8.fejezet

Az összes levegőm a tüdőmben ragadt  és reszketve pördültem meg.
-Mit keresel itt?- kérdeztem meg számon kérő hanggal Troyt, aki teljesen nyugodtan tűnt. Lassan felém nyúlt, de én hátrább léptem, hogy véletlen se érjen hozzám, így a levegőben megállt a keze, majd maga elé emelte védekezően.
-Nyugi Fay!- mondta lágy hangon miközben azon gondolkoztam vajon én üssek -e először. Ha ő a gyilkos ez lenne a legjobb megoldás , de ha tévedek rögtön lebuktatom a csapatot és ugrott az egész meló. Ezeket átgondolva inkább nyugton maradtam és tettettem a tehetetlen kislányt.
-Én csak beakartam jutni a rendőrök előtt... ha ők találják meg előbb a bizonyítékokat, semmi esélyem nem lett volna, hogy megtudjam mi az és láttam, hogy nyitva az ajtó..- mondta erősen gesztikulálva , de túl sokszor vakarta meg a tarkóját, amiből tudtam, hogy hazudik.
-Nem hiszek neked. - vágtam rá.-Nem bízok benned.- ráztam meg a fejem.
-Nem baj, nem kell bennem bíznod. Csak engedd, hogy bizonyítsak..-kérte és a kezemért nyúlt, amit én magamhoz szorítottam, mikor kiszúrta a képeket a falon.
Látszólag meglepettnek tűnt ,de reakcióra nem volt ideje , mert meghallottuk, hogy erre közelednek a rendőrök.
-Segíts!-szóltam rá és elkezdtem visszapakolni a ruhákat a polcra, miközben az egyik képet letéptem, hogy levizsgáljuk az ujjlenyomatot. Még mielőtt észre vette volna a farmerem zsebébe tűrtem és folytattam tovább.
Kimenni már nem volt időnk, így bentebb húztam az ajtót és közelebb húzódtam hozzá.
-Ha úgy csinálsz, mintha csókolóznánk semmi gond nem lesz. -morogtam neki ő pedig szélesen elmosolyodott.
-Ez nem probléma.- mondta és az ajkai már felém közeledtek, amikor hátra kaptam a fejem.
-Csak úgy csinálsz!- mondtam, mire felsóhajtott és inkább a nyakamhoz hajolt, pont mikor benyitottak a kék egyenruhás férfiak.
-Kifelé!- kiabáltak ránk, mire mi szétrebbentünk és úgy tettünk, mint akik zavarban vannak.
Fürkésző szemekkel néztek minket, majd rá kérdeztek, hogy mégis mit csináltunk.
-Tudja..mi csak..- mondtam és a hajamat birizgáltam, mire megforgatta a szemét az , aki eddig faggatott minket.
-Tinédzserek. -sóhajtotta, majd újra visszatért a szigor az arcára.- Az iskolátokban újabb gyerek halt meg, ezért kivizsgáljuk az egész terepet. Ma nem lesz tanítás, szóval menjetek haza és legközelebb tartózkodjatok az órátokon, ne pedig a szertárban bujdossatok!
-Rendben! Köszönjük!-vágtuk rá tisztesség tudóan, megbánt arccal és megragadva egymás kezét kisiettünk az épületből.
-Hol voltál? - jött oda rögtön Kyle és a kezünket bámulta , amit rögtön el is engedtem.
-Majd elmondom.- vágtam rá.
-Nem volt gáz..vigyáztunk egymásra ..- mondta Troy is, mire Kyle gúnyosan elmosolyodott.
-Ezt rögtön gondoltam.
-Fejezd be!- szóltam rá, mire felhúzott szemöldökkel figyelt, de tudomást sem véve róla Troy felé fordultam.
-Hívlak majd, jó?- kérdeztem, majd mikor bólogatott elindultam a kocsi felé.
-Most már elárulod mi ez az egész? - fordult felém rögtön az autóban Kyle.
-Meg akarnak ölni.-nyögtem ki és az ajkaiba haraptam. Zavart a tudatlanság és, hogy úgy éreztem, egy helyben toporgok.. -Én ott maradtam és elkezdtem keresni valamit.. akármit.. A másodikon van egy szertár. Ott a ruhák mögött a fal tele van képekkel . Akiket már megölt azokon x volt.-mutattam meg neki a telefonomon a fotót. -Ki akartam menni, de Troyba ütköztem. Nem tudom, lehet, hogy ő a gyilkos, de az is, hogy tévedek.- túrtam a hajamba a remegő kezemmel. Sehogy se tudtam eltakarni a félelmemet...-Meglepettnek tűnt, de hazudott valamiben..
-Sss!-hajolt közelebb és megpróbált átölelni. A fejemet a vállára hajtottam és a tenyeremet a hátára fektettem. Csak egy rövid pillanat volt, mert utána elhúzódtam tőle.
-Nem kell féltened..se nyugtatnod. - néztem ki az ablakon.-Jól vagyok.- mondtam, persze hiába, mert már leírtam magam az előbbi kiborulásommal.
-Hát persze, hogy jól vagy..-hagyta rám és elfordította a kulcsot, majd a kocsi szépen lassan elindult az édesapja házához. Mire a ház elé értünk sikerült összeszednem magam , így nyugodtan eltudtam mesélni mindent  a lehető legrészletesebben.  A képet is elkérte és a hét folyamán megérkezik az eredmény.
