9.fejezet

Sziasztok! Egy kicsit korábban hoztam meg a részt, mert sikeresen megtudtam írni két éjszaka alatt..:) Bár szerintem kicsit lapos lett, hiszen az egészet nem így terveztem, de a következőnél megpróbálok valamit belecsempészni, hátha.. Jó olvasást!♥♥

A tegnap este óta ezerszer jobban éreztem magamat és nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Elmondhatatlanul jobb volt látni őket, habár egy kicsit belehaltam a fájdalomba is, ami miatt nem lehetek velük, de mégis örültem .
Az osztály főnöki óra közepén járhattunk és a tanár épp a ma esti végzősöknek tartott bálról ecsetelte a tudni valókat, de engem most nem igazán érdekelt. A részleteket úgyis megkapjuk Deantől , hiszen ez egy olyan esemény, ahol fel se tűnne egy ideig, hogy valaki eltűnt és a fél iskola hivatalos rá..minden esetre ezen se tudtam gondolkodni, mert csak élveztem, hogy zavarba tudom hozni Kyle pusztán a tekintetemmel. Legalábbis nagyon úgy tűnt, hogy feszeng egy kicsit, és pontosan tudta, hogy figyelem, mert párszor rám kapta a tekintetét. Most is próbálta a tanárt hallgatni figyelmesen, de közben folyamatosan elmosolyodott és a haját igazgatta vagy kényelmetlenül mozgolódott a széken, mígnem felém fordult és megvakarva a tarkóját .
-Muszáj engem szuggerálnod? -olvastam le a kérdést a szájáról én pedig magamat is meglepve mosolyogva bólintottam. Erre csak vissza fordult rendesen, majd pár másodperc után teljes magabiztossággal az arcán újra rám nézett , de ezúttal teljesen máshogy. Az arcán a pimasz fél mosolya jelent meg és csillogó szemével kihívóan nézett bele az ennyimbe. Majd rám kacsintott mire én feladtam és vörösödő fejjel a tanár felé fordultam. Halk kuncogást hallottam  az irányából , ami nem csak nekem tűnt fel. Mivel lányok  felé néztek így a tanár is oda fordult.
-Mi annyira vicces , Mr. Larrish?- vonta kérdőre a fiút
-Csak valami édeset láttam. -jelentette ki, mire ezúttal a lányok kezdtek el kacarászni, kivéve engem. Én még inkább elpirultam, ami eszméletlenül idegesített.
-És ez tetszik magának?
-Nagyon is.- válaszolt széles mosollyal és kicsit lentebb csúszott a székén, mire a tanár úr mormogott valamit a hormonokról, majd inkább folytatta a legapróbb részleteket is a rendezvényről.
Ez után kerültem Kylet és az órákon az esti maszlagra gondoltam. Nem voltam híve a bulinak , legalábbis a régi énem oda vissza lett volna a hírtől és már hónapok óta a ruhán és partneren gondolkodtam volna, de ez  a lányt már rég nem izgatták az ilyenek.Csak most voltam kicsit zavarban amiatt ahogy a többiek áradoztak , a fiúk pedig elhívták őket partnerként. Reménykedtem , hogy esetleg eszébe jutok Kyle-nak, de mivel ő nem jött ezért a nap végén igent mondtam Troy kérdésére..végül is számíthattam volna rá...
-Dean a háznál van..-figyelmeztettem halkan Kylet miután elköszönt a haverjaitól és a kocsihoz ért. Látszólag megfeszült az egész teste, de ezen kívül semmi mást nem mutatott ki, csupán nyugodtan kimondott egy jó-t. A kocsiban nem igen szóltunk egymáshoz , csak amikor az ajtó elé értünk.
-Minden rendben lesz?- kérdeztem meg kicsit aggódva miatta, de ő értetlenül megrázta a fejét.
-Miért ne lenne?!- kérdezte meg homlokát ráncolva.- Csak az apám.-rázta meg a vállát és kinyitotta előttem az ajtót. Nem akartam többet mondani neki, hiszen a hanglejtéséből üvöltött az ideges feszültség. Szerettem volna megnyugtatni valahogy, de nem ismertem, hogy tudjam mi segíthetne rajta, majd eszembe jutott, hogy talán megfoghatnám a kezét, hogy tudassam vele , számíthat rám de végül ezt is elvetettem.
