert én nem voltam elég jó..
-Megfogjuk találni.-szorította meg az ujjaimat, majd egy puszit nyomott a homlokomra és hagyta, hogy az orvosok végre ellássanak.
Fájdalom csillapítót is kaptam , ahogy Austin is. Bár Ciara  volt a célpont, de ő hősiesen elé ugrott, így a kés az ő karját horzsolta fel, de azt mondták neki, hogy megfog maradni, nem valami vészes..ahogy az ennyim se.
A gyógyszer mellék hatásától egyre nehezebbek lettek a szemhéjaim és már alig emlékeztem,  hogy jutottam fel az emeletre, csak azt tudtam, hogy bedőltem az ágyba és valaki, nem sokra rá betakart ,majd kisöpörte a hajamat az arcomból. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy megnézzem ki az, és erőm se volt kinyitni megint a szememet, de sejtettem, hogy Jack lehet, így hagytam neki és engedtem a rám telepedő sötétségnek.

Fáradtan törölgettem a szememet , mert lentről hangos nevetések törtek fel, amitől nem tudtam tovább aludni. Bár az órát elnézve, ez nem is igazán nagy baj, hiszen 10 óra is elmúlt.
A ruhásszekrényemből kihalásztam egy kényelmes farmert és fekete felsőt, majd megfésülködtem és átkötöttem az átázott kötést. A tükörbe csak egy pillantást vetettem. Ugyanolyan sápadt voltam, mint minden nap, azonban  vissza fordultam és jobban megnéztem az arcomat. Párszor átgondoltam, majd kivettem a csap alatti kicsike fa dobozt, amiben a régi smink készletemet tartottam. Évekkel ez előtt nagyon hiú voltam a külsőmre ,így rengeteg ecsetem, száj fényem és egyéb sminkes kellékem volt. Azonban ahogy bekerültem ebbe a körforgásba feleslegessé váltak.
-Csak javítani tud..-suttogtam magamnak és alaposan átgondolva elkezdtem újra kifesteni magamat. Tudtam, hogy semmi szűkségem rá, sőt az egész felesleges, de mégis megtettem. A fekete szempilla spiráltól és tustól sokkal szebbek lettek a szemeim, ahogy tegnap is és a halvány pirosító pedig valami színt adott az arcomnak. Le szerettem volna inkább mosni, de megkordult a gyomrom, így átgondolva a kettő fontosságán,  inkább lementem valami reggelit csinálni. Mivel Kyle felborította a régi rendszert, mostanra már mindenki magának készített valamit.   Én gofri mellett döntöttem pár banán és eper darabokkal,majd miután sikerült megcsinálnom beültem a nappaliba közéjük. Kyle sehol nem volt, de nem  is foglalkoztam vele, sőt még örültem is, hogy a tegnap este után nem kell látnom.
-Tessék .-adta Ciara Austin kezébe az asztalon heverő narancs levet, mielőtt a a fiú elérhette volna.
-Már mondtam, hogy megtudom csinálni,Ciara.- mondta Austin lágy hanggal, és várakozón nézett a szőke hajú lányra. -Nem kell kiszolgálnod. -rázta végül a fejét,majd beleivott az italába.
-Csak segíteni próbálok.-sóhajtotta , miközben sütött róla , hogy kényelmet lenül érzi magát, amiatt ami történt. Mármint nem az előbbi  , hanem az esti miatt.
-Gyere ide.- nevette el magát Austin és hagyta, hogy óvatosan neki dőljön a lány, majd becsukta a szemét.
-Szerintem zavarunk. -artikuláltam a szemben ülő Jacknek. Ő egyetértve velem bólintott, majd a az ajtóra mutatott, így a leghalkabban megpróbáltunk kimenni .
-Nyugodtan maradhatok. -kiabált felénk  Austin visszafojtott mosollyal amikor már az ajtó előtt jártunk. -Legalábbis ha nem unjátok a társaságunkat. -nézett ránk  felhúzott szemöldökkel, de az arcára ragadt mosolytól kilátszott az oldalsó hegyesebb foga is. Olyan vele, mint egy vámpír, de nagyon édesen áll neki.
-Mi csak..gondoltuk..szeretnétek kettesben maradni. -válaszoltam kicsit makogva .
-Ha kettesben szerettünk volna maradni, nem ide jöttünk volna. -vonta meg a vállát.
-De persze az ilyen meg sem fordul a fejében.-vágta rá Ciara is, mire Jackkel jelentősen összenéztünk és visszaültünk , bár ezúttal velük szemben, a másik kanapéra. A reggeli további része folyamatos beszélgetéssel zajlott le, majd elmosogattam az edényt és egy melegítő ruhát húztam fel.
 Attól függetlenül, hogy a karomat nehezemre esik mozgatni még a testemet muszáj fitten tartanom, így lementem az edző terembe és a láb gépeket használtam, majd hasra is dolgoztam párat. Pár perces pihenőt tartottam, ami alatt a magnóból szóló dalra figyeltem. A nő a szerelemről énekelt, pontosabban arról ,hogy mennyire tud fájni a viszonzatlan szerelem.
-Miért kell minden számnak a szerelemről szólnia?-sóhajtottam és a következőnél megpróbáltam az épp kezemmel megcsinálni a fekvőtámaszt, miközben a másikat hátra szorítottam, de a hetedik után már nem bírtam magamat felnyomni.
-Baszki.- sziszegtem, amikor észrevettem, hogy az új kötés vérben ázik. Talán ezt nem kellett volna..Egy törölközőt nyomtam rá, hogy ne vérezzem össze a szőnyeget , majd fent megpróbáltam lecserélni, de a varrás felszakadt, így még jobban ömlött belőle a piros lé.
-Jack!-kiabáltam ki, majd még egyszer, de ekkor már az egész ház az én hangomtól zengett.
-Mi a fenét csináltál? - rontott be az ajtómon, amikor meglátott a fürdőszobában kuporogni. A feje mögül Austin és Ciara leselkedett.
-Azt hiszem hatalmas hülyeséget.-nyögtem halkan, majd elengedtem a törölközött, hogy láthassa miről is van szó. Szerencsémre az ellátás alapjait mi is tudjuk , így Ciara segítségével elég hamar össze tudott foltozni újra, amit szó nélkül tűrtem.
