2014. május 1., csütörtök

6.fejezet

Sziasztok! Tudom rengeteg idő telt el és már elkezdtem volna magyarázkodni is , de inkább kitöröltem. Inkább csak bocsánatot kérek a hosszú kihagyás miatt és reménykedek benne, hogy még maradt olyan akit érdekel...a részt végül sikeresen megírtam és remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jó olvasást!♥
Csendben lépkedtünk fel egymás mellett a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőn , majd mielőtt beléptem volna ő megragadta a kezemet.
-Ami a liftben elhangzott..-kezdte -ne mondd senkinek, jó? És lehetőleg ne kerüljön bele abba a mappába. Nem szeretném , ha bármiféle nyoma is lenne.-engedett el és zavartan a tarkójához nyúlt, majd az ajtóra pillantott.
-Rendben.-bólintottam és megfogtam a kilincset.
-Ha valakinek mégis megemlítenéd , letagadom!-figyelmeztetett kételkedve,
-Felesleges, ha megpróbálnám se hinné el nekem senki. Nem kell aggódnod, nem fogok beszélni.-mosolyogtam rá .-De te  se kotyogd ki a dolgaimat, kérlek. -néztem egy pillanatra kérlelően, mire most ő  bólintott mosolyogva , majd együtt beléptünk. A nappaliban kíváncsian kémleltek minket. Illetve Jack meglepetten nézett , hogy vele voltam, míg Ciara örült, hogy együtt látott minket. Austin csak azt nézte, hogy van-e nálunk valami mekis kaja.
-Elvoltatok?-kérdezte visszafojtott mosollyal Ciara.
-Nem öltük meg egymást. -rázta meg a vállát Kyle és felfele indult .
-Szóval együtt töltöttétek a délutánt. -állapította meg Jack, amikor halló távolságon kívülre került. Én kérdőn néztem rá, de ő makacsul választ várt, így bólintottam megerősítve a kijelentését.
-Mit szólnátok a gagyi mamihoz?-emelte fel a tokot Austin .
-Nincs kedvem filmezni .-rázta meg a fejét Jack és el szeretett volna menni, de én megragadtam a kezét.
-Mi a baj?- kérdeztem, mert képtelen voltam rájönni.
-Semmi.- mosolygott és kirántva magát az ujjaim közül kikerült.
Ciara és Austin végig figyelt minket azonban amikor rájuk néztem Austin csak betette a CD-t a lejátszóba és befeküdt a lány mellé.
-Féltékeny vagy?-kérdeztem meg amikor utol értem a kert végében.
-Tessék?- pördült meg amikor meghallotta a hangomat .-Nem vagyok az. Csak barátok vagyunk és tudtommal egyikünk sem érez többet a másik iránt. -mondta és talán pár hónapja még szívembe markolt volna a szavai most azonban tudtam, hogy igaza van. Csak barátként tekintünk  a másikra és ez így jó.
-Akkor pedig mi a bajod? - döntöttem el a fejemet és a karomat összekulcsoltam a mellem alatt.
-Csak nem szeretném, hogy megbántson utána pedig nekem kelljen összevakarásznom a padlóról téged.
-Megnyugodhatsz nem kell majd a padlóról vakarásznod.- vágtam oda és vissza szerettem volna menni, amikor lágyabban szólalt meg.
-Nem így értettem. Akármikor számíthatsz rám. Úgy gondoltam, hogy nem akarom, hogy csalódj benne.
-Nem fogok belé szeretni. Már mondtam. - döntöttem el a  fejemet. -Csak kíváncsi vagyok , hogy milyen valójában. Tudod milyen vagyok..
-Tudom, pont ezért mondom. - felelte és szorosan magához húzott.
Az estét Jackkel töltöttem, ami abból állt, hogy filmezni kezdtünk, de én véletlen elaludtam, amikor felkeltem pedig már nem volt mellettem, de az összegyűrt takaró jelezte, hogy nem egyedül voltam. Persze már aludtunk együtt korábban is hasonló helyzet miatt , így nem volt furcsa vagy kellemetlen.
-Többiek?- kérdeztem Jacket, mire egy papír lap felé bólintott.
"Reggelizni mentünk, ha délig nem jövünk meg ebédelni is. "-írta egy ismeretlen kézírás, szóval gondoltam Kyle lehetett.
Megittam a reggeli turmixomat, aminek az íze borzalmas volt, de tele van vitaminnal , majd lezuhanyoztam és kényelmes ruhát magamra húzva lementem az edző terembe.
