10.fejezet

Sziasztok! Nagyon szeretném megköszönni az előző részhez kapott kommenteket és sikeresen megírtam a részt is. Nagyon nem úgy sikerült , ahogy szerettem volna , mert hiányzik belőle valami, csak nem tudom, hogy mi..de remélem, hogy ti majd megírjátok és a legközelebbit jobban meg tudom írni! :) Jó olvasást! ♥♥

A karomban egyre intenzívebben keringett az éles fájdalom , de  még mindig nem kaptam ellátást. Épp azon gondolkoztam, hogy bekötözöm saját magamnak és odamegyek én is besegíteni a nyomozásba,amikor a mellettem lévő kocsi hátuljába befektették az ájult embert és a biztonság kedvéért beadtak neki egy altatót . Tudtam, hogy őt majd a központban fogják átnézni alaposan , mindenféle géppel, pont ezért halkan odalopóztam hozzá és a zsebeit kezdtem átkutatni. A személyiében megtaláltam az adatait, amit gyors felírtam magamnak, hogy otthon utána nézzek, majd visszahelyezve azt, tovább nézelődtem. A mobiljában semmi érdekes nem volt , viszont a másik zsebében egy papír lapra  volt felfirkálva egy cím és időpont. Mivel hallottam, hogy közeledik valaki, így a zsebembe gyűrtem  és visszafele tartottam, amikor belebotlottam Deanbe.
-Mit csinálsz te erre? Ott kellene ülnöd.-bökött a fejével az előző helyemre.
-Egészen eddig ott is voltam, csakhogy egy orvos se hajlandó oda jönni, szóval gondoltam megkeresem őket. -hazudtam ki magam. Utálok Deannek hazudni, sőt nem is szoktam, de érdekelt a férfi kiléte és mi nem kapjuk meg az ilyen információkat. Nekünk csak azt kell tudnunk, hogy mikor kivel és mit kell csinálnunk. A többi már nem ránk tartozik.
-Ülj csak vissza hozok valakit.-Simította meg a hátam, majd az egyik csoport felé indult.
-Hogy vagy?- ült le mellém Jack és aggódva figyelte az arcom. Mivel sejtette rá a választ , ezért nem mondtam ki, inkább arról érdeklődtem mit tudtunk meg.
-Troy eltűnt. Mármint  a kamerák alapján  úgy tűnt mintha meglőtték volna és bevonszolták a lelátó alá. Egy felderítő csapat most lement oda körül nézni, de eddig semmi.- mondta el a tényeket, majd dörzsölni kezdte a kezét. Eléggé csípős hideg volt, de hát ezt már megszoktunk. Nálunk sosincs meleg, de annyira hideg se, hogy essen a hó . Még ilyenkor, télen se.
-De van esély rá, hogy túlélte..ugye?- kérdeztem reménykedve. Lelkiismeret furdalásom volt, mert tudtam, hogy az én hibám. Számított rám, hogy segíteni tudok, de én cserben hagytam. -Segítenem kell neki. Meg kell találnom. -suttogtam miközben a kétségbe esett hangja csengett a fülemben. Nem hallhatott meg , csak mert én nem voltam elég jó..
-Megfogjuk találni.-szorította meg az ujjaimat, majd egy puszit nyomott a homlokomra és hagyta, hogy az orvosok végre ellássanak.
Fájdalom csillapítót is kaptam , ahogy Austin is. Bár Ciara  volt a célpont, de ő hősiesen elé ugrott, így a kés az ő karját horzsolta fel, de azt mondták neki, hogy megfog maradni, nem valami vészes..ahogy az ennyim se.
A gyógyszer mellék hatásától egyre nehezebbek lettek a szemhéjaim és már alig emlékeztem,  hogy jutottam fel az emeletre, csak azt tudtam, hogy bedőltem az ágyba és valaki, nem sokra rá betakart ,majd kisöpörte a hajamat az arcomból. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy megnézzem ki az, és erőm se volt kinyitni megint a szememet, de sejtettem, hogy Jack lehet, így hagytam neki és engedtem a rám telepedő sötétségnek.

Fáradtan törölgettem a szememet , mert lentről hangos nevetések törtek fel, amitől nem tudtam tovább aludni. Bár az órát elnézve, ez nem is igazán nagy baj, hiszen 10 óra is elmúlt.
A ruhásszekrényemből kihalásztam egy kényelmes farmert és fekete felsőt, majd megfésülködtem és átkötöttem az átázott kötést. A tükörbe csak egy pillantást vetettem. Ugyanolyan sápadt voltam, mint minden nap, azonban  vissza fordultam és jobban megnéztem az arcomat. Párszor átgondoltam, majd kivettem a csap alatti kicsike fa dobozt, amiben a régi smink készletemet tartottam. Évekkel ez előtt nagyon hiú voltam a külsőmre ,így rengeteg ecsetem, száj fényem és egyéb sminkes kellékem volt. Azonban ahogy bekerültem ebbe a körforgásba feleslegessé váltak.
-Csak javítani tud..-suttogtam magamnak és alaposan átgondolva elkezdtem újra kifesteni magamat. Tudtam, hogy semmi szűkségem rá, sőt az egész felesleges, de mégis megtettem. A fekete szempilla spiráltól és tustól sokkal szebbek lettek a szemeim, ahogy tegnap is és a halvány pirosító pedig valami színt adott az arcomnak. Le szerettem volna inkább mosni, de megkordult a gyomrom, így átgondolva a kettő fontosságán,  inkább lementem valami reggelit csinálni. Mivel Kyle felborította a régi rendszert, mostanra már mindenki magának készített valamit.   Én gofri mellett döntöttem pár banán és eper darabokkal,majd miután sikerült megcsinálnom beültem a nappaliba közéjük. Kyle sehol nem volt, de nem  is foglalkoztam vele, sőt még örültem is, hogy a tegnap este után nem kell látnom.
-Tessék .-adta Ciara Austin kezébe az asztalon heverő narancs levet, mielőtt a a fiú elérhette volna.
-Már mondtam, hogy megtudom csinálni,Ciara.- mondta Austin lágy hanggal, és várakozón nézett a szőke hajú lányra. -Nem kell kiszolgálnod. -rázta végül a fejét,majd beleivott az italába.
-Csak segíteni próbálok.-sóhajtotta , miközben sütött róla , hogy kényelmet lenül érzi magát, amiatt ami történt. Mármint nem az előbbi  , hanem az esti miatt.
-Gyere ide.- nevette el magát Austin és hagyta, hogy óvatosan neki dőljön a lány, majd becsukta a szemét.
-Szerintem zavarunk. -artikuláltam a szemben ülő Jacknek. Ő egyetértve velem bólintott, majd a az ajtóra mutatott, így a leghalkabban megpróbáltunk kimenni .