-Egyre jobban haladunk az ügyben..legalábbis szerintem.-szólalt meg Kyle , most először mióta itt vagyunk.
-Igen, látom. -nézett rá egy másodperce Dean, majd vissza hajtotta a fejét a papírok fölé. Kyle csak halványan bólintott és kilépett az ajtón mindenfajta köszönés nélkül.
-Jól vagy?- kaptam el a kezét a nappaliban.
-Pont ahogy te. Teljesen jól.- mosolygott rám és kinyitotta előttem az ajtót.

Otthon Jack végig velem volt, nem kérdezősködött, nem szólt semmit, csak ott volt velem. Próbált felvidítani, amiért nagyon hálás voltam, így az egész nap hátralevő részét vele töltöttem. Talán a sok együtt töltött év miatt, de olyan jól kiismert, hogy egy pillantásból tudta, mire van szűkségem.
-Pihenj egy kicsit jó? - kérdezte mikor már hajnalodni kezdett. Én bólintottam s hagytam, hogy kikapcsolja a gépemen a sorozatot, amit eddig néztünk, majd puszit nyomjon a halántékomra. Amint kiment az ajtón felültem az ágyban és a felhúzott térdemre hajtottam a fejemet. Máskor is volt hasonló helyzet, szóval nem tudtam , miért vagyok így kikészülve a reggeli miatt...Talán csak ez volt az utolsó és eddig bírtam ki.
-Gyere!-kiabáltam ki, mert a gondolataimból halk kopogás rázott ki.
-A világ legjobb társaságát hoztam..plusz itt vagyok én is.- jött bentebb széles mosollyal Kyle és egy poharat nyújtott felém.
-Jesszus..köszönöm.- bámultam a kezemben lévő ételre, majd rá. Bár nem voltam éhes, ezt mégis kíváncsian kóstoltam meg. Ő mindenfajta kérdés nélkül befeküdt mellém.
-Hogy vagy? - kérdezte meg, mire rávágtam egy jót ő pedig édesen felkacagott.-Sejtettem, hogy ezt fogod mondani.
-Akkor miért kérdezted meg?!- néztem bele kíváncsian a szemébe.
-Mert más válaszban reménykedtem. -rázta meg a vállát ,majd körbe nézett a szobámban, hátha változott valami a legutóbbi látogatása óta..
-És te hogy vagy?
-Én is jól..De ha őszinte leszel velem, hajlandó vagyok én is őszintén válaszolni. Valamit valamiért. -fordult hirtelen felém, bennem pedig megint fellángolt az a kíváncsiság, amit a liftben éreztem. Viszont ez azt jelentette, hogy nekem is el kell mondanom neki. Meg kell nyílnom felé..
-Benne vagyok.bólintottam , ő pedig egy mély levegőt vett.
-Pocsékul vagyok. Az apám..talán tényleg nem érdeklem és akármit  fogok tenni soha nem is fogom. Láttad te is, hogy rám se nézett, hozzám se szólt. Nem vártam tőle azt, hogy azt mondja, hogy  büsszke rám, vagy gratuláljon, de szerettem volna ha látom rajta, hogy érdeklem, viszont ő csak annyit mondott, hogy" igen, látom". Talán nincs is értelme ezt csinálnom, mert soha nem leszek több neki, mint egy kétlábú gond. Te jössz. -mondta el monoton hangon nekem pedig megesett a szívem rajta.
-Kyle..-kezdtem lágy hangon és a kezemet a vállára simítottam.
-Hé..-húzódott távolabb.- Ne tedd.. én se szeretem ha vigasztalnak..oké? -küldött egy féloldalas mosolyt. -Te jössz.-nézett rám várakozóan.
-Én...nem is tudom..mióta kémkedni kezdtem az összes fájdalmamat és félelmemet magamba temettem és ez így túl sok volt. Hirtelen úgy éreztem nem bírom tovább, de most már jól leszek. Ezen is túlléptem.- mosolyogtam én is rá, de ő megrázta a fejét.
-Ez hülyeség. Ezeken nem lehet túllépni.
-De  lehet úgy tenni, mint aki már túllépett rajta.
-Attól még nem lesz jobb.- szált vitába velem és még mindig féloldalasan mosolyogva várta, hogy mit reagálok.
-Annyi mindent éltem túl, ezen is túl leszek.
-De nincs olyan ami segítene?
-Nekem nincs, de te még mindig tudsz beszélni az apukáddal..
-Beszélnék ha kíváncsi lenne rám..
-Talán csak hirtelen érte ez az egész , de kíváncsi rád,csak adj egy kis időt neki... Legalább láthatod őt.
-Te mikor láttad utoljára a családodat?- kérdezte meg, mert ezek szerint nem akart Deanről beszélni.
-Azon a vacsorán, amikor eltűntem..amikor meghaltam számukra. -mondtam
-Az óta még csak a közelükbe se mentél?- kérdezett rá döbbent hangon. A fejemet nemlegesen ráztam, majd kibukott belőlem, hogy nagyon hiányoznak. Persze ez természetes volt, de akkor is...
-Menjünk el oda.. Nem hívjuk fel magunkra a figyelmet, csak benézünk oda..egy kicsit..-tőrt ki belőle az ötlet pár perc után.