Tettem pár bemelegítő gyakorlatot , majd megcsináltam a szokásos 50-es gyakorlataimat, hogy fitt
maradjak. Ez után a kar gépekhez mentem , a lábamat össze kulcsoltam és elkezdtem húzóckodni , majd 1 percig tartottam magamat és végül talpra estem. Egy kortyot ittam a vizemből és lábra is erősítettem, majd a box zsáknál is ütöttem párat. A legtöbbször ilyenkor tudtam a legjobban átgondolni dolgokat, de most semmi mással nem foglalkoztam, csak az ütésemet figyeltem. Tökéletesnek kellett lenni, hogy jó lehessek . Ugyanarra a pontra koncentráltam és igyekeztem hasonló erő nagysággal , minél gyorsabban és minél többször oda ütni, majd a lábamat is felhasználtam. Kettőt ütöttem kézzel, egyet pedig lábbal. A karjaimat már egyre nehezebben tudtam felemelni . Gyűlöltem , hogy ilyen gyenge vagyok és csak eddig bírtam. Sokkal jobban kellett volna teljesítenem ,de mivel a testem ellenkezett ezért abbahagytam és levegőt kapkodva leültem a kispadra, majd fent lezuhanyoztam és az ágyamra dőltem. Hallottam, hogy a többiek megjönnek, de nem keltem ki az ágyból csak az órára pillantottam. Fél egy volt. Az éjjeli szekrényemből kiszedtem a kis füzetet, ami a mappához tartozott. Pár feljegyzés volt benne a társaim hátrányai és erősségeiről , egyedül csak Kyle oldala volt üres. Ő még nincs kiképezve, nincs a képességeiről semmi tudomásom, csak amennyit a múltkor láttam. A közeli harcban ügyes , de a puskát bizonytalanul tartja a kezében. És a célzó képességén is lenne mit javítani. Egyenlőre ezen kell javítani és utána jön a többi dolog és bár sok munkával fog járni , de szerettem volna kiképzelni. Már inkább kihívásnak vettem , mint nyűgnek. Meg akarom mutatni, hogy képes vagyok rá. Ki tudok képezni valakit.
Legelsőnek a célzó terem jutott eszembe és amikor elkezdtem összepakolni a szűkséges dolgokat hirtelen beugrott valami más. Kicsit játékosabban vezetem rá és egy egészen más helyre megyünk.
-Paintballazni megyünk.- léptem be széles mosollyal a nappaliba . Ahogy felmértem a terepet ,észre vettem, hogy épp az élmény beszámolót szakítottam félbe .
-Most?- húzta fel az egyik szemöldökét Kyle.
-Igen. -bólintottam határozottan. -Szűkséged van egy kis gyakorlásra , a csapatnak pedig szórakozásra. Persze ez sokkal másabb , mint az igaz fegyverrel lőni, de kezdő lépésnek jó. -fejeztem be és Jackre néztem.Halványan mosolygott rám, majd a cipőjét kezdte tanulmányozni. Ő is pont így mutatta meg nekem másodjára , hogy hogyan kell fegyverrel lőni. Az első fajta bevezetés nem igazán ment sikeresen és szerette volna, ha nem utálom meg az egészet . És az ötlete be is jött . Sokkal jobban éreztem magam , mint a lövész terembe. Ott túl  feszült voltam, de amikor festék töltényeket használtam ,a nap végére tele voltam siker élménnyel és magabiztosabb voltam.
-Azt hiszem tudok egy tökéletes helyet hozzá.- emelte fel végül a fejét .A szemében nem láttam haragot, hogy felhasználtam az ötletét így megnyugodtam és viszonoztam a mosolyát.

-Szóval mi alapján játszunk? Mármint mik a szabályok?-kérdezett rá Kyle és a kezében lévő puskát nézegette. Mindannyiunkra sötét ruha simult és a mellkasunkat egy táska szíja keresztezte, ami tele volt festék patronokkal.
-Van pár perced menedéket keresni. A cél minél hamarabb elérni a toronyt lehetőleg úgy, hogy maximum csak 4 szer lőhetnek rád..ha ennél több festék folt szerepel rajtad kiestél. -magyarázta Jack .Eleinte csak egy lövésig játszottuk, de úgy túlságosan is hamar kiesne ..
-Párokban kéne játszanunk..- ragyogott fel Ciara szeme és lopva Austinra nézett.
