5.fejezet

Köszönöm szépen az előző kommenteket , pipákat és az eddigi feliratkozókat. Sajnálom, hogy nem volt rész, de csak most tudtam megírni, viszont kárpótlásul hosszú lett. Szerintem rengeteg feleslegesnek tűnő dolgot írtam bele, de ezeknek még mind lesz jelentősége és reménykedek benne, hogy testzeni fog a fejezet. Jó olvasást! ♥♥

Türelmetlenül és idegesen álltam hol az egyik lábamra , hol a másikra támaszkodva. Vártam, hogy visszajöjjön azonban tíz perc után beleuntam és elkezdtem tárcsázni Jack  számát, tudva , hogy rá ténylegesen mindig számíthatok.

-Itt hagyott! Az iskola előtt! El tudod ezt hinni? Hogy lehet ekkora seggfej?-mondtam  rögtön, amint beleszólt a telefonba.

-Szóval menjek érted?-sóhajtotta, de tudom, hogy nem ez aggasztja, hanem inkább Kyle viselkedése. Csak nem teszi szóvá az utóbbit.

-Jó lenne.-erőltettem meg egy halovány mosolyt, amit bár nem láthat, de remélem érződött a hangomból.

-10 perc és indulok. Addig maradj ott.

-Hova mennék?-tettem fel a kérdést, mire felröhögött.

-Kinézem belőled, hogy meglátsz valamit és elindulsz, mert azt hiszed , hogy az lesz a helyes irány, vagy esetleg úgy gondolod, hogy bűn cselekményt látsz amikor a pár csak csókolózott.

-Csak kétszer volt olyan.-sütöttem le a szemem . Bár mentségemre  essen, hogy az egyiknél útba igazítást kértem és úgy mentem a rossz irányba és az utóbbinál meg tényleg csak a munkámat végeztem, mert gyanús alak volt a csávó és a lány feltűnően rémült tekintetű.

-Tizenkétszer.-javított ki.-Most azért maradj egy helyben és győzd le a kíváncsiságodat. -kért meg , majd letette a telefont előttem pedig megállt a kék motor, rajta egy bűnbánó tekintetű sráccal. Egy kis ideig farkas szemet néztünk és már kezdtem volna megenyhülni, ezért inkább megszólaltam.

-Tűnj innen most már!- vágtam az arcába durcásan, mert túlságosan haragudtam rá, hogy normálisan szóljak hozzá.

-Bocs.-szűrte a fogai közt.

-Itt hagytál. Ennyivel lerendezed? Egy bocs? -néztem tátott szájjal rá, amit viszonzott is.

-De visszajöttem érted!-válaszolt mintha ezzel mindent jóvá tett.

-És ezért mindent bocsássak meg?-néztem rá kíváncsian.-Jaj bocs, elfelejtettem ,hogy te Kyle Larrish vagy. Te mindent megtehetsz , ha olyan hangulatban vagy. Nem jutott az eszembe, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy a te kedvednek jó legyen. -vágtam az arcába gondolkodás nélkül azokat a dolgokat, amik a számra jöttek és egy fintorral néztem rá. Ő vékonyra húzta a száját és felhúzott szemöldökkel nézett rám, majd mikor rájött, hogy nem mondok többet veszekedni kezdett.

-Az én kedvemben?-kérdezte meg, majd felállt a motorról és kitámasztotta azt. Megindult felém, míg egy lépés nem választott el minket, de így is felém magasodva nézett le rám. -Cica, ha az én kedvemtől függne minden , akkor valószínűleg nem ebben a tetves városban nyomoznék hanem otthon . Az igazi otthonomban, nem abban amit te annak hiszel. Lehet hogy ti ott egy család vagytok és nektek az mindenetek , de én soha nem leszek oda tartozó és nyugi nem kell ezt az arcomba törölnöd , mert tudom magamtól is. Nekem nincs senkim a környéken,  ezt is tudom. Életem felét úgy éltem le hogy mások elvárásai szerint ugráltam és közben egy szót sem szólhattam semmiről. Most is azt teszem, egy nálam egy évvel fiatalabb lány parancsait hallgatom. Szerinted ez kedvemre vall? -kérdezte és a végére már egy-egy fej elkezdett felénk fordulni. Én talán a hirtelen bejött sok információtól vagy az miatt, mert mindenfajta válaszra számítottam, csak erre nem, de nem tudtam mit válaszolni. Általában  a többiek nem szólnak vissza nekem . Megpróbálnak mentegetőzni, vagy rám hagyják , de soha nem válaszolnak így vissza. -Sajnálom.-vakarta meg  a tarkóját, amivel elérte volna azt, hogy elolvadjak tőle, ha nem tudnám milyen bunkó tud néha lenni.-Van olyan, hogy bekattan valami és mindenféle hülyeséget mondok és teszek. Mehetünk?-intett mire aprót bólintottam, de előtte írtam egy üzenetet Jack-nek.

-Ugye tudod, hogy pokollá fogom változtatni az életedet?-karoltam át, amikor felültem a motorra.

-Bocsi, hogy így közlöm, de nem vágyok most egy komoly kapcsolatra.-mosolygott rám a válla felett és nekem csak másodperceken belül esett le, hogy miért mondta, de akkor már nem tudtam reagálni, mert a jármű megindult . Kicsit talán tovább tartott, de megérkeztünk az eldugott nagy házhoz. Amint a motor leállt lepattantam és Jack felé futottam, majd a levegőben a nyakába vetettem magam, mire megpörgetett.

-Hiányoztam?-kérdeztem egy puszit nyomva az arcára. Ő rám mosolygott, majd átpillantva felettem komorrá váltak a vonásai. Kikerülve engem, Kyle felé haladt, de még időbe elé álltam.

-Mit szeretnél, Damian?- pillantott lustán Kyle Jack-re.

-Beverni a pofád, Larris. Csak, hogy tud kivel hány méter.

-Most fenyegetsz? Vagy eltiltasz Faytől?- kérdezte meg visszafojtott mosollyal és a szeme kihívóan csillogott. Látszott, hogy fel van készülve arra, hogyha Jack megüti rögtön visszaüssön. És ezért voltam én köztük,ugyanis Jacken is ugyanez tükröződött.-Nagy kislány , el tudja dönteni kivel tölti az idejét . Nem kell féltékenykedned. -tette még hozzá.

-Nem tilthatlak el tőle. Ő tudja kinek a társaságát igényli,még ha az a társaság ilyen mint te vagy, akkor sem érdekel, amíg nem esik bántódása. És nem féltékenykedem, hanem védelmezek. Egészen más, nemde? Vagy te azt nem ismered?

-Befejeztétek?-kérdeztem meg és a csendes vékonyka hangom megtörte a köztük lévő feszültséget. Egyikük se szólalt meg, csak a legjobb barátom bólintott, majd kézen fogva engem felvezetett a lépcsőn. Mindössze annyira volt időm, hogy beköszönjek és a táskámat ledobjam, mert utána rögtön a szobájába húzott , nyafogva akárcsak egy kisfiú. Egészen addig beszéltünk amíg a telefon meg nem zavart minket. Én a mellkasára dőltem, az ő keze pedig a derekamon pihent. Szóba került, hogy mostantól ő fog kocsival vinni és akármi van hívjam, majd kibeszéltük a nemrégiben látott filmeket és meséltem neki a suliról, amikor a telefonja vad gitár szólóba kezdett a képernyőn pedig Dean neve villogott.

-Miért csak téged hívott? -kíváncsiskodtam, amikor letette.

-Mert nektek van feladatotok Kyleal és ezért nem szeretné, ha jönnétek. Nekem mondta el a feladatot.-magyarázta és közben felhúzott az ágyáról , majd belépve a nappaliba közölte a többiekkel a dolgot.

-Ez nem igazság! Én is szeretnék menni.-ráztam meg a fejem és remélve, hogy Kyle kiáll mellettem rá sandítottam. Felesleges próbálkozásnak bizonyult, mert ő rám se hederített, csak kényelmesen leült.

-Nektek van egy küldetésetek. Arra kell koncentrálnotok.-rázta meg a fejét Ciara, majd felhúzva a mellényét kiment az ajtón.

-Jó legyél.-puszilt arcon Jack, majd lementek a terembe. Búcsúzóul még szomorúan rám mosolygott és kimentek én pedig egyedül összekuporodtam a kanapén és az asztalon lévő tálat az ölebe húztam. Csalódottan vettem észre, hogy üres ezért , hogy elfoglaljam magamat kitakarítottam az egész házat, majd a szobámba leültem az ágyra és kivettem a telefonomat a fiókomból, csakhogy nem az a háttérképp várt, amire számítottam, mert mobilomon Kyle vigyorgott szélesen. Kigubadt szemekkel nyitotta meg a mappát, ahol még több kép és egy pár videó is szerepelt.

-Hogy merészelsz hozzányúlni a telefonomhoz?- dobtam a mellkasának a készüléket, amikor kopogás nélkül berontottam. Illetve csak dobtam volna, mert a levegőben ügyetlenül elkapta még mielőtt neki ütközött volna.

-Békülős ajándék. Nem mindenki kap ilyet.- rázza meg a vállát és pont ugyanolyan széles mosollyal néz rám, mint ami a képeken van.

-Ha szerettem volna rólad képet tartani a telefonomban megoldottam volna. -ráztam meg a fejemet, majd otthagyva nála a készüléket visszamentem a szobámba és kinyitottam az ablakot, hogy kiszellőzzön a fejem, de hirtelen ötlettől vezérelve kiültem a párkányra és csak meredtem magam elé. A hideg szél miatt a karom libabőrös lett , de nem akartam vissza menni, ezért csak összefontam magam előtt a karjaimat. Mostanában mindenkivel csak veszekszem és ha nincs okom rá , akkor keresek egyet. -döbbentett le a valóság. Szerettem volna rajta már többször is változtatni, de valahogy amikor ezekbe  a helyzetekbe kerülök sosem gondolkodok. Csak kimondom a szavakat mit sem törődve, hogy mi lesz utána vagy, hogy igazam van-e. A lelki ismeret furdalás fájdalmasan mart belém azok miatt , amit ma Kyle-nak mondtam. Hisz ez csak pár kép..és talán lehettem volna néha megértőbb.

-Le fogsz esni, vagy megfázol. Gyere be.-szólalt meg csendesen mély hangján mögöttem és , hogy véletlen se essek le ijedtemben, szorosan fogja a vállamat, majd besegít az ablakból.

-Sajnálom.-bukik ki belőlem , amikor ő is bocsánatot kér.

-Nem tudtam, hogy ennyire ki fogsz borulni ez miatt.-fejezte be és zavartan a hajába túr.Mivel túl sokáig bámulom egy magabiztos mosoly ül ki az arcára. -Ha tudtam volna , hogy bocsánatot kérsz nem mondok semmit, de már visszaszívni nem lehet ugyebár.-vállat vonva fél mosollyal nézek rá, majd a fejemet a tekintetemet az ágyamra kapom, ahol a telefonom pihen. Kíváncsi vagyok, hogy vajon le-e törölte  a képeket és megnézett benne valamit. De leginkább az első érdekel, így alig várom, hogy magamra maradjak és valahol mélyen remélem, hogy nem tette meg.

-Mit fogsz csinálni?- kérdezte meg egyik lábáról a másikra állva . A kezét hirtelen a zsebébe mélyeszti, majd kiszedi onnan és egy pillanatra mintha zavartnak tűnne, majd az arcára visszatér az a jellegzetes nézés, amiről semmi nem derül ki.

-Nem tudom.-vonom meg a vállamat.

-Tökéletes. Akkor velem tartasz. -jelentette ki, majd megrázza a fejét. -Illetve van kedved velem jönni? Elmennénk kávézni, vagy ha adnak már forró csokit, akkor azt innánk.

-November van, szerintem biztos, hogy adnak , de nem igen van kedvem most kimozdulni. -rázom meg a fejem egy fintort vágva.

-Azért mert velem lenne, vagy...-kezdte el, de félbe szakítottam, elhatározva, hogy kedves leszek.

-Nem, csak egyszerűen nincs kedvem kimenni.

-Meghívlak.-vigyorgott szerény mosollyal, nekem pedig túlságosan új volt ez az oldala és felélesztette bennem a kíváncsi oldalamat. Vajon ha nem megyek el vele, akkor beszélünk és ugyanúgy megismerhetem?-gondolkodtam el, majd rágni kezdtem a számat gondolkozás közben. Ez egy igen rossz szokás a sok közül , de végül is felpillantva rá egy igent bólintottam.