-Ez őrültség..- ráztam a fejem .-Nem lenne biztonságos, hogyha észre vesznek minket.. -és amit nem mondtam ki, hogy talán nagyon fájna őket látnom, viszont annál jobban hiányzik a látványuk, így felkaptam a belebújós felsőmet és egy sport cipőt magamra húzva, hagytam, hogy belevigyen életem legnagyobb hülyeségébe.

-Fordulj balra.- utasítottam és így bekanyarodtunk a mi kis utcánkba. Pár házzal előbbre álltunk meg , majd a 23-as ház felé kezdtünk sétálni. Rengeteg minden változott meg, de ettől függetlenül olyan volt, mintha semmi sem történt volna. Mintha csak egy napra elmentem volna, és most sétálnék haza..
A nappali ablakon fény szűrődött ki és ahogy bekukucskáltam az egész családom nekem háttal volt a kanapén. Pont egy filmet tettek be a dvd lejátszóba és apa leoltotta a villanyt miközben anya behozta a popcornos tálat. Alaposan végignéztem rajtuk és összeszorult a szívem. Eddig a pillanatig, nem is voltam tisztába vele, hogy a hiányuk mennyire az életem részévé vállt, ahogy a fájdalom is. Most viszont látom őket és furcsa módon már ennyitől boldogabb vagyok. Egy fal választ el engem tőlük, mégis úgy érzem mintha ott lennék velük.
Még fél órán át maradtam az ablaknál, majd visszaindultam a kocsihoz Kylal, mielőtt bárki is észre venne minket.
-Köszönöm.- borultam a nyakába ő pedig szorosan átölelt. -Nem is tudtam, hogy ilyen figyelmes vagy..-utaltam a mai napra , amikor vége szakadt az ölelésnek.
-Szeretek az lenni, ha van kiért...-avatott be a titkába, én pedig érezte, hogy egyre inkább kedvelem.

7.fejezet

Sziasztok! Sajnálom a három hetes elmaradást, de ez elmúlt hónapban volt két előrehozott  érettségim is , majd az egyetlen szabad hétvégémet Sopronban töltöttem osztálykirándulás alkalmával...a részt ma megírtam viszont tudom, hogy nem lett valami fényes..a következő fejezetben megpróbálok mindent beleadni.. jó olvasást!♥♥

Az órákon álmosan hajtottam a kezemre a fejemet és végig azzal küzdöttem, hogy ébren maradjak, ami nem volt egyszerű feladat. A tegnapi naptól eléggé kimerültem és az sem segített sokat, hogy nem alszok valami túl jól.
Míg az irodalom tanár az egyik költő életéről beszélt addig a fejem egyre jobban közelített a pad felé, mert képtelen voltam tovább tartani. Amint ráhajtottam a fejemet, Kylet kezdtem bámulni.  Lentebb volt csúszva a székében és a kezében lévő ceruzával folyton a száját ütögette. Egy kicsit megmosolyogtatott a látvány, majd mikor rádöbbentem, hogy pont úgy viselkedek, mint egy ostoba tinédzser az ajkaimba haraptam és a kelleténél gyorsabban ültem fel , így többen is felém kapták a fejüket, én pedig próbáltam nem foglalkozni velük, majd másodpercek múlva visszatértek a jegyzeteléshez. Tudtam, hogy van valami Kyle-ban ami kiborít, viszont azzal is tisztában vagyok , hogy vonzódom hozzá. Amit nagyon nem szabadna éreznem, vagy esetleg törődnöm vele. És nem is fogok. A kicsöngő a nap végét jelentette és már megkönnyebbültem léptem volna ki a terem ajtaján, amikor Troy visszahúzott.
-Akkor áll még a mai randi? -kérdezett rá, mire eszembe jutott a múltkor megbeszélt kávézás.
-Persze.-vágtam rá és még egy mosolyt is sikerült kigyűrnöm magamból.
-Esetleg eléd mennyek? - érdeklődött kedvesen.
-Nem kell. Akkor ötkor  a kávézóban.-mosolyogtam rá és búcsúzásképp hagytam, hogy megöleljen. Neki még foci edzése volt, ahol történetesen Kyle is csapat tag, így a suli előtt Jack várt rám.
-Szia szépfiú.-köszöntöttem hatalmas mosollyal, amikor bepattantam az anyós ülésre. Ő vigyorogva fordult felém és  lentebb tolta  az orrán a napszemüvegét , úgy nézett végig rajtam.
-Mennyi  vagy egy körre, cica? - kérdezte meg végül, mire a bicepszébe ütöttem.
-Nyugi! Nyugi! - kérlelt, majd dörzsölgetni kezdte a fájó területet és elindította végül a kocsit.
-Milyen volt a suli? -kérdezte és a lehúzott ablakon keresztül intett pár embernek.
-Borzalmasabb, mint emlékszem. A múlthét csak-csak elment, de a mai katasztrófa volt. Kicsit talán hozzászoktam a kém tanárainkhoz és a saját időbeosztásunkhoz.-magyaráztam és a végénél hatalmasat sóhajtottam. -De talán haladok az üggyel, mert ma randizok az egyik lehetséges gyilkosunkkal.
-Nem túl merész ötlet?- vonta össze a szemöldökét.
-Nem hiszem.Voltam már veszélyesebb találkozókon is , amíg te el voltál.-mondtam, mire grimaszos mosolyba torzult az arca.