-Nyugodtan maradhatok. -kiabált felénk  Austin visszafojtott mosollyal amikor már az ajtó előtt jártunk. -Legalábbis ha nem unjátok a társaságunkat. -nézett ránk  felhúzott szemöldökkel, de az arcára ragadt mosolytól kilátszott az oldalsó hegyesebb foga is. Olyan vele, mint egy vámpír, de nagyon édesen áll neki.
-Mi csak..gondoltuk..szeretnétek kettesben maradni. -válaszoltam kicsit makogva .
-Ha kettesben szerettünk volna maradni, nem ide jöttünk volna. -vonta meg a vállát.
-De persze az ilyen meg sem fordul a fejében.-vágta rá Ciara is, mire Jackkel jelentősen összenéztünk és visszaültünk , bár ezúttal velük szemben, a másik kanapéra. A reggeli további része folyamatos beszélgetéssel zajlott le, majd elmosogattam az edényt és egy melegítő ruhát húztam fel.
 Attól függetlenül, hogy a karomat nehezemre esik mozgatni még a testemet muszáj fitten tartanom, így lementem az edző terembe és a láb gépeket használtam, majd hasra is dolgoztam párat. Pár perces pihenőt tartottam, ami alatt a magnóból szóló dalra figyeltem. A nő a szerelemről énekelt, pontosabban arról ,hogy mennyire tud fájni a viszonzatlan szerelem.
-Miért kell minden számnak a szerelemről szólnia?-sóhajtottam és a következőnél megpróbáltam az épp kezemmel megcsinálni a fekvőtámaszt, miközben a másikat hátra szorítottam, de a hetedik után már nem bírtam magamat felnyomni.
-Baszki.- sziszegtem, amikor észrevettem, hogy az új kötés vérben ázik. Talán ezt nem kellett volna..Egy törölközőt nyomtam rá, hogy ne vérezzem össze a szőnyeget , majd fent megpróbáltam lecserélni, de a varrás felszakadt, így még jobban ömlött belőle a piros lé.
-Jack!-kiabáltam ki, majd még egyszer, de ekkor már az egész ház az én hangomtól zengett.
-Mi a fenét csináltál? - rontott be az ajtómon, amikor meglátott a fürdőszobában kuporogni. A feje mögül Austin és Ciara leselkedett.
-Azt hiszem hatalmas hülyeséget.-nyögtem halkan, majd elengedtem a törölközött, hogy láthassa miről is van szó. Szerencsémre az ellátás alapjait mi is tudjuk , így Ciara segítségével elég hamar össze tudott foltozni újra, amit szó nélkül tűrtem.
-Most elárulnád, mi a fenét képzeltél? - nézett kérdőn rám, olyan hangnemben, amit másnak nem engednék meg. Ciara pont ekkor hagyta el a szobát , így a nemrég becsukott ajtót néztem. Nem szerettem volna a szemébe nézni, de végül  mégis megtettem.
-Azt, hogy egy kis seb nem tántorít vissza . Csupán annyit képzeltem, hogy a karom használata nélkül is megtudom csinálni a napi feladatomat. -mondtam ijesztő magabiztossággal a hangomban . A közöttünk lebegő feszültség messziről érezhető volt. Ő túlzásba viszi a féltésemet, én pedig utálom hogyha veszekszik velem.
 -Pihenned kellene , az isten szerelmére  Fay!- kiabált rám.
-Mégis miért? Mert van egy varrat rajtam?! Jack , ez a munkánk, nem szabad pihennem! Készenlétben kell lennem, akármi van! Te is tudod!- ordítottam hasonlóan .
-Akkor is túlzásba viszed. -sóhajtotta pár másodperc múlva.
-Talán igazad van.-bólintottam.-De te is tudod, hogy nekem is.-néztem rá. Nem szólt semmit, csak egy apró biccentéssel jelzett. Lentről az ajtó csapódása szűrődött fel, majd rögtön rá hatalmas óbégatás és gügyögés, de egyikünk sem  ment le. Én elkezdtem feltakarítani , Jack pedig segített nekem.
-Sajnálom, hogy kiabáltam. -szólalt meg bánatos tekintettel.
-Sajnálom, hogy hülyeséget csináltam.-kértem én is bocsánatot és ezzel le is rendeztünk mindent. Nem tehettünk róla, mind a ketten csak a munkánkat végeztünk. Ő a féltő bátty feladatát, én pedig egy kém csoport vezetőjét, az ilyenek pedig vele járnak, ezt pedig már kezdjük megszokni.
-Megnézzük, mitől mentek el otthonról?- kérdezett rá, majd leindultunk a lépcsőn. A folyosón a parketta folyamatos kopogása hallatszott , majd a sarkon befordulva megláttam a hang forrását is. Egy barna koszos kiskutya szaladgált a szobában egy labda után.
-Ezt ugye nem gondoltátok komolyan?- néztem végig a félkörön kíváncsian.
-Ez érdekes lesz.-mosolyodott el Jack és az ajtófélfának dőlt. mögöttem.
-Én hoztam.-állt fel velem szemben Kyle a földről. -Találtam.-javította ki magát és a kutyusra nézett, aki

megszeppenve leült a játéka mellé, mintha tudná, hogy nincs minden rendben.
-Kyle.-kezdtem lágy hanggal. -Egy kutya nem jó ötlet. Nem lenne rá elég idő. Egy kiskutyával foglalkozni kell, sétáltatni, játszani..rengeteg felelősség.- mondtam és teljesen úgy éreztem magamat, mint egy gyerekét kioktató szülő . Reménykedve nézett rám, én pedig ebben a pillanatban utáltam, hogy az ilyenek is az én feladatom közé tartozik.
-Ne csináld már! Nincsen gazdája. És éhezik.
-Ez igaz. Pár  másodperc alatt befalta a hűtőben lévő hús maradékot. -szólt közbe Ciara is, mire kikerekedett szemekkel néztem. Az lett volna a mai ebéd..mély levegőt vettem,majd ismét Kyra néztem.
-Nem lehet. -ráztam meg a fejemet .
-Megfog halni. A hideg megöli, vagy  éhen hal. -folytatta .A szemei hatalmasak voltak és csillogtak. Láttam rajta, hogy tényleg nagyon szeretné, és én is szerettem volna megengedni neki, de egy kutyának tényleg sok törődés kell.
-Vannak menhelyek...-kezdtem bele az ebet nézve, de Kyle felháborodottan félbeszakított.
-Még kölyök!-mutatott rá. -Te tényleg bezárnád egy hűvös ketrecbe? Ki tudja, hogy bánnának vele...
Feladva, halványan megráztam a fejem és óvatos mosolyra húztam a számat.
-De ígérd, meg , hogy lefürdeted. -sóhajtottam ő pedig hirtelen örömében felkapott és magához szorított miközben köszöngette. Meglepetésemben még levegőt is elfelejtettem venni, de a következő pillanatban már a kutya feküdt a kezében, aki örömében vadul csóválta a farkát.