-Most elárulnád, mi a fenét képzeltél? - nézett kérdőn rám, olyan hangnemben, amit másnak nem engednék meg. Ciara pont ekkor hagyta el a szobát , így a nemrég becsukott ajtót néztem. Nem szerettem volna a szemébe nézni, de végül  mégis megtettem.
-Azt, hogy egy kis seb nem tántorít vissza . Csupán annyit képzeltem, hogy a karom használata nélkül is megtudom csinálni a napi feladatomat. -mondtam ijesztő magabiztossággal a hangomban . A közöttünk lebegő feszültség messziről érezhető volt. Ő túlzásba viszi a féltésemet, én pedig utálom hogyha veszekszik velem.
 -Pihenned kellene , az isten szerelmére  Fay!- kiabált rám.
-Mégis miért? Mert van egy varrat rajtam?! Jack , ez a munkánk, nem szabad pihennem! Készenlétben kell lennem, akármi van! Te is tudod!- ordítottam hasonlóan .
-Akkor is túlzásba viszed. -sóhajtotta pár másodperc múlva.
-Talán igazad van.-bólintottam.-De te is tudod, hogy nekem is.-néztem rá. Nem szólt semmit, csak egy apró biccentéssel jelzett. Lentről az ajtó csapódása szűrődött fel, majd rögtön rá hatalmas óbégatás és gügyögés, de egyikünk sem  ment le. Én elkezdtem feltakarítani , Jack pedig segített nekem.
-Sajnálom, hogy kiabáltam. -szólalt meg bánatos tekintettel.
-Sajnálom, hogy hülyeséget csináltam.-kértem én is bocsánatot és ezzel le is rendeztünk mindent. Nem tehettünk róla, mind a ketten csak a munkánkat végeztünk. Ő a féltő bátty feladatát, én pedig egy kém csoport vezetőjét, az ilyenek pedig vele járnak, ezt pedig már kezdjük megszokni.
-Megnézzük, mitől mentek el otthonról?- kérdezett rá, majd leindultunk a lépcsőn. A folyosón a parketta folyamatos kopogása hallatszott , majd a sarkon befordulva megláttam a hang forrását is. Egy barna koszos kiskutya szaladgált a szobában egy labda után.
-Ezt ugye nem gondoltátok komolyan?- néztem végig a félkörön kíváncsian.
-Ez érdekes lesz.-mosolyodott el Jack és az ajtófélfának dőlt. mögöttem.
-Én hoztam.-állt fel velem szemben Kyle a földről. -Találtam.-javította ki magát és a kutyusra nézett, aki

megszeppenve leült a játéka mellé, mintha tudná, hogy nincs minden rendben.
-Kyle.-kezdtem lágy hanggal. -Egy kutya nem jó ötlet. Nem lenne rá elég idő. Egy kiskutyával foglalkozni kell, sétáltatni, játszani..rengeteg felelősség.- mondtam és teljesen úgy éreztem magamat, mint egy gyerekét kioktató szülő . Reménykedve nézett rám, én pedig ebben a pillanatban utáltam, hogy az ilyenek is az én feladatom közé tartozik.
-Ne csináld már! Nincsen gazdája. És éhezik.
-Ez igaz. Pár  másodperc alatt befalta a hűtőben lévő hús maradékot. -szólt közbe Ciara is, mire kikerekedett szemekkel néztem. Az lett volna a mai ebéd..mély levegőt vettem,majd ismét Kyra néztem.
-Nem lehet. -ráztam meg a fejemet .
-Megfog halni. A hideg megöli, vagy  éhen hal. -folytatta .A szemei hatalmasak voltak és csillogtak. Láttam rajta, hogy tényleg nagyon szeretné, és én is szerettem volna megengedni neki, de egy kutyának tényleg sok törődés kell.
-Vannak menhelyek...-kezdtem bele az ebet nézve, de Kyle felháborodottan félbeszakított.
-Még kölyök!-mutatott rá. -Te tényleg bezárnád egy hűvös ketrecbe? Ki tudja, hogy bánnának vele...
Feladva, halványan megráztam a fejem és óvatos mosolyra húztam a számat.
-De ígérd, meg , hogy lefürdeted. -sóhajtottam ő pedig hirtelen örömében felkapott és magához szorított miközben köszöngette. Meglepetésemben még levegőt is elfelejtettem venni, de a következő pillanatban már a kutya feküdt a kezében, aki örömében vadul csóválta a farkát.
-Gyere nagyfiú, megyünk pancsizni. -magyarázta neki halkan. Miután eltűnt a kanyarban levettem róla a szemem és Jackre néztem. Ő kérdőn nézett engem , ezért inkább Ciarára pillantottam. A keze maga előtt volt összefonva és mindent tudó , de boldog vigyorral vizsgált.
-Mi van veletek?- nézte körbe mosolyogva, majd rájuk hagyva felmentem. A közös fürdőnek az ajtaja nyitva volt, így kíváncsian belestem rajta. Kyle a kád mellett térdelt, és nyakig vizes volt. A kád tiszta hab volt, ahogy a padló is.
-Maradjál nyugton!- szólt rá a kutyára, mivel ő elúszott a kádban előle.
-Szerintem egyszerűbb lenne, ha zuhanyoztatnád..nem kényelmes a blökinek.- szóltam bele . Ő egy pillanatra rám nézett, majd kihúzta a dugót, hogy a vízszint lentebb menjen.
-Mivel fürdeted?- néztem körbe, mire elővett egy fehér flakon, rajta pedig egy kutyás matricával.
-Hazafelé beugortam a boltba pár apróságért. A többit, majd holnap veszem meg. Bár hozzá nem elég egy flakon..talán mosópor is kéne.-gondolkodott el, majd a kutya amikor négykézláb tudott állni, ismét megrázta magát, így vízzel beborítva Kylet.
-Milyen nevet adtál neki? -kérdeztem rá, az ő keze pedig  megállt a kutya dörzsölés közben .
-Még nem tudom. Nem segítesz fürdetni? - pillantott rám.
-Te felelősséged! - emeltem védekezőn a kezem . Ő nemlegesen, de széles mosollyal megrázta a fejét én ,pedig a szobámba hátráltam. Beszedtem egy fájdalom csillapítót, majd végigfeküdtem az ágyon, de amint lehunytam a szemem vagy a tegnapi majdnem csók jelent meg, vagy a családom rémült és meggyötört arca, így végül bekopogtam Austinhoz .