-Egy  valakinek nem lenne párja .- hívtam fel a figyelmét rá , de látszólag csak nekem volt ez akadály. -Akkor Jack Kyle , és Austin Ciara felállás jó lesz?- javítottam ki magam. Az utóbbi párosnak nem volt gondja a felállással azonban Kyle semmitmondó arccal meredt rám Jack pedig felröhögött egy pillanatra.
-Ne szórakozz! Te legyél vele én pedig egyedül.-makacskodott és már nyitottam a számat amikor az arc izmai megfeszültek. Tudta, hogy most feleslegesen kezdenék el neki akármit mondani, ő már eldöntötte és ebből az egyből nem fog engedni.
-Legyen. -bólintottam , majd átöleltem és sok sikert kívántam neki.
-Majd integetek fentről!-villantotta meg a kisfiús mosolyát , mire felnevettem és véleményem szerint egy frappáns válasszal reagáltam le. Az után pedig futni kezdtünk. Egy kihalt város részen voltunk így mindenki bemenekülhetett egy házba ahol stratégia tervet találhatott ki és ezen a területen ő védve volt.
-Támadunk vagy védekezünk most? - fordult meg Kyle és kíváncsian  nézett rám .-Szerintem támadunk kéne.. ha hátulról bekerítenénk őket biztos kapásból meglenne a négy lövés.
-Nem.-ráncoltam össze a homlokomat. - Elsősorban próbáljuk minél hamarabb elérni a toronyt szóval arrafelé haladunk és közben figyelünk minden egyes zajt vagy mocorgást. Amint gyanúsat látsz lősz!
-Kapásból kifognak szúrni minket.- nézett rám leereszkedőn .
-Nem fognak.-  utánoztam a hangsúlyát. -De amíg mi ezen veszekedünk rengeteg időt vesztünk.-szidtam le és elindultam a létra felé.-Felül megyünk egy darabig mert szerintem a ház körül lehetnek..-közöltem és már mászni is kezdtem.
-A ház tetőkön fogunk ugrálni?-kérdezett rá én pedig széles mosollyal ránéztem a válla felett.
-Talán félsz, hogy félreugraszt vagy beszakad alattad?
-Induljunk.- húzta félmosolyra a száját és előre indult. Halkan pár háztömböt átugortunk, majd lépteket hallottunk alulról. Óvatosan a szélére kúsztam és lenéztem. Egy kuka mögé bújt el a drága-látos legjobb barátom. A vállára céloztam és meghúztam a ravaszt a rózsaszín plecsni, pedig szélesen éktelenkedett a ruháján. Ő felkapta a fejét és már célzott is mikor én nevetve hátrakaptam a fejemet és minél gyorsabban szaladni kezdtem.
-Arra menjünk le!-szóltam Kyle-nak és az eresz csatornán óvatosan lemásztunk a ház másik oldalán.
-Minek vontad magadra a figyelmet?- kérdezte meg vádló hangon, mire megráztam a vállam.
-Különben unalmas lenne. -feleltem és hátra néztem. Tudtam, hogy utánunk indult és arra is számít, hogy lejövök, mert ismer engem .
-Gyere.-kaptam el Kyle kezét és az egyik ablakon bemásztam az elhagyatott poros házba. A függönyök le voltak szakítva és szenesek voltak a falak. A kanapé pedig fel volt szakítva.
-Miért jöttünk be? Nem azt mondtad, hogy végig futunk?
-Pont ezért. Jack sohase számítana rá , hogy megtorpanok egy pár pillanatra , szóval megvárjuk amíg elmegy és a másik oldalon haladunk tovább. De már volt a lábán egy kék paca szóval korábban találkozott Austinékkal is. -magyaráztam tovább suttogva . Amíg én egy helyben álltam ő nyugodtan nézelődött a szekrényeken .
-Pontosan merre is vagyunk?
-Csak egy kialakított paintball pályán. Miért? -kérdeztem és közelebb mentem hozzá.
-Azt hittem valami ismerőset láttam, de tévedtem. -helyezte vissza  a képet, majd hirtelen megragadta a kezemet és a kanapé mögé húzott.