-Gyere nagyfiú, megyünk pancsizni. -magyarázta neki halkan. Miután eltűnt a kanyarban levettem róla a szemem és Jackre néztem. Ő kérdőn nézett engem , ezért inkább Ciarára pillantottam. A keze maga előtt volt összefonva és mindent tudó , de boldog vigyorral vizsgált.
-Mi van veletek?- nézte körbe mosolyogva, majd rájuk hagyva felmentem. A közös fürdőnek az ajtaja nyitva volt, így kíváncsian belestem rajta. Kyle a kád mellett térdelt, és nyakig vizes volt. A kád tiszta hab volt, ahogy a padló is.
-Maradjál nyugton!- szólt rá a kutyára, mivel ő elúszott a kádban előle.
-Szerintem egyszerűbb lenne, ha zuhanyoztatnád..nem kényelmes a blökinek.- szóltam bele . Ő egy pillanatra rám nézett, majd kihúzta a dugót, hogy a vízszint lentebb menjen.
-Mivel fürdeted?- néztem körbe, mire elővett egy fehér flakon, rajta pedig egy kutyás matricával.
-Hazafelé beugortam a boltba pár apróságért. A többit, majd holnap veszem meg. Bár hozzá nem elég egy flakon..talán mosópor is kéne.-gondolkodott el, majd a kutya amikor négykézláb tudott állni, ismét megrázta magát, így vízzel beborítva Kylet.
-Milyen nevet adtál neki? -kérdeztem rá, az ő keze pedig  megállt a kutya dörzsölés közben .
-Még nem tudom. Nem segítesz fürdetni? - pillantott rám.
-Te felelősséged! - emeltem védekezőn a kezem . Ő nemlegesen, de széles mosollyal megrázta a fejét én ,pedig a szobámba hátráltam. Beszedtem egy fájdalom csillapítót, majd végigfeküdtem az ágyon, de amint lehunytam a szemem vagy a tegnapi majdnem csók jelent meg, vagy a családom rémült és meggyötört arca, így végül bekopogtam Austinhoz .
-Tudsz segíteni?-léptem be a szobájába.
-Persze.-fordult felém  a székén, majd közelebb hívott. - Miben szolgálhatok segítségedre?
-Egy férfi után kellene nézni.- mutattam meg a papír lapra leírt nevet. Ő mindenfajta kérdés nélkül belépett egy programba, majd beírta a nevet.
-Bob Dewen . Három priusza van; gyorshajtás, utcai verekedés és bank rablás. Az utóbbi miatt börtönbe került, de valaki váratlanul lerakta érte az óvadékot. Ennek már két éve, az óta semmi hír nincs róla. Se család, se gyerek. Még csak lak címe sincs.. -olvasta fel ,majd rám nézett. -Ez minden..
-Köszönöm szépen.- bólintottam hálásan mosolyogva.
-Bármikor.-biccentett.
-Austin.. mi van Ciarával?- kérdeztem meg visszafordulva . Eszembe jutott a reggeli eset, plusz az elmúlt napokban rengeteg időt töltöttek egymást ölelgetve.
-Mi van Kyle-al?- kérdezett rá, csakúgy mint én.
-Nem tudom miről beszélsz. - vontam össze a szemöldököm. -Semmi nincs köztünk.
-Hát tegnap este azért láttam pár dolgot. -mosolygott szerényen, kicsit félénken, mint aki olyasmiről tud, amiről nem szabadna. Tudván, hogy ő is látott minket, kicsit gyorsabban kezdett verni a szívem.
-Semmi nem történt. Csak a karomról próbálta elvonni a figyelmemet.- magyaráztam meg.
-Ohh.-nyögte ki, mint aki elhiszi, de látszott rajta, hogy ő kicsit többről tud, de azt nem szeretné elmondani.
-Meg amúgy is.. ő csak egy munka társ. -bólintottam és a hangomba a lehető legtöbb maga biztosságot erőltettem. Bár talán ezt az egészet jobban szeretném magamnak bemesélni, mint neki.
-Hát persze, azért vagy képtelen nemet mondani neki.  -mosolygott.
-Ne szemtelenkedj!-szóltam rá szememet forgatva, majd a kilincs után nyúltam.
-Fay!- szólt még utánam.-Lehet egy kaméleonom? - kérdezte meg  elég nagy  komolysággal.
-Állatkertet nem akartok nyitni? - kérdeztem rá. Éreztem, hogy kezd kicsúszni a kezem alól a helyzet, és én mit sem tudok csinálni..
-Ez igent jelent?- kiabált ki kíváncsian.
-De ha kimászik a terráriumból én esküszöm , hogy a kaméleon mellé zárlak. -bólintottam ő pedig boldogan becsukta utánam az ajtót.
A szobámban a címet tartalmazó lapot forgattam a kezemben és próbáltam rájönni ki lehet a férfi vagy miért támadt rám. Az egyszer biztos, hogy felbérelték..és azt is megmerem kockáztatni, hogy ők voltak. Azok , akiktől bujkálok,de ha igazam van, akkor nem úgy intézték volna az estét. Akkor nem hagytak volna nyomot...
A délutánt valahogy végigszenvedtem , illetőleg a vége fele élveztem is, mert Jackkel voltam. Minden úgy történt, ahogy szokott, hajnali kettőkor azonban megszólalt az ébresztőm. Mielőtt felkeltettem volna az egész házat kinyomtam , és a székemre készített ruhát magamra húztam. A fürdőben fogat mostan és a hajamat felkötöttem, hogy ne legyen útban. Teljesen hangtalanul megindultam, így összerezzentem a nyugalmat megtörő , mély hangra a hátam mögül.
-Hova ilyen későn? -kérdezte Kyle. A felső teste szabadon volt , egyedül a csípőjén lógott a melegítő nadrágja. Kényszerítettem magam  , hogy a szemébe nézzek , ami nagy nehezen, de sikerült.
-Nem tudta aludni, szóval kimegyek a környékre.
-Megyek veled.-bólintott én pedig túl hamar vágtam rá egy nemet.
-Mármint egyedül szeretnék lenni. -egészítettem ki, hogy ne legyen feltűnő.- Neked nem kellene aludnod?
-A kutya elfoglalta az ágyamat és kitúrt onnan..-nyögte ki miközben zavartan vakarta a tarkóját. -Szóval nekem se megy nagyon az alvás.. egy kis séta nem fog ártani.
-Egyedül szeretnék lenni. -ismételtem meg és mivel folyamatosan teltek a percek, tudtam, hogy sietnem kellene.
-Majd megyek mögötted, szinte észre se fogsz venni.
-Ne!- kérleltem ő pedig nagy nehezen bólintott. Talán gyanakszik, de majd holnap kimagyarázom magam.
Sietve indultam el a sötét utcán a város felé. Még csak az út negyedén tartottam, mikor feltűnt, hogy nem vagyok egyedül.
-Mondtam, hogy ne gyere utánam!- ripakodtam rá.
-És ezt hitted, hogy szót fogadok? Látszik rajtad, hogy valamiben sántikálsz...csak tudni szerettem volna, hogy miben. -mondta és a kezét ezúttal a farmerébe csúsztatta.
-Csak menj haza! Holnap elmagyarázom. -kértem, ő pedig erőltetetten elnevette magát.
-Arra várhatsz, hogy hazamegyek. -makacskodott . A helyzetet kezdtem mérlegelni, végül úgy döntöttem, hogy csak ma leshetem ki, hogy mi történik azon a helyen, szóval nem mehetek vissza. Hátra fordulva tovább siettem, ő pedig mellettem haladt.
-Szóval?
-Ez nagyon.. bonyolult.-kezdtem, mert nem szerettem volna elmondani neki, hogy mit is csinálok, hátha vissza fordul. Bár erre esély se volt, de azért mégis..
-Mibe keveredtél?- vont kérdőre ezúttal aggodalommal a hangjába. Pár percig csendben maradtam, csak utána nyitottam ki a számat.
-Ne szólj róla Deannek.
-Ha az apám ellen teszel valamit, már rég belekeverhettél volna engem. -mormogta, de erről a mondatáról inkább nem vettem tudomást.
-Elvettem a tegnap leütött férfitől valamit. Egy cím volt rajta, plusz egy időpont. Most ki szeretném deríteni mi folyik ott. -nyögtem ki.
-Te nem vagy százas. Hallottam a délelőtti kis akciódról, de ez..csak igazoltad vele magadat. -bólintott és megfogta a kezemet, majd az ellenkező irányba kezdett húzni.
- Mi a fenét művelsz? - rántottam ki a karomat.
- Mégis mit gondolsz? Megmentelek, mert konkrétan a halálodat keresed! Folyamatosan! Meguntad az életed , Fay? - tárta szét a karját.
-Ezt nem érted. -ráztam meg a fejem. - Utána néztem a pasinak és valószínűleg ugyanattól a csoporttól jött, akik megtámadtak engem és a családomat. Ha ez így van, azt ki kell derítenem, ez pedig csak így lehetséges.
-Dehogy is! Láttál már horrror filmeket? Mert ha nem szívesen megnézek veled párat! Fay, egy csapdába sétálsz bele!
-Majd oda figyelek, már alaposan kiterveltem. Biztonságos lesz.. -mondtam, de ő csak maradt azon a hozzáálláson, hogy haza kéne mennünk. -Az isten szerelmére, kém vagyok, nincs szűkségem egy kezdőre. -ráztam a fejem.
-Nagyon is nagy szűkséged van rám!-mutatott magára és mivel én megindultam , ezért ő is jött mellettem.
-Most meg mit csinálsz?- néztem rá. Ő haragosan pillantott rám, amitől összeszorult a gyomrom.
-Szerinted mit? Megmentem a formás kis feneked!- vágta rá.
-Akadj le a seggemről. -mondtam ki az egyetlen értelmes mondatot ami az eszembe jutott és az órámra néztem..még oda érhetünk.
-Amúgy Cooper lett. Mármint a kutya neve Cooper.-törte meg a ránk telepedő csendet.
-Aranyos..és illik hozzá.-mosolyogtam el halványan.
-Tudod..mindig szerettem volna egy kiskutyát, de az anyum allergiás volt rá, így nem lehetett. Tényleg köszönöm.
-Igazán nincs mit.- néztem rá .
-Neked volt valami házi állatod?
-Nem, soha nem engedték a szüleim. - feleltem és a környezetemet kémleltem. Elég közel jártunk már és a környék egyre rosszabb lett. A hűvös szél folyamatosan fújt, így különféle hangok keletkeztek. Az eldobott újság a levegőben táncolt , a grafitozott falakról pedig hullott lefele a vakolat. A felettünk lévő lámpa pont abban a pillanatban durrant el, ezzel sötétségbe borítva az utca egy részét. A hirtelen hangra kicsit megugrottam és alaposabban körülnéztem a hátunk mögötti részen.
-A rossz fiúk miért nem tudnak valami szép helyen találkozni? - sóhajtottam.
-Mint például egy cukorka gyárban?!..Nem is tudom.- mondta pár másodperc múlva. -Nyugi, megvédelek majd.
A karja felém közeledett, de én arrébb oldalaztam tőle.
-Megtudom magamat védeni. - ráztam le.
-Haragszol valamiért?- kérdezett rá és félig felém fordult. Egy pillanatra rá néztem, majd inkább nem válaszoltam. Felesleges lett volna,mert nem tudtam megmagyarázni.Hiszen én nem rá neheztelek, hanem sokkal inkább magamra..
-A tegnap estéről van szó?-faggatózott tovább.
-Hagyjuk már  a tegnap estét.-mordultam rá, de ettől az arcára csak az ön elégültség költözött ki.
-Szóval kibújt a szög a zsákból.. Fay, én nem gondoltam volna, hogy komolyan szeretnél megcsókolni, de ha tényleg ennyi a gond..- mondta mosolyogva, majd szorosan becsukta  a szemét és idétlenül csücsöríteni kezdett.
-Befejeznéd?Nevetséges vagy.- szóltam hátra , mert a csukott szeme miatt kissé lemaradt.
-Nem gond az , ha megszeretnél csókolni. -futott mellém.
-Nem szeretnélek! Se ma, tegnap se akartalak és a jövőben se..rendben?-füllentettem és reménykedtem, hogy ezzel befejeztük a témát.
-Pedig én máshogy láttam.
-Rossz a szemed. Le voltam döbbenve, hogy mi a fenét keresel olyan közel hozzám.- mondtam, és a terepet vizsgáltam.. ha jól tudom megérkeztünk, bár a környezet nem túl sokat változott az eddigiekhez képest. Talán annyit,hogy ez még lepukkantabb.
-Itt vagyunk?- suttogta érdeklődve és szerencsére visszatért belé az a komolyság. A kérdésére csak bólintottam. A szemmel keresgélni kezdtem, majd amikor kiszúrtam a ház tetőre vezető tűz létrát intettem neki, hogy kövessen. Lépcső szerűen volt kialakítva, így könnyedén felmásztunk rajta, majd a ház szélére sétáltam és lefelé néztem. Ide konkrétan semmi fény nem jutott el, ezért csak árnyakat lehetett látni. hasra feküdtünk, hogy ne legyünk feltűnőek  , majd vártunk, hogy egész legyen.
Hamarosan egy kocsi parkolt le , így kikukucskáltam, hogy jobban megfigyeljem kik azok. Két férfit és egy alacsony nőt vettem ki, de az öltözéküket, vagy az arcukat fény hiányában képtelen voltam megállapítani.
-Merre van? Azt mondtad itt lesz! Hogy tudja a címet!- vonta kérdőre a nőt a mély hangú pasas.
-Biztosítalak, hogy megadtuk neki a címet. -mondta nyugodt hangon a nő, illetőleg a hangja alapján velünk egy idős lány lehetett.