-Tudsz segíteni?-léptem be a szobájába.
-Persze.-fordult felém  a székén, majd közelebb hívott. - Miben szolgálhatok segítségedre?
-Egy férfi után kellene nézni.- mutattam meg a papír lapra leírt nevet. Ő mindenfajta kérdés nélkül belépett egy programba, majd beírta a nevet.
-Bob Dewen . Három priusza van; gyorshajtás, utcai verekedés és bank rablás. Az utóbbi miatt börtönbe került, de valaki váratlanul lerakta érte az óvadékot. Ennek már két éve, az óta semmi hír nincs róla. Se család, se gyerek. Még csak lak címe sincs.. -olvasta fel ,majd rám nézett. -Ez minden..
-Köszönöm szépen.- bólintottam hálásan mosolyogva.
-Bármikor.-biccentett.
-Austin.. mi van Ciarával?- kérdeztem meg visszafordulva . Eszembe jutott a reggeli eset, plusz az elmúlt napokban rengeteg időt töltöttek egymást ölelgetve.
-Mi van Kyle-al?- kérdezett rá, csakúgy mint én.
-Nem tudom miről beszélsz. - vontam össze a szemöldököm. -Semmi nincs köztünk.
-Hát tegnap este azért láttam pár dolgot. -mosolygott szerényen, kicsit félénken, mint aki olyasmiről tud, amiről nem szabadna. Tudván, hogy ő is látott minket, kicsit gyorsabban kezdett verni a szívem.
-Semmi nem történt. Csak a karomról próbálta elvonni a figyelmemet.- magyaráztam meg.
-Ohh.-nyögte ki, mint aki elhiszi, de látszott rajta, hogy ő kicsit többről tud, de azt nem szeretné elmondani.
-Meg amúgy is.. ő csak egy munka társ. -bólintottam és a hangomba a lehető legtöbb maga biztosságot erőltettem. Bár talán ezt az egészet jobban szeretném magamnak bemesélni, mint neki.
-Hát persze, azért vagy képtelen nemet mondani neki.  -mosolygott.
-Ne szemtelenkedj!-szóltam rá szememet forgatva, majd a kilincs után nyúltam.
-Fay!- szólt még utánam.-Lehet egy kaméleonom? - kérdezte meg  elég nagy  komolysággal.
-Állatkertet nem akartok nyitni? - kérdeztem rá. Éreztem, hogy kezd kicsúszni a kezem alól a helyzet, és én mit sem tudok csinálni..
-Ez igent jelent?- kiabált ki kíváncsian.
-De ha kimászik a terráriumból én esküszöm , hogy a kaméleon mellé zárlak. -bólintottam ő pedig boldogan becsukta utánam az ajtót.
A szobámban a címet tartalmazó lapot forgattam a kezemben és próbáltam rájönni ki lehet a férfi vagy miért támadt rám. Az egyszer biztos, hogy felbérelték..és azt is megmerem kockáztatni, hogy ők voltak. Azok , akiktől bujkálok,de ha igazam van, akkor nem úgy intézték volna az estét. Akkor nem hagytak volna nyomot...
A délutánt valahogy végigszenvedtem , illetőleg a vége fele élveztem is, mert Jackkel voltam. Minden úgy történt, ahogy szokott, hajnali kettőkor azonban megszólalt az ébresztőm. Mielőtt felkeltettem volna az egész házat kinyomtam , és a székemre készített ruhát magamra húztam. A fürdőben fogat mostan és a hajamat felkötöttem, hogy ne legyen útban. Teljesen hangtalanul megindultam, így összerezzentem a nyugalmat megtörő , mély hangra a hátam mögül.
-Hova ilyen későn? -kérdezte Kyle. A felső teste szabadon volt , egyedül a csípőjén lógott a melegítő nadrágja. Kényszerítettem magam  , hogy a szemébe nézzek , ami nagy nehezen, de sikerült.
-Nem tudta aludni, szóval kimegyek a környékre.
-Megyek veled.-bólintott én pedig túl hamar vágtam rá egy nemet.
-Mármint egyedül szeretnék lenni. -egészítettem ki, hogy ne legyen feltűnő.- Neked nem kellene aludnod?
-A kutya elfoglalta az ágyamat és kitúrt onnan..-nyögte ki miközben zavartan vakarta a tarkóját. -Szóval nekem se megy nagyon az alvás.. egy kis séta nem fog ártani.
-Egyedül szeretnék lenni. -ismételtem meg és mivel folyamatosan teltek a percek, tudtam, hogy sietnem kellene.
-Majd megyek mögötted, szinte észre se fogsz venni.
-Ne!- kérleltem ő pedig nagy nehezen bólintott. Talán gyanakszik, de majd holnap kimagyarázom magam.
Sietve indultam el a sötét utcán a város felé. Még csak az út negyedén tartottam, mikor feltűnt, hogy nem vagyok egyedül.
-Mondtam, hogy ne gyere utánam!- ripakodtam rá.
-És ezt hitted, hogy szót fogadok? Látszik rajtad, hogy valamiben sántikálsz...csak tudni szerettem volna, hogy miben. -mondta és a kezét ezúttal a farmerébe csúsztatta.
-Csak menj haza! Holnap elmagyarázom. -kértem, ő pedig erőltetetten elnevette magát.
-Arra várhatsz, hogy hazamegyek. -makacskodott . A helyzetet kezdtem mérlegelni, végül úgy döntöttem, hogy csak ma leshetem ki, hogy mi történik azon a helyen, szóval nem mehetek vissza. Hátra fordulva tovább siettem, ő pedig mellettem haladt.
-Szóval?
-Ez nagyon.. bonyolult.-kezdtem, mert nem szerettem volna elmondani neki, hogy mit is csinálok, hátha vissza fordul. Bár erre esély se volt, de azért mégis..
-Mibe keveredtél?- vont kérdőre ezúttal aggodalommal a hangjába. Pár percig csendben maradtam, csak utána nyitottam ki a számat.
-Ne szólj róla Deannek.
-Ha az apám ellen teszel valamit, már rég belekeverhettél volna engem. -mormogta, de erről a mondatáról inkább nem vettem tudomást.
-Elvettem a tegnap leütött férfitől valamit. Egy cím volt rajta, plusz egy időpont. Most ki szeretném deríteni mi folyik ott. -nyögtem ki.