-Sziasztok!-köszönt vidáman Dean a lába előtt pedig egy doboz hevert.
-Mi járatban?- kérdezte mézédes mosollyal, de kevésbé érdeklődő hanggal Kyle.
-Felszerelést hoztam..gondolom hasznosak lesznek és eldöntöttük, hogy az estén biztonsági szempontból jobb lenne , ha a többiek is ott lennének. A sminkes kicsit átalakítja őket , így felismerhetetlenek lesznek . Mindegyikük máshova lesz beállítva , amit már tisztáztam velük. Ha bármi történik segítséget kaptok tőlük és ők is figyelni tudják az eseményeket.-magyarázta el, majd felnyitotta a dobozt.
-Hoztam pár headsteket, meg praktikusabb fegyvereket. Plusz kamera is van, amit jó lenne ha a ruhátokra csíptetnétek, így ha a gyilkos feltűnik talán a felvételt visszanézve rájöhetünk, hogy ki volt.
-Rendben. Csak ennyit akartál? -kérdezte meg kíváncsian a fia .
-Igen. Azt hiszem mindent elmondtam amit akartam. A részleteket elküldöm. -mondta átható tekintettel , majd elmosolyodott. -Érezzétek jól magatokat. -épp kifelé sétált, amikor Kyle gúnyos mosollyal utána szólt.
-Tudod általában  a szülök is ott vannak..a székeken ülnek és büszkén nézik a gyereküket. Remélem beöltözteted az egyik kémedet aki majd eljátssza az apámat.
-Elmennék én is, de dolgom van. Egy pár papír munka, meg..-kezdte volna, de félbeszakította.
-Ugyan. Ne szabadkozz.- rázta meg a fejét és ezúttal ő nézett át a saját apján. -Egy csöppet sem számítottam rá, hogy ott leszel, szóval ezen nem lepődök meg. De komolyan gondoltam. Valakit azért öltöztess már be, mert az igazgató beszélni szeretne az apámmal a jövőmről.
-Gondoskodom róla. -bólintott, majd elköszönve elment.
-Kyle..-mentem hozzá közelebb és végigsimítottam a karján, de ő elkapta tőlem a kezét miközben végignézet a többieken, akik őszinte sajnálattal néztek rá. Mindvégig a kanapén ültek, de eddig egyikük sem mert megszólalni, csakúgy mint én.
-Mi ez a halál hangulat?-vigyorgott.- Bulizni megyünk, nem?
-Jól vagy, haver?-kérdezte meg boci szemekkel Austin.
-Hagyatok már!-mordult ránk. -Persze, jól vagyok!- felelte gorombán és kikapott egy fülest, kamerás zsinórt meg egy fegyvert a dobozból és felment a szobájába.
-Szerintetek utána kéne menni? - kért tanácsot Ciara, amit Jack válaszolt meg.
-Inkább hagyjuk egyedül hagy tombolja ki magát. -rázta meg a fejét és beengedte Mia-t, aki a cégünkhöz tartozott. Mia-nak lenyűgöző érzéke van a sminkeléshez , épp ezért ő szokta megcsinálni a maszkunkat , hogy felismerhetetlenek legyünk a külvilág számára.
-Te mi leszel? -súgtam oda Jacknek, miközben figyeltem ahogy Austinból lassacskán valósághű öregember lesz . Feketés hajára kopasz sapkát húzott és szép lassan a ráncok is felkerültek rá.
-Egy vonzó, harminc év körüli zsűri tag.-mosolygott elégedetten.
-Mennyi munka lesz veled.- ingattam a fejemet, mire hitetlenül nézett rám.- Csak kicsit idősebbé varázsolnak és kész. A vonzerőm , már most megvan, nem?- húzta fel a szemöldökét játékosan.
-Hát persze.-bólogattam, mire gonosz mosollyal elkapott és csikizni kezdett.
-Tessék ? Nem értem amit mondasz!- mondta és továbbra sem hagyta abba a kínzásom.
-Hagyjál! Vonzó vagy , csak hagyjál!-nevettem és próbáltam minél távolabb kerülni tőle.
-Csak azért menekülsz meg, mert el kéne kezdened készülődni. De ezt még folytatjuk.- fenyegetett meg, mire gyerekesen kidugtam rá a nyelvem és felballagtam a szobámban lévő kis gardrób felé. Valami alkalmi ruha félét kerestem, de nem szerettem volna kitűnni a tömegből , így egy fodros masnis, halvány rózsaszín dresst húztam magamra, egy hozzá illő masnis cipővel. Pont végeztem, amikor kopogtak.
-Gyere!-kiabáltam, mire Kyle félig kigombolt ingben, fekete gatyával besétált, kezében pedig egy piros nyakkendőt szorongatott.
-Esküszöm, hogy próbálkoztam, de valami gond van vele.-rázta meg a fejét és segítség kérőn nézett rám, de én csak a hatalmas csomót figyeltem, amit a nyakkendőre kötött.
-Mégis mit csináltál vele?- húztam össze a szemöldököm és megpróbáltam kicsomózni.
-Követtem az internetes videó utasítását , és kis híján megfojtottam magam. -magyarázta, a gondolat pedig, miszerint egy nyakkendővel szenved a szobájában megmosolyogtatott.
-Gyere ide, nagyfiú.- hívtam magamhoz mikor sikeresen kiszedtem a csomót és elkezdtem felidézni hogyan kell megkötni. Még az anyukám megtanított rá egyszer, de ez nagyon rég volt.
-Tudod arra gondoltam, hogy talán mehetnénk együtt.Ha szeretnél..-ajánlotta fel, mire egy pillanatra megállt a kezem a hurok kötése közben, hogy rá nézhessek.
-Az a helyzet,hogy már van párom. De ha szeretnéd le tudom mondani.-döntöttem el a fejem.
-Dehogy is! Őszintén szólva csak azért gondoltam erre, mert logikusnak tűnt, hiszen egy házban lakunk, plusz kicsit aggódtam is, hiszen.. nem akarok egy rossz szót se mondani, mert a főnököm vagy, de ..kicsit aggódtam, hogyha nem hívlak el akkor talán senki nem fog. -húzta el a száját ,én pedig gyilkos tekintettel méregettem.
-Szóval szánalomból hívsz meg?- bukott ki belőlem erős éllel a kérdés.
-Nem így fogalmaztam!- szabadkozott. -Csak aggódtam, mert nem igen keresed a fiúk társaságát a suliban és úgy viselkedsz velük, mint aki képes lefejezni őket, hacsak közelebb merészkednek hozzád..
-Per pillanat csak egyetlen fiút fejeznék le.- mondtam és jó szorosra meghúztam a nyakkendőjét, mire idegesítően felkunkorodott a szája széle. Az ajtó felé hátrált és lazított a nyakkendőjén.
-Fejvesztve várom, de csak a bál után. Britanny-nak szűksége van még a fejemre.- emelte fel a kezét tehetetlenül.
-Britanny?- kérdeztem vissza a névre.
-Aha, a párom. Tudod magas, szőke..remélhetőleg valami szép ruhában lesz.-nézett a fodros szoknyámon végig.
-Bajod van a ruhámmal?- vontam kérdőre és ezúttal már fortyongtam a dühtől, hogy folyamatosan a kritizálását kellett hallgatnom.
-Dehogy is! Cukik a masnik.- rázta a fejét , de  az irónia messziről sütött a mondatából , azonban reagálni már nem volt időm, mert bezárta maga után az ajtómat.
Lerángattam magamról a rongyot és valami más után kezdetem nézelődni. Nem azért,mert adtam a véleményére, hanem mert előtört belőlem a "csak azért is" lényem. Talán tényleg mindenki ezt gondolja rólam és most az egyszer meg akartam mutatni, hogy én is tudok olyan lenni mint a többi lány. Igen tudok vonzó lenni és nem egy jégkirálynő, akitől félnie kell mindenkinek.
-Miért is ne..-suttogtam halkan, amikor megakadt a szemem az egyetlen otthonról elhozott alkalmi ruhámon. Hónapokig gyűjtöttem rá, majd miután sikerült megvennem rengeteg éjszaka felhúztam, mit se érdekelve, hogy még nagy rám és elképzeltem ezt a pillanatot. Bár akkor úgy gondoltam, hogy a házunkhoz jön, majd a párom és anya folyamatosan fényképez minket, apa pedig büszkén figyel engem. Akkor még eszembe se jutott mennyivel megtud változni egy pillanat alatt az életem. Sőt meg se fordult a fejemben, hogy az iskolai rivalizálás, ruhák és fiukon kívül más gondom is lehetne..ma pedig pont ezek nem érdekelnek, ami akkor régen halálos gondot okoztak..
 Egy nejlon harisnyával szinte alig látszódott a munkával járó halványlila folt és sokkalta csinosabbnak éreztem magam, mint a rózsaszín habos babosba.
Lent Mia pont csomagolt össze, amikor megkértem, hogy csinálja meg a szememet. Látszólag nem bánta a plusz munkát, főleg, hogy általában én nem engedem magam kisminkelni. Ő most mosolyogva kezdte felkenni az alapozót, a számra  pedig csak egy halvány rúzst engedtem, így a szememnél igazán kitett magáért.
-Ugye tudod, hogy imádlak?- ámultam a tükörbe. Egy teljesen más lányt láttam. Sugárzott belőle az életerő . Máskor ha belenézek általában egy összetört, folyton dühös, sérült lányt láttam, aki állandóan verekedni szeretett volna, hogy így levezesse az idegességét, de a mostani tükörképem teljesen ellentettje volt. Ez a lány, csak élvezni akarta a végzős bálját, mert egy éjszakára igenis a régi kamasz lány lehetett.
-Kész vagy?-kukucskált be Ciara, akit csak a hangjáról ismertem fel, mert terhes asszonynak volt beöltözve. Amint megláttam kitört belőlem a nevetés , de őt nem zavarta, mert szerinte és épp annyira nézett ki nevetségesnek és furának, mint amennyire én találtam.
-Látnod kéne Austint. A végeredmény fenomenális lett. - villantotta ki a fehér fogsorát, majd megigazította a hajamat  , hogy jobban takarja a fülest és elégedetten nézett végig rajtam.
-Készen állsz, bálkirálynő?- döntötte el a fejét és egymásba karolva kisétáltunk a kocsi felé, amit a vén öreg vezetett.

Jack hamarabb szált ki az autóból, mert neki hátulról kellett bemennie Kyle pedig már korábban elment Brittért , így a suli előtt leparkolva igyekeztünk Troy felé.
-Bármit láttok szóljatok!-kértem tőlük, ők pedig  bólintottak, majd előre mentek, hogy elfoglalhassák a számukra kijelölt helyet.
-Szia.-köszöntem szélesen mosolyogva, amit viszonzott.
-Gyönyörű vagy.-nézett másodjára is végig rajtam én pedig illedelmesen megköszöntem. Ami azt illette ő is vonzó volt az öltönyében, de mégis hidegen hagyott. -Hoztam neked valamit..reméltem szereted a rózsát.-mondta, majd a virág karkötőt a csuklómra kötötte
-Nagyon tetszik. hüledeztem, miközben megszagoltam, majd elfogadva a kezét belé karolta és besétáltunk mi is a folyosóra, ahol már majdnem mindenki ott volt.Egy pillanatra összetalálkozott Kyle-al a tekintetünk , majd mielőtt bármit is mondhatott volna elfordítottam és ahogy a fények elhalványodtak és a zene megkezdődött hagytam,hogy Troy bevezessen a terembe és nekikezdjünk a betanult lépéseknek . A zene alatt végig próbáltam elraktározni a tánc alatt történteket, hogy később is visszatudjak emlékezni, teljesen pontosan minden apró részletére.A tánc végezetével mindenki oda mehetett a felnőttekhez , akik csak erre a pillanatra maradtak az épületben, mert a további része kizárólag a diákoké volt. Persze Austinék megoldották a dolgot, mert önkéntes segítőnek jelentkeztek, akik majd segítenek elpakolni a bál végén és felügyelik a rendet , ezzel levéve egy kis terhet a tanárokról.
-Tessék.- adta át Troy a puncsot, majd mellém állva a táncoló tömeget nézte.
-Szerinted a gyilkos is itt van? -kérdezte meg, miközben a tömeget pásztázta.
-Le merem fogadni.
-Nem félsz?- fordult felém és az arcából a kíváncsiság mellett valami mást is láttam, amit nem tudtam hova rakni.
-Kellene?-kérdeztem rá mosolyogva, de a nézésétől végigfutott a hátamon a liba bőr .
-Nem. Vigyázok rád.-rázta meg a fejét és a karját nyújtotta, hogy az örülten ugrándozó tömegbe vessük magunkat.
-Egy percre beszélhetnék Fayel?- kérdezte meg fél óra múlva Kyle,bár ez inkább kijelentésnek hangzott, így Troy az italos pulthoz sétált, hogy a barátaival beszéljen és dugi piát fogyasszanak.
-Nekem nincs veled beszélni valóm.-ráztam meg a fejem, mert még mindig dühös voltam rá a délutáni viselkedésért, azonban ő nem engedett elmenni. A könyökömnél fogva vissza húzott egészen szorosan magához és a derekamra fektette a kezét.
-Sajnálom , hogy bunkó voltam.-döntötte a homlokát az ennyimnek és a szemében őszinteség tükröződött. A hirtelen közelsége megijesztett így hátrébb húzódtam.-Ki voltam akadva és rajtad vezettem le.
-Megértem.-bólintottam, mert megesett rajta a szívem ,és látva Kyle szenvedő arcát megutáltam Deant. Hogy tud a saját fiával így bánni?!-Tetszik a ruhád. Bár nekem a fodroska is tetszett annak ellenére, hogy leszóltam. És amúgy is.. úgy nem néztek volna meg olyan sokan.
-Miért zavar az, hogy sokan fordulnak utánam? -kérdeztem incselkedően  és kíváncsian vártam a válaszát.
-Talán félek, hogy riválisom akad. -rázta meg a vállát fél mosollyal, én pedig elnevettem magam.
-Lehetetlen eset vagy.  -ingattam a fejem, majd folyamatosan zizegni kezdett a fülemben a headset, mire azonnal vissza kerültem a valóságba.
-Fay! Segíts!-halottam Troy ziháló hangját. Valószínűleg a mobilomat hívhatta.
-Merre vagy?!- kérdetem meg és a szememmel őt kerestem mikor kijutottam az izzadt tömegből. A zsűri tagok között Jack folyamatosa kémlelte az arcomat, de most nem foglalkoztam vele, segítenem kellett Troy-on.
-A footbal pálya felé futok. Azt hiszem.. azt hiszem megtaláltam!-kiáltotta , én pedig azonnal arra kezdtem futni.
-Egyedül van? - kérdeztem, de nem válaszolt, csak kétségbe esett üvöltözést hallottam, így megszaporáztam a lépteimet miközben csatornát váltottam a fülesen.
-A foci pálya felé! Azt hiszem gond van ! Egy ember maradjon a teremben!- mondtam nekik a parancsot. Hamarosan megláttam a pályát, de egy árva lélek se volt ott.
-Troy!-kiabáltam szét és körbe fordultam hátha meglátom, de senki nem tűnt fel. Csak a felém igyekező Kyle-t láttam mögötte, sokkal távolabb pedig Ciarát és Austint.
Az egyik pillanatról a másikra felkapcsolódtak a focipálya fényszórói és egyenesen rám világítottak. A hirtelen fénytől, szinte alig láttam valamit, ezért meglepetten ért az éles fájdalom a combomban. Arra fordultam és ekkor kirajzolódtak a fekete ruha körvonalai. Az illető maszkot hordott ezért az arcát nem láttam.