-De csak a forró csoki miatt. Túl ellenállhatatlan.-tártam szét a karomat, majd kiküldtem a szobából, hogy átöltözhessek, ezúttal az én ruháimba. A hajamat átfutottam fésűvel és a számra egy egyszerű ízesített szájfényt kentem miután kihúztam a szememet.

-Hölgyem.- nyújtotta felém a tenyerét minden bizonnyal azért, hogy megfogjam a kezét, de én e helyett a kabát zsebembe csúsztattam az ujjaimat . Apró dolgokról beszélgetve mentünk a garázshoz, majd pár perc alatt beértünk a plázába, aminek a 4.emeletén helyezkedett el a kedvenc kávézóm. Itt szintén csak apróságokról beszéltünk, mert amint rátértem valami olyan témára, ahol az életéről és magáról kellett volna beszélnie témát terelt. A szavát állva ő fizette a forró csokimat annak ellenére, hogy mennyire erősködtem , és bár hiába töltöttünk együtt egy órát, nem tudtam ki ismerni, sőt semmi olyan dolgot nem tudtam meg róla, ami a múltjára utal.

A lift ajtó lassan kinyílt és kiözönlött belőle a rengeteg ember, majd mivel csak ketten vártunk rá beszálltunk és megnyomta a legalsó gombot, mire az nehézkesen elindult. Bent kínos csend volt , de nem foglalkoztam most vele, inkább másra koncentráltam. Zavart, hogy halványan pislog a lámpa, majd hirtelen megállt a lift és az a kis fény is megszűnt.

-Mi történt?-pánikoltam be és igyekeztem koncentrálni, amíg előhúzta a telefonját és be nem kapcsolta rajta a világítást. A gombokat nézegette, majd hozzám fordult, és nemes egyszerűséggel bejelentette, hogy áram szünet lehet, mert egyik gomb se reagál a liftben.

-Bent ragadtunk?- kérdeztem, de a saját hangomat alig hallottam a szívem dübörgésétől. Émelyegtem és úgy éreztem, hogy az így is kicsi hely egyre apróbb lesz.

-Jól vagy? Teljesen lesápadtál. - nézett rám valódi aggódással a szemében.

-Hívd fel Deant. Ő segít a liften. - mondtam és behunyta a szemem. Megpróbáltam egy tágas teret elképzelni , de csak arra tudtam koncentrálni, hogy alig kapok levegőt.

-Nincs tér erő sehol. Klausztrofóbiás vagy?!-kérdezte , de sokkal inkább hallatszott kijelentésnek. Éreztem, ahogy a hideg kezével megfogja a kezemet és lehúz a földre magával szemben. A telefonja középen volt, hogy mindkettőnket megvilágítson. Beszélt valamiről , de nem bírtam a szavaira koncentrálni. Olyan mintha nem is nekem mesélne, miközben én úgy érzem mindjárt megfulladok.

A kezével kényszeríti hogy rá nézzek én pedig arra koncentrálok, hogy figyeljek rá.

-Az első gondolatom nem jött be, szóval beszélj te!

-Meg fogok fulladni. -szűrtem ki az egyetlen mondatot.

-Nem fogsz. Mesélj Jackről. Mi jut eszedbe ha rá gondolsz? -kérdezi és tudom, hogy nem érdekli , de azért elgondolkodok .

-Elsősorban a szeme. És a hangja. Imádom, ha mesél valamit még ha az egy apró hülyeség is. Ő az a fajta ember, aki mindenkivel kedves és mindenki kedveli őt. Persze ti kivételek vagytok, mert ahogy észre vettem ki nem állhatjátok egymást.-tettem hozzá, amit egy mosollyal tisztázott. Még mindig rosszul voltam, de csak az emlékekre és Jackre koncentráltam. - De ha csak úgy egy emlék képre kell koncentrálnom képtelen lennék válaszolni. Talán az ismertségünk eleje, amikor belekevertem magam a szarba és ő mellettem állt. Ő..megmentett. -mondtam halkan a végét és egy kilógó cérna szálat kezdem piszkálni. Amikor felnéztem láttam, hogy a száján mosoly ül , de a szeme fagyosan mered rám.

-Szerelmes vagy belé. - jelenti ki. A hangja határozottan cseng. Úgy mondja, mint egy biztos tényt.

-Dehogy is. Szeretem őt, de nem vagyok belé szerelmes. -rázom meg a fejem  és mivel kételkedően sandít rám, ezért  folytatom. -Jack nagyon helyes srác , rendes és minden megvan benne, ami kellene,pont ezért korábban talán mintha szerelmes lettem volna belé, de az csak fellángolás volt. Rájöttem, hogy inkább barátként van rá szűkségem és amúgy se érezne irántam többet . Nekem ő csak egy barát. Illetve a legjobb barát.

-Nekem még nem volt lány barátom.-jelenti ki az első dolgot, amivel kicsit többet mond el, majd megrántja a vállát és kérdezett egy dolgot rólam, amire feltehetően kíváncsi volt. 

-Nem lenne rá időm és a legtöbb srác az első akadálynál megáll. -rázom meg pont olyan hanyagul a vállam, ahogy ő szokta. -És neked miért nincs barátnőd? 

-Ez nem igen érdekes dolog.-rázza meg a fejét és megint ő érdeklődik, de ezúttal félbe szakítom.

-Engem érdekel. Bármi olyan kerül szóba nálad, ami kicsit többet elárul rólad, te meghátrálsz. Folyton csak beszélsz, de ilyenkor hirtelen csöndbe maradsz és eltereled a témát. 

-De ..-kezdene ellenkezni, majd szélesen rám mosolyog. -Volt már pár, most nem kell.

-Nem hiányzik, hogy legyen valakid? -kíváncsiskodtam, mire hangosan felsóhajt és a hajába túr. A fejét visszadönti a falnak és hosszasan néz a szemembe. 

-De hiányzik. Nagyon szeretnék találni valakit, akinek pont annyira hiányzom mint nekem ő. Aki képes feldobni a napjaimat és az éjszakáimat egy aprócska mosollyal. Szeretném ha valaki akarná az ölelésemet és engem. Önmagamért nem azért amit hall. Nem azért, mert én vagyok az a srác, akit a legtöbb lány akar a suliban. Nem azért , mert ..-folytatná, de inkább elhalkul. -Szeretnék valakit , de nem kapkodok érte. Most elvagyok és majd megtalálom közben.

-Valószínűleg nem azok a lányok között lesz, akikkel elvagy.

-Nem. Nem hiszem. Nem tudom. Majd kiderül, amint visszakerülök a régi életembe. 

-Ki akarsz szállni?-kérdezem és ismét azt a  cérna szálat piszkálom. Nem akarom, hogy elmenjen. Talán a legnagyobb ellenkezője én voltam, de még meg akarom ismerni mielőtt eltűnne.

-Még nem most. Szeretnék előbb teljesíteni apámnak, hogy rendesen felnevelt az anyám és megtudom csinálni. -csak bólintok, mert nem tudok mit szólni. Illetve tudnék , csak nem tudom melyiket mondjam ki, de ő megelőz. 

-Most te jössz. Mi az amit a legfurcsábbnak tartasz a munkádban , főnök? 

Pár percet gondolkodok,míg eszembe nem jut. 

-Utálok dokumentálni. A küldetések még elmennek, de a csapattagokról nem szeretek. -mondom ki, mire hosszasan hitetlenkedve néz rám.

-Komolyan van egy aktád a csapatról?

-Persze. Tudnom kell róluk minden fontos anyagot, ami befolyásolhatja a teljesítményüket. -Bólint, majd rákérdez, hogy az övébe mi van. 

-A tied üres. Illetve egy két firkálások vannak, de lényegtelenek.

-És hogy jellemeznél? 

-Kiszámíthatatlan vagy, nem lehet rajtad eligazodni és soha nem beszélsz az érzelmeidről vagy az életed fontosabb dolgairól. Mármint eddig nem beszéltél. 

-És olyan rossz a kiszámíthatatlanság?- fürkészett a barna szemeivel. 

-Én nem szeretem a meglepetéseket. Márpedig te folyamatosan meglepsz, ezért inkább megismernélek, hogy tudjam mire számíthatok. 

-Szeretem ezeket magamnak megtartani. -jelentette ki és a cipőjét bámulja. Az egész testtartása arról árulkodik, hogy most nem akar beszélni én pedig ezt tiszteletben tartva hagyom. Azon gondolkodok, hogy mikor jöhet vissza az áram, majd mikor megint kezd eluralkodni rajtam a pánik a nyakamban lógó medált halászom ki a pulcsim alól. Egy fém gitár pengető. Ő rám emeli tekintetét és a kezét nyújtsa, hogy megnézhesse. Én közelebb hajolók, mire a kezébe veszi és a telefon fényét rá irányította, hogy el tudja olvasni a rá gravírozott mondatot.

-Kitől van?-kérdez rá, mikor elengedi a tárgyat .

-Még apukámtól. -fogom meg újra és a kissé kopott mondatokra nézek. -Fiatal korábban zenész volt . Ezt az első fellépésén használta, majd mikor megszülettem belegravírozott és nekem adta.

-Állandóan nálad van?

-Többé kevésbé mindig itt lóg. A legrosszabb, hogy néha csak úgy random eszembe jutnak egy apróbb emlék képek. Egy-egy pillanat. De leginkább a kisebb dolgok, mint például, hogy milyen illata volt mindig anyunak. Vagy , hogy apunak éneklés közben folyamatosan fél mosoly volt az arcán és a testvéreimmel általában úgy keltettük egymást, hogy a  másikra ugrottunk.

-Ezek jó dolgok. Nem baj, ha ilyenek eszedbe jutnak. 

-Csak hiányoznak. 

-Mit tettél? -kérdez rá kissé félénkebben. - Mi volt az ami miatt el kellett jönnöd?-tette fel a kérdést másféleképp, de elsőnek is értettem.-Nem akarod elmondani?

-Nem erről van szó. Csupán csak kétszer beszéltem róla. Csak kétszer mondtam ki hangosan és ne tudom mit reagálnál. A csapatból Jacken kívül senki nem tudja. -rázom meg a fejem. Szerettem volna elmondani neki, csak nem tudtam, hogy kezdjek bele viszont, amikor kinyitotta a száját én is úgy tettem és kimondtam az első mondatot, majd a többi már egyre könnyebben ment.

-Az egész egy hülye játékkal kezdődött. Nem tudtam, hogy igazi, de minden délután a gép előtt ültem, amíg meg nem jelent az iskolám előtt  a maffia. Azt mondták, hogy ők a jó fiuk én pedig csatlakoztam hozzájuk. Szerettem volna jót tenni és különleges lenni , amíg rá nem jöttem, hogy kik is ők. Ki szerettem volna lépni, de nem tudtam ezért haza szöktem, csakhogy ők utánam jöttek. Otthon voltunk, az egész család, amikor az ablakot belőtték és felgyújtották az egész házat. Mind kimenekültünk , de a húgom nem volt meg. Visszamentem érte, mert tudtam, hogy az egyikük elkapta. Igazam volt. Sikerült kimentenem, de engem nem engedett el. Majdnem megölt, amikor Jack megérkezett. Már korábban az iskolában is beszélgettem vele, merthogy  be volt épülve. Ennek az oldalnak kereste az áldozatait és segített nekem, de nem tudott vissza vinni a családomhoz. Túl nagy kockázattal járt volna. A maffiának úgy kellett tudnia, hogy halott vagyok és épp ezért a családomnak is. Már nem akarok különleges lenni, csak megmenteni a szeretteimet. -nyíltam meg, majd az utolsó mondat után mélyet sóhajtottam. Persze ez csak a rövidített változat volt, mert rengeteget lényeges dolgot kihagytam belőle.

-Nem lehet valahogy megoldani, hogy megint találkozhass velük? Nem tudjuk azokat az embereket elkapni? Hisz ez az FBI....!

-Nem, nem lehet. Nem tudjuk kik ők.Még  én sem, pedig egy hónapot velük töltöttem el. De ne erről beszéljünk.-kérleltem a lehető legszebb nézésemmel.

-Az anyukám meghalt. Rákos volt . Végig ott voltam vele, és számítottam rá, de szörnyű érzés volt, amikor egyedül maradtam. Apa tudott erről, de nem jelentkezett. Ő elhagyott bennünket kiskoromban és azóta semmi hírt nem hallottam róla. Hébe-hóba kaptam egy e-mailt, de ennyi volt  a kapcsolatunk, amíg nem keresete fel őt a gyáműgyis. Mivel még nem vagyok nagykorú nem tehetek semmit, neki kell rám vigyáznia. Bár látod inkább lepasszolt. -nevetett fel kínjában. -De már nem érdekel. Vér szerint az apám, de semmit nem tett értem.-kicsivel közelebb megyek hozzá és megfogom az egyik kezét, majd gyengéden megszorítóm.

-Sajnálom. Én nem tudtam.

-Kitől tudtad volna?! Nem a te hibád,ne sajnáld.-válaszolt, mintha nem is érdekelné miről van szó.-Beszéljünk másról. Mi az álmod? Mármint mit szeretnél?-kérdezett. Kicsit gyorsan ugráltunk a témák között, de igyekeztem tartani a tempót.

-Nem tudom.Túl sok mindent . Szeretnék találkozni a családommal. Szeretnék valakit aki törődik velem. És szeretnék valakit megcsókolni hó esésben. Mi a tiéd? -kérdeztem mikor elsoroltam a sajátomat, amik épp az eszembe jutottak. 

-Szeretném az összes álmodat valóra váltani és örülnék , ha én lennék az , akit megcsókolsz a hó esésben.-mosolygott rám azzal a tipikus flörtölős mosolyával. A kezemet kihúztam az övéből, mert csak most tűnt fel, hogy még mindig fogom.

-Kérlek.-néztem rá neheztelően.-Legalább engem ne hülyíts!-löktem meg a térdemmel, mert sejtettem, hogy ezt csak azért mondta, mert így hozta a helyzet. -Te mit szeretnél?-kérdeztem meg újra rendes választ várva.

-Szeretnék valami nagy dolgot tenni. Na és persze bekerülni a legszexibb pasik közé. A mottóm pénz és sárm lenne.-bólogatott vadul mire teli torkomból felröhögtem és ő is velem nevetett, majd csendesen néztük egymást egy pillanatig.

-Többször kéne mosolyognod, de úgy igazából. Jól áll. -mondtam.

-Neked is, de vigyázz, mert a végén beleszeretek a mosolyodba.- vigyorgott és ezúttal ő lökte meg a lábamat, majd elterelve a szót semleges témákról beszéltünk, de olyanokról, ami mindkettőnkhöz közel áll és az egész olyan volt mintha két ismeretlen idegen beszélgetne egymással. Bár az első igaz volt valamennyire , mert hiába lakunk egy házban, mégse tudtunk semmit a másikról és talán nem is tudtunk volna ha nem ragadunk be a liftbe .  

A lámpa hirtelen felkapcsolódott és mind a ketten felnéztünk. Ő kelt fel előbb ezért, felhúzott, majd megnyomta a lift ajtajának a gombját, ami kinyílt a hűvös levegőre. 

Kicsit tartottam attól, hogy amint kilépünk ő megint ugyanúgy fog viselkedni , mert ez az oldala sokkal jobban tetszett.Ebben reménykedve kisétáltam mielőtt visszazáródna az lift ajtaja.

4.fejezet

 Sziasztok! meghoztam a részt, ami remélem tetszeni fog nektek és meg szeretném köszönni az előzőhöz kapott kommenteket, nagyon jól estek ! :) ♥♥ A résszel majd megpróbálok sietni, de szerintem csak Péntek körül lesz várható. Jó olvasást!♥♥

Reggel az édes álmomból a mellettem fekvő telefon keltett fel. Még komásan kapcsoltam ki ,csukott szemmel, majd felültem és aprókat pislogtam, hogy megszokjam a napfényt, bár hajnali hatkor nem volt sok belőle azonban másból igen.

-Mit keresel itt? -keltem  ki magamból és a takarót fentebb húztam, mert csak egy kivágott hálóingem száradt meg , amiben aludni tudtam és az előttem ülő Kyle-nak látszólag nagyon is tetszett a darab.

-Elvileg azért jöttem, hogy felkeltselek. -rázta meg a vállát, mintha nem érdekelné a dolog különösebb képen és féloldalas vigyorral nézett ezúttal már a szemembe én  pedig rettentően kényelmetlenül éreztem magam.

-Nélküled is fel tudok kelni. Komolyan mondom, nincs olyan reggel mostantól hogy ne a szobámba találjalak? Nem lehet nélküled élnem? -kérdeztem dühösen, mert a  helyzet nagyon nem nekem kedvezett. Ő nem akart kimenni ,én pedig nem akartam felkelni vagy a takarót elemelni magam elől , pedig mindenféleképp fel kellene öltöznöm.

-Arra nem gondolsz, hogy én nem tudok nélküled élni?!-kacsintott rám én pedig megforgattam a szememet. Vajon minden lánynak ezeket az unalmas szövegeket mondja? -Főleg akkor nem , ha ilyen ruhában vagy.-mondta és közben felém hajolt, mire én  hátrébb dőltem, hogy tartsam a távolságot. Amikor a fejem koppant az ágy szélével , akkor a közelembe tudott férkőzni.-Tetszik a ruhád.-jelentette ki játékos mosollyal.

-Csak ez volt , mert hála neked az összes vizes vagy koszos lett és este még mindig nyirkosak voltak. -vádoltam meg halkan, bocsánat kérést várva miközben az ajtót bámultam, mert nem akartam a szemébe nézni, tudván, hogy túl közel van.

-Örülök, hogy miattam húztad fel.-mosolygott szélesen és a mondatára rá kaptam a tekintetemet. Idegesített az, hogy az arcomon éreztem a lélegzetét,  és, hogy annyira jó képűnek hiszi magát.Talán  valóban az , de ezt annyira természetesnek veszi és annyira egoista miatta, hogy az undort hozta ki belőlem.De leginkább az zavart, hogy bármikor feltudott húzni akár egy nézésével is.

-Ha nem lennél annyira barom, hogy kidobálsz mindent talán jobban jártam volna, mert hidd el ,miattad nem húznék fel soha egy hasonló darabot sem. -fintorogtam és  az egyik kezemmel a mellkasánál fogva sikerült hátra tolnom.

-Minden reggel ilyen arrogáns kiscica vagy?- nézett rám kíváncsian majd felállt és az ajtóhoz sétált. -Mellesleg igyekezz, mert fél óra múlva indulnunk kell.

-Ki mondta , hogy veled akarok menni?

-Nálam van a cím és nem szívesen adom ki a kezemből.-húzta el a száját. -29 perc és képes vagyok itt hagyni.Tudod ez is olyan barom szokás -lépett ki az ajtón, majd vissza se nézve behúzta maga után. Hátra nyúltam és egy párnát dobtam a fa ajtónak , hátha ettől lenyugszom , de sajnos nem vált be.

Nyúzottan néztem a tegnap kiválogatott ruhát, de ma már mégsem tűntek annyira jó ötletnek és mivelhogy a többi még hordhatatlan ezért felhúztam egy fürdőköpenyt, majd átfutottam Ciarához, aki még javában aludta az igazak álmát.

-Hé..-ráztam meg, majd szólongatni kezdtem, de mivel még mindig nem reagált megfogtam egy párnát és csata kiáltással ráugortam. A párna ez után kellett, mert ő ledobott a földre én pedig védve a fejem, alá tettem a puha anyagot. 

-Jó reggelt.-néztem fel rá széles mosollyal miközben kitűrtem a szemem elől a hajamat.

-Mi a francért keltettél fel ilyenkor?-nézett rám értetlenül és a hangja elég haragos volt, így félve nyögtem ki a szándékaimat

-Ruhát szeretnék  kölcsön kérni .- A ruha szó hallatára rögtön jobb lett a kedve és bár még álmos és kómás volt, de boldogabban ment a gardróbjába,  ami akkora volt mint az én fürdőszobám.

-Dögös szeretnél lenni, ugye?-nézelődött az egyik polc között, nagyokat pislogva közben-Hát persze, hiszen  szeretnéd felhívni Kyle-nak a figyelmét.-válaszolta meg magát.

-Dehogy szeretném. Inkább valami visszahúzódóbb ruha kellene. Nem szeretném még egyszer felhívni Kyle "figyelmét".- mondtam, mire magyarázatot várva nézett hátra én pedig sóhajtva mutattam a pizsamámat és elmagyaráztam neki az imént történteket.

-Aha..-mosolyodott el. -Így már mindent értek. Valld már be , hogy bejön neked!Vagy, hogy tetszett a helyzet. Egy kicsit! -fordult meg mosolyogva és a kezében egy szettet szorongatott, ami az én kezembe került.

-Egy utálatos bunkó, aki jól néz ki.Ennyi az egész.-ráztam meg a fejem.-De gyűlölöm őt. -mondtam ő pedig feladva a témát hagyott felöltözni.

Szóval?-mentem ki a ruhában.

-Borzasztó, de nem akarsz dögös lenni, szóval tökéletes.- döntötte el oldalra a fejét. -Bár ha egy kicsit hunyorítok és a másik szememet becsukom akkor eléggé szexi.

-Jó a fenekem benne . Nekem az éppen elég. - fordultam meg, mire ő nevetve eltakarta a szemét. A hajamat ez után gyors begöndörítettem, de csak egy kicsit, hogy természetes hullámoknak látszanak és halvány sminket is kentem magamra, majd felvéve a táskát kibaktattam az előszobába.

-Pont időben.-nézett az órájára és kinyitotta nekem az ajtót, majd a garázshoz ment ahol a szavak a torkába akadtak.

-Anyám.-nyögte ki.-Ez állati. -vigyorodott el látva a kínálaton.

-Szerintem menjünk busszal.Nem kéne felhívni magunkra a figyelmet. -tűnődtem ő pedig egy érdekes pillantással ajándékozott meg.

-Normális vagy? Itt egy Porsche , egy Ferrari meg még vagy 5 csúcs autó és te inkább busszal mennél?

-Ha egy ilyenből szálunk ki a fél suli felfigyel ránk és utánunk keresnek. Szerinted mit fognak találni?

-Jó, de akkor sem megyünk busszal. -nézett az autók mögé.

-Biztos tudsz motort vezetni?-kérdeztem meg mikor a fejemre húztam a bukó sisakot.

-Jössz már tündérkém? -sóhajtotta , merthogy már ötször válaszolt erre a kérdésemre. Félve, de felültem mögé miközben kezemet zavartan fontam a hasa körül össze , de még a vékonyka kabátján keresztül is éreztem a hasizmait.A visszapillantó tükörbe pillantva észre vettem, hogy szélesen mosolyog, de nem volt időm semmit kérdezni,mert meghúzta a gázt, hogy a motor hangosan felbőgjön, majd megindult kifelé, de olyan gyorsan, hogy akaratlanul is szorosabban fogtam körbe sőt még közelebb is csusszantam hozzá és a combomat is hozzá szorítottam miközben nem mertem kinyitni a szememet.

-Mi az kiscica ,félős vagy? -kérdezte a sisakba beépített mikrofonnak köszönhetően, ami általában jól jön a küldetések közepette .

-Talán egy kicsit.-mondtam-Állj meg!-szóltam rá hirtelen

-Mi van?-kérdezte

-Állj már meg!-szóltam neki erőteljesebben,mire lassítani kezdett míg meg nem állt a motor.

-Ha nem lassítasz esküszöm ledoblak arról a szarról.-szálltam le és levettem a sisakot, hogy egy kis friss levegőt tudjak szívni.

-Ez nem egy szar, nem értem miért vagy kiborulva. -állt elém.

-Bocsánat, hogy halál félelmem volt mögötted.- tártam szét a karom, majd beletúrva a hajamba próbáltam mély levegőt venni.

-Tényleg ennyire rosszul vagy?-kételkedett és két tenyere közé fogta az arcomat, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Bár egy fejjel nagyobb volt, így eléggé magasra emeltem a fejemet.

-Bocs. Lassabban megyek.- mondta, de még mindig nem engedett hanem megnyalta az ajkát, ami miatt a szemem rögtön oda tévedt és már a csókján kezdtem volna gondolkodni, ha nem tér időben vissza az eszem.

-Mehetünk?-kérdeztem, mire felült és felsegített maga mögé, majd betartva a szavát tényleg sokkal lassabban haladtunk előre.

Mivel a folyosókon eltévedtünk ezért csöngő után sikerült a megfelelő ajtó elé állnunk, ő pedig készségesen kinyitotta nekem az ajtót, majd tettetve az udvarias férfit, előre engedett. Belépve a terembe az összes 25 ember ránk nézett. A csajok szinte egyszerre sóhajtottak fel, mire hátra néztem. Mögöttem Kyle szégyenlősen, halvány mosollyal pillantott le a rá eső pillantások hatására. 