-Te nem vagy százas. Hallottam a délelőtti kis akciódról, de ez..csak igazoltad vele magadat. -bólintott és megfogta a kezemet, majd az ellenkező irányba kezdett húzni.
- Mi a fenét művelsz? - rántottam ki a karomat.
- Mégis mit gondolsz? Megmentelek, mert konkrétan a halálodat keresed! Folyamatosan! Meguntad az életed , Fay? - tárta szét a karját.
-Ezt nem érted. -ráztam meg a fejem. - Utána néztem a pasinak és valószínűleg ugyanattól a csoporttól jött, akik megtámadtak engem és a családomat. Ha ez így van, azt ki kell derítenem, ez pedig csak így lehetséges.
-Dehogy is! Láttál már horrror filmeket? Mert ha nem szívesen megnézek veled párat! Fay, egy csapdába sétálsz bele!
-Majd oda figyelek, már alaposan kiterveltem. Biztonságos lesz.. -mondtam, de ő csak maradt azon a hozzáálláson, hogy haza kéne mennünk. -Az isten szerelmére, kém vagyok, nincs szűkségem egy kezdőre. -ráztam a fejem.
-Nagyon is nagy szűkséged van rám!-mutatott magára és mivel én megindultam , ezért ő is jött mellettem.
-Most meg mit csinálsz?- néztem rá. Ő haragosan pillantott rám, amitől összeszorult a gyomrom.
-Szerinted mit? Megmentem a formás kis feneked!- vágta rá.
-Akadj le a seggemről. -mondtam ki az egyetlen értelmes mondatot ami az eszembe jutott és az órámra néztem..még oda érhetünk.
-Amúgy Cooper lett. Mármint a kutya neve Cooper.-törte meg a ránk telepedő csendet.
-Aranyos..és illik hozzá.-mosolyogtam el halványan.
-Tudod..mindig szerettem volna egy kiskutyát, de az anyum allergiás volt rá, így nem lehetett. Tényleg köszönöm.
-Igazán nincs mit.- néztem rá .
-Neked volt valami házi állatod?
-Nem, soha nem engedték a szüleim. - feleltem és a környezetemet kémleltem. Elég közel jártunk már és a környék egyre rosszabb lett. A hűvös szél folyamatosan fújt, így különféle hangok keletkeztek. Az eldobott újság a levegőben táncolt , a grafitozott falakról pedig hullott lefele a vakolat. A felettünk lévő lámpa pont abban a pillanatban durrant el, ezzel sötétségbe borítva az utca egy részét. A hirtelen hangra kicsit megugrottam és alaposabban körülnéztem a hátunk mögötti részen.
-A rossz fiúk miért nem tudnak valami szép helyen találkozni? - sóhajtottam.
-Mint például egy cukorka gyárban?!..Nem is tudom.- mondta pár másodperc múlva. -Nyugi, megvédelek majd.
A karja felém közeledett, de én arrébb oldalaztam tőle.
-Megtudom magamat védeni. - ráztam le.
-Haragszol valamiért?- kérdezett rá és félig felém fordult. Egy pillanatra rá néztem, majd inkább nem válaszoltam. Felesleges lett volna,mert nem tudtam megmagyarázni.Hiszen én nem rá neheztelek, hanem sokkal inkább magamra..
-A tegnap estéről van szó?-faggatózott tovább.
-Hagyjuk már  a tegnap estét.-mordultam rá, de ettől az arcára csak az ön elégültség költözött ki.
-Szóval kibújt a szög a zsákból.. Fay, én nem gondoltam volna, hogy komolyan szeretnél megcsókolni, de ha tényleg ennyi a gond..- mondta mosolyogva, majd szorosan becsukta  a szemét és idétlenül csücsöríteni kezdett.
-Befejeznéd?Nevetséges vagy.- szóltam hátra , mert a csukott szeme miatt kissé lemaradt.
-Nem gond az , ha megszeretnél csókolni. -futott mellém.
-Nem szeretnélek! Se ma, tegnap se akartalak és a jövőben se..rendben?-füllentettem és reménykedtem, hogy ezzel befejeztük a témát.
-Pedig én máshogy láttam.
-Rossz a szemed. Le voltam döbbenve, hogy mi a fenét keresel olyan közel hozzám.- mondtam, és a terepet vizsgáltam.. ha jól tudom megérkeztünk, bár a környezet nem túl sokat változott az eddigiekhez képest. Talán annyit,hogy ez még lepukkantabb.
-Itt vagyunk?- suttogta érdeklődve és szerencsére visszatért belé az a komolyság. A kérdésére csak bólintottam. A szemmel keresgélni kezdtem, majd amikor kiszúrtam a ház tetőre vezető tűz létrát intettem neki, hogy kövessen. Lépcső szerűen volt kialakítva, így könnyedén felmásztunk rajta, majd a ház szélére sétáltam és lefelé néztem. Ide konkrétan semmi fény nem jutott el, ezért csak árnyakat lehetett látni. hasra feküdtünk, hogy ne legyünk feltűnőek  , majd vártunk, hogy egész legyen.
Hamarosan egy kocsi parkolt le , így kikukucskáltam, hogy jobban megfigyeljem kik azok. Két férfit és egy alacsony nőt vettem ki, de az öltözéküket, vagy az arcukat fény hiányában képtelen voltam megállapítani.
-Merre van? Azt mondtad itt lesz! Hogy tudja a címet!- vonta kérdőre a nőt a mély hangú pasas.
-Biztosítalak, hogy megadtuk neki a címet. -mondta nyugodt hangon a nő, illetőleg a hangja alapján velünk egy idős lány lehetett.
-Neked nem ismerős a lány?- suttogtam a kérdést Kylenak és reménykedtem benne, hogy ő rájön ki lehet az. Talán  a szurkoló csapat vezérének van ilyen hangja, de csalódottságomra ő nemlegesen rázta a fejét.
- És akkor most mi lesz? -kérdezte meg a férfi kicsit halkabban. A másik ipse nem mozdult a lány mellől, ő úgy viselkedett, mint valami testőr.
-Várunk. Nem szokott késni, ha 10 perc múlva nem ér ide, akkor visszamegyünk. -felelte és türelmesen, egyenes háttal állt a nála kétszer magasabb férfi előtt. Innentől nem szólaltak meg, csak körbenéztek a sikátorban, majd elhajtottak az autóval. A rend számát sikerült lenéznem és rögtön begépeltem a mobilomba mielőtt elfelejteném.