Az ökle az arcom felé lendült, de én lehajoltam és mielőtt védekezhetett volna, erős ütést mértem a hasába,majd rögtön felegyenesedtem és a lábamat az oldala felé lendítettem, csakhogy ő elkapta azt és a lelátó egyik oszlopához vágott. Egy pillanatra mozdulni se bírtam , így lassan tápászkodtam fel. Ekkor már Kyle is megérkezett . Bár nagyon nem tudott ütést adni,inkább csak kivédeni tudta a fekete ruhás emberét és hátráltatni őt. A combomra rögzített tört elő kaptam és a megfelelő pillanata várva álltam,  majd elkaptam a maszkos férfit hátulról és a nyakára szorítottam a fegyverem. A hátsó fejbőrömtől kínzó fájdalom tűnt fel, így elengedtem az áldozatomat és a kést a hirtelen megjelenő férfi karjába szúrtam. Fájdalmában felüvöltött, én pedig kihasználva kigáncsoltam és kiszedtem a kést belőle. Körbe pislogva észre vettem, hogy szinte a semmiből tűnnek elő az ugyanolyan öltözetű emberek. Ciara és Audtin is küzdött már, sőt az egyikük meg is sérült.
-Az iskolai foci pályára! Erősítés kell!-szóltam be Deannek, miközben egy fejemre mért ütést védtem ki, de nem voltam elég gyors mert a következőt az oldalamat találta el, azonban szinte fel se tűnt. A kést kiütötte a kezemből így kénytelen voltam elővenni a fegyveremet és remegve húztam meg a  ravaszt. Nem akartam megölni , így viszonylag ártalmatlan helyre céloztam, majd erősen fejbe ütöttem, amitől ájulva esett a földre. Az ezt követő pillanatban a férfi aki Kylal viaskodott hagyta, hogy ütést kapjon és engem célzott meg valamivel, majd gyomor szájon rúgva ismételten az oszlopnak estem. Ekkor viszont ahogy megjelentek, pont olyan gyorsan tűntek el, csupán egy áldozatunk maradt.
-Ő rá vigyázzunk!- mondtam, amikor megindultak felém . A fejemmel a földön heverő ipse felé mutattam , miközben én is arra akartam indulni.
-Tudsz mozogni?-jött oda a kijelentésem ellenére Kyle és aggódva kémlelte az arcom.
-Semmi bajom nincs!- sóhajtottam és ki akartam kerülni. Ami a meglepő, hogy tényleg így is volt. Abszolút nem éreztem semmi fájdalmat.
-az jó!.-bólogatott , és látszólag ő nagyon nem volt jól. Ijedve pillantott  a karomra, majd vissza a szemebe, megpróbálva nyugalmat erőltetni magára, csakhogy ez nálam nem jött be. Oda akartam pillantani, de ő ezt nem engedte. Az államnál fogva felemelte a fejem.
-Engedd!- kértem.
-Nincs ott semmi.- rázta meg a fejét és óvatosan végig simogatta  az arcomat. Nem akartam ezt, meg akartam volna nézni a karom, de olyan közel hajol, hogy megbabonázott a tekintete. Az arcomon éreztem a lélegzetét, így feltűnt, hogy egyre gyorsabban kapkodja a levegőt. Egy icipici választott el minket, de ő nem mozdult , helyette mohó csillogással nézett a szemembe és a fenébe is, nem bírtam tovább! A szívem majd ki ugrott a helyéről, pedig a legrosszabb volt az időzítés, de én ennek ellenére meg akartam volna csókolni. Pont előre döntöttem volna a fejem, amikor ő kicsit hátrébb húzódott.
-Nem akarlak megcsókolni. - rázta meg a fejét én pedig lefagytam. Egy pillanatig meg se tudtam szólni és talán szégyeltem is magam, mert én vele ellentétben, nagyon is meg akartam.
-Hát akkor mi volt az előbbi? -vonta fel a szemöldököm, mire ismét a karomra nézett.
-Figyelem elterelés, amíg meg nem érkeznek. -felelte egyhangúan, majd  oda ki kiabált, hogy valaki lásson el. Csak ekkor tűnt fel, hogy Deanék már megérkeztek és a terepet nézik. Mintákat vesznek és a kamerát próbálják leszedni, ami az egyik oszlopra van erősítve.
A tekintetemet a karomra helyeztem, de egy pillanatra megbántam, mert az egész jobb karom vérben ázott és kezdtem a vele járó csípős fájdalmat is megérezni.