2014. július 15., kedd

11.fejezet


Sziasztok! Sajnálom a majdnem egy hónapos kiesést ,de nehezebben ment az írás mint gondoltam. Az eleje már hetek óta kész van , de akkor nem volt időm tovább írni, majd később nem tudtam. Kérlek ne haragudjatok meg rám! :/ Amúgy hatalmas hálával tartozok, ugyanis az oldal  lassan eléri a 8000 látogatót!! Egyszerűen imádlak titeket...♥ Ígérem a következő fejezetért nem kell ennyit várni. Remélem tetszeni fog...jó olvasást! ♥
A túl kevés alvás miatt szinte alig bírtam kinyitni a szememet tíz órakor , de délben már a központban kell lennünk így kénytelen voltam kikecmeregni az ágyból. A szekrényem előtt hosszas keresgélés után végül kihúztam egy kényelemes összeállítást , majd a földön heverő, hajnali poros ruhámat a szennyesbe dobtam. A lépcsőn leszaladva megcsapta az orromat a finom kávé illat, és alig vártam, hogy megízleljem.
-Jó reggelt!- nézett Kyle a válla felett rám, majd kiöntötte az italát egy bögrébe. Egy biccentéssel köszöntem neki és a pultnak dőlve vártam, hogy felszabaduljon a kávéfőző gép, de ő halvány mosollyal vett le még egy bögrét, majd a kezembe nyomta a sajátját.
-Kényelmesebb lenne, ha legközelebb végigaludnánk az éjszakát nem?-pillantott egy másodperce rám , de így is sikerült észre vennem, hogy az ő szeme alatt is hatalmas karikák húzódnak.
-Senki nem kérte, hogy gyere velem.-vágtam rá ,mert vele ellentétben én cseppet sem bántam, hogy elmentem hajnalban. Túl sok mindent nem tudtam meg, de ez is már több volt mint a semmi.
-Egy köszönöm is elég lett volna. - rázta meg a fejét, majd kiment az étkezőbe. Kicsit lelki ismeret furdalásom volt, amiért az előbb bunkón válaszoltam neki, így kiöntöttem a banános müzlimet és leültem a szembe lévő székbe.
-Sajnálom.-sóhajtottam kényelmetlenül, mert soha nem voltam jó a bocsánat kérésben. Jack ezt már megszokta, vele könnyebben lerendezzük az ilyeneket, de Kylal más volt..
-Jól van.-bólintott , de még mindig makacsul másfelé nézett . Nem tudtam volna, hogy most mit mondjak, így kinyögtem egy tényleget.
-Oké. -nézett ezúttal rám, majd belekortyolt a kávéjába. A székem mellett apró kaparászást hallottam , mire eszembe jutott Cooper. Most hogy sikerült magára vonnia a figyelmemet leült és hatalmas szemekkel nézett rám. Egészen kicsike volt, talán csak a lábszáram feléig  ért fel még. Mivel nem tettem semmit, csak néztem , ezért türelmetlenül apró nyüszítő hangot adott ki.
-Tessék.- nyújtottam le az egyik kicsi banán darabot, mire kapkodva szétrágta és már várta a következőt.
-Ne már! Most vihetem ki megint.- nézett kétségbe esetten az előttem ülő fiú elsőnek rám, majd a picikére.
-Miért kéne kivinni?-kérdeztem csodálkozva.
-Mert különben bekakil.-magyarázta,majd kilopott egy banánt a tálamból. Amikor elrágta a kanalamért nyúlt és enni kezdett belőle, mire arrébb húztam a tányért.
-Csinálj magadnak!- háborodtam fel, ő pedig röhögni kezdett.
-Nem adsz belőle?- kíváncsiskodott, ezért megráztam a fejemet. Hirtelen megragadta a bögrém fülét és  pár másodperc alatt lehörpintette a tartalmát.
-A kávém!
-Csinálj magadnak!- ismételte meg az előbb elhangzott mondatomat, majd felvette a kiskutyát és kisétált vele az ajtón, én pedig ledöbbenve ültem a helyemen.
-Furcsa , amikor valaki úgy viselkedik, mint te, nem?- mosolygott Jack a lépcső aljából.
-Én nem vagyok ilyen.- tiltakoztam az ajtóra mutatva. Képtelen voltam kiigazodni Kyle-on. Van amikor kedves, kenyérre kenhető, majd a következő pillanatban bekattan valami és előjön a bunkó ,pimasz és öntelt énje. Bár elő fordulhat , hogy talán néha előtte én sem vagyok kedves hozzá, de az csak azért van, mert talán  annyira félek, hogy jobban megkedvelem, mint kéne.
-Hát persze, hogy nem.- mondta a lehető legtöbb iróniát belecsempészve a mondatába, mire kicsi mosollyal neki dobtam a konyharuhát.

