2015. május 17., vasárnap

14.fejezet

Sziasztok! Sikeresen megírtam a részt és már csak egy befejező rész maradt ebből az évadból, de rögtön utána jön a második évad. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :) 
-Hogyan.. ?-léptem csodálkozottan Nina felé. A gyomrom remegett, ahogy végignéztem rajta. Nina és
köztem csupán 2 év van, de mégis kislány volt még amikor elmentem. Most pedig fiatal, erős szinte felnőtt.
Megakartam simítani az arcát és magamhoz ölelni , de a keze hatalmasat csattant az arcomon. A fejem oldalra bicsaklott és égett az ütése helye, de nem mutattam semmit. Tudtam, hogy miért adta.
-Becsaptál minket. Hagytad hogy elhiggyük.. Az életünk teljesen megváltozott nélküled, mi is megváltoztunk miattad. Sokáig gyászoltunk és sose léptünk tovább, te pedig mindvégig nyugodtan élted az álmaid...-vágta a fejemhez nyugodtan, mintha már ezerszer végigpörgette volna ezt a képet.
-Nina el kell tűnnöd innen velem. Nem jó helyen vagy, mindent elmagyarázok csak gyere velem! -kérleltem. Az első mondatomnál az ismerős öltönyös férfit néztem, aki kicsit mintha megöregedett volna már, majd a húgom szemébe, hogy lássa rajtam, igazat mondok.
-Nagyon is jó kezekben vagyok. Ő segített megtalálni téged. Ő őszinte volt velem, míg te nem.
-Nem értesz te semmit. Gyere velem!-szóltam rá és közben észrevehetetlenül előcsempésztem egy dobókést. Soha nem hibázok és most se lett volna  másképp, de hiába voltam gyors az utolsó pillanatban sikerült meglöknie a kezemet , így 2 centivel elhibáztam és a férfi vállát csak súrolta.
-Mit csinálsz..?!-ordítottam rá Ninára és a karommal folyamatosan védtem ki az ütését. Erős és precíz ütése volt, de a rutin miatt letudtam volna győzni . De nem szerettem volna bántani, képtelen voltam rá, így ha egy-kettő helyen sikerült is megütnie , a többségét próbáltam kivédeni és megpróbálni beszélni vele, hogy észhez térjen.
-Teljesítem a feladatomat, megvédem őt és hazaviszlek. -nyögte az ütései között és amíg én a karjára és a szavaira figyeltem , addig ő kihasználta az alkalmat és hasba rúgott. Az erőtől nekiestem a falnak és egy kicsit megszédültem, amikor kinyitottam a szememet, de innentől semmit nem tudtam tenni, mert lefogott 4 ember, akik ebben a pillanatban léptek be. Egyet sikerült a földre rántanom, de a többivel nem tudtam mit kezdeni, így kénytelen voltam a megfelelő alkalomra várni.
-Azt hiszem , nekünk még van egy kis elintézni valónk . -jött elő Blake, az öltönyös öreg férfi.- Mi történt Fay? -kérdezte szelíd rekedtes hangon és amíg ő felém lépett, addig az öltönyösök térdre kényszerítettek.
-Felgyújtottad a házam, mi más történhetett volna?- mosolyogtam fanyarul.- Hol van a lány az iskolából?
-Már rég elengedtük. Nina szerint felesleges volt fogva tartanunk , mert nem kockáztatsz el fogsz jönni. Minden az ő ötlete volt, hát nem okos lány?! -húzta magához az említettet és félig átkarolta,én pedig egy kicsit megbántam hogy az előbb nem adtam neki én is egy pofont.
-Most pedig megölünk, ahogy kellett volna már korábban is. - közölte hideg vérrel Blake, és tisztán láttam a húgom döbbenetét.
-De azt mondtad..-fordult felé.
-Ne legyél naiv Nina..ez az első lecke ebben a szakmában.-ráztam a fejem és mivel a földön térdeltem, könnyedén elő csempésztem az eddig lábamat nyomó késeket. Mivel a kezemet erősen fogták, így majdnem kitörtem azokat, de akkor is a lábszárukba szúrtam, majd a pillanatnyi helyzetet kihasználva kigáncsoltam és a könyökömmel orron vágtam a harmadik tagot, de mivel nem tudtam nagy erőt kifejteni , ezért csak megtántorodott, de körbeölelt és majdnem  összeroppantott a kezével. Ekkor láttam meg a piros villanást ő pedig kiterült. A biztonsági ablak vas zár már le is ereszkedett, de tisztán elkaptam a fekvő Jake látványát. A férfi összeesett , de a másik kettő már talpra kecmeredett. A húgom Blaket próbálta visszatartani, de Blake sokkal tapasztaltabb volt nála, így jó pár horzsolás volt látható már Ninán és tisztán láttam ahogy a vörös vér csurog le a halántékán.
-Ne!- kiáltottam fel és oda akartam menni segíteni neki, de valami illetve valaki hátba rúgott , majd rögtön a bordáimon éreztem az acél bakancs orrát. Nem törődve a hasogató fájdalommal még a következő páros rúgás előtt felugrottam és átfordultam az egyiken, a kezemet pedig a átkulcsoltam és a másikkal megtartottam. Így én írányitottam őt és pajzsként használva kivédtem a másik ütését, majd el is engedtem mivel már nyúlt a karomért, hogy átdobjon , de a reflexeimnek köszönhetően nem sikerült neki.