-Ez esetben érezd jól magad. Bár kíváncsi vagyok mit tervezel. Tejeskávé és süti mellett kikérdezed, mégis hány embert ölt meg? Vagy miért csinálja?
-Tévedsz, karamellás kávét fogok kérni.- fordítottam felé a fejem, mire megforgatta a szemét és talán spanyolul mormogott valamit az orra alatt, de olyan halkan, hogy nem értettem tisztán a szavakat, viszont nem is foglalkoztam velük igazán. Az út hátra lévő részében átlagos témákról beszéltünk , majd felkísért a szobámba és segített ruhát választani. Jobban mondva ledőlt az ágyamra és mindenre rávágta, hogy jó lesz, mire a székre fektettem a kiválasztott darabokat , végül pedig én is mellé dőltem.
-Mehetek veled?-törte meg a csendet.
-Túlságosan féltesz.-sóhajtottam és kinyitottam a szememet, hogy ránézhessek.
-De csak, mert nem akarlak elveszíteni. Ha tényleg ő a gyilkos, akkor esélye van megölni téged.
-Tudom. Viszont akkor nekem is esélyem van elkapni őt. -válaszoltam az utolsó mondatára, mert az elsőre nem tudtam volna mit mondani. Én se akartam őt elveszíteni, de őt ez eddig mégse érdekelte, hiába mondtam korábban.
-Makacs vagy!-rázta a fejét.
-Ez nem  makacsság,  gondolj bele Jack! Mi ezek vagyunk! Nem futhatunk vissza egy esettől, csak mert túl veszélyes!
-Nem bántad meg , hogy velem jöttél?-kérdezett rá kis idő múlva.
-Nem is lett volna hova mennem. Te pedig egy második esélyt adtál, hogy éljek.
-Néha elgondolkozok, hogy ez valóban élet-e lenne....
-Embereknek segítünk és ez jó.
-Hihetetlen vagy.-mosolygott rám .
-Ezeket még te mondtad egyszer..nem én vagyok a hihetetlen..-mosolyogtam vissza, majd a fürdőmben elkezdtem felvenni a kikészített ruhadarabokat. A vörös hajam most túl laposnak tűnt, így kénytelen voltam feldobni egy haj pánttal. Végül pedig , hogy takarjam az arcomon lévő zöld foltot, még egy réteg alapozót kentem az arcomra, és egy kis púdert is tettem, ma már sokadjára. A szememet tussal cicásra csináltam és az egyik oldalra tűrtem a dús haj zuhatagomat. A felső alá egy tört rögzítettem, majd kimentem és körbefordultam a legjobb barátom előtt, aki felfelé mutatta a hüvelyk ujját, így pedig randi képesnek minősítve engem. Majd ez után a kabátomat rám segítette és egy darabig elkísért, amiért nagyon hálás voltam.
-Sokat késtem?- kérdeztem angyalian mosolyogva Troyra.
-Pont időben.-viszonozta és kinyitotta előttem az ajtót. A sarokban lévő foteleket céloztuk meg és pár pillanatig kezünket dörzsölgetve próbálkoztunk felmelegedni, majd leadtuk a rendelést és csak ez után szóltunk egymáshoz. Ahogy elsőnek sejtettem arról kezdett érdeklődni, hogy merről jöttem a városba és miért. Persze ezekre így könnyedén mondtam valamit, olyan hihetően, hogy én is elhittem. Ez után pedig a hobbijaimról füllentettem. Így az ő szemében csak egy Atlantai lány voltam, elvált szülőkkel és hihetetlenül unalmas szabadidővel.
-Te rég óta focizol?- kérdeztem rá.
-Hamarabb tanultam meg gólt lőni, mint rendesen járni.- mosolyodott el . Nem tűnt olyan fiúnak, mint aki csak úgy gyilkolászik a suliban , de nem mertem ebben bízni, hiszen pontosan tudtam, milyen könnyű hazudni egy cél érdekében.
-Te szeretsz itt élni? Mármint azt mondják te is egy éve költöztél ide.
-Nem rossz város, csak meg kell ismerni.
-Én kicsit tartok tőle. -mondtam halkabban.-Tudod ..a a suliban az a pletyka járja, hogy van összefüggés a halál esetek között.
-Szerintem is van. -bólogatott. -De szerintem neked nincs okod félni. Hiszem te sose vagy egyedül. Ha jól vettem észre a gyilkos mindig a magányos embereket szemeli ki magának.
-Neked van ötleted, hogy ki lehet?- kérdeztem kíváncsian és a teste reakcióját figyeltem. Meg kellett volna feszülnie vagy fel kellett volna egy kicsit húznia magát, de ő csak válrángatással azt felelte, hogy nincs és beleivott a gőzölgő kávéjába.
-Viszont azt beszélik,hogy az évfolyamunkról valaki. Próbálkozok kitalálni, hogy ki lehet, már egy ideje keresek utána, de nem jutottam semmire.Viszont talán ketten többre mennénk.-mosolygott felém én pedig fél mosollyal bólintottam.
-Benne vagyok.-feleltem és hagyta, hogy a téma újra érdektelen dolgok felé terelődjön, majd elbúcsúzva tőle egyedül hazasétáltam , ügyelve rá, hogy senki ne kövessen. Beszámoltam a randiról a többieknek , majd egy forró zuhany után az ágyamba dőlve hagytam, hogy magába szippantson a mindennapos szörnyű rém álmom, amiből Kyle dörömbölése keltett fel. Az ajtót csapkodta én pedig a szememet törölve pattantam ki az ágyból.Egy pillanatig pár mély lélegzetet vettem, majd felhúztam a ruháimat. A hajamat egyszerűen összefogtam és halvány sminket kentem magamra. A konyhában bedobtam a táskámba az uzsonnámat és a kezembe fogtam az üdítőmet, majd a folyosón vártam Kylera. Talán látta, hogy nincs kedvem beszélni, mert valamit be szeretett volna szólni, de a tekintetemet látva inkább visszacsukta a száját és elindultunk a suliba.
-Mi a baj? - törte meg a csendet az út felénél.
-Semmi.-ráztam meg a fejemet, ő pedig úgy tett mint aki elhiszi .
-Ha mégis el akarod mondani szívesen meghallgatlak.-mondta mielőtt leállította volna a motort.
-Köszönöm.-bólintottam, majd lassú léptekkel együtt besétáltunk az iskolába, hogy még egy napot túléljünk.Az osztály teremben őrült hangulat terjengett. Volt aki kiabált  a másikkal , míg a sarokban a zenét bömböltették mások pedig leckét illetve szendvicset cseréltek, míg be nem lépett az osztály főnökünk. Az arca szomorú és egyben ijedt is volt. Nem hozott semmit magával, csak egy kis figyelmet kért magának.
- Az igazgató mai nap folyamán hazaküld mindenkit, mert a rendőrök átkutatják az épületet. A tegnapi nap folyamán találtak valakit a Rose street-en-mondta ki a kávézó utcáját, mire megakadt a lélegzetem és Troyra néztem- és gy fiú ismét eltűnt. Holnapi nap  folyamán találkozunk. Vigyázzatok magatokra!- kérlelt minket. A folyosón egymást lökdösve haladtak az emberek én pedig undorodtam az egész helytől. Ilyennek nem szabadna megtörténnie az iskolában! Ez az egész egy beteg ember agyából pattanhatott ki , én pedig  véget szerettem volna vetni ennek mielőtt még több embernek bántódása esik.
A táskámat a szekrénybe zárva elkezdtem átfésülni a legfelső emeletet, de semmit nem találtam. Gyorsabban haladtam a laborokon és a termeken végig, mert a rendőrök akármikor megérkezhettek és lefoglalnák a bizonyítékokat mielőtt megvizsgálnám őket. A második folyosón is feltörtem a szertárt és végignéztem a dobozokat, ahol csak tisztító szerek voltak, majd az ajtóval szembeni , falra felfüggesztett polcról lesöpörtem az egyik terítő pakkot a kezem pedig megállt a levegőben. A légzésem szaporábbá vállt  és egy gyors mozdulattal az összes dolgot a földre söpörtem, hogy tisztán láthassam az egészet, ugyanis a ruhák mögé fényképek voltak felfüggesztve. Felismertem rajta  a múltkori lányt, akinek a képén most piros x díszelgett. Ott volt még a régebbi diákok, akiket az aktában láttam, amikor megkaptuk az ügyet. De ezeken kívül volt még pár diák képe ott.
Hihetetlen , hogy ez eddig senkinek nem tűnt fel!-gondoltam és remegő kezemet az oldalamhoz szorítottam, majd közében kiszúrtam egy vörös hajú lányt. A kép engem ábrázolt, és az első napon készítették.
A félelem hirtelen átjárta az egész testem és megbántam, hogy nem hívtam magammal Kyle-t. Rossz döntés volt, mindenféle szó nélkül lelépnem . Reszketve próbáltam meg kihátrálni a  helységből közben a képeket analizálva, amikor valami keménynek ütköztem.

6.fejezet

Sziasztok! Tudom rengeteg idő telt el és már elkezdtem volna magyarázkodni is , de inkább kitöröltem. Inkább csak bocsánatot kérek a hosszú kihagyás miatt és reménykedek benne, hogy még maradt olyan akit érdekel...a részt végül sikeresen megírtam és remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jó olvasást!♥

Csendben lépkedtünk fel egymás mellett a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőn , majd mielőtt beléptem volna ő megragadta a kezemet.
-Ami a liftben elhangzott..-kezdte -ne mondd senkinek, jó? És lehetőleg ne kerüljön bele abba a mappába. Nem szeretném , ha bármiféle nyoma is lenne.-engedett el és zavartan a tarkójához nyúlt, majd az ajtóra pillantott.
-Rendben.-bólintottam és megfogtam a kilincset.
-Ha valakinek mégis megemlítenéd , letagadom!-figyelmeztetett kételkedve,
-Felesleges, ha megpróbálnám se hinné el nekem senki. Nem kell aggódnod, nem fogok beszélni.-mosolyogtam rá .-De te  se kotyogd ki a dolgaimat, kérlek. -néztem egy pillanatra kérlelően, mire most ő  bólintott mosolyogva , majd együtt beléptünk. A nappaliban kíváncsian kémleltek minket. Illetve Jack meglepetten nézett , hogy vele voltam, míg Ciara örült, hogy együtt látott minket. Austin csak azt nézte, hogy van-e nálunk valami mekis kaja.
-Elvoltatok?-kérdezte visszafojtott mosollyal Ciara.
-Nem öltük meg egymást. -rázta meg a vállát Kyle és felfele indult .
-Szóval együtt töltöttétek a délutánt. -állapította meg Jack, amikor halló távolságon kívülre került. Én kérdőn néztem rá, de ő makacsul választ várt, így bólintottam megerősítve a kijelentését.
-Mit szólnátok a gagyi mamihoz?-emelte fel a tokot Austin .
-Nincs kedvem filmezni .-rázta meg a fejét Jack és el szeretett volna menni, de én megragadtam a kezét.
-Mi a baj?- kérdeztem, mert képtelen voltam rájönni.
-Semmi.- mosolygott és kirántva magát az ujjaim közül kikerült.
Ciara és Austin végig figyelt minket azonban amikor rájuk néztem Austin csak betette a CD-t a lejátszóba és befeküdt a lány mellé.
-Féltékeny vagy?-kérdeztem meg amikor utol értem a kert végében.
-Tessék?- pördült meg amikor meghallotta a hangomat .-Nem vagyok az. Csak barátok vagyunk és tudtommal egyikünk sem érez többet a másik iránt. -mondta és talán pár hónapja még szívembe markolt volna a szavai most azonban tudtam, hogy igaza van. Csak barátként tekintünk  a másikra és ez így jó.
-Akkor pedig mi a bajod? - döntöttem el a fejemet és a karomat összekulcsoltam a mellem alatt.
-Csak nem szeretném, hogy megbántson utána pedig nekem kelljen összevakarásznom a padlóról téged.
-Megnyugodhatsz nem kell majd a padlóról vakarásznod.- vágtam oda és vissza szerettem volna menni, amikor lágyabban szólalt meg.
-Nem így értettem. Akármikor számíthatsz rám. Úgy gondoltam, hogy nem akarom, hogy csalódj benne.
-Nem fogok belé szeretni. Már mondtam. - döntöttem el a  fejemet. -Csak kíváncsi vagyok , hogy milyen valójában. Tudod milyen vagyok..
-Tudom, pont ezért mondom. - felelte és szorosan magához húzott.
Az estét Jackkel töltöttem, ami abból állt, hogy filmezni kezdtünk, de én véletlen elaludtam, amikor felkeltem pedig már nem volt mellettem, de az összegyűrt takaró jelezte, hogy nem egyedül voltam. Persze már aludtunk együtt korábban is hasonló helyzet miatt , így nem volt furcsa vagy kellemetlen.
-Többiek?- kérdeztem Jacket, mire egy papír lap felé bólintott.
"Reggelizni mentünk, ha délig nem jövünk meg ebédelni is. "-írta egy ismeretlen kézírás, szóval gondoltam Kyle lehetett.
Megittam a reggeli turmixomat, aminek az íze borzalmas volt, de tele van vitaminnal , majd lezuhanyoztam és kényelmes ruhát magamra húzva lementem az edző terembe.
Tettem pár bemelegítő gyakorlatot , majd megcsináltam a szokásos 50-es gyakorlataimat, hogy fitt
maradjak. Ez után a kar gépekhez mentem , a lábamat össze kulcsoltam és elkezdtem húzóckodni , majd 1 percig tartottam magamat és végül talpra estem. Egy kortyot ittam a vizemből és lábra is erősítettem, majd a box zsáknál is ütöttem párat. A legtöbbször ilyenkor tudtam a legjobban átgondolni dolgokat, de most semmi mással nem foglalkoztam, csak az ütésemet figyeltem. Tökéletesnek kellett lenni, hogy jó lehessek . Ugyanarra a pontra koncentráltam és igyekeztem hasonló erő nagysággal , minél gyorsabban és minél többször oda ütni, majd a lábamat is felhasználtam. Kettőt ütöttem kézzel, egyet pedig lábbal. A karjaimat már egyre nehezebben tudtam felemelni . Gyűlöltem , hogy ilyen gyenge vagyok és csak eddig bírtam. Sokkal jobban kellett volna teljesítenem ,de mivel a testem ellenkezett ezért abbahagytam és levegőt kapkodva leültem a kispadra, majd fent lezuhanyoztam és az ágyamra dőltem. Hallottam, hogy a többiek megjönnek, de nem keltem ki az ágyból csak az órára pillantottam. Fél egy volt. Az éjjeli szekrényemből kiszedtem a kis füzetet, ami a mappához tartozott. Pár feljegyzés volt benne a társaim hátrányai és erősségeiről , egyedül csak Kyle oldala volt üres. Ő még nincs kiképezve, nincs a képességeiről semmi tudomásom, csak amennyit a múltkor láttam. A közeli harcban ügyes , de a puskát bizonytalanul tartja a kezében. És a célzó képességén is lenne mit javítani. Egyenlőre ezen kell javítani és utána jön a többi dolog és bár sok munkával fog járni , de szerettem volna kiképzelni. Már inkább kihívásnak vettem , mint nyűgnek. Meg akarom mutatni, hogy képes vagyok rá. Ki tudok képezni valakit.
Legelsőnek a célzó terem jutott eszembe és amikor elkezdtem összepakolni a szűkséges dolgokat hirtelen beugrott valami más. Kicsit játékosabban vezetem rá és egy egészen más helyre megyünk.
-Paintballazni megyünk.- léptem be széles mosollyal a nappaliba . Ahogy felmértem a terepet ,észre vettem, hogy épp az élmény beszámolót szakítottam félbe .
-Most?- húzta fel az egyik szemöldökét Kyle.
-Igen. -bólintottam határozottan. -Szűkséged van egy kis gyakorlásra , a csapatnak pedig szórakozásra. Persze ez sokkal másabb , mint az igaz fegyverrel lőni, de kezdő lépésnek jó. -fejeztem be és Jackre néztem.Halványan mosolygott rám, majd a cipőjét kezdte tanulmányozni. Ő is pont így mutatta meg nekem másodjára , hogy hogyan kell fegyverrel lőni. Az első fajta bevezetés nem igazán ment sikeresen és szerette volna, ha nem utálom meg az egészet . És az ötlete be is jött . Sokkal jobban éreztem magam , mint a lövész terembe. Ott túl  feszült voltam, de amikor festék töltényeket használtam ,a nap végére tele voltam siker élménnyel és magabiztosabb voltam.
-Azt hiszem tudok egy tökéletes helyet hozzá.- emelte fel végül a fejét .A szemében nem láttam haragot, hogy felhasználtam az ötletét így megnyugodtam és viszonoztam a mosolyát.

-Szóval mi alapján játszunk? Mármint mik a szabályok?-kérdezett rá Kyle és a kezében lévő puskát nézegette. Mindannyiunkra sötét ruha simult és a mellkasunkat egy táska szíja keresztezte, ami tele volt festék patronokkal.
-Van pár perced menedéket keresni. A cél minél hamarabb elérni a toronyt lehetőleg úgy, hogy maximum csak 4 szer lőhetnek rád..ha ennél több festék folt szerepel rajtad kiestél. -magyarázta Jack .Eleinte csak egy lövésig játszottuk, de úgy túlságosan is hamar kiesne ..
-Párokban kéne játszanunk..- ragyogott fel Ciara szeme és lopva Austinra nézett.
-Egy  valakinek nem lenne párja .- hívtam fel a figyelmét rá , de látszólag csak nekem volt ez akadály. -Akkor Jack Kyle , és Austin Ciara felállás jó lesz?- javítottam ki magam. Az utóbbi párosnak nem volt gondja a felállással azonban Kyle semmitmondó arccal meredt rám Jack pedig felröhögött egy pillanatra.
-Ne szórakozz! Te legyél vele én pedig egyedül.-makacskodott és már nyitottam a számat amikor az arc izmai megfeszültek. Tudta, hogy most feleslegesen kezdenék el neki akármit mondani, ő már eldöntötte és ebből az egyből nem fog engedni.
-Legyen. -bólintottam , majd átöleltem és sok sikert kívántam neki.
-Majd integetek fentről!-villantotta meg a kisfiús mosolyát , mire felnevettem és véleményem szerint egy frappáns válasszal reagáltam le. Az után pedig futni kezdtünk. Egy kihalt város részen voltunk így mindenki bemenekülhetett egy házba ahol stratégia tervet találhatott ki és ezen a területen ő védve volt.
-Támadunk vagy védekezünk most? - fordult meg Kyle és kíváncsian  nézett rám .-Szerintem támadunk kéne.. ha hátulról bekerítenénk őket biztos kapásból meglenne a négy lövés.
-Nem.-ráncoltam össze a homlokomat. - Elsősorban próbáljuk minél hamarabb elérni a toronyt szóval arrafelé haladunk és közben figyelünk minden egyes zajt vagy mocorgást. Amint gyanúsat látsz lősz!
-Kapásból kifognak szúrni minket.- nézett rám leereszkedőn .
-Nem fognak.-  utánoztam a hangsúlyát. -De amíg mi ezen veszekedünk rengeteg időt vesztünk.-szidtam le és elindultam a létra felé.-Felül megyünk egy darabig mert szerintem a ház körül lehetnek..-közöltem és már mászni is kezdtem.
-A ház tetőkön fogunk ugrálni?-kérdezett rá én pedig széles mosollyal ránéztem a válla felett.
-Talán félsz, hogy félreugraszt vagy beszakad alattad?
-Induljunk.- húzta félmosolyra a száját és előre indult. Halkan pár háztömböt átugortunk, majd lépteket hallottunk alulról. Óvatosan a szélére kúsztam és lenéztem. Egy kuka mögé bújt el a drága-látos legjobb barátom. A vállára céloztam és meghúztam a ravaszt a rózsaszín plecsni, pedig szélesen éktelenkedett a ruháján. Ő felkapta a fejét és már célzott is mikor én nevetve hátrakaptam a fejemet és minél gyorsabban szaladni kezdtem.
-Arra menjünk le!-szóltam Kyle-nak és az eresz csatornán óvatosan lemásztunk a ház másik oldalán.
-Minek vontad magadra a figyelmet?- kérdezte meg vádló hangon, mire megráztam a vállam.
-Különben unalmas lenne. -feleltem és hátra néztem. Tudtam, hogy utánunk indult és arra is számít, hogy lejövök, mert ismer engem .
-Gyere.-kaptam el Kyle kezét és az egyik ablakon bemásztam az elhagyatott poros házba. A függönyök le voltak szakítva és szenesek voltak a falak. A kanapé pedig fel volt szakítva.
-Miért jöttünk be? Nem azt mondtad, hogy végig futunk?
-Pont ezért. Jack sohase számítana rá , hogy megtorpanok egy pár pillanatra , szóval megvárjuk amíg elmegy és a másik oldalon haladunk tovább. De már volt a lábán egy kék paca szóval korábban találkozott Austinékkal is. -magyaráztam tovább suttogva . Amíg én egy helyben álltam ő nyugodtan nézelődött a szekrényeken .