Az utak csúsztak, mi pedig a kelleténél kicsit többel mentünk, mert késésben voltunk, de senki nem aggódott. Bíztunk Austin vezető képességében, mert nem egy helyzet múlt már rajta és az ügyességén meg pontosságán szóval zavartalanul beszélgettünk , miközben a mellettünk elsuhanó szürke tájt néztük, mígnem az egész kihalt lett. Kis idő múlva pedig megérkeztünk a nagy beton falak elé. Innen olyan volt mint egy zárka, de amint kinyílt a rejtett kapu egy sokkal szebb , sötétített üveges építmény magasodott.
-Egy perc múlva dél.- nézett büszkén Austin az órájára , majd tapsot várva meghajolt.
-Megjöttünk!-nyitott be kopogás nélkül Kyle Deanhez, majd kényelembe helyezve magát leült az egyik fotelbe ,miközben az ölébe fektette a kiskutyát. Nem szerette volna otthon hagyni, mert még túl kicsi.
-Bocs.- nyögtük ki megilletődve Deannek, aki elnézően figyelt minket és a kezével intett, hogy jöjjünk bentebb.
Dean hosszasan nézte a fiát és az ölébe heverő kiskutyát, Kyle pedig pimasz mosollyal állta a tekintetét. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet, de végül az apja rám nézett , én pedig a számat harapdálva a falra akasztott képet kezdet vizsgálni. Tudtam, hogy illedelmetlenség, pedig rettenetesen tiszteltem Dean-t, de képtelen voltam magyarázatot adni, hogy miért is engedtem meg, pedig ő épp ezt várta volna el a csapat irányítójától.
-Rendben, inkább térjünk a lényegre. Most mindenkire szűkségem van, mert elég fontos feladat. -kezdett bele , és ezúttal már mindenki kíváncsian azt figyelte, mit mond. -A polgár mesternek lesz egy jótékonysági rendezvénye délután, viszont tudomásunk van arról, hogy valaki felbérelt ellene egy bérgyilkost. Derítsétek ki, hogy ki az.- közölte, majd elkezdte beosztani a feladatokat. Én az épülettel szemben lévő házból fogom figyelni a történteket , míg Ciara a bejáratnál portásként fogja a kísérni a történteket. Austin az épület mögött lesz egy autóval és a másik két fiú pincérként fog beépülni.
-Figyeljél rá, jó? -adta oda Kyle Coopert, majd megsimogatta a kiskutya fejét és elindultunk. Lent az alagsorban kaptam egy mester lövész fegyvert , amit próbálgattam egy darabig, majd megvártam míg a többiek készen nem lesznek.