-Ne játszd már az eszed.-súgtam neki, hogy csak ő hallja.

-Sziasztok kedveskéim. -nézett ránk egy kicsit ősz hajú idősebb hölgy. A hangja vékonyka volt, és az egész kisugárzása egy kedves nőt mutatott.

-Jó napot!-vízhangoztuk, majd egy rövidke bemutatkozás után, leültünk egymástól a legmesszebb. Én egy hosszú barna hajú lány mellé ültem, aki széles mosollyal integetett nekem, majd kikotortam egy üres füzetet és kinyitva írni kezdtem bele a táblán lévő anyagot, de a szememmel a termet vizsgáltam. Pontosabban a teremben ülő embereket. A papíron lévő adatok szerint ebben az osztályban tűnt fel a legtöbb erőszak és itt van az esély arra, hogy valamelyikük a gyilkos, aki már 5 emberrel végzett, de most mindenki arca álmosságról és kíváncsiságról árulkodott. A legtöbb kíváncsi tekintett persze az új fiút érintette , aki boldogan viszonozta.

-Mond csak kedves az osztály? Befogadó? -súgtam a pad társamnak.

-Igen, mindenki meglehetősen kedves. Bár azt a lány csoportot jobb ha kerülöd, mert szeretnek keresztbe tenni az embereknek. -mutatott a jobb oldali utolsó padsorban ülő lányra és az őt körülvevő 3 másikra.

-Szóval akkor nem szokott előfordulni viták, ugye?-kérdeztem meg, mire felröhögött. Persze  a kedves tanárnő egy szigorú pillantással díjazta ezt. így már az első órán sikerült megutáltatnom magamat vele. 

-Ha nyugis osztályra vágysz akkor jobb ha osztályt váltasz. Itt állandóan dráma van. -rázta meg a fejét. A szünetben próbáltam minél több emberrel beszélni és apró ártatlan kérdéseket tettem fel miközben figyeltem a reakciójukat. A többség persze pletykás kedvében volt, de előfordult olyan is, mint például a fekete , göndör hajú lánynál, aki meglepődött és azt mondta, hogy nem tud semmit, de pár jelet, ami a hazugságra is utalhat észre vettem rajta.

-Biztos? Kissé idegesnek tűnsz? - kérdeztem rá, mire megfordult szembe velem.

-Miért is érdekel ez a téma? Mellesleg honnan jössz? Miért váltottál sulit?- kérdezett meg én pedig elmosolyodtam. Megvan az első gyanúsított, mégpedig Adison személyében.

-Megtudtál valamit?-kérdeztem Kylet, mivel megláttam , hogy kidob egy zsepit és ürügyet keresve , hogy oda menjek, megfogtam egy ceruzát és egy faragót.

-Aha.Imádnak a csajok. Még mindig. Azt hiszem eléggé jóképű vagyok. -simított végig az állán olyan mosollyal, ami inkább a reklámokba illik.

-Valami értelmesre gondoltam.-fújtam ki a bent tartott levegőt.

-Az egyik srác elég hamar kapja fel a vizet és nem sok embert kedvel. Eddig csak ennyi. -vállt komorrá a tekintete, majd ott hagyva engem, felült egy padra.

-Szia szépség.- mosolygott rám egy srác elállva az utamat. -Hallottam eléggé kíváncsi vagy.Talán én  meg tudnám válaszolni a kérdéseidet.Troy.-nyújtott kezet, amit barátságosan elfogadtam.

-Valóban?-kérdeztem rá boldogan, de kételkedve.

-Persze egy vacsora mellett bármikor. Mit szólsz hozzá? Egy randi. Te és én szombaton. -folytatta nekem pedig leghervadt a mosoly az arcomról .Fél szemmel Kylera sandítottam, aki egy csajjal beszélt, de rám is oda figyelt , mert a szemét mosolyogva rám kapta és felhúzott szemöldökkel várta a válaszomat.

-Rendben.-egyeztem bele széles mosollyal,mert szűkségem volt a tudásra. Sajnos ha valaki ügynök, akkor az is vele jár, hogy kényelmetlen helyzetekbe sétál bele .

-Érted menjek?- nyúlt felém és egy tincset a fülem mögé tűrt kezét az arcomon hagyva, amit a válaszomkor lesöpörtem.

-Majd inkább ott találkozunk.

-Telefon számot kaphatok?-vonta fel szemöldökét és most a tenyerét a derekamra tette, majd "véletlen" a seggemre csúszott.

-Még egy ilyen próbálkozás és lenyúlok a torkodon , akkor pedig nem lesz szűkséged telefon számra. Értve vagyok?- kérdeztem Kyle pedig a hirtelen feltörő nevetését köhögésnek álcázta, míg előttem Troy meglepődött arcot vágott.-Tessék.-nyújtottam egy kitépet lapot, rajta a számommal és édesen vigyorogtam, reménykedve, hogy nem ijesztem el.

-Nyugi mindig ilyen.-vont vállat Kyle biztatva Troyt.

-De a legtöbb esetben titokban élvezi a helyzetet, nemde Fay? -kérdezte meg és a nevemet érdekes hangsúllyal ejtette ki, bár lehet, hogy csak beleképzeltem azt a kedvességet.

-Soha. Már megint téveszt Kyle.- mondtam és beültem a helyemre , Wendy mellé.

-Ismered?- kérdezte és beletelt pár másodpercbe, hogy rájöjjek Kyleról van szó.

-Aha.-mondtam,de ez neki nem volt elég.-Elég közel lakunk egymáshoz.-piszkáltam a könyveimet, majd körbe néztem, hátha látok valami érdekeset, de semmi.

-Mi baja van mindenkinek?- kérdeztem az öltözőben a többiektől miután vissza öltöztem a rendes ruhámba. Illetve Ciara ruhájába.

-Az egyik osztálytársunk , Claire eltűnt. Azt hittük beteg, de ma bejött az anyukája az igazgatóhoz, hogy nem látták-e. -felelte az egyik lány. A választ hallgatva körbe néztem vizsgálva a bent ülők arcát,mert mindenki hallotta. A legtöbbjük szomorúan pislogott, de az egyik szőke hajú csak szikrázó szemekkel nézett errefelé .

-Szia Fay.-köszönt el Wendy,merthogy az utolsó óra volt , ezért a fiuk öltözője előtt vártam Kyle-ra, aki 10 perc után ki is jött.

-Eltűnt az egyik lány, Claire.-mondtam tartva a lépést, mert elég gyorsan haladt előre.

-Tudom.-nézett le rám.-Sőt előtte Troy kísérte haza.-tette még hozzá.Meg akartam kérdezni, hogy az a Troy, akire gondolok, de a válasz egyértelmű volt.-Biztos elmész vele randira?

-Csak nem féltesz?- mosolyogtam, ő pedig fáradtan nézett rám.

-Ugyan. Csak rá kérdeztem, hogy biztos vagy -e benne. Felesleges téged féltenem, mert még egy dinót is kicsinálnál pusztán a nézéseddel.

-Kösz , ez kedves.-húztam el a  számat.

-Bármikor.-mosolygott, majd a sisakot felém nyújtotta, amit a szekrényébe őrzött.

-Tudod néha igazán bunkó tudsz lenni.-jegyeztem meg sértődötten és a suli kaput elhagyva  magamban fellélegeztem, hogy túl vagyunk az első napon.

-Te is, szóval nincs okod reklamálni.

-Nálad kedvesebbet is kifoghattam volna társnak.-sóhajtottam ő pedig felém fordult.

-Ha akarok tudok kedves lenni, de ez általában attól függ, hogyan bánik velem a másik, mert minek legyek kedves, ha te lekezelően beszélsz velem? És ha ténylegesen bunkó lennék most simán itt hagynálak a hisztiddel a suli előtt.

-Ha megteszed ..-kezdtem volna fenyegetni, azonban a szája rossz fiús mosolyra húzódott. 

-Legyen, úgyis mindig szemét dögnek titulálsz, legalább most okot adok rá.-mondta és hátat fordított nekem , majd előre indult. Utána kiabálva haladtam és szinte biztos voltam, hogy nem meri megtenni , azonban nagyot tévedtem, amikor elsüvített előttem a kék motor, ő pedig csak integetett nekem.

3.fejezet

 Sziasztok! Mint látjátok meghoztam a fejezetet és bár nem vagyok megelégedve vele, sőt tartok a véleményetektől, de azért reménykedek, hogy tetszeni fog nektek! Jó olvasást! ♥♥

A fejemet felé kaptam és a tekintetemet az övébe fúrtam. Az arca semmit nem árult el, mert szoborszerűen meredt rám, majd elkapta a szemét és a figyelmét inkább a másik oldalra helyezte, de még az utolsó pillanatban rájöttem valamire.

-Maradjon velünk.-jelentettem ki határozottan, amivel mindenkinek meglepetést okoztam.Talán megfogom bánni , hogy ezt a mondatot mondtam ki, de perpillanat olyannyira biztos voltam valamiben, hogy képtelen lettem volna elküldeni.
 A székemet hátra toltam, majd felálltam és  nem törődtem a folyamatosan szúró fájdalmakkal az ajtóhoz sétáltam, várva , hogy a  többiek kövessenek. Ezúttal Kyle pont előttem állt meg és értetlenkedve nézett rám. Vártam, hogy megszólaljon, de semmit nem mondott vagy kérdezett, csak kíváncsian figyelt.

-Mehetünk? -állt meg Jack és a felém eső kezét a derekamra fektette Kyle-ra pedig egy dühös pillantást vetett , majd kinyitotta nekem az ajtót és intett a székében ülő főnökünknek.

A kocsiban senki nem kérdezett semmit, csak bámultak kifele az ablakon , úgy ahogy én is. Bár a csillagokat már nem lehetett látni  így csak a feketeségbe bámultam, és talán a sötét hatására,  vagy  a fájdalom csillapító fájdalom csillapító álmosító hatására, de majdnem elaludtam, amikor megérkeztünk a mi kis eldugott házunkhoz.

-Kis híján  meghaltál miatta.Miért adtál neki egy újabb esélyt? Azt hittem utálod.  -nézett rám vádlón és egyben számonkérőn Jack mikor egy kicsit lemaradtunk .A szemei még mindig szikrázott.

-Megláttam magamat benne.-feleltem halkan és egy óvatos fél mosolyt erőltettem a számra remélve, hogy viszonozza azt.- Talán hibázott, de neki is kell egy otthon. Rajtunk kívül senkije sincs és egy kicsit túlzol. Közelében sem voltam a halálhoz. Csupán egy kicsit bezúzódott a fejem és szereztem pár foltot. -mondtam legyintve, mire még idegesebb lett.

-Nem, nincs benne semmi olyan, mint te. Te sosem voltál olyan mint ő. -mutatott az ajtóra, mert idő közben mindenki bement, de nem érdekelt. Csak Jack mérges arcát néztem és a hirtelen meglepetésről egy pillanatig megfagyott bennem az összes szó, majd én is támadni kezdtem. 

- Olyan voltam, amíg nem segítettél! Volt családom, de eldobtam magamtól . Nem maradt senkim  akkor, amíg meg nem jelentél. Én miért ne segíthetnék neki?! -mutattam magamra és mivel utáltam vele veszekedni könnyek égették a szememet. Fáradt voltam és csak azt szerettem volna, hogy átöleljen , megnyugtasson és azt mondja, hogy helyesen cselekedtem, de ő teljesen az ellenkezőjét teszi.

-Ez más. Ő magának kereste a bajt! Nem figyelt arra amit tennie kellett volna , figyelmetlen volt. Itt komoly dologról van szó, mert egy élettel játszott ráadásul a tiéddel.-Mondta ki az átgondolatlan szavakat, mire megfagytam. Amint a szavai elhagytak a száját talán ő is rádöbbent, de már mindegy volt.

-Mert én nem azzal játszottam? Ő csak egy embert sodort bajba, de én 4 éve az egész családomat. Most akkor mond meg, mennyivel különbözök tőle? -nyugodtam le és választ várva széttártam a karomat, majd mivel csak nézett sarkon fordultam és bementem a házba. A lépcsőfokokat kettesével szeltem fel és nem figyeltem oda, ezért beleütköztem Kyle-ba.Nem akartam az arcára nézni így lefele bámulva próbáltam meg kikerülni, de  ő gyengéden a kezem után nyúlt.

- Talán kicsit túl nagy volt a fejedre az ütés és ez miatt adsz egy új esélyt, de kösz.- mondta még mindig hátráltatva engem.