-Pontosan merre is vagyunk?
-Csak egy kialakított paintball pályán. Miért? -kérdeztem és közelebb mentem hozzá.
-Azt hittem valami ismerőset láttam, de tévedtem. -helyezte vissza  a képet, majd hirtelen megragadta a kezemet és a kanapé mögé húzott.
-MI..? kezdtem volna bele , de a kezét a számra tapasztotta, amikor meghallottam a lépteket. A ház egyik oldalán Ciaráék osontak , míg a másikon Jack futott. Több mint valószínűleg felfedezik egymást és nekünk akkor észre véthetetlenül ki kell kerülnünk őket, de ezt a pillanatot csendben kell kivárnunk. A kezemmel lesöpörtem Kyle tenyerét a számról, mire rám kapta a tekintetét . Mindössze egy arasznyi távolság volt közöttünk . Egymással szemben guggoltunk és a másikat tanulmányoztuk. Éreztem a leheletét az arcomon és láttam a sötétbarna íriszében megjelenő halvány pontokat, amit eddig észre se vettem. Talán a helyzet miatt , vagy valami lehetetlen vonzódás hatására , de gyorsabban kezdtem venni a levegőt, amit ő is észrevett és egy öntelt, de mégis kellemes mosollyal díjazta. A fejemet elkaptam és hátammal a kanapé falának támaszkodva vártam, hogy a kint lévő emberek egymásra támadjanak, én pedig megszabaduljak ettől az érzéstől .
-Mi a baj, Fay? - suttogta lágy hangon és a fülem mögé tűrt egy hajtincset. Lehelete csiklandozta az arcomat, mert ezzel a mozdulatával párhozamosan előrébb is hajolt.
A mellkasára tettem az egyik kezemet és hátrébb toltam ,vissza az eredeti helyzetébe.
-Azt hiszem indulhatunk.- jelentettem be , amikor meghallottam a festék csattanását és a hátsó ajtón kifutottam oda se figyelve, hogy követ -e vagy sem. Csak szaladtam az ismert útvonalon kikerülve őket. Egy üres bolton futottunk keresztül ,majd a víz sós illata jelezte, hogy közel vagyunk. A szél miatt nyikorgott a mellettünk lévő hinta és egy másik játék is pörögni kezdett. A gyomromban apróbb görcs jelent meg és inkább bevártam Jacket.
-Csak nem félsz, kapitány? -húzogatta a szemöldökét.
-Még a feltételezés is sértő! -hazudtam és a súlypontomat a másik lábamra helyeztem. -Lassú vagy és jó lenne , ha egymás körül lennénk , védve a másikat .- mondtam, mire ő bólintott, majd a vállam felett ellőt a fegyverével. Pont akkor kaptam hátra a fejemet, amikor Jack kijött a fa mögül . Ő volt az első kieső , ugyanis négy foltot szúrtam ki.
-Kösz.-biccentettem Kyle-nak , majd óvatosan Jackre mosolyogtam és tovább haladtam a toronyhoz. A közelébe érve gyakran forgattam a fejemet , amikor valami erősen csapódott a hátam közepéhez . A játékpisztolyt magam elé emelve fordultam meg és megláttam Ciara ragyogó mosolyát egy doboz mögül. Arra lőttem, de a festék csak üres dobozt talált, mert ő már rég elfutott onnan. Kylenak a felkarjára érkezett a festék .
-Az én tervem is ugyanez volt. -morogta nekem.
-Figyelj és lőj ! -utasítottam . A hátához nyomtam a sajátomat és így egymást védve haladtunk előre. Az egyik doboz felborult én pedig rögtön oda lőttem, de senki nem volt mögötte. Egy újabb festéket vettem ki a táskámból, amikor feltűnt Ciara és ezúttal sikeresen meglőttem miközben Kyle is célzott. A két festék egymásba olvadva keveredett szét a fekete ruhán ő pedig szomorkásan nézett, de még volt egy ellenfelünk.
-Már csak pár méter.- mondtam  , de a lábszáramra egymás után két kék színű festék érkezett. Már csak egyszer találhattak el. Arra az irányba néztem ahonnan a festék érkezett, de senkit nem láttam.
-Fuss!-szóltam Kyle-ra és kivételen alkalommal ő mit sem kérdezve engedelmeskedett. Ahogy számítottam rá Austin rögtön rá szeretett volna lőni, amikor eltaláltam a kezét.  Fintorogva söpörte le és rám lőtt, amikor Kyle beért az ajtóba ezzel pedig ha ki is estem a játékból, de a csapatom megnyerte az egészet. Győzelmi mosollyal futottam oda. Bent egy kör alakú torta volt elrejtve a nyertesnek , amit most Kyle tartott az egyik kezében én pedig öntudatlanul a nyakába vetettem magamat .
-Megnyertük!- sikongattam, majd hirtelen amikor rájöttem mit is csinálok elengedtem és hátrébb léptem a ruhámat igazgatva a többiek pedig minket tapsoltak.
Kyle óvatos mosolyt vetett rám, majd kikerülve engem a többiekhez ment én pedig utána és a többiekkel osztozkodva megettük a sütit, de akármiről is beszéltünk közben nekem  nem ment ki a fejemből az előbb történtek.