-Jutottál valamire?- ült fel Kyle. Nagyon jól tudta a válaszomat, ezért csak piszkálódni szeretett volna,minden esettre csalódottan megráztam a fejem.
-Szerinted nem tudják, hogy Bob nálunk van? Rá vártak? - A kérdésemre hosszasan nézett. Kezdtem azt hinni, hogy nem is fog válaszolni amikor megszólalt.
-Nem. Rád vártak.-mondta ki.
-Én is így gondoltam.-bólintottam és mélyet szippantva a füstös, csípős levegőből elindultam lefelé a létrán.

9.fejezet

Sziasztok! Egy kicsit korábban hoztam meg a részt, mert sikeresen megtudtam írni két éjszaka alatt..:) Bár szerintem kicsit lapos lett, hiszen az egészet nem így terveztem, de a következőnél megpróbálok valamit belecsempészni, hátha.. Jó olvasást!♥♥

A tegnap este óta ezerszer jobban éreztem magamat és nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Elmondhatatlanul jobb volt látni őket, habár egy kicsit belehaltam a fájdalomba is, ami miatt nem lehetek velük, de mégis örültem .
Az osztály főnöki óra közepén járhattunk és a tanár épp a ma esti végzősöknek tartott bálról ecsetelte a tudni valókat, de engem most nem igazán érdekelt. A részleteket úgyis megkapjuk Deantől , hiszen ez egy olyan esemény, ahol fel se tűnne egy ideig, hogy valaki eltűnt és a fél iskola hivatalos rá..minden esetre ezen se tudtam gondolkodni, mert csak élveztem, hogy zavarba tudom hozni Kyle pusztán a tekintetemmel. Legalábbis nagyon úgy tűnt, hogy feszeng egy kicsit, és pontosan tudta, hogy figyelem, mert párszor rám kapta a tekintetét. Most is próbálta a tanárt hallgatni figyelmesen, de közben folyamatosan elmosolyodott és a haját igazgatta vagy kényelmetlenül mozgolódott a széken, mígnem felém fordult és megvakarva a tarkóját .
-Muszáj engem szuggerálnod? -olvastam le a kérdést a szájáról én pedig magamat is meglepve mosolyogva bólintottam. Erre csak vissza fordult rendesen, majd pár másodperc után teljes magabiztossággal az arcán újra rám nézett , de ezúttal teljesen máshogy. Az arcán a pimasz fél mosolya jelent meg és csillogó szemével kihívóan nézett bele az ennyimbe. Majd rám kacsintott mire én feladtam és vörösödő fejjel a tanár felé fordultam. Halk kuncogást hallottam  az irányából , ami nem csak nekem tűnt fel. Mivel lányok  felé néztek így a tanár is oda fordult.
-Mi annyira vicces , Mr. Larrish?- vonta kérdőre a fiút
-Csak valami édeset láttam. -jelentette ki, mire ezúttal a lányok kezdtek el kacarászni, kivéve engem. Én még inkább elpirultam, ami eszméletlenül idegesített.
-És ez tetszik magának?
-Nagyon is.- válaszolt széles mosollyal és kicsit lentebb csúszott a székén, mire a tanár úr mormogott valamit a hormonokról, majd inkább folytatta a legapróbb részleteket is a rendezvényről.
Ez után kerültem Kylet és az órákon az esti maszlagra gondoltam. Nem voltam híve a bulinak , legalábbis a régi énem oda vissza lett volna a hírtől és már hónapok óta a ruhán és partneren gondolkodtam volna, de ez  a lányt már rég nem izgatták az ilyenek.Csak most voltam kicsit zavarban amiatt ahogy a többiek áradoztak , a fiúk pedig elhívták őket partnerként. Reménykedtem , hogy esetleg eszébe jutok Kyle-nak, de mivel ő nem jött ezért a nap végén igent mondtam Troy kérdésére..végül is számíthattam volna rá...
-Dean a háznál van..-figyelmeztettem halkan Kylet miután elköszönt a haverjaitól és a kocsihoz ért. Látszólag megfeszült az egész teste, de ezen kívül semmi mást nem mutatott ki, csupán nyugodtan kimondott egy jó-t. A kocsiban nem igen szóltunk egymáshoz , csak amikor az ajtó elé értünk.
-Minden rendben lesz?- kérdeztem meg kicsit aggódva miatta, de ő értetlenül megrázta a fejét.
-Miért ne lenne?!- kérdezte meg homlokát ráncolva.- Csak az apám.-rázta meg a vállát és kinyitotta előttem az ajtót. Nem akartam többet mondani neki, hiszen a hanglejtéséből üvöltött az ideges feszültség. Szerettem volna megnyugtatni valahogy, de nem ismertem, hogy tudjam mi segíthetne rajta, majd eszembe jutott, hogy talán megfoghatnám a kezét, hogy tudassam vele , számíthat rám de végül ezt is elvetettem.
-Sziasztok!-köszönt vidáman Dean a lába előtt pedig egy doboz hevert.
-Mi járatban?- kérdezte mézédes mosollyal, de kevésbé érdeklődő hanggal Kyle.
-Felszerelést hoztam..gondolom hasznosak lesznek és eldöntöttük, hogy az estén biztonsági szempontból jobb lenne , ha a többiek is ott lennének. A sminkes kicsit átalakítja őket , így felismerhetetlenek lesznek . Mindegyikük máshova lesz beállítva , amit már tisztáztam velük. Ha bármi történik segítséget kaptok tőlük és ők is figyelni tudják az eseményeket.-magyarázta el, majd felnyitotta a dobozt.
-Hoztam pár headsteket, meg praktikusabb fegyvereket. Plusz kamera is van, amit jó lenne ha a ruhátokra csíptetnétek, így ha a gyilkos feltűnik talán a felvételt visszanézve rájöhetünk, hogy ki volt.
-Rendben. Csak ennyit akartál? -kérdezte meg kíváncsian a fia .
-Igen. Azt hiszem mindent elmondtam amit akartam. A részleteket elküldöm. -mondta átható tekintettel , majd elmosolyodott. -Érezzétek jól magatokat. -épp kifelé sétált, amikor Kyle gúnyos mosollyal utána szólt.