-Csak egy dolgot kérek. Ne adj okot arra, hogy meggondoljam magam és rájöjjek , hogy hibát követtem el, jó?- néztem fel mosolyogva , mire fél mosolyt varázsolt az arcára.

-Megpróbálok a kedvedben járni majd. - hajolt meg egy kissé.

-Még valami..-jutott eszembe. - Hol voltál?-kértem számon és erősen küzdöttem, hogy a könnyeim nehogy kitörjenek.

-Egy régi barátommal.-vont vállat és merő bátorsággal nézett szemembe.

-Kyle-sóhajtottam.-Le kell zárnod a régi életedet. Mostantól az már nincs.-mondtam és próbáltam egy kis kedvességet belecsempészni a hangomba, mivel pontosan tudtam ez mekkora veszteséggel jár.

-Nem fogom. Ő az egyetlen akiben megbízok és nem fogom csakúgy eldobni ez miatt.-mutatott körbe.- Vagy azért mert te kéred. Biztos vagyok benne, hogy ti sem dobtátok el az összes dolgot.-felelte , az arcomon pedig fájdalmas mosoly jelent meg.

-Óriásit tévedsz.-ráztam meg a fejem és már nem tudtam visszatartani a könnyeimet. -A családom és az összes barátom halottnak hisz.-mondtam  a szemébe nézve , magam sem tudom miért. Ő kissé meglepődve nézett. A keze  az arcom felé nyúlt, hogy az első kibuggyanó könnyemet letörölje, de elhúzódtam és kibújtam a karja alatt.

-Felejtsd el!.- ráztam meg a fejem ezzel megpróbáltam visszaszívni a kimondott szavakat, majd  a szobámba menekültem és mivel láttam, hogy utánam indult fordítottam volna egyet a kulcson, csakhogy túl későn,mert benyitott . Sajnos én nem voltam elég torlasznak, ugyanis sikerült annyira kinyitnia az ajtót, hogy beférjen a kis résen.

-Hagyj egyedül! -mondtam sírva a fagyos arcába és az ágyamra vetettem magam, remélve, hogy kimegy. Oldalasan feküdtem rá és a kispárnámat átölelve becsuktam a szememet. Mély lélegzeteket vettem, hátha így sikerül hamarabb lenyugodnom, de a szemem előtt folyamatosan azok a dolgok futottak el, amiket 4 éve megtettem. A sok hiba amit elkövettem és ami miatt el kellett hagynom a családomat  .Most már senkim nincs. Jack nem gondolta végig ezeket, de ő is tudja , hogy én sokkal súlyosabb dolgokat követtem el , mint a pontatlanság . Bár azzal még ő se volt tisztában , hogy minden nap lelki ismeret furdalásom van. Hogy minden nap szenvedek ez miatt, viszont ezekhez már hozzászoktam, most azonban mégis jobban fáj mint eddig. Az egész fájdalom és üresség belülről emészt fel minden egyes átkozott napon , de egészen eddig visszatartottam. Most képtelen voltam rá. Urrá lett rajtam a veszteség.

Az ágy mögöttem besüppedt , mire kinyitottam a szemem , de nem fordultam meg.Egy ideig csak bámulhatott, majd apró sóhajtást halottam és  tenyerével felém közelített .Egy rövidke pillanatig  tétovázott, majd mégis végigsimított a karomon, a tenyeremnél azonban megállt. Megszerette volna fogni, de én arrébb húztam.

-Nem szeretnék beszélgetni.-jelentettem ki makacsul és határozott szerettem volna lenni, de a szipogásom ezt tönkretette. Ő felkönyökölt és egy gyors mozdulattal megfordított, az arcomból pedig kisöpörte a hajamat, hogy bele tudjon nézni a könnyektől csillogó szemebe. Gyengéd mosoly volt az arcán és idegesített, hogy kedves velem, mert nem érdemelném meg, ezért  visszafordultam és a fejemet a párnámba temettem, hogy ne lásson így ; gyengén és sebezhetően.  Nekünk kémeknek sohasem szabad kimutatnunk a fájdalmainkat, és érzéseinket, mert  ezektől sebezhetőek vagyunk, ezekkel tudnak a legjobban sarokba szorítani minket. 

-Akkor nem kell beszélned. -mondta egy kis idő után , majd  lefeküdt újra átkarolva engem és nyugtatólag simogatott.A légzésem lassan kezdett normálissá válni és az egész porcikám arra koncentrált, hogy akit teljes szívből utálok és ki nem állhatom, pont ő, fekszik mögöttem majdnem hogy csak teljesen összesimulva velem és a belőle ki nem nézett gyengédséggel simogat nyugtatólag.

Nem sok időbe telt amikorra sikerült teljesen lenyugodnom és felé fordulnom. A mozdulatomra felpattantak a szemei és bár sötét volt, de tökéletesen ki tudtam venni az egész arcát. A barna, ragyogó szemei fürkészve kutatták az ennyimét, ami minden bizonnyal még piros volt a sírástól. Fájt rá gondolnom és bevallanom, de egészen helyes volt és zavartan éreztem magam, hogy én így nézek ki most. Ráadásul szégyeltem magam, hogy összetörni látott.

-Jól vagy? - kérdezett meg.

-Persze.

-Mi volt a baj?- érdeklődött kissé bátrabban , mint az előbb.

-Sok hibát követtem el. -feleltem félénken egy  szónál megakadva.

-Nem fogod elmondani ,ugye?-kérdezte vagy inkább állapította meg egy rövidke félmosollyal miden esetre felültem és összekulcsoltam a kezemet a lábam körül. A fejemet nemlegesen megráztam.

-Akkor most már, hogy rendben vagy én..megyek is.- állt fel és az ajtóra mutatott.-Persze csak egy szavadba kerül, hogy itt aludjak.-fordult felém amikor lenyomta a kilincset és alig észrevehető mosollyal várta a válaszomat.

-Előbb halok meg, minthogy kimondjam .-feleltem és a mosolya rám is átragadt. De csak futólag.

-Jó éjt Fay.- vigyorgott rám és a folyosóról beszűrődő lámpafény megvilágította a fél arcát. Válaszolni nem is volt időm , mert ő már becsukta az ajtót, amikor kinyitottam volna a számat, ezért inkább csak előkerestem a pizsamámat és lemostam magamról a koszt , majd bedőltem a meleg ágyba és várnom se kellett, elnyomott az álom.

A kintről beszűrődő napsugarak bántották a szememet, és akárhogy fordultam már nem tudtam visszaaludni, ezért felültem. Bár a kezemet rögtön a fejemhez, majd a bordámhoz kaptam , mert a hirtelen mozdulattól belenyilallt az éles fájdalom.  A szekrényemhez csoszogva kiválasztottam egy őszi ruhát és fél szemmel az órát néztem, ami negyed 11-et mutatott, így már reggelizni nem volt értelme, de egy pohár kávéért azért kimentem. Az öltözködés közben rájöttem, hogy szánalmasan viselkedtem tegnap este és, hogy nem fogok többet szenvedni. Beszélek Jackkel és Kylal is. Ciarával elmegyek valamerre és egy napra kikapcsolok mindent és boldog leszek , ahogy az ezt követő időkben is.Többé nem fogok szenvedni .

-Jó reggelt.-léptem be a nappaliba mosolyogva. Ciara szokás szerint divat újságot bújt mellette pedig Jack nézett tévét.  Az asztalnál Kyle és Austin nézett a laptopon valami videót és mind a ketten folyamatosan nevettek. A konyhában töltöttem magamnak tejeskávét , majd leültem az asztalhoz megnézni, hogy milyen videón nevetnek annyit, de a szememmel csak Jack-et néztem, aki hasonlóképp tett. Azonban amikor  fel akartam állni, csak gúnyosan rámosolygott, majd megrázta a fejét és a tévét figyelte, erre  Ciara is felpillantott az újságból és kérdőn nézett rám. A vállamat csak megráztam mintha nem érdekelne az egész, és a laptop képernyőjére néztem volna, csakhogy a tekintetem megakadt Austin öltözékén, mire akaratlanul is mosolyra görbült a szám, annyira nem illett a fiúhoz a ruhák.

-Mi az rajtad? -húztam össze a szemem, ő pedig rám nézett és mivel most középpontban lehetett ezért felállt. Gondolom örült, hogy valaki rákérdezett, így boldogan kezdett el magyarázni.

-Ugye mindenkinek van egyfajta egyénisége. Ami jellemző rá és amivel kitűnik a tömegből. -mondta teljes komolysággal a nagy pólóban és a lelógó gatyában . A nyakában valami hosszú medál lógott amit minden bizonnyal Ciara szekrényéből szerzett. - Gondoltam én is megkeresem önmagam.  Nem akarok beleolvadni a tömegbe, ragyogni akarok. Azt akarom, hogy felfigyeljenek rám .-mutatott magára.- Én csak keresem önmagam és most azt hiszem megtaláltam. -bólogatott.

-Szerintem egy kicsit tévedtél. Mivel kém vagy alapból kitűnsz a tömegből .-mondta Jack, de nem volt túl meggyőző az elveszett srác számára.

-Austin,  te minden héten másba leszel szerelmes. Romantikus alkat vagy és jó a stílusod, legalábbis eddig az volt.Hidd el, hogy kitűnsz a sok ember közül. E nélkül is egy kész egyéniség vagy.-utaltam a ruhájára és mellékesen arra, hogy elég jó sofőr , kiválóan ért a számítógépes dolgokhoz és a hekeléshez,  a humora is jó, ráadásul csodás barát.

-Ha ez segít én bárhol megismerlek és nem tévesztelek össze a többiekkel.- rázta meg a vállát Ciara és visszatért az újságához, bár azért felpillantott még egyszer a srácra , mire halványan ő is elmosolyodott.

-Nem értetek meg engem. -rázta meg a fejét szomorúan és leült a székére, miközben alaposan végignézett magán .

-A csajok buknak a motoros srácokra meg a sportolókra. Legalábbis általánosságban.- rázta meg a vállát Kyle, mire Austin rá kapta a tekintetét és reménykedően nézett rá.

-Komolyan mondod? -kérdezett vissza, mire a fiú összehúzott szemöldökkel ránézett Austinra, aki ezt igennek vette, így kiment a szobájába , hogy kipróbálja ,megtalálja -e önmagát a sportban vagy a motrozós srác szerepében.

-Nem kellett volna adnod a lovat alá. -ráztam meg a fejem és kortyoltam egyet a kávémból. Ő ezt csak egy fél mosollyal reagálta le, majd rákattintott egy újabb videóra.Megszerettem volna köszönni a tegnap estét , mert jól esett, hogy mellettem volt, de inkább későbbre halasztottam és egy másik dolgot szerettem volna elintézni.

-Beszélhetünk?- léptem Jack elé ezzel kitakarva a tévét.

-Nem érek rá.-felelte.- Kimennél a tévé elől? -húzta fel a szemöldökét én pedig úgy éreztem , mintha egy vödör  meleg vízzel forráztak volna le.

-Már útban sem vagyok.-mondtam és kimentem a szobából.

-Mi miatt akadt ki? -jött Ciara utánam kíváncsian. Úgy látszik az a téma, hogy összevesztem a legjobb barátommal sokkal izgalmasabb, mint az újságban szereplő pletykák.

-Mert adtam még egy esélyt Kyle-nak.  Tudtommal tegnap előtt még kedvelte.-fújtattam

-Milyen édes.- húzta széles mosolyra a száját ezzel kivillantva a tökéletes fogait. Kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon és várta a reakciómat vagy csak ábrándozott.

-Miért lenne ez édes? Haragszik rám!

-Jaj, nem érted!-ült fel rögtön és magyarázni kezdett, közben a kezével össze vissza hadonászott .- Jack félt téged. Eddig bízott Kyle-ban, de most hogy nem teljesített, már azt hiszi többet nem is fog. Jack minden áron meg akar védeni téged és Kyle-ra most inkább bombaként néz, minthogy egy védőfalra.Meg talán féltékeny is.-mondta bujkáló mosollyal.

-Ez hülyeség.- mondtam ki , mikor átgondoltam a dolgokat.

-Az is lehet, végül is az én fejemből pattant ki, minden esetre ki fogtok békülni. Az biztos, hogy ő csak azt szeretné ha te boldog vagy.

-Akkor elmehet a szemészetre, ha nem veszi észre, hogy most miatta idegeskedek .

-Majd észhez térítem.-kacsintott rám- Mit szolnál ha bemennénk a városba? Elfogyott a szempillaspirálom .- dőlt hátra. Bár Ciara olyan lány volt, aki hogyha semmit nem is sportolna tökéletes alakja maradna volna és smink nélkül is olyan hatást ért el, hogyha belép valahova minden szem rá ragad mégsem elégszik meg ennyivel.