-Neked nem ismerős a lány?- suttogtam a kérdést Kylenak és reménykedtem benne, hogy ő rájön ki lehet az. Talán  a szurkoló csapat vezérének van ilyen hangja, de csalódottságomra ő nemlegesen rázta a fejét.
- És akkor most mi lesz? -kérdezte meg a férfi kicsit halkabban. A másik ipse nem mozdult a lány mellől, ő úgy viselkedett, mint valami testőr.
-Várunk. Nem szokott késni, ha 10 perc múlva nem ér ide, akkor visszamegyünk. -felelte és türelmesen, egyenes háttal állt a nála kétszer magasabb férfi előtt. Innentől nem szólaltak meg, csak körbenéztek a sikátorban, majd elhajtottak az autóval. A rend számát sikerült lenéznem és rögtön begépeltem a mobilomba mielőtt elfelejteném.
-Jutottál valamire?- ült fel Kyle. Nagyon jól tudta a válaszomat, ezért csak piszkálódni szeretett volna,minden esettre csalódottan megráztam a fejem.
-Szerinted nem tudják, hogy Bob nálunk van? Rá vártak? - A kérdésemre hosszasan nézett. Kezdtem azt hinni, hogy nem is fog válaszolni amikor megszólalt.
-Nem. Rád vártak.-mondta ki.
-Én is így gondoltam.-bólintottam és mélyet szippantva a füstös, csípős levegőből elindultam lefelé a létrán.

9.fejezet

Sziasztok! Egy kicsit korábban hoztam meg a részt, mert sikeresen megtudtam írni két éjszaka alatt..:) Bár szerintem kicsit lapos lett, hiszen az egészet nem így terveztem, de a következőnél megpróbálok valamit belecsempészni, hátha.. Jó olvasást!♥♥

A tegnap este óta ezerszer jobban éreztem magamat és nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Elmondhatatlanul jobb volt látni őket, habár egy kicsit belehaltam a fájdalomba is, ami miatt nem lehetek velük, de mégis örültem .
Az osztály főnöki óra közepén járhattunk és a tanár épp a ma esti végzősöknek tartott bálról ecsetelte a tudni valókat, de engem most nem igazán érdekelt. A részleteket úgyis megkapjuk Deantől , hiszen ez egy olyan esemény, ahol fel se tűnne egy ideig, hogy valaki eltűnt és a fél iskola hivatalos rá..minden esetre ezen se tudtam gondolkodni, mert csak élveztem, hogy zavarba tudom hozni Kyle pusztán a tekintetemmel. Legalábbis nagyon úgy tűnt, hogy feszeng egy kicsit, és pontosan tudta, hogy figyelem, mert párszor rám kapta a tekintetét. Most is próbálta a tanárt hallgatni figyelmesen, de közben folyamatosan elmosolyodott és a haját igazgatta vagy kényelmetlenül mozgolódott a széken, mígnem felém fordult és megvakarva a tarkóját .
-Muszáj engem szuggerálnod? -olvastam le a kérdést a szájáról én pedig magamat is meglepve mosolyogva bólintottam. Erre csak vissza fordult rendesen, majd pár másodperc után teljes magabiztossággal az arcán újra rám nézett , de ezúttal teljesen máshogy. Az arcán a pimasz fél mosolya jelent meg és csillogó szemével kihívóan nézett bele az ennyimbe. Majd rám kacsintott mire én feladtam és vörösödő fejjel a tanár felé fordultam. Halk kuncogást hallottam  az irányából , ami nem csak nekem tűnt fel. Mivel lányok  felé néztek így a tanár is oda fordult.
-Mi annyira vicces , Mr. Larrish?- vonta kérdőre a fiút
-Csak valami édeset láttam. -jelentette ki, mire ezúttal a lányok kezdtek el kacarászni, kivéve engem. Én még inkább elpirultam, ami eszméletlenül idegesített.
-És ez tetszik magának?
-Nagyon is.- válaszolt széles mosollyal és kicsit lentebb csúszott a székén, mire a tanár úr mormogott valamit a hormonokról, majd inkább folytatta a legapróbb részleteket is a rendezvényről.
Ez után kerültem Kylet és az órákon az esti maszlagra gondoltam. Nem voltam híve a bulinak , legalábbis a régi énem oda vissza lett volna a hírtől és már hónapok óta a ruhán és partneren gondolkodtam volna, de ez  a lányt már rég nem izgatták az ilyenek.Csak most voltam kicsit zavarban amiatt ahogy a többiek áradoztak , a fiúk pedig elhívták őket partnerként. Reménykedtem , hogy esetleg eszébe jutok Kyle-nak, de mivel ő nem jött ezért a nap végén igent mondtam Troy kérdésére..végül is számíthattam volna rá...
-Dean a háznál van..-figyelmeztettem halkan Kylet miután elköszönt a haverjaitól és a kocsihoz ért. Látszólag megfeszült az egész teste, de ezen kívül semmi mást nem mutatott ki, csupán nyugodtan kimondott egy jó-t. A kocsiban nem igen szóltunk egymáshoz , csak amikor az ajtó elé értünk.
-Minden rendben lesz?- kérdeztem meg kicsit aggódva miatta, de ő értetlenül megrázta a fejét.
-Miért ne lenne?!- kérdezte meg homlokát ráncolva.- Csak az apám.-rázta meg a vállát és kinyitotta előttem az ajtót. Nem akartam többet mondani neki, hiszen a hanglejtéséből üvöltött az ideges feszültség. Szerettem volna megnyugtatni valahogy, de nem ismertem, hogy tudjam mi segíthetne rajta, majd eszembe jutott, hogy talán megfoghatnám a kezét, hogy tudassam vele , számíthat rám de végül ezt is elvetettem.
-Sziasztok!-köszönt vidáman Dean a lába előtt pedig egy doboz hevert.
-Mi járatban?- kérdezte mézédes mosollyal, de kevésbé érdeklődő hanggal Kyle.
-Felszerelést hoztam..gondolom hasznosak lesznek és eldöntöttük, hogy az estén biztonsági szempontból jobb lenne , ha a többiek is ott lennének. A sminkes kicsit átalakítja őket , így felismerhetetlenek lesznek . Mindegyikük máshova lesz beállítva , amit már tisztáztam velük. Ha bármi történik segítséget kaptok tőlük és ők is figyelni tudják az eseményeket.-magyarázta el, majd felnyitotta a dobozt.
-Hoztam pár headsteket, meg praktikusabb fegyvereket. Plusz kamera is van, amit jó lenne ha a ruhátokra csíptetnétek, így ha a gyilkos feltűnik talán a felvételt visszanézve rájöhetünk, hogy ki volt.
-Rendben. Csak ennyit akartál? -kérdezte meg kíváncsian a fia .