-Mindenki megvan?- szóltam bele a szám elé függesztett mikrofonba, miközben a fegyverre rögzített kis távcsőn keresztül figyeltem a bent történteket. Lassacskán mindenkitől megkaptam a válaszomat, már csak Kyle és Jack veszekedett , így kénytelen voltam erőteljes hangon rájuk szólni. Sejthettem volna, hogy őket nem szabad egy helyre tenni, de reménykedtem benne, hogy a cél érdekében együtt tudnak dolgozni. Főleg , hogyha egy ember életéről van szó.
-A polgár mester megérkezett.- adta tudomásul Ciara . Első sorban szabad szemmel néztem körbe, majd csak utána fürkésztem közelebbről a terepet. Eddig látszólag minden tiszta volt , de tudtam, hogy ez csak a "vihar" előtti csend. A kijelölt férfi végigsétált a teremben, majd elfogadta a gratulációkat és lassan az emelvény felé haladt mögötte pedig a felesége és egyetlen lánya. A polgár mester a mikrofon előtt elkezdte mondani a köszönő beszédjét én pedig a lehető legjobban próbáltam koncentrálni az összes lehetséges helyre, de sehol nem jelentkezett semmi. Mindenki a helyén volt és semmi oda nem illő mozdulat sort nem láttam.
-Ti láttok valamit?- szóltam bele a mikrofonba Jackéknek, mire egyhangú nemleges választ kaptam. Halkan elmormogtam egy kárunkodást, mert nagyon nem tetszett a helyzet . Ekkor pedig az egyik pincér megbotlott és a polgár mesternek esett, de Kyle rögtön mellette teremt és a földön hemperegve verekedni kezdtek, míg a polgár mester döbbenten nézte az ingén vörösödő bor foltot. A pincérre céloztam, de az arca döbbenetről árulkodott és nem küzdött Kyle ellen . A szívem a torkomban döbögött a félelemtől és tartottam tőle, hogy el fogom szúrni.   Össze vissza nézelődtem a szobán , alaposan megfigyeltem az emberek arcát és a körülöttük levő tárgyat abban a pár másodpercben. A tekintetem találkozott Jack értetlen arcával, majd meghallottam Ciara ilyedt hangját.
-Gáz van. Az összes kamera kikapcsolt. -hadarta, mire kijelentetem, hogy azonnal vigyék ki a polgár mestert a hátsó ajtón, de mire megragadták a férfit, az ajtó becsukódott és nem lehetett kinyitni. Több mint valószínűleg elekronikus zárt szereltek rá.
A szellőzőkből fehér füst kezdett szivárogni , mire kilőttem az ablaküvegeket, hogy valamilyen szinten segítsek rajtuk, majd Austint felküldtem az ajtó zárát feltörni  Ciarát pedig a kocsihoz végül én ott hagytam  a helyemet és az épület számítógépes központjába szaladtam, mert mindezt csak onnan lehet a legkönnyebben elérni. A drótkerítésbe belekapaszkodtam és egy könnyed mozdulattal átfordultam, majd a lépcsőn felszaladva a folyosón lévő utolsó szoba felé haladtam. A mikrofonon keresztül hallottam, hogy Austin végül sikerrel járt és mindenki szalad kifelé a díj átadó teremből, de nem reagáltam rá, nehogy felhívjam magamra a figyelmet. A fegyveremet újratöltöttem miközben vettem egy mély levegőt, majd berúgtam az ajtót és  lövésre készen körbenéztem az üres helyen. A gépekhez lépve láttam, hogy valóban itt lehetett korábban, mert a kamera kábele ki van húzva és a rengeteg parancs sor mellett felismertem az ajtó zárját is.
Közelebb hajoltam, hogy alaposabban megnézzem a  többi parancsot, amikor valami hideg és éles tárgy a nyakamhoz préselődött.
-Nem szép dolog a kíváncsiság, anyukád nem mondta?- dörmögte egy mély férfihang a fülembe. A bűzös lehelete megcsapta az orromat .
-Nem szép dolog a lányokat bántani, anyukád nem említette?- kérdeztem nyöszörögve, majd a fegyveremet a közelbe dobva felszabadítottam mindkét kezemet és hátra dőltem, miközben a keze belső felét megragadtam és teljes erőmből eltoltam. Mindketten a földön kötöttünk ki . Az ellenfelem igencsak nagydarabnak bizonyult és a kopasz fejét sapka alá rejtette, ami most leesett róla. Felém lendült, de én a lábammal a guruló széket löktem neki, ezzel pedig  tudtam annyi időt szerezni, hogy féltérdre álljak. A gyerekes torlaszt félre lökte és a késsel nekem esett. Csak pár centivel talált félre az arcomtól, majd egy tökéletes pillanatot elkapva sikerült ellöknöm magamtól , de innentől átvettem az irányítás és folyamatosan ütéseket mértem rá, míg fejbe nem vágott a kés nyelével. A földön feküdve a fejemhez kaptam, majd őrá, amikor megszólalt.
-Nem fogod elrontani a melómat!-kiabálta hörögve. A fogaira vér csurgott le és az arcán is egy elég nagy sebet sikerült okoznom, azonban amikor a számítógép felé nyúlt kénytelen voltam az mellettem fekvő fegyverért nyúlni és egy gyors mozdulattal lelőni. Majd pillanatokon belül a szám elnyílt, amikor rájöttem mit is tettem.
A férfi hangos puffanással rogyott a földre én pedig odakúsztam mellé.
A fülemhez nyúltam és megkerestem a headsetten az apró gombot amivel Deanhez tudok beszélni.