-Tökéletes ötletnek találom. Őszintén szólva terveztem is, hogy elmegyünk kikapcsolódni. -dőltem mellé, mire hirtelen felkönyökölt és a tenyerét a homlokomra tette.

-Úristen! Mi történt veled? Itt mered hagyni a házat és a munkát? Ki mersz kapcsolódni?! -dramatizálta, mire nevetve lesöpörtem a kezét.-Csak vicceltem. -mondta , majd bement a saját szobájába, hogy átöltözhessen és fél órán belül már a pasikat kibeszélve haladtunk a forgalmas utcán egyik kedvenc boltjából a másikba és pihenőt tartva beültünk egy kávézóba is. Bár én nem vagyok túl csajos, illetve bátor típus , azonban ha Ciarával vagyok mégis megmerek venni magamnak( az ő rábeszélésével) egy egy merészebb felsőt és ezeken a csajos napokon belőlem is egy csacsogó tini lesz.Ilyenkor sikerül elfelednem, hogy nekünk komolyabb kötelezettségeink is vannak mint a vásárlás, és cuki fiúkeresés. 

-Utálok veled vásárolni! - Léptem be az ajtón és a nehéz szatyrokat a földre dobtam. 

-Nem utálsz. Sőt kifejezetten szeretsz , mert velem legalább minden boltot bejársz.- jött be utánam és  ő is a földre helyezte a szatyrait, amíg levette a magassarkúját és masszírozni kezdte a talpát a földre ülve.

-Jack!-szólítottam meg  a fiút, amikor észrevettem, hogy pont kikerült engem. -Ezt neked vettem. -kerestem ki a pulóvert és felé nyújtottam. Ő  sóhajtva nézett a felsőre, majd rám végül pedig egy erőltetett mosoly kíséretében kivette a felsőt a kezemből .

-Kösz.-szűrte a fogai közt , majd felment a lépcsőn.

-És még rám szoktad azt mondani , hogy bunkó vagyok.-jött ki Kyle, majd az ajtófélfának dőlve pillantott az előbb elszáguldó fiúra.-Beszéljek vele?-nézett rám hatalmas mosollyal .

-Majd én megteszem.-ráztam meg a fejem és utána indultam.

-Nekem mit vettél?-túrt bele a szatyraimba Kyle, majd kivett egy leárazott kivágott felsőt és elismerően nézett végig rajta. -Nem hittem volna , hogy ilyet is hordasz.Esetleg nem tartasz nekem bemutatót , hogy hogy áll?

-Tedd vissza, vagy kinyírlak .-néztem vissza szikrázó szemekkel és " mi lányok tartsunk össze" alapon Ciara kivette a kezéből a ruhadarabot , majd az én zacskóimat is megfogva a nappaliba indult.

Az ajtaja előtt megálltam és kettöt kopogtam a biztonság kedvééért, majd mikor csak a zenét halottam benyitottam, de az ajtaja zárva volt.

-Engedjél be! Tudom, hogy bent vagy!- mondtam és ismét dörömbölni kezdtem az ajtaján. -Annyira gyerekes vagy! Tudod mit? Nem megyek el! Itt fogok maradni amíg ki nem jössz vagy be nem engedsz, mert akkor is megfogsz hallgatni , érted?!  -kiabáltam túl a hangos zenét, ami bentről szűrődött ki, majd lecsúsztam a földre.-Idióta-mormogtam magam elé.

-Aha, és még én vagyok a gyerekes. -jött ki a fürdőből Jack. A melegítő a csípőjén lógott és nem vitt felsőt, ezért megakadt a felsőtestén a szemem. A felsőteste a sok éves munka miatt kelőképp ki volt dolgozva, de nem túlságosan. A hasán halványan látszódnak a kockás izmok és a V-vonala ragadta meg a szememet, majd mikor észbe kaptam, hogy olyan mint ha a bátyám lenne az arcára erőltettem a tekintetemet ami túlságosan is nehéz volt.

-Nem férek el.- állt meg előttem és várakozva nézett, hogy felálljak.

-Miért vagy ilyen bunkó? - álltam fel és hagytam, hogy kinyissa az ajtót, majd rögtön utána mentem, mielött előttem becsapná azt.

-Nem vagyok bunkó , csak közömbös.- rázta meg a vállát és az ágyról felkapott egy tál popcornt, majd beindított egy filmet a gépen . Idegesen mentem a laptopjához, majd lecsuktam a tetejét, hogy csak rám figyeljen.

- Mit tettem? Ezt  az egyet mondd meg, mert nem értem miért vagy ilyen. -ültem le vele szembe és próbáltam a szem kontaktust tartani, de nem sikerült, mert folyamatosan elkapta a fejét.

-Semmit nem tettél. Most jobb, hogy tudod?-kérdezte és a szájába dobott egy maroknyi kukoricát.

-Azt hittem többet ér a barátságunk , mint egy kis semmiség. -ráztam meg a fejem , mire ő csak megrázta az egyik vállát és meg egy adag kukoricát dobott a szájába.

-Befejezted? Mert lenne egy kis dolgom , ahova te nem hiányzol. -húzta fel a szemöldökét, mire megsemmisülve néztem a szavait hallva,ami ma már nem elsőnek történik meg.

-Hát persze.-álltam fel és az ajtó felé igyekeztem, majd visszafordúltam és a tálját a fejére borítottam.

-Most már kész vagyok! -mondtam kicsit boldogabban és kiléptem az ajtaján. Még halottam ahogy felröhög és utánam kiabál, hogy gyerekes vagyok. 

-Soha nem bocsájtok meg neki. Elegem van belőle. - ráztam meg a fejemet Ciarának ,aki szomorúan pislogott rám és a földre dobott egy ruhát, majd megindult felém, hogy átöleljen.

-Juj , de haragos a cica. Karmolni is fogsz? -kérdezte telefonjából felpillantva Kyle

-Még egyszer így szólítasz még a szemedet is kikaparom.-fenyegettem meg

-Na lássuk cicuskám. -kuncogott mire felé indultam kitombolni a dühömet, de egy krákogás a másik oldalból megállított.

-Árad a szeretet, de kérlek akkor szeressétek egymást ha nem vagyok itt. Köteles lennék jelenteni a látottakat és nem szívesen mártalak be titeket a nagyoknál. -szólalt meg Dean a fiához hasonló féloldalas mosollyal. Sőt jobban megnézve a szemük is egyezik. 

-Mi járatban? - kérdeztem félretéve az összes érzelmemet és egy almát kivettem a gyümölcsös kosárból, majd Kyletól a legmesszebb ültem le. 

-Egy feladatot hoztam, amit személyesen szerettem volna közölni. Bár a szokásostól eltérően ez nem pár órás lenne. Két embernek be kellene épülnie egy iskolába, ahol meglehetősen érdekes gyilkolások történnek. A gyilkost senki nem találja, de minden bizonnyal oda jár az illető és az igazgató a céget kérte fel ennek az esetnek a megoldásához, de csak két embernek tud helyet biztosítani , a nagyfőnök pedig ezt a csapatot választotta.

-A két ember megvan?- néztem bátortalanul rosszat sejtve a mosolyából.

-Most már igen. Tudod neked és Kyle-nak egész érdekes a kapcsolatotok. Talán ha össze kéne dolgoznotok, könnyebben megkedvelitek a másikat. A csapatban a bizalom fontos, ahogy szoktad mondani és ez talán hozzá járulna ahhoz, hogy megbízzatok egymásban.

-Nem! Kizárt! Nem vállaljuk.- mondtam és kivételesen a srác is egyet értett velem.

-Már döntöttem. Holnap kezdtek.-mosolygott és egy dobozt lökött a lábával felénk.-Kéz és láb törést!- biccentett, majd zsebre dugott kézzel kiment a szobából és a külső pittyegés jelezte, hogy a házat is elhagyta.

-Ez a te hibád! -néztem le, mert ő már a lábam előtti dobozt nyitotta kifele , ami könyvek sokaságát és fegyvereket tartalmazott. A most feketének tűnő szemét rám emelte és sűrű szemöldökét felvonta. 

-Miért lenne az én hibám? Ha nem akadsz ki , semmi gond nem lett volna , mert azon gondolkodott, hogy Ciarát és Austint vesse be.

-Lecicáztál! Hogy lenne az én hibám? 

-Nyugi van! -magasodott fölém és a sűrű kusza hajába túrt idegesen. -Elhiheted nekem sem tetszik a helyzet, hogy veled kell dolgoznom. -mondta dühösen én pedig sértetten éreztem magam a szavai hallatán.

-Tessék?- kérdeztem Ciara pedig szórakozottan ült le a kanapéra ,nézve a jelenetet.

-Össze vissza parancsolsz. Mindennek úgy kell történnie ahogy azt te eltervezted és nem mellékesen..nos hát.. mégsem vagy valami szórakoztató társaság. -mondta ki , mire még jobban megutáltam és ezekkel a mondatokkal törölte a tegnapi tettét, azonban feltört a hülye bizonyítási vágy, hogy igenis szórakoztató társaság vagyok.

-Tudod az én parancsolgatós fejemnek hála vagy még életben és nem a padlón fekszel, mert szétlőhették volna a szerencsétlen fejedet lézeres fegyverrel.

-Ugyanez elmondható fordítva.-vágta rá, majd győztes mosollyal kiment. 

-Eléggé szexi amikor veszekszik veled.- nézett utána Ciara.

-Nem az!-ráztam meg a fejem, majd elmosolyodtam.-Na jó. Talán kicsit mégis egy szexi bunkó.

-És mi imádjuk az ilyeneket.-sóhajtott, mire felnevettem

-Nem , csak te. -ütögettem meg a vállát. 

-Ha már szexi bunkóknál járunk, mi is van pontosan akkor Jackkel? - kapta rám a szemét .

-Pakolás közben elmondom.- feleltem, mire bólintott és ő is kivette a részét a doboz cipelésében, azonban amikor Kyle ötödik széthagyott pólójába botlottam meg, letettem a dobozt és visszamentem a többiért.

-Mi akarsz azokkal? -nézett rám Ciara látva a gonosz mosolyomat és mivel nem válaszoltam követett. Minden féle előjel nélkül berobbantam a fiú szobályába , aki az ágyán hanyatt dőlve kíváncsian figyelt.

-Bocsánatot kérni jöttél? Mert feleslegesen fogod jártatni a szád. -magyarázta mit sem törődve a ruháival, mire kinyitottam az ablakát. Szerencsémre az eső, ami a szinte minden nap esik, pont most kezdett el csöpörögni és így már egy-egy sárfolt is megjelent. A kezemben gombóccá gyűrtem a darabokat és kidobtam az ablakon, majd a szekrényéhez léptem.

-Mit csinálsz?-csattant ki és felállt, hogy megakadályozzon, de én okosan kijátszottam.

-Leckét adok. Figyelmeztettelek , hogy ne hagyd szanaszét a gönceidet. -mondtam és kidobtam a többit is, végül mosolyogva néztem a szikrázó szemébe.Az eddig szorosan összezárt ajkai vigyorrá szélesültek, majd hirtelen sarkon fordulva megindult én pedig futottam utána, de az orrom előtt  bezárta a saját ajtómat kulccsal.

-Nekem nem gond, hogy félmeztelenül sétálgatok. Na és te, hogy vagy ezzel? -kiabált ki.

-Az lesz az utolsó tetted, ha megteszed! -mondtam és mivel nem jött válasz egy kabátot magamra kapva kisétáltam a kertbe, ahol ő állt az ablakomban és az összes ruhám lassan hullott a földre.

-Te szemét!- kiabáltam fel. 

-A fagyi visszanyal?. -mosolygott rám, majd kacsintott és eltűnt az ablakomból én pedig elkezdtem felszedni a ruháimat mielőtt teljesen vizesek lesznek, de hála a sárnak, már teljesen mindegy volt. 

Egy órába telt, de végre sikerült az összes ruhámból kiszednem a sárfoltot, viszont hiába mindaz, mert akármennyire is akarom ,holnapra már nem fognak megszáradni így egy párat leszedtem a ruhaszárítóról, ahol a friss öblítő szagú farmerek és pólók lógtak. A kezemben tartott hajszárítót bedugtam a konektorba és elkezdtem a meleg levegőt fújatni rájuk.  Mellettem hirtelen Jacket vettem észre kezében egy fekete hajszárítóval és visszafolytott mosollyal, rám sem nézve kezdett segíteni. Én lekapcsoltam a kezemben lévő gépet és érdeklődve néztem rá, mire ő is hasonlóképp tett. 