-Tudod általában  a szülök is ott vannak..a székeken ülnek és büszkén nézik a gyereküket. Remélem beöltözteted az egyik kémedet aki majd eljátssza az apámat.
-Elmennék én is, de dolgom van. Egy pár papír munka, meg..-kezdte volna, de félbeszakította.
-Ugyan. Ne szabadkozz.- rázta meg a fejét és ezúttal ő nézett át a saját apján. -Egy csöppet sem számítottam rá, hogy ott leszel, szóval ezen nem lepődök meg. De komolyan gondoltam. Valakit azért öltöztess már be, mert az igazgató beszélni szeretne az apámmal a jövőmről.
-Gondoskodom róla. -bólintott, majd elköszönve elment.
-Kyle..-mentem hozzá közelebb és végigsimítottam a karján, de ő elkapta tőlem a kezét miközben végignézet a többieken, akik őszinte sajnálattal néztek rá. Mindvégig a kanapén ültek, de eddig egyikük sem mert megszólalni, csakúgy mint én.
-Mi ez a halál hangulat?-vigyorgott.- Bulizni megyünk, nem?
-Jól vagy, haver?-kérdezte meg boci szemekkel Austin.
-Hagyatok már!-mordult ránk. -Persze, jól vagyok!- felelte gorombán és kikapott egy fülest, kamerás zsinórt meg egy fegyvert a dobozból és felment a szobájába.
-Szerintetek utána kéne menni? - kért tanácsot Ciara, amit Jack válaszolt meg.
-Inkább hagyjuk egyedül hagy tombolja ki magát. -rázta meg a fejét és beengedte Mia-t, aki a cégünkhöz tartozott. Mia-nak lenyűgöző érzéke van a sminkeléshez , épp ezért ő szokta megcsinálni a maszkunkat , hogy felismerhetetlenek legyünk a külvilág számára.
-Te mi leszel? -súgtam oda Jacknek, miközben figyeltem ahogy Austinból lassacskán valósághű öregember lesz . Feketés hajára kopasz sapkát húzott és szép lassan a ráncok is felkerültek rá.
-Egy vonzó, harminc év körüli zsűri tag.-mosolygott elégedetten.
-Mennyi munka lesz veled.- ingattam a fejemet, mire hitetlenül nézett rám.- Csak kicsit idősebbé varázsolnak és kész. A vonzerőm , már most megvan, nem?- húzta fel a szemöldökét játékosan.
-Hát persze.-bólogattam, mire gonosz mosollyal elkapott és csikizni kezdett.
-Tessék ? Nem értem amit mondasz!- mondta és továbbra sem hagyta abba a kínzásom.
-Hagyjál! Vonzó vagy , csak hagyjál!-nevettem és próbáltam minél távolabb kerülni tőle.
-Csak azért menekülsz meg, mert el kéne kezdened készülődni. De ezt még folytatjuk.- fenyegetett meg, mire gyerekesen kidugtam rá a nyelvem és felballagtam a szobámban lévő kis gardrób felé. Valami alkalmi ruha félét kerestem, de nem szerettem volna kitűnni a tömegből , így egy fodros masnis, halvány rózsaszín dresst húztam magamra, egy hozzá illő masnis cipővel. Pont végeztem, amikor kopogtak.
-Gyere!-kiabáltam, mire Kyle félig kigombolt ingben, fekete gatyával besétált, kezében pedig egy piros nyakkendőt szorongatott.
-Esküszöm, hogy próbálkoztam, de valami gond van vele.-rázta meg a fejét és segítség kérőn nézett rám, de én csak a hatalmas csomót figyeltem, amit a nyakkendőre kötött.
-Mégis mit csináltál vele?- húztam össze a szemöldököm és megpróbáltam kicsomózni.
-Követtem az internetes videó utasítását , és kis híján megfojtottam magam. -magyarázta, a gondolat pedig, miszerint egy nyakkendővel szenved a szobájában megmosolyogtatott.
-Gyere ide, nagyfiú.- hívtam magamhoz mikor sikeresen kiszedtem a csomót és elkezdtem felidézni hogyan kell megkötni. Még az anyukám megtanított rá egyszer, de ez nagyon rég volt.
-Tudod arra gondoltam, hogy talán mehetnénk együtt.Ha szeretnél..-ajánlotta fel, mire egy pillanatra megállt a kezem a hurok kötése közben, hogy rá nézhessek.
-Az a helyzet,hogy már van párom. De ha szeretnéd le tudom mondani.-döntöttem el a fejem.
-Dehogy is! Őszintén szólva csak azért gondoltam erre, mert logikusnak tűnt, hiszen egy házban lakunk, plusz kicsit aggódtam is, hiszen.. nem akarok egy rossz szót se mondani, mert a főnököm vagy, de ..kicsit aggódtam, hogyha nem hívlak el akkor talán senki nem fog. -húzta el a száját ,én pedig gyilkos tekintettel méregettem.
-Szóval szánalomból hívsz meg?- bukott ki belőlem erős éllel a kérdés.
-Nem így fogalmaztam!- szabadkozott. -Csak aggódtam, mert nem igen keresed a fiúk társaságát a suliban és úgy viselkedsz velük, mint aki képes lefejezni őket, hacsak közelebb merészkednek hozzád..
-Per pillanat csak egyetlen fiút fejeznék le.- mondtam és jó szorosra meghúztam a nyakkendőjét, mire idegesítően felkunkorodott a szája széle. Az ajtó felé hátrált és lazított a nyakkendőjén.
-Fejvesztve várom, de csak a bál után. Britanny-nak szűksége van még a fejemre.- emelte fel a kezét tehetetlenül.
-Britanny?- kérdeztem vissza a névre.
-Aha, a párom. Tudod magas, szőke..remélhetőleg valami szép ruhában lesz.-nézett a fodros szoknyámon végig.
-Bajod van a ruhámmal?- vontam kérdőre és ezúttal már fortyongtam a dühtől, hogy folyamatosan a kritizálását kellett hallgatnom.
-Dehogy is! Cukik a masnik.- rázta a fejét , de  az irónia messziről sütött a mondatából , azonban reagálni már nem volt időm, mert bezárta maga után az ajtómat.