-Megvan. Egy egységet kérek a 203-as terembe eltakarítani a romokat és a hullát. -mondtam érzelem mentes hangon, miközben a szívem kiugrott a helyéről és az egész testem remegett a tudattól, hogy megöltem valakit. Még ha nem is volt ártatlan  és benne van a munkaköri leírásban, soha nem szerettem volna megtenni.
Talán percek, de az is lehet, hogy órák teltek el, mire megjött Dean és a kért osztag.Dean kezet nyújtva felhúzott a földről, majd magához ölelt.
-Jól tetted!- mondta miközben a  hátamat simogatta. Lassan elhúzódtam tőle és megtöröltem az arcom.
-Hányan sérültek?- kérdeztem rá és a falra száradt vérfoltott néztem.
-Tízen. A gáz gyorsabban terjedt és volt aki túl sokat szívott belőle. De ez még mindig jó arány. Az orvosaink az életéért küzdenek, de biztos vagyok benne, hogy megtudják őket menteni. Volt már hasonló korábban is. - mondta a reményt keltő szavakat én pedig óvatosan bólintottam .-Várjál a csapatoddal lent , pár perc és én is megyek. -utasította, de már rég nem rám, hanem a mögöttem zajló kutatásokat nézte. Ami engem illet elvégeztem a feladatot. Bár nem mindegy, hogy hogyan.
-Megoldottuk.- mosolygott rám Austin szélesen, amikor megpillantott. Ciara neki volt dőlve a vállának a két fiú pedig folyton vitatkozott a bent történteken. Jack Kyle-t hibáztatta, hogy rátámadott egy pincérre, a fiú pedig folyton védekezett , majd később már ő is szurkálódni kezdett. Fáradtan viszonoztam Austin mosolyát és aprót bólintottam, majd én is mellé ültem. Mindannyian  olyan szinten piszkosak és nyúzottak voltunk, hogyha egy idegen meglátna minket, nem kémeknek, hanem hajléktalannak gondolna minket.
-Pont időben állítottad meg. Aktivizálni akarta a díjba épített bombát. És az nemcsak őt hanem a 20méteres körzetben mindenkit megölt volna.
-Fel volt készülve.- bólintott elismerően Ciara, majd visszahajtotta a fejét Austin vállára.
-Pihenjétek ki magatokat!- tanácsolta végül Dean, majd pár búcsú szó és a kiskutyát visszaadása után végre hazamentünk.
Az első utam a fürdőmbe vezetett és hosszas zuhannyal lemostam magamról a vérfoltokat. Bár az emlékeket nem tudtam, de legalább ennyitől megszabadultam. Egy törölközőt tekertem magam köré, majd kiléptem a fürdőből és ruha után kutakodtam. Az ágyamra egy papír lap volt téve. A hajamat fésültem, miközben elolvastam Jack macska kaparásos írását, miszerint mennyek a nappaliba, mert  filmeződ estét tart  a csapat. Túl sok kedvem nem volt hozzá, de tudtam, hogy jót fog tenni, ezért megkerestem a mamuszomat és elindultam lefelé. Illetve, csak indultam volna, mert a lépcsővel szembeni szobából rengeteg hab folyt ki a folyosóra. Kíváncsian bekopogtam, de mikor nem kaptam választ benyitottam. Ez volt a közös fürdő, ahol a  mosógépet tartottuk , ami előtt most Kyle szerencsétlenkedett. Az egész fürdőben a mosó szer illatja terjedt , a padló pedig úszott a sok habtól. Ő észre sem véve engem folyamatosan lapátolta a kezével a habot a fürdőkádba.
-Kapcsold már ki a mosógépet!- kiabáltam kiakadva ő pedig ijedten fordult hátra, de a hirtelen mozdulattól és a csúszós padlótól seggre ült és eltűnt a sűrű fehér hab között. A mosógép felé siettem, de megcsúsztam és térdre borultam. A kezemmel a legnagyobb gombot kerestem, de sehol nem találtam így kihúztam a vezetéket a konnektorból és mélyeket lélegezve próbáltam nyugtatni magam.
-Kösz.- mondta mellőlem Kyle. Az orrát hab folt takarta és a hajába is beleragadt. Azonban olyan szerencsétlennek tűnt, hogy akaratlanul is kitört belőlem a hangos nevetés. Ez miatt egy kicsit feloldódott és csendben tovább lapátolta a habot a kádba, de továbbra is a földön ült. Én megpróbáltam felállni, hogy kényelmesebb legyen, de amint lehajoltam ismét megcsúsztam és a hátának estem a kezemben lévő habot pedig a fejére kentem.
-Véletlen volt!- mondtam rögtön és hátrafelé csúsztam közben védekezőn magam elé tettem a kezem, mert ő a döbbenet után felém igyekezett. A hátam a falnak ütközött , mire segítség után néztem, de addigra egy maréknyi habot nyomott az arcomra.
-Én véletlenül csináltam!
-Én is!- nézett farkas szemet, majd  féloldalas mosolyra húzta a száját és egyszerre kezdtük behabozni a másikat. A lábamnál fogva közelebb húzott és megpróbált belenyomni a habba, de én nyakába kapaszkodva próbáltam tartani magamat miközben félig meddig kérleltem a nevetés közben hogy hagyja abba.
-Mondhatni felnőttek vagyunk, ez gyerekes!- próbálkoztam, majd az egyik kezemmel elengedtem a nyakát és az arcához nyomtam a habos kezem.  Ő megragadta azt és tolt rajtam egyet, mire ficánkolni kezdtem.
-Kérlek!- néztem rá széles mosollyal és ekkor tűnt csak fel, hogy milyen közel is vagyunk egymáshoz. A kezemet még midnig fogta, de már nem akart belelökni a habba.  Gyorsabban vettem a levegőt ő pedig a puha ajkát az ennyimre nyomta. Fel se fogtam mi történik, gondolkodás nélkül csókoltam vissza.

