-Tudtam én, hogy nem vágnak sittre. -ölelt át nevetve Austin és mintha egy kicsit megkönnyebbültnek tűnt volna, amikor meglátott, így nyugtatóan rámosolyogtam .
-És most mi lesz velünk? -fordultam Dean felé, aki épp most jött le a hivatal lépcsőiről, közben pedig a nyakkendőén lazított.
-Egy hónap szünetet kaptok, mert elég komoly feladatot oldottatok meg. Haza mehetsz.-tartott egy kis szünetet én pedig úgy éreztem nem jutok levegőhöz. Annyi év után.. -Addig nézek egy kis házat a szigeteken az ottani irodához közel, ugyanis folyamatosan ölik meg a kémeket. Valószínűleg a maffia ügyébe fogunk keveredni, úgyhogy kössétek fel a gatyátokat gyerekek!
-Nem lesz vele gond.-nevetett Kiara és látszólag felhúzta az említett ruhadarabot.
-Amiről még szót kell ejteni , Faytől elvették a csapat vezetés jogát én pedig Kyle-t szeretném kinevezni , mert úgy gondolom el fogja bírni ezt a feladatot. - folytatta a főnökünk komolyabb hangot, de az információ tudatában Kyle folyamatosan engem kémlelt. A történtek után ez volt az első alkalom hogy hosszabb ideig tudott rám nézni.
-Rendben, köszönöm.- szólalt végül meg. Egy kicsit még beszéltünk, majd Jack félre hívott mielőtt értem és Nináért jött volna a taxi.
-Elég esetlen voltál pár éve, amikor rád találtam, ugye tudod?!- nézett rám fél mosollyal -De mostanra kikupálódtál és a legjobb lettél a szememben , Fay!
-Köszönöm.-bólintottam hasonló mosollyal.-Te mihez fogysz kezdeni a szünetben?-kérdeztem rá, mert mióta a cégnél dolgozom sosem volt szünetünk, így kíváncsi voltam a többiek tervére.
-Elkezdem a következő melót, csak előtte szerettem volna elbúcsúzni.
-Elbúcsúzni?!-zavarodtam össze.
-Áthelyeztek egy másik csapatba, Tokióba és vár ott rám valaki. -fejezte be egy szégyenlős mosollyal.
-Szóval beletrafáltam, hogy az előző akciód alatt volt egy lány, ugye?!- böktem ki egy kis idő múlva.
-Mindig igazad van..de bármikor hívhatsz , ha pácban vagy jó? -kérdezte meg én pedig csak bólintottam, mert egy szó se jött ki belőlem.
-Vigyázz magadra.-nyögtem ki mégis és szorosan átöleltem.
-Mit mondtál nekik?-kérdeztem Ninát a ház előtt. Még mindig az FBI-titkos szolgálati egyenruhámban voltam , csak most az összes cuccom nálam volt, azaz két bőrönd, mert a többi dobozban vár az új helyünk szállítására.
-Azt hogy hozok egy meglepetést. -mosolygott bíztatóan és az ajtó felé taszigált .
-Esküszöm az első küldetésemnél se izgultam így, mint most.- suttogtam neki és remegő kézzel az ajtó felé nyúltam.
-Elindultam a rövidke folyosón, és hallgattam a nappaliból kiszűrődő hangokat.
A kisebbik húgom ott tévézhetett anya pedig a nappaliból nyíló konyhában tevékenykedett.
-Azt hittem soha nem jössz már meg.-szidta gondolom Ninát, de helyette én szólaltam meg.
-Időbe tartott míg hazajöhettem.-mondtam remegő hanggal ami a végére egy kicsit el is csúszott
A szoba összes tagja felém kapta a tekintetét, anya pedig a meglepődöttségtől kiejtette a tányért a kezéből a és remegő kezét a szája elé tette, ahogy sírva fakadt.
-Sajnálom.-nyögtem ki s átszeltem a szobát, hogy a karom közé vonhassam egy pillanatra.
-Fay?-kérdezett rá óvatosan a nem is olyan kicsi testvérem. Most léphet be a serdülő kórba.
-Én vagyok az kicsim.- mosolyogtam rá a könnyeim között, majd az eddig lesokkolva állt apához rohantam és a másik húgomhoz.
-Nagyot szólt a meglepetésem, ugye?!- jött be a cuccaimmal Nina de egyedül én mosolyogtam rá, a családom többi része inkább nem akart hinni a szemének.
-Mi történt veled?-simogatta az arcomon lévő sebeket anya, én pedig nagyon lassan elkezdtem mesélni mindazt, ami valójában történt és őket kémleltem. Hol a reakciójukat néztem, hol pedig a sok változást , ami történt a házon és rajtuk is. Mintha az idő során belefáradtak volna valamibe, de most boldogságot és reményt láttam csillogni, így folytattam a történetemet.
Szinte lehetetlen volt elhinnem erről az útról, amit éveken át jártam , hogy most végre lezárt, hogy vége van mindennek, amitől eddig féltem. Nem tudtam felfogni, hogy vége, biztonságban van mindenki, mert eddig így éltem, és talán ez a szakasz az életemben örökké félelmetes pont marad, mert ez már az életem részévé vált és a lényem egy részét alakította. Ez miatt rettegtem nappal és sírtam át az éjszakákat. Ez miatt veszítettem el mindent és jöttem rá a rideg valóságra.De most helyre hoztam és közben egy második családot is találtam, így nem bánom. Mostantól bátran szembe merek nézni talán mindennel..