-Mit csinálsz? - törtem meg a csendet

-Segítek. Én hergeltelek fel, és te ezért rajta töltötted ki a bosszúdat. Gondolom jövök ennyivel. Ráadásul ez amolyan békülős ajándék. -mondta a mély hangján , ellenállhatatlan mosollyal.

-Békülős ajándék? Szóval akkor mégse utálsz? -kérdeztem meg gyanakodva.

-Nem.-rázta meg a fejét kisfiúsan. 

-És minek köszönhetem , hogy változtattál a döntéseden? Mert legutóbb még látni se akartál.-utaltam a közelmúltra.

-Volt egy érdekes beszélgetésem Ciarával és mondott pár okos dolgot.

-Mit?-érdeklődtem feleslegesen, mert csak megrázta a fejét és barátságos mosollyal visszaindította a hajszárítót és a gatyám másik szárát kezdte szárítani, majd néha oldalba bökött, mire a levegőt az arcába fújtam. Persze ebből lett egy játékos háború, de legalább visszakaptam a legjobb barátomat.Akármiket is mondott , tudtam , hogy nem gondolta komolyan..

2.fejezet

 Sziasztok! Sajnálom a hosszú kihagyást és ígérem ilyen többet nem lesz. A részt meghoztam, bár nem úgy sikerült ahogy terveztem, de azért remélem nektek tetszik. Jó olvasást! ♥♥

Bár csak pár percet voltam Jackkel a szobában és az is azért, mert mindenféleképp el szerettem volna magammal rángatni a boltba bevásárolni, ugyanis kezd kifogyni a hűtő.

-Nem lesz sok idő.-mondtam vagy századjára , de egyben legutoljára , majd átöleltem és e közben kinéztem az ablakán. Pár színes levél a levegőben repdesett, majd nekicsapódtak az ablaknak és, amikor elállt a  szellő elkezdtek lefelé haladni egészen addig, amíg megint fel nem kapta őket a szél. Az eget szürkés felhők borították .

-Ügyes legyél.-puszilt arcon, mikor eltávolodtam, majd pimasz vigyorral rám mosolygott, mire elhúztam a szám és aprót löktem a mellkasán,feladva a kérlelést. A szobámba érve kikerestem egy melegebb ruhát, amiben nem fogok fázni , majd a közös kasszából pénzt kivéve elkezdtem a fő út felé sétálni. A látó teremet gyakran kitakarta a hajam, és a kezem is szétfagyott , majd a fejemben megint rákezdtem a szitkozódásra, amiért nekem még nincs jogsim. A lépteimet kicsit meggyorsítottam, ezért fél óra alatt elértem az üzletet és átlépve az ajtót megcsapott a kellemes meleg , majd megfogva egy kosarat elkezdtem a sorokat járni közben pedig kikerülgettem az előttem túl lassan haladó embereket. 

-Valaki segítene?-léptem be a házunk ajtaján.  Mivel senki nem reagált, hanem nyugodtan folytatták a báj csevejt ezért még egyszer elkiabáltam magamat miközben  bakancsomat szedtem le magamról. Ezúttal Austin rám mosolyogva felvette a szatyrokat és elkezdte kipakolni a tartalmát .Én a nappaliba érve le akartam ülni azonban Jack hirtelen felállt és szélesen rámosolygott.

-Csak nem átfagytál?- nézett rám meglepetést tettetve.

-Dehogy is.-Ráztam meg a fejemet és átöleltem . Ő mit sem sejtve a gonosz tervemről rögtön visszaölelt. A kezemet hirtelen a pólója nyakánál bedugtam és szorosan a forró hátához nyomtam.

-Te nem vagy normális!- egyenesedet ki hirtelen és a kezem után nyúlt, majd megfogva a csuklómat kihúzta és átemelve a fején, a tenyerét a két összetett kezemre tette, majd mosolyogva melegítette azt.- Később visszakapod.-figyelmeztetett , mire megráztam a fejem.

-Túlságosan szeretsz. Nem tennéd meg. -mondtam bár azért az utolsó kimondott mondatomban egy kicsit kételkedtem.

-De magabiztos valaki!-közeledett mosolyogva az arca, de pár centi után meg is állt.-Akkor  majd Ciara megkapja helyetted és az ő szenvedése a te lelkeden fog száradni.

-Most nem is tettem semmit! Ne engem büntess! -nézett fel az újsága mögül az említett lány mosolyogva.

Jack megrázta a vállát, majd elengedve a kezem leült a helyére, elém pedig betoppant Kyle.

-Ezt neked hoztam. Hallottam, hogy kicsit fázol.-rázta meg az egyik vállát és felém nyújtott egy bögre gőzölgő teát.

-Figyelmes vagy.-jegyeztem meg gyanúsan nézve rá, majd az ujjaimat szorosan a forró bögre köré tekertem  ügyelve arra, nehogy összeérjen az ujjaink. -Ha ezzel akarsz meghódítani nem biztos, hogy sikerülni fog.

-Dehogy ezzel akarlak.-nevetett fel a gondolatomon.-Én alapból udvarias és figyelmes vagyok. Na meg minden esetben jóképű.-fokozta.

-És  szerény.-szúrtam közbe mielőtt a számhoz emeltem a kezemben tartott folyadékot.

- A legjobb tulajdonságom-bólintott -Viszont tényleg nem ez miatt jöttem. Téged majd máshogy szerezlek meg, most viszont csak szeretnék szólni, hogy délután programom van . Austin azt mondta hogy előtte be kell jelenteni.-húzta el a száját, majd kérdőn nézett rám.

-Menjél.-mondtam és kikerülve leültem. -De előtte gyakorlunk- kiabáltam utána és az elképzelésemen,miszerint halálra fogom dolgoztatni elmosolyogtam.

-Mindjárt visszajövök.-bolintotta és pár perccel később valóban megint a szobában volt egy fekete rövid ujjúban, ami kiemelte a sötét szemét és a bicepszét .Alul egy melegítő nadrág volt. Én is hasonlóképp átöltöztem, majd Ciara után mentem lefelé a lépcsőn az edző terembe haladva.

 -Kyle velem lesz.- jelentettem ki  mielőtt Jack leült a boksz zsák mellé, jelezve, hogy az az övé , majd Austin és Ciara beálltak egymás elé. A nagy szekrény elé léptem, ami tele volt fegyverrel. Nem kellett keresgélnem, rögtön tudtam, hogy mit fogok elsőnek gyakorolni Kyle-al így megfogtam a hosszú bambuszbotot és az egyiket a kezébe dobtam.

-Nem mondod komolyan? - nézett rám hitetlenkedve , hogy mi tényleg ezt fogjuk csinálni.

-Miért ne mondanám?- húztam fel a szemöldökömet és az ujjaimat szorosan a bot végére fontam, majd teljes erőből ,tökéletes ívben a bordái felé csaptam, amit ő az utolsó pillanatban védett ki.

-Használd az eszed és lehetőleg gyorsan gondolkozz- adtam neki egy a tanácsot, amikor láttam, hogy túl sokat agyal és mivel ő nem mozdult , ezért megint én ütöttem. - Később majd ösztönből fog jönni.- biztattam, és mindenféleképp azon voltam, hogy több tanácsot tudjak adni, leginkább azokat amiket négy éve én is megkaptam. Előre hátra lépegettünk közben a botunk folyamatosan csattogott a kivédett ütések miatt.

-Csak a mozdulataimat figyeld!-szóltam rá, amikor az arcára pillantva felfigyeltem, hogy inkább engem bámul, mint azt amit csinálok.

-Te pedig takard az arcod. Az összes gondolatod és terved rá van írva.- mondta  szemtelen mosollyal, mire még jobban bámultam a botját és a karját, majd egy gyors mozdulattal kipörögtem mellé és hátulról az egyik térd hajlatába ütöttem, amitől  fél térdre esett.  Kihasználva a lehetőséget  megfogtam a bambuszbot két végét és átemelve rajta azt szorosan hátra szorítottam magamhoz. Az illata gyorsan megcsapta orromat és a haja csiklandozta az arcom egyik oldalát.

-Nem bízz abban , amit az arcomon látsz.- mondtam győzelmi mosollyal. A szorításon engedtem és hátra akartam lépni elengedve őt, amikor megragadta a bot közepét és erőteljesen feltolta a fejünk fölé, majd hirtelen szembefordult velem és  hátra döntött. A botot, amit eddig szorosan fogtam bízva abban, hogy ellene fogom használni legörgette a csuklómig, majd a földhöz szorította.

-Épp elengedni készültelek. Kihasználtad.

-Csak kaptam az alkalmon.- mosolygott rám. Én viszonoztam a mosolyát, majd hátra bukfenceztem, bár mivel a csuklom a földhöz volt szegezve, így egy kicsit megfájdult, de végül is sikerült megszereznem a botot és  felálltam. Ő is így tett , majd a saját félredobott fegyveréhez hátrált én pedig utána indultam, folyamatosan ütéseket mérve rá. A derekamra két kéz tekeredett és hátulról magához húzott, majd az egyik kezével a másik karomhoz szorította gyengéden a bambuszt tartó karomat.

-Kicsit túl kemény vagy vele az első alkalomnál, nem?-  kérdezte Jack. Bár ha nem szólalt volna meg akkor is tudtam, hogy ő az, mert csak ő szokta ezt a fogást alkalmazni rajtam.

-Bírja a strapát. -mosolyogtam Kylra, aki a térdére támaszkodva fújta ki a levegőt. A kijelentésemre kérdőn nézett rám . A halántékán izzadságcseppek gyöngyöződtek és az eddig  beállított haja is összekuszálva volt.

-Azért inkább innentől átveszem. -engedett el Jack, majd elvette a botomat és lefektette a polcra. Mivel még mindig ott álltam integetett nekem, majd egy lépéssel közelebb lépet  , a vállamnál fogva megfordított és óvatosan előrébb tolt,én pedig kénytelen voltam  elindulni  a boksz zsákhoz.

Vissza pillantva láttam, ahogy Austin elmegy Ciara mellől és csatlakozik a fiúkhoz, akik kiterülve a földön beszélgetni kezdtek.

-Rendes srác.- jött oda hozzám a szőke hajú csapat társam.

-Austinról vagy Jackről beszélsz?-kérdeztem meg és felugrottam a zsákra a lábamat pedig köré kulcsolva elkezdtem felüléseket csinálni, ami nem épp egy könnyű kategóriába sorolható. Ciara jelentős pillantást vetett rám, mire felsóhajtottam.- Beképzelt, nem rendes. Vagyis kijavítom magam; csak akkor rendes , amikor kell neki valami.

-Mindig így veselkedsz.-nevetett fel és a mögöttem lévő padra ült . Az előbbi mondatára összehúztam a szememet és mivel én is túlságosan kimerültem inkább letelepedtem mellé.

-Hogy?-kérdeztem meg vonakodva.

-Amikor új társaságba kerülsz vagy épp új személy jön a társaságunkba te sosem oldódsz fel és távolság tartó leszel. -kezdte és mivel épp kritizált ezért óvatosan rám nézett, hogy folytathatja -e, mire biztatóan bólintottam. - Rögtön a legrosszabbat feltételezed az emberről és mindig, ismétlem mindig a hibáit figyeled meg bennük, sosem a jó részüket. Falakat építesz magad köré, hogy ne ismerhessenek meg.

-De megvan rá az okom, hogy miért ne bízzak meg rögtön mindenkiben-vágtam közbe.

-Mindannyiuknak megvan. -vont vállat és komolyan nézett rám. Hiába vagyunk egy csapat, rengeteg mindent nem tudunk egymásról. Nem tudtuk, hogy ki miért kezdett kémkedni , vagy mi milyen volt addig az élete és ő sem tudta , hogy miért nem szeretnék megbízni Jackken kívül senkiben.-Én csak azt szeretném mondani, hogy a társunk és talán könnyebb lenne neked is és neki is, sőt az egész csapatnak, ha elfogadóbb lennél vele. Hogyha rá is  csapat társadként tekintenél.-mondta szelídebben, de nem érdekelt. 

-Csak egy napja van itt.Nem a csapat társunk-fújtam ki idegesen a levegőt.

-De az.-bólintott tartva a szem kontaktust, mire  megeresztettem egy fél mosolyt. Igen, talán Jack a legjobb barátom, de Ciara is mindent a szemembe mer mondani, ha valamit úgy gondol változtatnom kellene vagy épp elszúrtam egy dolgot, amit én sem látok be magamnak.