-Felmentő sereg!-kiabált körbe Austin és Kyleal együtt berohant a szobába. Mind kettőjük arcán vér folt volt, de ahogy rájuk néztem komolyabb sérülést nem láttam, így feltételeztem, hogy nem az övéké. Az őket követő őröket kénytelenek voltak elintézni, én pedig harcoltam a két férfival, amíg le nem sikerült lőnie valakinek őket. Rögtön a húgomékhoz fordultam és sikerült ellöknöm Ninát, mielőtt Blake kitörte volna a nyakát. Ezekben a röpke percekben előhúzta a revoverét és a fejemhez szegezte ,miközben Kyle őt célozta.
-Austin, juttasd ki a húgomat! Kérlek!- néztem rá , mert a kintről beszűrődő golyó záporokból nem voltam benne biztos hogy egyedül kijutna, nem ölné meg valaki , és azt biztosra tudtam, hogy nem menne el a saját lábán. Autin teljesítette a kérésemet és felkapta Ninát a hátára. És ő akárhogy próbált , akármilyen harc modort választott Austin lefogta és elkezdett kifelé sétálni vele.
-Kicsi az esélye, hogy engem találsz el !- röhögött mögé bújva Blake és hátrálni kezdett, miközben a hosszú és hideg vasat a halántékomhoz nyomta. Szinte lyukat fúrt a fejembe, én pedig a számba haraptam, hogy ne sírjam el magam. Fáradt voltam és mindenem fájt, de nem akartam meghalni. Ha megpróbálnám kiütni a kezéből vagy csak egy pillanatra megmozdulnék tisztában voltam vele, hogy lelő, mert már láttam őt ehhez hasonló helyzetben. Ha halott vagyok még pont feltudja fogni a testem Kyle lövését ő pedig eltudná intézni mindkettőnket. Remegett a kezem, de mégis hátra fejeltem és pillanatokon belül eltoltam a kezemmel a fegyvert, mert már , ahogy számítottam is rá, lőtt, ahogy Kyle is. Pontosan a vállt találta el, így nem ölte meg. A földre terítettem és az öklömmel verni kezdtem. felszakadt a bütykömről a bőr, de megérdemelte. Tönkretette az életemet, elválasztott a családomtól és kishiján megölt engem és Ninát, de abbahagytam mielőtt elveszti a tudatát.
-Nemfoglak megölni.Végigfogom nézni ahogy letöltöd a hátralévő életedet egy kicsi , mocskos cellában. -közöltem vele nyugodtan , és a felemelt kezemet visszaengedtem a kezem mellé. A Kyltól kapott bilincset a csuklója köré csatoltam és elindultunk hárman a vészkijárat felé, ahova annyira igyekezett. Blake mondani akart valamit, de csak hörgés és vér jött ki a száján.
A hatalmas hajómúzeumot megkerülve embertömeggel, pontosabban rengeteg kémmel találtam szembe magamat .
-Erre.-mondta Kyle és az egyik autóhoz közeledtünk, ahol Dean is ott volt.
-Elkaptuk. -mondtam és lesütöttem a szememet, mert nem bírtam elviselni a szikrázó tekintetét, de leszidás helyett elvette a rabot és bevitette a kocsiba engem pedig szorosan átölelt.
-Olyan vagy, mintha a lányom lennél, úgyhogy jogom lenne leszidni téged, de túlságosan örülök, hogy életben vagy.-mondta én pedig visszaöleltem.
-A húgom..
-Nina biztonságban van. Pár embert elvesztettünk bent, de a csapatod kisebb nagyobb sérüléssel megúszta és már jönnek ki, csak körbejárják az épületet még egyszer.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá. Ő tisztázta velem, hogy Ninát kihallgatják és csak utána tudok vele beszélni, de elintézi nekem, hogy ne kapjon nagy büntetést, majd Kylal magunkra hagyott.
-Nem is tudom, mint mondjak..vagyis tudom, csak.-kezdtem el zavartan, de ő közbe szólt.
-Ne mondj semmit, mert már nem érdekel. Megmentettem egy csapattársam életét, és segítettem elkapni a körözött , veszélyes embert. Ennyi történt, semmi több. -a szava hallatán bólintottam.
-Tudod, amit az iskolában mondtam..-kezdtem ő pedig szórakozottan hátra dőlt, de a szeméből sütött a harag, ami olyan érzés volt, mintha kést forgatna bennem.
-Valahogy sejtem, hogy nem gondoltad komolyan, de legyen igazad. Megkapod amit szeretnél és nem történt semmi, jó Fay?! -röhögött fel keserűen, majd komolyabb lett. - Itt voltam neked, nem csaptalak be. Türelmes voltam és próbálkoztam, ha kellett még azt is hagytam, hogy úgy bánj velem, ahogy szeretnél. Mondhatni az élethű boxzsákod voltam, de téged nem érdekelt. Még szerencse, mert már engem se. Az összes reményemet feladtam veled kapcsolatban. Mostantól csak csapattárs, ahogy szeretted volna.
-Ez nem igaz.-ráztam a fejemet , de egy dolgot se tudtam volna megcáfolni, kivéve azt , hogy igenis érdekelt mindaz , amit értem tett, csupán féltem. 
-Már nem érdekel. Többször nem fogsz belém rúgni.- Dőlt el a kocsitól és ott hagyott.