-Igen. Azt hiszem mindent elmondtam amit akartam. A részleteket elküldöm. -mondta átható tekintettel , majd elmosolyodott. -Érezzétek jól magatokat. -épp kifelé sétált, amikor Kyle gúnyos mosollyal utána szólt.
-Tudod általában  a szülök is ott vannak..a székeken ülnek és büszkén nézik a gyereküket. Remélem beöltözteted az egyik kémedet aki majd eljátssza az apámat.
-Elmennék én is, de dolgom van. Egy pár papír munka, meg..-kezdte volna, de félbeszakította.
-Ugyan. Ne szabadkozz.- rázta meg a fejét és ezúttal ő nézett át a saját apján. -Egy csöppet sem számítottam rá, hogy ott leszel, szóval ezen nem lepődök meg. De komolyan gondoltam. Valakit azért öltöztess már be, mert az igazgató beszélni szeretne az apámmal a jövőmről.
-Gondoskodom róla. -bólintott, majd elköszönve elment.
-Kyle..-mentem hozzá közelebb és végigsimítottam a karján, de ő elkapta tőlem a kezét miközben végignézet a többieken, akik őszinte sajnálattal néztek rá. Mindvégig a kanapén ültek, de eddig egyikük sem mert megszólalni, csakúgy mint én.
-Mi ez a halál hangulat?-vigyorgott.- Bulizni megyünk, nem?
-Jól vagy, haver?-kérdezte meg boci szemekkel Austin.
-Hagyatok már!-mordult ránk. -Persze, jól vagyok!- felelte gorombán és kikapott egy fülest, kamerás zsinórt meg egy fegyvert a dobozból és felment a szobájába.
-Szerintetek utána kéne menni? - kért tanácsot Ciara, amit Jack válaszolt meg.
-Inkább hagyjuk egyedül hagy tombolja ki magát. -rázta meg a fejét és beengedte Mia-t, aki a cégünkhöz tartozott. Mia-nak lenyűgöző érzéke van a sminkeléshez , épp ezért ő szokta megcsinálni a maszkunkat , hogy felismerhetetlenek legyünk a külvilág számára.
-Te mi leszel? -súgtam oda Jacknek, miközben figyeltem ahogy Austinból lassacskán valósághű öregember lesz . Feketés hajára kopasz sapkát húzott és szép lassan a ráncok is felkerültek rá.
-Egy vonzó, harminc év körüli zsűri tag.-mosolygott elégedetten.
-Mennyi munka lesz veled.- ingattam a fejemet, mire hitetlenül nézett rám.- Csak kicsit idősebbé varázsolnak és kész. A vonzerőm , már most megvan, nem?- húzta fel a szemöldökét játékosan.
-Hát persze.-bólogattam, mire gonosz mosollyal elkapott és csikizni kezdett.
-Tessék ? Nem értem amit mondasz!- mondta és továbbra sem hagyta abba a kínzásom.
-Hagyjál! Vonzó vagy , csak hagyjál!-nevettem és próbáltam minél távolabb kerülni tőle.
-Csak azért menekülsz meg, mert el kéne kezdened készülődni. De ezt még folytatjuk.- fenyegetett meg, mire gyerekesen kidugtam rá a nyelvem és felballagtam a szobámban lévő kis gardrób felé. Valami alkalmi ruha félét kerestem, de nem szerettem volna kitűnni a tömegből , így egy fodros masnis, halvány rózsaszín dresst húztam magamra, egy hozzá illő masnis cipővel. Pont végeztem, amikor kopogtak.
-Gyere!-kiabáltam, mire Kyle félig kigombolt ingben, fekete gatyával besétált, kezében pedig egy piros nyakkendőt szorongatott.
-Esküszöm, hogy próbálkoztam, de valami gond van vele.-rázta meg a fejét és segítség kérőn nézett rám, de én csak a hatalmas csomót figyeltem, amit a nyakkendőre kötött.
-Mégis mit csináltál vele?- húztam össze a szemöldököm és megpróbáltam kicsomózni.
-Követtem az internetes videó utasítását , és kis híján megfojtottam magam. -magyarázta, a gondolat pedig, miszerint egy nyakkendővel szenved a szobájában megmosolyogtatott.
-Gyere ide, nagyfiú.- hívtam magamhoz mikor sikeresen kiszedtem a csomót és elkezdtem felidézni hogyan kell megkötni. Még az anyukám megtanított rá egyszer, de ez nagyon rég volt.
-Tudod arra gondoltam, hogy talán mehetnénk együtt.Ha szeretnél..-ajánlotta fel, mire egy pillanatra megállt a kezem a hurok kötése közben, hogy rá nézhessek.
-Az a helyzet,hogy már van párom. De ha szeretnéd le tudom mondani.-döntöttem el a fejem.
-Dehogy is! Őszintén szólva csak azért gondoltam erre, mert logikusnak tűnt, hiszen egy házban lakunk, plusz kicsit aggódtam is, hiszen.. nem akarok egy rossz szót se mondani, mert a főnököm vagy, de ..kicsit aggódtam, hogyha nem hívlak el akkor talán senki nem fog. -húzta el a száját ,én pedig gyilkos tekintettel méregettem.
-Szóval szánalomból hívsz meg?- bukott ki belőlem erős éllel a kérdés.
-Nem így fogalmaztam!- szabadkozott. -Csak aggódtam, mert nem igen keresed a fiúk társaságát a suliban és úgy viselkedsz velük, mint aki képes lefejezni őket, hacsak közelebb merészkednek hozzád..
-Per pillanat csak egyetlen fiút fejeznék le.- mondtam és jó szorosra meghúztam a nyakkendőjét, mire idegesítően felkunkorodott a szája széle. Az ajtó felé hátrált és lazított a nyakkendőjén.
-Fejvesztve várom, de csak a bál után. Britanny-nak szűksége van még a fejemre.- emelte fel a kezét tehetetlenül.
-Britanny?- kérdeztem vissza a névre.
-Aha, a párom. Tudod magas, szőke..remélhetőleg valami szép ruhában lesz.-nézett a fodros szoknyámon végig.
-Bajod van a ruhámmal?- vontam kérdőre és ezúttal már fortyongtam a dühtől, hogy folyamatosan a kritizálását kellett hallgatnom.
-Dehogy is! Cukik a masnik.- rázta a fejét , de  az irónia messziről sütött a mondatából , azonban reagálni már nem volt időm, mert bezárta maga után az ajtómat.
Lerángattam magamról a rongyot és valami más után kezdetem nézelődni. Nem azért,mert adtam a véleményére, hanem mert előtört belőlem a "csak azért is" lényem. Talán tényleg mindenki ezt gondolja rólam és most az egyszer meg akartam mutatni, hogy én is tudok olyan lenni mint a többi lány. Igen tudok vonzó lenni és nem egy jégkirálynő, akitől félnie kell mindenkinek.