Lerángattam magamról a rongyot és valami más után kezdetem nézelődni. Nem azért,mert adtam a véleményére, hanem mert előtört belőlem a "csak azért is" lényem. Talán tényleg mindenki ezt gondolja rólam és most az egyszer meg akartam mutatni, hogy én is tudok olyan lenni mint a többi lány. Igen tudok vonzó lenni és nem egy jégkirálynő, akitől félnie kell mindenkinek.
-Miért is ne..-suttogtam halkan, amikor megakadt a szemem az egyetlen otthonról elhozott alkalmi ruhámon. Hónapokig gyűjtöttem rá, majd miután sikerült megvennem rengeteg éjszaka felhúztam, mit se érdekelve, hogy még nagy rám és elképzeltem ezt a pillanatot. Bár akkor úgy gondoltam, hogy a házunkhoz jön, majd a párom és anya folyamatosan fényképez minket, apa pedig büszkén figyel engem. Akkor még eszembe se jutott mennyivel megtud változni egy pillanat alatt az életem. Sőt meg se fordult a fejemben, hogy az iskolai rivalizálás, ruhák és fiukon kívül más gondom is lehetne..ma pedig pont ezek nem érdekelnek, ami akkor régen halálos gondot okoztak..
 Egy nejlon harisnyával szinte alig látszódott a munkával járó halványlila folt és sokkalta csinosabbnak éreztem magam, mint a rózsaszín habos babosba.
Lent Mia pont csomagolt össze, amikor megkértem, hogy csinálja meg a szememet. Látszólag nem bánta a plusz munkát, főleg, hogy általában én nem engedem magam kisminkelni. Ő most mosolyogva kezdte felkenni az alapozót, a számra  pedig csak egy halvány rúzst engedtem, így a szememnél igazán kitett magáért.
-Ugye tudod, hogy imádlak?- ámultam a tükörbe. Egy teljesen más lányt láttam. Sugárzott belőle az életerő . Máskor ha belenézek általában egy összetört, folyton dühös, sérült lányt láttam, aki állandóan verekedni szeretett volna, hogy így levezesse az idegességét, de a mostani tükörképem teljesen ellentettje volt. Ez a lány, csak élvezni akarta a végzős bálját, mert egy éjszakára igenis a régi kamasz lány lehetett.
-Kész vagy?-kukucskált be Ciara, akit csak a hangjáról ismertem fel, mert terhes asszonynak volt beöltözve. Amint megláttam kitört belőlem a nevetés , de őt nem zavarta, mert szerinte és épp annyira nézett ki nevetségesnek és furának, mint amennyire én találtam.
-Látnod kéne Austint. A végeredmény fenomenális lett. - villantotta ki a fehér fogsorát, majd megigazította a hajamat  , hogy jobban takarja a fülest és elégedetten nézett végig rajtam.
-Készen állsz, bálkirálynő?- döntötte el a fejét és egymásba karolva kisétáltunk a kocsi felé, amit a vén öreg vezetett.

Jack hamarabb szált ki az autóból, mert neki hátulról kellett bemennie Kyle pedig már korábban elment Brittért , így a suli előtt leparkolva igyekeztünk Troy felé.
-Bármit láttok szóljatok!-kértem tőlük, ők pedig  bólintottak, majd előre mentek, hogy elfoglalhassák a számukra kijelölt helyet.
-Szia.-köszöntem szélesen mosolyogva, amit viszonzott.
-Gyönyörű vagy.-nézett másodjára is végig rajtam én pedig illedelmesen megköszöntem. Ami azt illette ő is vonzó volt az öltönyében, de mégis hidegen hagyott. -Hoztam neked valamit..reméltem szereted a rózsát.-mondta, majd a virág karkötőt a csuklómra kötötte
-Nagyon tetszik. hüledeztem, miközben megszagoltam, majd elfogadva a kezét belé karolta és besétáltunk mi is a folyosóra, ahol már majdnem mindenki ott volt.Egy pillanatra összetalálkozott Kyle-al a tekintetünk , majd mielőtt bármit is mondhatott volna elfordítottam és ahogy a fények elhalványodtak és a zene megkezdődött hagytam,hogy Troy bevezessen a terembe és nekikezdjünk a betanult lépéseknek . A zene alatt végig próbáltam elraktározni a tánc alatt történteket, hogy később is visszatudjak emlékezni, teljesen pontosan minden apró részletére.A tánc végezetével mindenki oda mehetett a felnőttekhez , akik csak erre a pillanatra maradtak az épületben, mert a további része kizárólag a diákoké volt. Persze Austinék megoldották a dolgot, mert önkéntes segítőnek jelentkeztek, akik majd segítenek elpakolni a bál végén és felügyelik a rendet , ezzel levéve egy kis terhet a tanárokról.
-Tessék.- adta át Troy a puncsot, majd mellém állva a táncoló tömeget nézte.
-Szerinted a gyilkos is itt van? -kérdezte meg, miközben a tömeget pásztázta.
-Le merem fogadni.
-Nem félsz?- fordult felém és az arcából a kíváncsiság mellett valami mást is láttam, amit nem tudtam hova rakni.
-Kellene?-kérdeztem rá mosolyogva, de a nézésétől végigfutott a hátamon a liba bőr .
-Nem. Vigyázok rád.-rázta meg a fejét és a karját nyújtotta, hogy az örülten ugrándozó tömegbe vessük magunkat.
-Egy percre beszélhetnék Fayel?- kérdezte meg fél óra múlva Kyle,bár ez inkább kijelentésnek hangzott, így Troy az italos pulthoz sétált, hogy a barátaival beszéljen és dugi piát fogyasszanak.
-Nekem nincs veled beszélni valóm.-ráztam meg a fejem, mert még mindig dühös voltam rá a délutáni viselkedésért, azonban ő nem engedett elmenni. A könyökömnél fogva vissza húzott egészen szorosan magához és a derekamra fektette a kezét.
-Sajnálom , hogy bunkó voltam.-döntötte a homlokát az ennyimnek és a szemében őszinteség tükröződött. A hirtelen közelsége megijesztett így hátrébb húzódtam.-Ki voltam akadva és rajtad vezettem le.
-Megértem.-bólintottam, mert megesett rajta a szívem ,és látva Kyle szenvedő arcát megutáltam Deant. Hogy tud a saját fiával így bánni?!-Tetszik a ruhád. Bár nekem a fodroska is tetszett annak ellenére, hogy leszóltam. És amúgy is.. úgy nem néztek volna meg olyan sokan.