8 megjegyzés:

  1. Szia csajszi!

    Mi volt ez? He? Ez valami...valami...valami fenomenális lett :D A legjobban az a két rész tetszett, amikor Kyle megitta Fay kávéját és a végén a habos jelenet. Már nagyon várom a folytatást :D

    Puszi és sok sikert hozzá. Ja és ne felejts el SIETNI :DDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága! :D
      Nagyon szépen köszönöm! :$ Örülök, hogy ennyire tetszett:DD
      Sietni fogok , esküszöm! :D Piszii ♥

      Törlés
  2. Nagyon jo!!!! Olyan cukik!!! Remelem lesz mar valami koztuk!!!! Az elso csok mar megvolt... :)))) Varom a kovi reszt!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira nagyon köszönöm! :D Hát..majd kiderül...:DD Ígérem nagyon sietek!! :)

      Törlés
  3. Szia!
    Ez a rész baromi jóó..:D Siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szépen köszönöm ,megpróbálok, csak megyek dolgozni és eddig azzal voltam elfoglalva, hogy minden el legyen csomagolva, plusz nyaralni is voltunk.. nagyon lelkiismeret furdalásom van, hogy ritkán hozok részt, de igyekszek..:S és nagyon szépen köszönöm! :)

      Törlés
  4. Szia!
    Baromi jó a blog!! <3 Siess a kövi résszel!! =)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szépen köszönöm ♥♥
      Megpróbálom holnap befejezni hátha valami varázslat segítségével sikerül..:)

      Törlés