-Miért is ne..-suttogtam halkan, amikor megakadt a szemem az egyetlen otthonról elhozott alkalmi ruhámon. Hónapokig gyűjtöttem rá, majd miután sikerült megvennem rengeteg éjszaka felhúztam, mit se érdekelve, hogy még nagy rám és elképzeltem ezt a pillanatot. Bár akkor úgy gondoltam, hogy a házunkhoz jön, majd a párom és anya folyamatosan fényképez minket, apa pedig büszkén figyel engem. Akkor még eszembe se jutott mennyivel megtud változni egy pillanat alatt az életem. Sőt meg se fordult a fejemben, hogy az iskolai rivalizálás, ruhák és fiukon kívül más gondom is lehetne..ma pedig pont ezek nem érdekelnek, ami akkor régen halálos gondot okoztak..
 Egy nejlon harisnyával szinte alig látszódott a munkával járó halványlila folt és sokkalta csinosabbnak éreztem magam, mint a rózsaszín habos babosba.
Lent Mia pont csomagolt össze, amikor megkértem, hogy csinálja meg a szememet. Látszólag nem bánta a plusz munkát, főleg, hogy általában én nem engedem magam kisminkelni. Ő most mosolyogva kezdte felkenni az alapozót, a számra  pedig csak egy halvány rúzst engedtem, így a szememnél igazán kitett magáért.
-Ugye tudod, hogy imádlak?- ámultam a tükörbe. Egy teljesen más lányt láttam. Sugárzott belőle az életerő . Máskor ha belenézek általában egy összetört, folyton dühös, sérült lányt láttam, aki állandóan verekedni szeretett volna, hogy így levezesse az idegességét, de a mostani tükörképem teljesen ellentettje volt. Ez a lány, csak élvezni akarta a végzős bálját, mert egy éjszakára igenis a régi kamasz lány lehetett.
-Kész vagy?-kukucskált be Ciara, akit csak a hangjáról ismertem fel, mert terhes asszonynak volt beöltözve. Amint megláttam kitört belőlem a nevetés , de őt nem zavarta, mert szerinte és épp annyira nézett ki nevetségesnek és furának, mint amennyire én találtam.
-Látnod kéne Austint. A végeredmény fenomenális lett. - villantotta ki a fehér fogsorát, majd megigazította a hajamat  , hogy jobban takarja a fülest és elégedetten nézett végig rajtam.
-Készen állsz, bálkirálynő?- döntötte el a fejét és egymásba karolva kisétáltunk a kocsi felé, amit a vén öreg vezetett.

Jack hamarabb szált ki az autóból, mert neki hátulról kellett bemennie Kyle pedig már korábban elment Brittért , így a suli előtt leparkolva igyekeztünk Troy felé.
-Bármit láttok szóljatok!-kértem tőlük, ők pedig  bólintottak, majd előre mentek, hogy elfoglalhassák a számukra kijelölt helyet.
-Szia.-köszöntem szélesen mosolyogva, amit viszonzott.
-Gyönyörű vagy.-nézett másodjára is végig rajtam én pedig illedelmesen megköszöntem. Ami azt illette ő is vonzó volt az öltönyében, de mégis hidegen hagyott. -Hoztam neked valamit..reméltem szereted a rózsát.-mondta, majd a virág karkötőt a csuklómra kötötte
-Nagyon tetszik. hüledeztem, miközben megszagoltam, majd elfogadva a kezét belé karolta és besétáltunk mi is a folyosóra, ahol már majdnem mindenki ott volt.Egy pillanatra összetalálkozott Kyle-al a tekintetünk , majd mielőtt bármit is mondhatott volna elfordítottam és ahogy a fények elhalványodtak és a zene megkezdődött hagytam,hogy Troy bevezessen a terembe és nekikezdjünk a betanult lépéseknek . A zene alatt végig próbáltam elraktározni a tánc alatt történteket, hogy később is visszatudjak emlékezni, teljesen pontosan minden apró részletére.A tánc végezetével mindenki oda mehetett a felnőttekhez , akik csak erre a pillanatra maradtak az épületben, mert a további része kizárólag a diákoké volt. Persze Austinék megoldották a dolgot, mert önkéntes segítőnek jelentkeztek, akik majd segítenek elpakolni a bál végén és felügyelik a rendet , ezzel levéve egy kis terhet a tanárokról.
-Tessék.- adta át Troy a puncsot, majd mellém állva a táncoló tömeget nézte.
-Szerinted a gyilkos is itt van? -kérdezte meg, miközben a tömeget pásztázta.
-Le merem fogadni.
-Nem félsz?- fordult felém és az arcából a kíváncsiság mellett valami mást is láttam, amit nem tudtam hova rakni.
-Kellene?-kérdeztem rá mosolyogva, de a nézésétől végigfutott a hátamon a liba bőr .
-Nem. Vigyázok rád.-rázta meg a fejét és a karját nyújtotta, hogy az örülten ugrándozó tömegbe vessük magunkat.
-Egy percre beszélhetnék Fayel?- kérdezte meg fél óra múlva Kyle,bár ez inkább kijelentésnek hangzott, így Troy az italos pulthoz sétált, hogy a barátaival beszéljen és dugi piát fogyasszanak.
-Nekem nincs veled beszélni valóm.-ráztam meg a fejem, mert még mindig dühös voltam rá a délutáni viselkedésért, azonban ő nem engedett elmenni. A könyökömnél fogva vissza húzott egészen szorosan magához és a derekamra fektette a kezét.
-Sajnálom , hogy bunkó voltam.-döntötte a homlokát az ennyimnek és a szemében őszinteség tükröződött. A hirtelen közelsége megijesztett így hátrébb húzódtam.-Ki voltam akadva és rajtad vezettem le.
-Megértem.-bólintottam, mert megesett rajta a szívem ,és látva Kyle szenvedő arcát megutáltam Deant. Hogy tud a saját fiával így bánni?!-Tetszik a ruhád. Bár nekem a fodroska is tetszett annak ellenére, hogy leszóltam. És amúgy is.. úgy nem néztek volna meg olyan sokan.
-Miért zavar az, hogy sokan fordulnak utánam? -kérdeztem incselkedően  és kíváncsian vártam a válaszát.
-Talán félek, hogy riválisom akad. -rázta meg a vállát fél mosollyal, én pedig elnevettem magam.
-Lehetetlen eset vagy.  -ingattam a fejem, majd folyamatosan zizegni kezdett a fülemben a headset, mire azonnal vissza kerültem a valóságba.
-Fay! Segíts!-halottam Troy ziháló hangját. Valószínűleg a mobilomat hívhatta.
-Merre vagy?!- kérdetem meg és a szememmel őt kerestem mikor kijutottam az izzadt tömegből. A zsűri tagok között Jack folyamatosa kémlelte az arcomat, de most nem foglalkoztam vele, segítenem kellett Troy-on.
-A footbal pálya felé futok. Azt hiszem.. azt hiszem megtaláltam!-kiáltotta , én pedig azonnal arra kezdtem futni.