-Miért zavar az, hogy sokan fordulnak utánam? -kérdeztem incselkedően  és kíváncsian vártam a válaszát.
-Talán félek, hogy riválisom akad. -rázta meg a vállát fél mosollyal, én pedig elnevettem magam.
-Lehetetlen eset vagy.  -ingattam a fejem, majd folyamatosan zizegni kezdett a fülemben a headset, mire azonnal vissza kerültem a valóságba.
-Fay! Segíts!-halottam Troy ziháló hangját. Valószínűleg a mobilomat hívhatta.
-Merre vagy?!- kérdetem meg és a szememmel őt kerestem mikor kijutottam az izzadt tömegből. A zsűri tagok között Jack folyamatosa kémlelte az arcomat, de most nem foglalkoztam vele, segítenem kellett Troy-on.
-A footbal pálya felé futok. Azt hiszem.. azt hiszem megtaláltam!-kiáltotta , én pedig azonnal arra kezdtem futni.
-Egyedül van? - kérdeztem, de nem válaszolt, csak kétségbe esett üvöltözést hallottam, így megszaporáztam a lépteimet miközben csatornát váltottam a fülesen.
-A foci pálya felé! Azt hiszem gond van ! Egy ember maradjon a teremben!- mondtam nekik a parancsot. Hamarosan megláttam a pályát, de egy árva lélek se volt ott.
-Troy!-kiabáltam szét és körbe fordultam hátha meglátom, de senki nem tűnt fel. Csak a felém igyekező Kyle-t láttam mögötte, sokkal távolabb pedig Ciarát és Austint.
Az egyik pillanatról a másikra felkapcsolódtak a focipálya fényszórói és egyenesen rám világítottak. A hirtelen fénytől, szinte alig láttam valamit, ezért meglepetten ért az éles fájdalom a combomban. Arra fordultam és ekkor kirajzolódtak a fekete ruha körvonalai. Az illető maszkot hordott ezért az arcát nem láttam.
Az ökle az arcom felé lendült, de én lehajoltam és mielőtt védekezhetett volna, erős ütést mértem a hasába,majd rögtön felegyenesedtem és a lábamat az oldala felé lendítettem, csakhogy ő elkapta azt és a lelátó egyik oszlopához vágott. Egy pillanatra mozdulni se bírtam , így lassan tápászkodtam fel. Ekkor már Kyle is megérkezett . Bár nagyon nem tudott ütést adni,inkább csak kivédeni tudta a fekete ruhás emberét és hátráltatni őt. A combomra rögzített tört elő kaptam és a megfelelő pillanata várva álltam,  majd elkaptam a maszkos férfit hátulról és a nyakára szorítottam a fegyverem. A hátsó fejbőrömtől kínzó fájdalom tűnt fel, így elengedtem az áldozatomat és a kést a hirtelen megjelenő férfi karjába szúrtam. Fájdalmában felüvöltött, én pedig kihasználva kigáncsoltam és kiszedtem a kést belőle. Körbe pislogva észre vettem, hogy szinte a semmiből tűnnek elő az ugyanolyan öltözetű emberek. Ciara és Audtin is küzdött már, sőt az egyikük meg is sérült.
-Az iskolai foci pályára! Erősítés kell!-szóltam be Deannek, miközben egy fejemre mért ütést védtem ki, de nem voltam elég gyors mert a következőt az oldalamat találta el, azonban szinte fel se tűnt. A kést kiütötte a kezemből így kénytelen voltam elővenni a fegyveremet és remegve húztam meg a  ravaszt. Nem akartam megölni , így viszonylag ártalmatlan helyre céloztam, majd erősen fejbe ütöttem, amitől ájulva esett a földre. Az ezt követő pillanatban a férfi aki Kylal viaskodott hagyta, hogy ütést kapjon és engem célzott meg valamivel, majd gyomor szájon rúgva ismételten az oszlopnak estem. Ekkor viszont ahogy megjelentek, pont olyan gyorsan tűntek el, csupán egy áldozatunk maradt.
-Ő rá vigyázzunk!- mondtam, amikor megindultak felém . A fejemmel a földön heverő ipse felé mutattam , miközben én is arra akartam indulni.
-Tudsz mozogni?-jött oda a kijelentésem ellenére Kyle és aggódva kémlelte az arcom.
-Semmi bajom nincs!- sóhajtottam és ki akartam kerülni. Ami a meglepő, hogy tényleg így is volt. Abszolút nem éreztem semmi fájdalmat.
-az jó!.-bólogatott , és látszólag ő nagyon nem volt jól. Ijedve pillantott  a karomra, majd vissza a szemebe, megpróbálva nyugalmat erőltetni magára, csakhogy ez nálam nem jött be. Oda akartam pillantani, de ő ezt nem engedte. Az államnál fogva felemelte a fejem.
-Engedd!- kértem.
-Nincs ott semmi.- rázta meg a fejét és óvatosan végig simogatta  az arcomat. Nem akartam ezt, meg akartam volna nézni a karom, de olyan közel hajol, hogy megbabonázott a tekintete. Az arcomon éreztem a lélegzetét, így feltűnt, hogy egyre gyorsabban kapkodja a levegőt. Egy icipici választott el minket, de ő nem mozdult , helyette mohó csillogással nézett a szemembe és a fenébe is, nem bírtam tovább! A szívem majd ki ugrott a helyéről, pedig a legrosszabb volt az időzítés, de én ennek ellenére meg akartam volna csókolni. Pont előre döntöttem volna a fejem, amikor ő kicsit hátrébb húzódott.
-Nem akarlak megcsókolni. - rázta meg a fejét én pedig lefagytam. Egy pillanatig meg se tudtam szólni és talán szégyeltem is magam, mert én vele ellentétben, nagyon is meg akartam.
-Hát akkor mi volt az előbbi? -vonta fel a szemöldököm, mire ismét a karomra nézett.
-Figyelem elterelés, amíg meg nem érkeznek. -felelte egyhangúan, majd  oda ki kiabált, hogy valaki lásson el. Csak ekkor tűnt fel, hogy Deanék már megérkeztek és a terepet nézik. Mintákat vesznek és a kamerát próbálják leszedni, ami az egyik oszlopra van erősítve.
A tekintetemet a karomra helyeztem, de egy pillanatra megbántam, mert az egész jobb karom vérben ázott és kezdtem a vele járó csípős fájdalmat is megérezni.