-Jó. Rendes leszek.De nem bízok meg benne és attól , hogy köztünk van még nem lesz belőle kém.-mondtam ki a véleményemet és hátra néztem, de már csak ketten voltunk , ezért felsegítve egymást vidámabb témára váltva mentünk fel.

-Ennyim a zuhanyzó!- foglalta le rögtön Ciara, amint becsuktuk a lejárót és letakartuk egy szőnyeggel.

-Dean keresett. Van esti programunk . - állt elém Jack és a kezembe nyomott egy cédulát, ahol fel volt sorolva az adatok a ma esti küldetésünkről. Elvileg egy másik városban lévő üzlet alagsorában fog megtörténni az üzlet egy diller és egy bomba szakértő között nekünk pedig ezt kell megakadályoznunk.

-Kaphatnék alaprajzot a..-kezdtem Austinhoz fordulva aki már a gép előtt pötyörészet információt keresve.

-Egy lépéssel előrébb járok.- nyújtott hátra egy papír köteget, amin az alagsor alap része található. Pár konténer között , pontosan a lift előtt egy hatalmas tér van  kiépítve , ezért gondoltam, hogy ott fog majd megtörténni az üzletük, így a köré helyeztem el az embereket.

-Akkor én mentem is.-mondta Kyle, mikor megtudta az ő szerepét . Az órára pillantottam, ami már délután 5 órát mutatott.

-Hétre érj vissza! Szűkség lehet rád is.-mondtam mire a szája sarka felkunkorodott.

-Sietek. -lépett ki az ajtón én pedig sóhajtva becsuktam, utána hátra fordulva pedig  Ciara büszke tekintetével találtam szembe magam , mire csak megforgattam a szememet. Gyorsan lezuhanyoztam amikor felszabadult a fürdő és két kopogás után berobbantam Jack szobájába. Ő az ágyán hanyatt fekve nyomkodta a telefonját, így lefeküdtem mellé és a fejemet a mellkasára fektettem . A kijelzőjére pillantottam , ahol láttam, hogy valakivel smsezet, de rögtön kilépett és félredobva a mobilt, csak rám figyelt.

-Csak nem megismerkedtél egy csajjal ?-kérdeztem és, hogy  rendesen tudjunk beszélni leszálltam a mellkasáról,s inkább törökülésben szembe fordultam vele.

-Félted a helyed, mi?- húzta mosolyra  a száját, majd nemlegesen megrázta a fejét.

-Azt akarod mondani , hogy egy hónapot távol voltál, de senkivel nem ismerkedtél? -néztem rá komolyan, mire átgondolta még egyszer. A kérdéseim talán féltékenységre utalhatnak, de nem voltam az. Ő csak barát volt nekem, ahogy én is neki. 

-Talán beszéltem pár lánnyal és egy kicsit közelebbről megismerten néhányat.-rázta meg a vállát.

-És belezúgtál valakibe? -kérdeztem izgatottan, mert imádtam kibeszélni a szerelmes témákat.

-Képtelen voltam, mert egy folytában te jártál az eszembe.- kacsintott rám széles mosollyal.

-Ne hazudozz!- dobtam meg egy kezembe eső párnával.

-Egyikbe sem "zúgtam" bele-felelte és a végénél a kezével tett egy apró kis idéző jelet megismételve az általam használt szót.-Na és mi van Kyle-al?- húzogatta a szemöldökét most ő ,és a két kezét a feje alá fektetve hallgatott.

-Semmi.-ráztam meg a fejem.-Ő csak egy csapat tag.

-Fay, bejössz neki.

-Dehogy.-ráztam meg nevetve a fejem látva, hogy mennyire félre értette.-Ő csak ködösít. Ő az a srác aki akármerre megy megkap mindent és mivel itt nem esek a lába elé ezért én vagyok a cél. Ennyi az egész. Csak szeret játszadozni.

-Biztos vagy te ebben?- kérdezte felvont szemöldökkel és komor arccal. - Tudod talán szeret flörtölgetni, de az ilyen fiuk mint amilyen ő ,úgyis beleszeret abba a lányba akit nem kaphat meg. Akkor mit fogsz tenni?

-Ez nem fog megtörténni. -mondtam -Összebarátkozok vele és nem lesz semmi gond. - ejtettem ki a számon az első eszembe jutó tervemet, ő pedig halványan elmosolyodott.

-Na és ha te is beleszeretsz? Tudod szerintem örülnöd kéne, hogy közelít feléd.

-Jesszus, biztos nem szeretnék bele.- mondtam fintorogva fejemben pedig átpörgetve az eddig megismert tulajdonságait.

-Miért nem?

-Mert nem kedvelem.-ráztam vállat ő pedig rám kontrázott, miszerint  nem is ismerem.

-Gyertek!-kopogott be az ajtón Austin , így félbeszakította a beszélgetés és kimentünk felhúzni a saját szerelésünket.

-Te megettél egy egész doboz Nutellát?- vágtattam Austin elé, mert történetesen inni szerettem volna, csakhogy a hűtőben egy üres dobozt találtam a narancslé mellett.

-Miért engem vádolsz? Azt se tudtam, hogy vettél  a boltban!- mondta elég meggyőzően, csakhogy a szája sarka csokis maradt. -Ne kend rám, azt amit te tettél, másrészt pedig hagyhattál volna nekünk is. Irigy vagy! -fokozta mire felröhögtem.

-Persze én ettem meg és összekentem a szádat ugye, csakhogy rád tudjam kenni..

-Aludtam, ez akkor történhetett, így észre sem vettem, hogy bekened az arcom. -vont  vállat.

-Ti komolyan a kaján vitáztok? - állt meg Ciara, miközben a haját tűzte fel két hajtűvel, ami persze tőrként is használható.

-Rám akarja fogni. Meg kell védenem a becsületemet.-tárta szét a karját, de engem már nem foglalkoztatott a téma , inkább az órára néztem, amin már elmúlt 7 óra .

-Hol van Kyle?- tettem le az üveget.

-Még nincs itt.- felelte halkan Ciara én pedig bólintottam.

-Biztos csak kicsit késik és mindjárt betoppan a szerinte megengedett késéssel.- állapítottam meg  az a mondat helyett, amit szívesebben mondtam volna és én is elkezdtem fegyvereket rakni az összes helyre.

-Várjunk még?-lépett elém Jack fél óra után.

-Le fogjuk késni.-ráztam meg a fejem, majd megindultam az ajtó felé.-Esküszöm a saját kezemmel nyírom ki ha visszajött.- léptem ki, majd a garázsba menve, megvártam, amíg utánam jönnek és közösen elindultunk a feladatra Kyle nélkül.

Míg én végig azon idegeskedtem, hogy mennyire nem megbízható Kyle, addigra megérkeztünk az üzlet közelébe, innentől pedig gyorsan betörtünk a helyre, majd ahogy elterveztük eredetileg beálltunk a helyünkre. Én az egyik konténer tetejére másztam, ahol teljesen átlátható az egész, de mégis az előttem álló üres konténer tetejét néztem meg jobban, ahol Kyle-nak lenne a helye.

-Idióta.-jellemeztem egy szóval halkan, majd ajtó nyitódást hallottam és motor halk bőgését. Egy fekete mercedess állt be az üres területre. A szememmel a többiek tekintetét kerestem meg , mialatt halk léptekre figyeltem fel, amik fokozatosan közelebb értek.

-Örülök, hogy láthatom.-szállt ki a kocsi hátsó üléséről egy idős öltönyös fickó és kezet fogott a szakadt ruhájú , göndör hajó férfival.

-Elhozta amit kértem? - tért rá rögtön a tárgyra a most érkezett férfi, aki minden bizonnyal a diller lehetett. A kezemet felemeltem de csak annyira, hogy lássák Ciaráék, majd magamban visszaszámolva vártam, csakhogy hirtelen kinyílt a lift ajtaja és Kyle sétált ki rajta. Már otthon is járhatott ugyanis a saját szerelése volt rajta és csak akkor torpant meg, amikor észrevette, hogy a küldetés már elkezdődött és ő pont a közepébe csöppent. Én megkerestem Jack tekintetét tanácsot várva, de amint megláttam fél szemből, hogy az öltönyös lézerpisztolyt emel Kyle-ra eltértem a tervemtől és egyenesen a pasas hátára ugrottam, majd a kezemet a vállára téve átfordultam, így szembe kerültem vele.Nem kellett semmit jeleznem, mert a srácok velem együtt bújtak ki a rejtekhelyükről, így Jack beállt nekem segíteni, legalábbis beállt volna, ha a kocsiból nem szállt volna ki két nagy melák.

A férfi kezében a pisztoly csöve most egyenesen a homlokomra irányult , tulajdonosa, pedig gonoszan mosolygott. Én kifordítva a kezét lőttem párat a plafon felé, figyelve, hogy a visszaverődő golyó majd üres területet találjon el, csakhogy az ellenfelem belerúgott a combomba. A hirtelen fájdalom végigjárta a lezsibbadt lábamat , de ebből semmit nem mutattam ki. A könyökömmel orrba vágtam , majd egyet a hasába is ütöttem, de ő inkább előretolt és a falnak szeretett volna nyomni. Ahogy a fal felé közeledtünk és szűkössé vállt a hely, felugrottam és a talpamat a falnak nyomva elrugaszkodtam,átlendűlve az öreg háta mögé . A férfi megpördült és ezúttal rögtön lőtt, csakhogy mögötte megjelent Kyle és megrúgta a  kezét. Az  fickó hasba rúgott, majd kirúgta  a lábamat, amitől földre zuhantam és engem elintézettnek nyilvánított, így Kyle jött, aki rögtön ököllel orrba ütötte. Ettől az ütéstől a férfi mellém esett, de a fegyver végével fejbe ütött. Én a  fájó pontra tettem a kezem és mikor a szemem elé emeltem az ujjaimon vörös vért fedeztem fel, majd csak azt láttam, hogy a  kocsi kitolat és elmenekülnek.

-Mutasd!-szólt Kyle mellém térdelve, de ahogy hozzáért a fejemhez, felálltam .Bár nem jó ötlet volt, mert megszédültem, így ha nem kap el megint a földre esek.

-Engedd, hogy megnézzem.-szólt újra és elfordította a fejemet.-Kórházba kellene vinni szerintem. -szólalt meg halkan nyugtató hangon és két pislogás után azt fedeztem fel, hogy Jack is mellettem áll és arról kérdezte Kyle-t hogy mi történt. A fejem rettenetesen hasogatott és kicsit szédültem is, de nem akartam kimutatni a fájdalmamat és amúgy is ,nem ez az első esett, hogy hasonló történik velem.Sőt a legtöbbünk, már ennél durvább dolgon is átment.

-Jól vagyok. -biztosítottam mindenkit és eddig észre sem vettem, hogy még mindig Kyle tart, ezért lesöpörtem a kezét a derekamról.

-Egy zsepit kaphatok? -kérdeztem, mire Austin besétált a  látó terembe. 

-Ezt most hülye viccnek szántad? Mert az ilyen nálam még elfogadható, de nálad? Tudod te milyen a fejeden vérző seb? -akadt ki, majd megfogta a kezemet és elkezdett kifele vezetni a csípős hidegben az árnyékban hagyott kocsihoz.  

-Tessék, ne vérezd össze a kocsit.- vette le a fölsőjét és kinyitottam nekem az ajtót. 
Út közben szorosan csukva tartotta a szememet és próbáltam úrrá lenni  a fájdalmamon.

-Hol vagyunk?-nézett fel a hatalmas épületre Kyle. Én kinyitottam a szememet és végignéztem az ismerős fehér épületen. 

-Ez az  a cég, aminek dolgozol .-világosítottam fel, majd Jack kezét elfogadva besétáltam és próbáltam nem azzal törődni, hogy Jack folyamatosan gyilkos pillantással néz Kyle-ra. . Míg ők rögtön Dean irodája felé mentek én beugrottam az orvoshoz, aki adott fájdalomcsillapítót és fehér fáslival betekerte a fejemet miután lefertőtlenítette a szerinte is csúnya sebet. 

-Sajnálom.-ültem le az egyetlen üres székbe pontosan Dean elé.

-Nem a te hibád.- mondta , de csak félig figyelt rám, mert az ujjait összetűzve gondolkodott. -Te vagy a csapatkapitánya , neked kell döntened. -nézett mélyen a szemembe, majd egy egyszeri ajánlatot tett fel.-Adsz Kyle-nak még egy esélyt vagy távozzon a csapatból?