-Egyedül van? - kérdeztem, de nem válaszolt, csak kétségbe esett üvöltözést hallottam, így megszaporáztam a lépteimet miközben csatornát váltottam a fülesen.
-A foci pálya felé! Azt hiszem gond van ! Egy ember maradjon a teremben!- mondtam nekik a parancsot. Hamarosan megláttam a pályát, de egy árva lélek se volt ott.
-Troy!-kiabáltam szét és körbe fordultam hátha meglátom, de senki nem tűnt fel. Csak a felém igyekező Kyle-t láttam mögötte, sokkal távolabb pedig Ciarát és Austint.
Az egyik pillanatról a másikra felkapcsolódtak a focipálya fényszórói és egyenesen rám világítottak. A hirtelen fénytől, szinte alig láttam valamit, ezért meglepetten ért az éles fájdalom a combomban. Arra fordultam és ekkor kirajzolódtak a fekete ruha körvonalai. Az illető maszkot hordott ezért az arcát nem láttam.
Az ökle az arcom felé lendült, de én lehajoltam és mielőtt védekezhetett volna, erős ütést mértem a hasába,majd rögtön felegyenesedtem és a lábamat az oldala felé lendítettem, csakhogy ő elkapta azt és a lelátó egyik oszlopához vágott. Egy pillanatra mozdulni se bírtam , így lassan tápászkodtam fel. Ekkor már Kyle is megérkezett . Bár nagyon nem tudott ütést adni,inkább csak kivédeni tudta a fekete ruhás emberét és hátráltatni őt. A combomra rögzített tört elő kaptam és a megfelelő pillanata várva álltam,  majd elkaptam a maszkos férfit hátulról és a nyakára szorítottam a fegyverem. A hátsó fejbőrömtől kínzó fájdalom tűnt fel, így elengedtem az áldozatomat és a kést a hirtelen megjelenő férfi karjába szúrtam. Fájdalmában felüvöltött, én pedig kihasználva kigáncsoltam és kiszedtem a kést belőle. Körbe pislogva észre vettem, hogy szinte a semmiből tűnnek elő az ugyanolyan öltözetű emberek. Ciara és Audtin is küzdött már, sőt az egyikük meg is sérült.
-Az iskolai foci pályára! Erősítés kell!-szóltam be Deannek, miközben egy fejemre mért ütést védtem ki, de nem voltam elég gyors mert a következőt az oldalamat találta el, azonban szinte fel se tűnt. A kést kiütötte a kezemből így kénytelen voltam elővenni a fegyveremet és remegve húztam meg a  ravaszt. Nem akartam megölni , így viszonylag ártalmatlan helyre céloztam, majd erősen fejbe ütöttem, amitől ájulva esett a földre. Az ezt követő pillanatban a férfi aki Kylal viaskodott hagyta, hogy ütést kapjon és engem célzott meg valamivel, majd gyomor szájon rúgva ismételten az oszlopnak estem. Ekkor viszont ahogy megjelentek, pont olyan gyorsan tűntek el, csupán egy áldozatunk maradt.
-Ő rá vigyázzunk!- mondtam, amikor megindultak felém . A fejemmel a földön heverő ipse felé mutattam , miközben én is arra akartam indulni.
-Tudsz mozogni?-jött oda a kijelentésem ellenére Kyle és aggódva kémlelte az arcom.
-Semmi bajom nincs!- sóhajtottam és ki akartam kerülni. Ami a meglepő, hogy tényleg így is volt. Abszolút nem éreztem semmi fájdalmat.
-az jó!.-bólogatott , és látszólag ő nagyon nem volt jól. Ijedve pillantott  a karomra, majd vissza a szemebe, megpróbálva nyugalmat erőltetni magára, csakhogy ez nálam nem jött be. Oda akartam pillantani, de ő ezt nem engedte. Az államnál fogva felemelte a fejem.
-Engedd!- kértem.
-Nincs ott semmi.- rázta meg a fejét és óvatosan végig simogatta  az arcomat. Nem akartam ezt, meg akartam volna nézni a karom, de olyan közel hajol, hogy megbabonázott a tekintete. Az arcomon éreztem a lélegzetét, így feltűnt, hogy egyre gyorsabban kapkodja a levegőt. Egy icipici választott el minket, de ő nem mozdult , helyette mohó csillogással nézett a szemembe és a fenébe is, nem bírtam tovább! A szívem majd ki ugrott a helyéről, pedig a legrosszabb volt az időzítés, de én ennek ellenére meg akartam volna csókolni. Pont előre döntöttem volna a fejem, amikor ő kicsit hátrébb húzódott.
-Nem akarlak megcsókolni. - rázta meg a fejét én pedig lefagytam. Egy pillanatig meg se tudtam szólni és talán szégyeltem is magam, mert én vele ellentétben, nagyon is meg akartam.
-Hát akkor mi volt az előbbi? -vonta fel a szemöldököm, mire ismét a karomra nézett.
-Figyelem elterelés, amíg meg nem érkeznek. -felelte egyhangúan, majd  oda ki kiabált, hogy valaki lásson el. Csak ekkor tűnt fel, hogy Deanék már megérkeztek és a terepet nézik. Mintákat vesznek és a kamerát próbálják leszedni, ami az egyik oszlopra van erősítve.
A tekintetemet a karomra helyeztem, de egy pillanatra megbántam, mert az egész jobb karom vérben ázott és kezdtem a vele járó csípős fájdalmat is megérezni.

Rész

Sziasztok!
Még mindig nem részt hoztam , de gondoltam tartozok egy kis magyarázattal a már megint hosszú kihagyás miatt..
11.-es vagyok (még pár hétig) és félév körül elhatároztam, illetve a szüleim rábeszéltek két előrehozott érettségire. Az írásbeli része már mind a kettőnek lement , de most jön a szóbeli.. angolból 20 tételem van, bár erre nem igazán készülök, informatikából pedig 25, amivel rengeteget foglalkozok, mert ettől tartok..
Az elmúlt napokban/hetekben ezeket tanulgattam, így nem igazán maradt időm írni vagy ha volt is szabadidőm annyira le volt zsibbadva az agyam, hogy egy ébkézláb mondatot nem tudtam összerakni.. bár még mindig rengeteg van hátra, szóval remélem sikerül Hétfőig megtanulnom az összeset(maximum beteszem a párnám alá és hátha alvás közben beleszivárog az agyamba a tudás) . Na és igen.. a Hétfő.. miután lement a szóbeli azután lesz az év zárom, de amin hazaérek az lesz az első dolgom, hogy átöltözzek és megírjam nektek a részt, amit nagyon hosszúra és izgalmasra tervezek, mert megérdemlitek. És kérlek ne haragudjatok rám , ígérem igyekszem hozni a részt.
Remélem mindenkinek úgy sikerültek a vizsgái és év végi jegyei , ahogy remélték és szép nyarat kívánok azoknak, akiknek már elkezdődött! :) ♥♥