-MI..? kezdtem volna bele , de a kezét a számra tapasztotta, amikor meghallottam a lépteket. A ház egyik oldalán Ciaráék osontak , míg a másikon Jack futott. Több mint valószínűleg felfedezik egymást és nekünk akkor észre véthetetlenül ki kell kerülnünk őket, de ezt a pillanatot csendben kell kivárnunk. A kezemmel lesöpörtem Kyle tenyerét a számról, mire rám kapta a tekintetét . Mindössze egy arasznyi távolság volt közöttünk . Egymással szemben guggoltunk és a másikat tanulmányoztuk. Éreztem a leheletét az arcomon és láttam a sötétbarna íriszében megjelenő halvány pontokat, amit eddig észre se vettem. Talán a helyzet miatt , vagy valami lehetetlen vonzódás hatására , de gyorsabban kezdtem venni a levegőt, amit ő is észrevett és egy öntelt, de mégis kellemes mosollyal díjazta. A fejemet elkaptam és hátammal a kanapé falának támaszkodva vártam, hogy a kint lévő emberek egymásra támadjanak, én pedig megszabaduljak ettől az érzéstől .
-Mi a baj, Fay? - suttogta lágy hangon és a fülem mögé tűrt egy hajtincset. Lehelete csiklandozta az arcomat, mert ezzel a mozdulatával párhozamosan előrébb is hajolt.
A mellkasára tettem az egyik kezemet és hátrébb toltam ,vissza az eredeti helyzetébe.
-Azt hiszem indulhatunk.- jelentettem be , amikor meghallottam a festék csattanását és a hátsó ajtón kifutottam oda se figyelve, hogy követ -e vagy sem. Csak szaladtam az ismert útvonalon kikerülve őket. Egy üres bolton futottunk keresztül ,majd a víz sós illata jelezte, hogy közel vagyunk. A szél miatt nyikorgott a mellettünk lévő hinta és egy másik játék is pörögni kezdett. A gyomromban apróbb görcs jelent meg és inkább bevártam Jacket.
-Csak nem félsz, kapitány? -húzogatta a szemöldökét.
-Még a feltételezés is sértő! -hazudtam és a súlypontomat a másik lábamra helyeztem. -Lassú vagy és jó lenne , ha egymás körül lennénk , védve a másikat .- mondtam, mire ő bólintott, majd a vállam felett ellőt a fegyverével. Pont akkor kaptam hátra a fejemet, amikor Jack kijött a fa mögül . Ő volt az első kieső , ugyanis négy foltot szúrtam ki.
-Kösz.-biccentettem Kyle-nak , majd óvatosan Jackre mosolyogtam és tovább haladtam a toronyhoz. A közelébe érve gyakran forgattam a fejemet , amikor valami erősen csapódott a hátam közepéhez . A játékpisztolyt magam elé emelve fordultam meg és megláttam Ciara ragyogó mosolyát egy doboz mögül. Arra lőttem, de a festék csak üres dobozt talált, mert ő már rég elfutott onnan. Kylenak a felkarjára érkezett a festék .
-Az én tervem is ugyanez volt. -morogta nekem.
-Figyelj és lőj ! -utasítottam . A hátához nyomtam a sajátomat és így egymást védve haladtunk előre. Az egyik doboz felborult én pedig rögtön oda lőttem, de senki nem volt mögötte. Egy újabb festéket vettem ki a táskámból, amikor feltűnt Ciara és ezúttal sikeresen meglőttem miközben Kyle is célzott. A két festék egymásba olvadva keveredett szét a fekete ruhán ő pedig szomorkásan nézett, de még volt egy ellenfelünk.
-Már csak pár méter.- mondtam  , de a lábszáramra egymás után két kék színű festék érkezett. Már csak egyszer találhattak el. Arra az irányba néztem ahonnan a festék érkezett, de senkit nem láttam.
-Fuss!-szóltam Kyle-ra és kivételen alkalommal ő mit sem kérdezve engedelmeskedett. Ahogy számítottam rá Austin rögtön rá szeretett volna lőni, amikor eltaláltam a kezét.  Fintorogva söpörte le és rám lőtt, amikor Kyle beért az ajtóba ezzel pedig ha ki is estem a játékból, de a csapatom megnyerte az egészet. Győzelmi mosollyal futottam oda. Bent egy kör alakú torta volt elrejtve a nyertesnek , amit most Kyle tartott az egyik kezében én pedig öntudatlanul a nyakába vetettem magamat .
-Megnyertük!- sikongattam, majd hirtelen amikor rájöttem mit is csinálok elengedtem és hátrébb léptem a ruhámat igazgatva a többiek pedig minket tapsoltak.
Kyle óvatos mosolyt vetett rám, majd kikerülve engem a többiekhez ment én pedig utána és a többiekkel osztozkodva megettük a sütit, de akármiről is beszéltünk közben nekem  nem ment ki a fejemből az előbb történtek.

2 megjegyzés: