9.fejezet

Sziasztok! Egy kicsit korábban hoztam meg a részt, mert sikeresen megtudtam írni két éjszaka alatt..:) Bár szerintem kicsit lapos lett, hiszen az egészet nem így terveztem, de a következőnél megpróbálok valamit belecsempészni, hátha.. Jó olvasást!♥♥

A tegnap este óta ezerszer jobban éreztem magamat és nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Elmondhatatlanul jobb volt látni őket, habár egy kicsit belehaltam a fájdalomba is, ami miatt nem lehetek velük, de mégis örültem .
Az osztály főnöki óra közepén járhattunk és a tanár épp a ma esti végzősöknek tartott bálról ecsetelte a tudni valókat, de engem most nem igazán érdekelt. A részleteket úgyis megkapjuk Deantől , hiszen ez egy olyan esemény, ahol fel se tűnne egy ideig, hogy valaki eltűnt és a fél iskola hivatalos rá..minden esetre ezen se tudtam gondolkodni, mert csak élveztem, hogy zavarba tudom hozni Kyle pusztán a tekintetemmel. Legalábbis nagyon úgy tűnt, hogy feszeng egy kicsit, és pontosan tudta, hogy figyelem, mert párszor rám kapta a tekintetét. Most is próbálta a tanárt hallgatni figyelmesen, de közben folyamatosan elmosolyodott és a haját igazgatta vagy kényelmetlenül mozgolódott a széken, mígnem felém fordult és megvakarva a tarkóját .
-Muszáj engem szuggerálnod? -olvastam le a kérdést a szájáról én pedig magamat is meglepve mosolyogva bólintottam. Erre csak vissza fordult rendesen, majd pár másodperc után teljes magabiztossággal az arcán újra rám nézett , de ezúttal teljesen máshogy. Az arcán a pimasz fél mosolya jelent meg és csillogó szemével kihívóan nézett bele az ennyimbe. Majd rám kacsintott mire én feladtam és vörösödő fejjel a tanár felé fordultam. Halk kuncogást hallottam  az irányából , ami nem csak nekem tűnt fel. Mivel lányok  felé néztek így a tanár is oda fordult.
-Mi annyira vicces , Mr. Larrish?- vonta kérdőre a fiút
-Csak valami édeset láttam. -jelentette ki, mire ezúttal a lányok kezdtek el kacarászni, kivéve engem. Én még inkább elpirultam, ami eszméletlenül idegesített.
-És ez tetszik magának?
-Nagyon is.- válaszolt széles mosollyal és kicsit lentebb csúszott a székén, mire a tanár úr mormogott valamit a hormonokról, majd inkább folytatta a legapróbb részleteket is a rendezvényről.
Ez után kerültem Kylet és az órákon az esti maszlagra gondoltam. Nem voltam híve a bulinak , legalábbis a régi énem oda vissza lett volna a hírtől és már hónapok óta a ruhán és partneren gondolkodtam volna, de ez  a lányt már rég nem izgatták az ilyenek.Csak most voltam kicsit zavarban amiatt ahogy a többiek áradoztak , a fiúk pedig elhívták őket partnerként. Reménykedtem , hogy esetleg eszébe jutok Kyle-nak, de mivel ő nem jött ezért a nap végén igent mondtam Troy kérdésére..végül is számíthattam volna rá...
-Dean a háznál van..-figyelmeztettem halkan Kylet miután elköszönt a haverjaitól és a kocsihoz ért. Látszólag megfeszült az egész teste, de ezen kívül semmi mást nem mutatott ki, csupán nyugodtan kimondott egy jó-t. A kocsiban nem igen szóltunk egymáshoz , csak amikor az ajtó elé értünk.
-Minden rendben lesz?- kérdeztem meg kicsit aggódva miatta, de ő értetlenül megrázta a fejét.
-Miért ne lenne?!- kérdezte meg homlokát ráncolva.- Csak az apám.-rázta meg a vállát és kinyitotta előttem az ajtót. Nem akartam többet mondani neki, hiszen a hanglejtéséből üvöltött az ideges feszültség. Szerettem volna megnyugtatni valahogy, de nem ismertem, hogy tudjam mi segíthetne rajta, majd eszembe jutott, hogy talán megfoghatnám a kezét, hogy tudassam vele , számíthat rám de végül ezt is elvetettem.
-Sziasztok!-köszönt vidáman Dean a lába előtt pedig egy doboz hevert.
-Mi járatban?- kérdezte mézédes mosollyal, de kevésbé érdeklődő hanggal Kyle.
-Felszerelést hoztam..gondolom hasznosak lesznek és eldöntöttük, hogy az estén biztonsági szempontból jobb lenne , ha a többiek is ott lennének. A sminkes kicsit átalakítja őket , így felismerhetetlenek lesznek . Mindegyikük máshova lesz beállítva , amit már tisztáztam velük. Ha bármi történik segítséget kaptok tőlük és ők is figyelni tudják az eseményeket.-magyarázta el, majd felnyitotta a dobozt.
-Hoztam pár headsteket, meg praktikusabb fegyvereket. Plusz kamera is van, amit jó lenne ha a ruhátokra csíptetnétek, így ha a gyilkos feltűnik talán a felvételt visszanézve rájöhetünk, hogy ki volt.
-Rendben. Csak ennyit akartál? -kérdezte meg kíváncsian a fia .
-Igen. Azt hiszem mindent elmondtam amit akartam. A részleteket elküldöm. -mondta átható tekintettel , majd elmosolyodott. -Érezzétek jól magatokat. -épp kifelé sétált, amikor Kyle gúnyos mosollyal utána szólt.
-Tudod általában  a szülök is ott vannak..a székeken ülnek és büszkén nézik a gyereküket. Remélem beöltözteted az egyik kémedet aki majd eljátssza az apámat.
-Elmennék én is, de dolgom van. Egy pár papír munka, meg..-kezdte volna, de félbeszakította.
-Ugyan. Ne szabadkozz.- rázta meg a fejét és ezúttal ő nézett át a saját apján. -Egy csöppet sem számítottam rá, hogy ott leszel, szóval ezen nem lepődök meg. De komolyan gondoltam. Valakit azért öltöztess már be, mert az igazgató beszélni szeretne az apámmal a jövőmről.
-Gondoskodom róla. -bólintott, majd elköszönve elment.
-Kyle..-mentem hozzá közelebb és végigsimítottam a karján, de ő elkapta tőlem a kezét miközben végignézet a többieken, akik őszinte sajnálattal néztek rá. Mindvégig a kanapén ültek, de eddig egyikük sem mert megszólalni, csakúgy mint én.
-Mi ez a halál hangulat?-vigyorgott.- Bulizni megyünk, nem?
-Jól vagy, haver?-kérdezte meg boci szemekkel Austin.
-Hagyatok már!-mordult ránk. -Persze, jól vagyok!- felelte gorombán és kikapott egy fülest, kamerás zsinórt meg egy fegyvert a dobozból és felment a szobájába.
-Szerintetek utána kéne menni? - kért tanácsot Ciara, amit Jack válaszolt meg.
-Inkább hagyjuk egyedül hagy tombolja ki magát. -rázta meg a fejét és beengedte Mia-t, aki a cégünkhöz tartozott. Mia-nak lenyűgöző érzéke van a sminkeléshez , épp ezért ő szokta megcsinálni a maszkunkat , hogy felismerhetetlenek legyünk a külvilág számára.
-Te mi leszel? -súgtam oda Jacknek, miközben figyeltem ahogy Austinból lassacskán valósághű öregember lesz . Feketés hajára kopasz sapkát húzott és szép lassan a ráncok is felkerültek rá.
-Egy vonzó, harminc év körüli zsűri tag.-mosolygott elégedetten.
-Mennyi munka lesz veled.- ingattam a fejemet, mire hitetlenül nézett rám.- Csak kicsit idősebbé varázsolnak és kész. A vonzerőm , már most megvan, nem?- húzta fel a szemöldökét játékosan.
-Hát persze.-bólogattam, mire gonosz mosollyal elkapott és csikizni kezdett.
-Tessék ? Nem értem amit mondasz!- mondta és továbbra sem hagyta abba a kínzásom.
-Hagyjál! Vonzó vagy , csak hagyjál!-nevettem és próbáltam minél távolabb kerülni tőle.
-Csak azért menekülsz meg, mert el kéne kezdened készülődni. De ezt még folytatjuk.- fenyegetett meg, mire gyerekesen kidugtam rá a nyelvem és felballagtam a szobámban lévő kis gardrób felé. Valami alkalmi ruha félét kerestem, de nem szerettem volna kitűnni a tömegből , így egy fodros masnis, halvány rózsaszín dresst húztam magamra, egy hozzá illő masnis cipővel. Pont végeztem, amikor kopogtak.
-Gyere!-kiabáltam, mire Kyle félig kigombolt ingben, fekete gatyával besétált, kezében pedig egy piros nyakkendőt szorongatott.
-Esküszöm, hogy próbálkoztam, de valami gond van vele.-rázta meg a fejét és segítség kérőn nézett rám, de én csak a hatalmas csomót figyeltem, amit a nyakkendőre kötött.
-Mégis mit csináltál vele?- húztam össze a szemöldököm és megpróbáltam kicsomózni.
-Követtem az internetes videó utasítását , és kis híján megfojtottam magam. -magyarázta, a gondolat pedig, miszerint egy nyakkendővel szenved a szobájában megmosolyogtatott.
-Gyere ide, nagyfiú.- hívtam magamhoz mikor sikeresen kiszedtem a csomót és elkezdtem felidézni hogyan kell megkötni. Még az anyukám megtanított rá egyszer, de ez nagyon rég volt.
-Tudod arra gondoltam, hogy talán mehetnénk együtt.Ha szeretnél..-ajánlotta fel, mire egy pillanatra megállt a kezem a hurok kötése közben, hogy rá nézhessek.
-Az a helyzet,hogy már van párom. De ha szeretnéd le tudom mondani.-döntöttem el a fejem.
-Dehogy is! Őszintén szólva csak azért gondoltam erre, mert logikusnak tűnt, hiszen egy házban lakunk, plusz kicsit aggódtam is, hiszen.. nem akarok egy rossz szót se mondani, mert a főnököm vagy, de ..kicsit aggódtam, hogyha nem hívlak el akkor talán senki nem fog. -húzta el a száját ,én pedig gyilkos tekintettel méregettem.
-Szóval szánalomból hívsz meg?- bukott ki belőlem erős éllel a kérdés.
-Nem így fogalmaztam!- szabadkozott. -Csak aggódtam, mert nem igen keresed a fiúk társaságát a suliban és úgy viselkedsz velük, mint aki képes lefejezni őket, hacsak közelebb merészkednek hozzád..
-Per pillanat csak egyetlen fiút fejeznék le.- mondtam és jó szorosra meghúztam a nyakkendőjét, mire idegesítően felkunkorodott a szája széle. Az ajtó felé hátrált és lazított a nyakkendőjén.
-Fejvesztve várom, de csak a bál után. Britanny-nak szűksége van még a fejemre.- emelte fel a kezét tehetetlenül.
-Britanny?- kérdeztem vissza a névre.
-Aha, a párom. Tudod magas, szőke..remélhetőleg valami szép ruhában lesz.-nézett a fodros szoknyámon végig.
-Bajod van a ruhámmal?- vontam kérdőre és ezúttal már fortyongtam a dühtől, hogy folyamatosan a kritizálását kellett hallgatnom.
-Dehogy is! Cukik a masnik.- rázta a fejét , de  az irónia messziről sütött a mondatából , azonban reagálni már nem volt időm, mert bezárta maga után az ajtómat.
Lerángattam magamról a rongyot és valami más után kezdetem nézelődni. Nem azért,mert adtam a véleményére, hanem mert előtört belőlem a "csak azért is" lényem. Talán tényleg mindenki ezt gondolja rólam és most az egyszer meg akartam mutatni, hogy én is tudok olyan lenni mint a többi lány. Igen tudok vonzó lenni és nem egy jégkirálynő, akitől félnie kell mindenkinek.
-Miért is ne..-suttogtam halkan, amikor megakadt a szemem az egyetlen otthonról elhozott alkalmi ruhámon. Hónapokig gyűjtöttem rá, majd miután sikerült megvennem rengeteg éjszaka felhúztam, mit se érdekelve, hogy még nagy rám és elképzeltem ezt a pillanatot. Bár akkor úgy gondoltam, hogy a házunkhoz jön, majd a párom és anya folyamatosan fényképez minket, apa pedig büszkén figyel engem. Akkor még eszembe se jutott mennyivel megtud változni egy pillanat alatt az életem. Sőt meg se fordult a fejemben, hogy az iskolai rivalizálás, ruhák és fiukon kívül más gondom is lehetne..ma pedig pont ezek nem érdekelnek, ami akkor régen halálos gondot okoztak..
 Egy nejlon harisnyával szinte alig látszódott a munkával járó halványlila folt és sokkalta csinosabbnak éreztem magam, mint a rózsaszín habos babosba.
Lent Mia pont csomagolt össze, amikor megkértem, hogy csinálja meg a szememet. Látszólag nem bánta a plusz munkát, főleg, hogy általában én nem engedem magam kisminkelni. Ő most mosolyogva kezdte felkenni az alapozót, a számra  pedig csak egy halvány rúzst engedtem, így a szememnél igazán kitett magáért.
-Ugye tudod, hogy imádlak?- ámultam a tükörbe. Egy teljesen más lányt láttam. Sugárzott belőle az életerő . Máskor ha belenézek általában egy összetört, folyton dühös, sérült lányt láttam, aki állandóan verekedni szeretett volna, hogy így levezesse az idegességét, de a mostani tükörképem teljesen ellentettje volt. Ez a lány, csak élvezni akarta a végzős bálját, mert egy éjszakára igenis a régi kamasz lány lehetett.
-Kész vagy?-kukucskált be Ciara, akit csak a hangjáról ismertem fel, mert terhes asszonynak volt beöltözve. Amint megláttam kitört belőlem a nevetés , de őt nem zavarta, mert szerinte és épp annyira nézett ki nevetségesnek és furának, mint amennyire én találtam.
-Látnod kéne Austint. A végeredmény fenomenális lett. - villantotta ki a fehér fogsorát, majd megigazította a hajamat  , hogy jobban takarja a fülest és elégedetten nézett végig rajtam.
-Készen állsz, bálkirálynő?- döntötte el a fejét és egymásba karolva kisétáltunk a kocsi felé, amit a vén öreg vezetett.

Jack hamarabb szált ki az autóból, mert neki hátulról kellett bemennie Kyle pedig már korábban elment Brittért , így a suli előtt leparkolva igyekeztünk Troy felé.
-Bármit láttok szóljatok!-kértem tőlük, ők pedig  bólintottak, majd előre mentek, hogy elfoglalhassák a számukra kijelölt helyet.
-Szia.-köszöntem szélesen mosolyogva, amit viszonzott.
-Gyönyörű vagy.-nézett másodjára is végig rajtam én pedig illedelmesen megköszöntem. Ami azt illette ő is vonzó volt az öltönyében, de mégis hidegen hagyott. -Hoztam neked valamit..reméltem szereted a rózsát.-mondta, majd a virág karkötőt a csuklómra kötötte
-Nagyon tetszik. hüledeztem, miközben megszagoltam, majd elfogadva a kezét belé karolta és besétáltunk mi is a folyosóra, ahol már majdnem mindenki ott volt.Egy pillanatra összetalálkozott Kyle-al a tekintetünk , majd mielőtt bármit is mondhatott volna elfordítottam és ahogy a fények elhalványodtak és a zene megkezdődött hagytam,hogy Troy bevezessen a terembe és nekikezdjünk a betanult lépéseknek . A zene alatt végig próbáltam elraktározni a tánc alatt történteket, hogy később is visszatudjak emlékezni, teljesen pontosan minden apró részletére.A tánc végezetével mindenki oda mehetett a felnőttekhez , akik csak erre a pillanatra maradtak az épületben, mert a további része kizárólag a diákoké volt. Persze Austinék megoldották a dolgot, mert önkéntes segítőnek jelentkeztek, akik majd segítenek elpakolni a bál végén és felügyelik a rendet , ezzel levéve egy kis terhet a tanárokról.
-Tessék.- adta át Troy a puncsot, majd mellém állva a táncoló tömeget nézte.
-Szerinted a gyilkos is itt van? -kérdezte meg, miközben a tömeget pásztázta.
-Le merem fogadni.
-Nem félsz?- fordult felém és az arcából a kíváncsiság mellett valami mást is láttam, amit nem tudtam hova rakni.
-Kellene?-kérdeztem rá mosolyogva, de a nézésétől végigfutott a hátamon a liba bőr .
-Nem. Vigyázok rád.-rázta meg a fejét és a karját nyújtotta, hogy az örülten ugrándozó tömegbe vessük magunkat.
-Egy percre beszélhetnék Fayel?- kérdezte meg fél óra múlva Kyle,bár ez inkább kijelentésnek hangzott, így Troy az italos pulthoz sétált, hogy a barátaival beszéljen és dugi piát fogyasszanak.
-Nekem nincs veled beszélni valóm.-ráztam meg a fejem, mert még mindig dühös voltam rá a délutáni viselkedésért, azonban ő nem engedett elmenni. A könyökömnél fogva vissza húzott egészen szorosan magához és a derekamra fektette a kezét.
-Sajnálom , hogy bunkó voltam.-döntötte a homlokát az ennyimnek és a szemében őszinteség tükröződött. A hirtelen közelsége megijesztett így hátrébb húzódtam.-Ki voltam akadva és rajtad vezettem le.
-Megértem.-bólintottam, mert megesett rajta a szívem ,és látva Kyle szenvedő arcát megutáltam Deant. Hogy tud a saját fiával így bánni?!-Tetszik a ruhád. Bár nekem a fodroska is tetszett annak ellenére, hogy leszóltam. És amúgy is.. úgy nem néztek volna meg olyan sokan.
-Miért zavar az, hogy sokan fordulnak utánam? -kérdeztem incselkedően  és kíváncsian vártam a válaszát.
-Talán félek, hogy riválisom akad. -rázta meg a vállát fél mosollyal, én pedig elnevettem magam.
-Lehetetlen eset vagy.  -ingattam a fejem, majd folyamatosan zizegni kezdett a fülemben a headset, mire azonnal vissza kerültem a valóságba.
-Fay! Segíts!-halottam Troy ziháló hangját. Valószínűleg a mobilomat hívhatta.
-Merre vagy?!- kérdetem meg és a szememmel őt kerestem mikor kijutottam az izzadt tömegből. A zsűri tagok között Jack folyamatosa kémlelte az arcomat, de most nem foglalkoztam vele, segítenem kellett Troy-on.
-A footbal pálya felé futok. Azt hiszem.. azt hiszem megtaláltam!-kiáltotta , én pedig azonnal arra kezdtem futni.
-Egyedül van? - kérdeztem, de nem válaszolt, csak kétségbe esett üvöltözést hallottam, így megszaporáztam a lépteimet miközben csatornát váltottam a fülesen.
-A foci pálya felé! Azt hiszem gond van ! Egy ember maradjon a teremben!- mondtam nekik a parancsot. Hamarosan megláttam a pályát, de egy árva lélek se volt ott.
-Troy!-kiabáltam szét és körbe fordultam hátha meglátom, de senki nem tűnt fel. Csak a felém igyekező Kyle-t láttam mögötte, sokkal távolabb pedig Ciarát és Austint.
Az egyik pillanatról a másikra felkapcsolódtak a focipálya fényszórói és egyenesen rám világítottak. A hirtelen fénytől, szinte alig láttam valamit, ezért meglepetten ért az éles fájdalom a combomban. Arra fordultam és ekkor kirajzolódtak a fekete ruha körvonalai. Az illető maszkot hordott ezért az arcát nem láttam.
Az ökle az arcom felé lendült, de én lehajoltam és mielőtt védekezhetett volna, erős ütést mértem a hasába,majd rögtön felegyenesedtem és a lábamat az oldala felé lendítettem, csakhogy ő elkapta azt és a lelátó egyik oszlopához vágott. Egy pillanatra mozdulni se bírtam , így lassan tápászkodtam fel. Ekkor már Kyle is megérkezett . Bár nagyon nem tudott ütést adni,inkább csak kivédeni tudta a fekete ruhás emberét és hátráltatni őt. A combomra rögzített tört elő kaptam és a megfelelő pillanata várva álltam,  majd elkaptam a maszkos férfit hátulról és a nyakára szorítottam a fegyverem. A hátsó fejbőrömtől kínzó fájdalom tűnt fel, így elengedtem az áldozatomat és a kést a hirtelen megjelenő férfi karjába szúrtam. Fájdalmában felüvöltött, én pedig kihasználva kigáncsoltam és kiszedtem a kést belőle. Körbe pislogva észre vettem, hogy szinte a semmiből tűnnek elő az ugyanolyan öltözetű emberek. Ciara és Audtin is küzdött már, sőt az egyikük meg is sérült.
-Az iskolai foci pályára! Erősítés kell!-szóltam be Deannek, miközben egy fejemre mért ütést védtem ki, de nem voltam elég gyors mert a következőt az oldalamat találta el, azonban szinte fel se tűnt. A kést kiütötte a kezemből így kénytelen voltam elővenni a fegyveremet és remegve húztam meg a  ravaszt. Nem akartam megölni , így viszonylag ártalmatlan helyre céloztam, majd erősen fejbe ütöttem, amitől ájulva esett a földre. Az ezt követő pillanatban a férfi aki Kylal viaskodott hagyta, hogy ütést kapjon és engem célzott meg valamivel, majd gyomor szájon rúgva ismételten az oszlopnak estem. Ekkor viszont ahogy megjelentek, pont olyan gyorsan tűntek el, csupán egy áldozatunk maradt.
-Ő rá vigyázzunk!- mondtam, amikor megindultak felém . A fejemmel a földön heverő ipse felé mutattam , miközben én is arra akartam indulni.
-Tudsz mozogni?-jött oda a kijelentésem ellenére Kyle és aggódva kémlelte az arcom.
-Semmi bajom nincs!- sóhajtottam és ki akartam kerülni. Ami a meglepő, hogy tényleg így is volt. Abszolút nem éreztem semmi fájdalmat.
-az jó!.-bólogatott , és látszólag ő nagyon nem volt jól. Ijedve pillantott  a karomra, majd vissza a szemebe, megpróbálva nyugalmat erőltetni magára, csakhogy ez nálam nem jött be. Oda akartam pillantani, de ő ezt nem engedte. Az államnál fogva felemelte a fejem.
-Engedd!- kértem.
-Nincs ott semmi.- rázta meg a fejét és óvatosan végig simogatta  az arcomat. Nem akartam ezt, meg akartam volna nézni a karom, de olyan közel hajol, hogy megbabonázott a tekintete. Az arcomon éreztem a lélegzetét, így feltűnt, hogy egyre gyorsabban kapkodja a levegőt. Egy icipici választott el minket, de ő nem mozdult , helyette mohó csillogással nézett a szemembe és a fenébe is, nem bírtam tovább! A szívem majd ki ugrott a helyéről, pedig a legrosszabb volt az időzítés, de én ennek ellenére meg akartam volna csókolni. Pont előre döntöttem volna a fejem, amikor ő kicsit hátrébb húzódott.
-Nem akarlak megcsókolni. - rázta meg a fejét én pedig lefagytam. Egy pillanatig meg se tudtam szólni és talán szégyeltem is magam, mert én vele ellentétben, nagyon is meg akartam.
-Hát akkor mi volt az előbbi? -vonta fel a szemöldököm, mire ismét a karomra nézett.
-Figyelem elterelés, amíg meg nem érkeznek. -felelte egyhangúan, majd  oda ki kiabált, hogy valaki lásson el. Csak ekkor tűnt fel, hogy Deanék már megérkeztek és a terepet nézik. Mintákat vesznek és a kamerát próbálják leszedni, ami az egyik oszlopra van erősítve.
A tekintetemet a karomra helyeztem, de egy pillanatra megbántam, mert az egész jobb karom vérben ázott és kezdtem a vele járó csípős fájdalmat is megérezni.

Rész

Sziasztok!
Még mindig nem részt hoztam , de gondoltam tartozok egy kis magyarázattal a már megint hosszú kihagyás miatt..
11.-es vagyok (még pár hétig) és félév körül elhatároztam, illetve a szüleim rábeszéltek két előrehozott érettségire. Az írásbeli része már mind a kettőnek lement , de most jön a szóbeli.. angolból 20 tételem van, bár erre nem igazán készülök, informatikából pedig 25, amivel rengeteget foglalkozok, mert ettől tartok..
Az elmúlt napokban/hetekben ezeket tanulgattam, így nem igazán maradt időm írni vagy ha volt is szabadidőm annyira le volt zsibbadva az agyam, hogy egy ébkézláb mondatot nem tudtam összerakni.. bár még mindig rengeteg van hátra, szóval remélem sikerül Hétfőig megtanulnom az összeset(maximum beteszem a párnám alá és hátha alvás közben beleszivárog az agyamba a tudás) . Na és igen.. a Hétfő.. miután lement a szóbeli azután lesz az év zárom, de amin hazaérek az lesz az első dolgom, hogy átöltözzek és megírjam nektek a részt, amit nagyon hosszúra és izgalmasra tervezek, mert megérdemlitek. És kérlek ne haragudjatok rám , ígérem igyekszem hozni a részt.
Remélem mindenkinek úgy sikerültek a vizsgái és év végi jegyei , ahogy remélték és szép nyarat kívánok azoknak, akiknek már elkezdődött! :) ♥♥

8.fejezet

Az összes levegőm a tüdőmben ragadt  és reszketve pördültem meg.
-Mit keresel itt?- kérdeztem meg számon kérő hanggal Troyt, aki teljesen nyugodtan tűnt. Lassan felém nyúlt, de én hátrább léptem, hogy véletlen se érjen hozzám, így a levegőben megállt a keze, majd maga elé emelte védekezően.
-Nyugi Fay!- mondta lágy hangon miközben azon gondolkoztam vajon én üssek -e először. Ha ő a gyilkos ez lenne a legjobb megoldás , de ha tévedek rögtön lebuktatom a csapatot és ugrott az egész meló. Ezeket átgondolva inkább nyugton maradtam és tettettem a tehetetlen kislányt.
-Én csak beakartam jutni a rendőrök előtt... ha ők találják meg előbb a bizonyítékokat, semmi esélyem nem lett volna, hogy megtudjam mi az és láttam, hogy nyitva az ajtó..- mondta erősen gesztikulálva , de túl sokszor vakarta meg a tarkóját, amiből tudtam, hogy hazudik.
-Nem hiszek neked. - vágtam rá.-Nem bízok benned.- ráztam meg a fejem.
-Nem baj, nem kell bennem bíznod. Csak engedd, hogy bizonyítsak..-kérte és a kezemért nyúlt, amit én magamhoz szorítottam, mikor kiszúrta a képeket a falon.
Látszólag meglepettnek tűnt ,de reakcióra nem volt ideje , mert meghallottuk, hogy erre közelednek a rendőrök.
-Segíts!-szóltam rá és elkezdtem visszapakolni a ruhákat a polcra, miközben az egyik képet letéptem, hogy levizsgáljuk az ujjlenyomatot. Még mielőtt észre vette volna a farmerem zsebébe tűrtem és folytattam tovább.
Kimenni már nem volt időnk, így bentebb húztam az ajtót és közelebb húzódtam hozzá.
-Ha úgy csinálsz, mintha csókolóznánk semmi gond nem lesz. -morogtam neki ő pedig szélesen elmosolyodott.
-Ez nem probléma.- mondta és az ajkai már felém közeledtek, amikor hátra kaptam a fejem.
-Csak úgy csinálsz!- mondtam, mire felsóhajtott és inkább a nyakamhoz hajolt, pont mikor benyitottak a kék egyenruhás férfiak.
-Kifelé!- kiabáltak ránk, mire mi szétrebbentünk és úgy tettünk, mint akik zavarban vannak.
Fürkésző szemekkel néztek minket, majd rá kérdeztek, hogy mégis mit csináltunk.
-Tudja..mi csak..- mondtam és a hajamat birizgáltam, mire megforgatta a szemét az , aki eddig faggatott minket.
-Tinédzserek. -sóhajtotta, majd újra visszatért a szigor az arcára.- Az iskolátokban újabb gyerek halt meg, ezért kivizsgáljuk az egész terepet. Ma nem lesz tanítás, szóval menjetek haza és legközelebb tartózkodjatok az órátokon, ne pedig a szertárban bujdossatok!
-Rendben! Köszönjük!-vágtuk rá tisztesség tudóan, megbánt arccal és megragadva egymás kezét kisiettünk az épületből.
-Hol voltál? - jött oda rögtön Kyle és a kezünket bámulta , amit rögtön el is engedtem.
-Majd elmondom.- vágtam rá.
-Nem volt gáz..vigyáztunk egymásra ..- mondta Troy is, mire Kyle gúnyosan elmosolyodott.
-Ezt rögtön gondoltam.
-Fejezd be!- szóltam rá, mire felhúzott szemöldökkel figyelt, de tudomást sem véve róla Troy felé fordultam.
-Hívlak majd, jó?- kérdeztem, majd mikor bólogatott elindultam a kocsi felé.
-Most már elárulod mi ez az egész? - fordult felém rögtön az autóban Kyle.
-Meg akarnak ölni.-nyögtem ki és az ajkaiba haraptam. Zavart a tudatlanság és, hogy úgy éreztem, egy helyben toporgok.. -Én ott maradtam és elkezdtem keresni valamit.. akármit.. A másodikon van egy szertár. Ott a ruhák mögött a fal tele van képekkel . Akiket már megölt azokon x volt.-mutattam meg neki a telefonomon a fotót. -Ki akartam menni, de Troyba ütköztem. Nem tudom, lehet, hogy ő a gyilkos, de az is, hogy tévedek.- túrtam a hajamba a remegő kezemmel. Sehogy se tudtam eltakarni a félelmemet...-Meglepettnek tűnt, de hazudott valamiben..
-Sss!-hajolt közelebb és megpróbált átölelni. A fejemet a vállára hajtottam és a tenyeremet a hátára fektettem. Csak egy rövid pillanat volt, mert utána elhúzódtam tőle.
-Nem kell féltened..se nyugtatnod. - néztem ki az ablakon.-Jól vagyok.- mondtam, persze hiába, mert már leírtam magam az előbbi kiborulásommal.
-Hát persze, hogy jól vagy..-hagyta rám és elfordította a kulcsot, majd a kocsi szépen lassan elindult az édesapja házához. Mire a ház elé értünk sikerült összeszednem magam , így nyugodtan eltudtam mesélni mindent  a lehető legrészletesebben.  A képet is elkérte és a hét folyamán megérkezik az eredmény.
-Egyre jobban haladunk az ügyben..legalábbis szerintem.-szólalt meg Kyle , most először mióta itt vagyunk.
-Igen, látom. -nézett rá egy másodperce Dean, majd vissza hajtotta a fejét a papírok fölé. Kyle csak halványan bólintott és kilépett az ajtón mindenfajta köszönés nélkül.
-Jól vagy?- kaptam el a kezét a nappaliban.
-Pont ahogy te. Teljesen jól.- mosolygott rám és kinyitotta előttem az ajtót.

Otthon Jack végig velem volt, nem kérdezősködött, nem szólt semmit, csak ott volt velem. Próbált felvidítani, amiért nagyon hálás voltam, így az egész nap hátralevő részét vele töltöttem. Talán a sok együtt töltött év miatt, de olyan jól kiismert, hogy egy pillantásból tudta, mire van szűkségem.
-Pihenj egy kicsit jó? - kérdezte mikor már hajnalodni kezdett. Én bólintottam s hagytam, hogy kikapcsolja a gépemen a sorozatot, amit eddig néztünk, majd puszit nyomjon a halántékomra. Amint kiment az ajtón felültem az ágyban és a felhúzott térdemre hajtottam a fejemet. Máskor is volt hasonló helyzet, szóval nem tudtam , miért vagyok így kikészülve a reggeli miatt...Talán csak ez volt az utolsó és eddig bírtam ki.
-Gyere!-kiabáltam ki, mert a gondolataimból halk kopogás rázott ki.
-A világ legjobb társaságát hoztam..plusz itt vagyok én is.- jött bentebb széles mosollyal Kyle és egy poharat nyújtott felém.
-Jesszus..köszönöm.- bámultam a kezemben lévő ételre, majd rá. Bár nem voltam éhes, ezt mégis kíváncsian kóstoltam meg. Ő mindenfajta kérdés nélkül befeküdt mellém.
-Hogy vagy? - kérdezte meg, mire rávágtam egy jót ő pedig édesen felkacagott.-Sejtettem, hogy ezt fogod mondani.
-Akkor miért kérdezted meg?!- néztem bele kíváncsian a szemébe.
-Mert más válaszban reménykedtem. -rázta meg a vállát ,majd körbe nézett a szobámban, hátha változott valami a legutóbbi látogatása óta..
-És te hogy vagy?
-Én is jól..De ha őszinte leszel velem, hajlandó vagyok én is őszintén válaszolni. Valamit valamiért. -fordult hirtelen felém, bennem pedig megint fellángolt az a kíváncsiság, amit a liftben éreztem. Viszont ez azt jelentette, hogy nekem is el kell mondanom neki. Meg kell nyílnom felé..
-Benne vagyok.bólintottam , ő pedig egy mély levegőt vett.
-Pocsékul vagyok. Az apám..talán tényleg nem érdeklem és akármit  fogok tenni soha nem is fogom. Láttad te is, hogy rám se nézett, hozzám se szólt. Nem vártam tőle azt, hogy azt mondja, hogy  büsszke rám, vagy gratuláljon, de szerettem volna ha látom rajta, hogy érdeklem, viszont ő csak annyit mondott, hogy" igen, látom". Talán nincs is értelme ezt csinálnom, mert soha nem leszek több neki, mint egy kétlábú gond. Te jössz. -mondta el monoton hangon nekem pedig megesett a szívem rajta.
-Kyle..-kezdtem lágy hangon és a kezemet a vállára simítottam.
-Hé..-húzódott távolabb.- Ne tedd.. én se szeretem ha vigasztalnak..oké? -küldött egy féloldalas mosolyt. -Te jössz.-nézett rám várakozóan.
-Én...nem is tudom..mióta kémkedni kezdtem az összes fájdalmamat és félelmemet magamba temettem és ez így túl sok volt. Hirtelen úgy éreztem nem bírom tovább, de most már jól leszek. Ezen is túlléptem.- mosolyogtam én is rá, de ő megrázta a fejét.
-Ez hülyeség. Ezeken nem lehet túllépni.
-De  lehet úgy tenni, mint aki már túllépett rajta.
-Attól még nem lesz jobb.- szált vitába velem és még mindig féloldalasan mosolyogva várta, hogy mit reagálok.
-Annyi mindent éltem túl, ezen is túl leszek.
-De nincs olyan ami segítene?
-Nekem nincs, de te még mindig tudsz beszélni az apukáddal..
-Beszélnék ha kíváncsi lenne rám..
-Talán csak hirtelen érte ez az egész , de kíváncsi rád,csak adj egy kis időt neki... Legalább láthatod őt.
-Te mikor láttad utoljára a családodat?- kérdezte meg, mert ezek szerint nem akart Deanről beszélni.
-Azon a vacsorán, amikor eltűntem..amikor meghaltam számukra. -mondtam
-Az óta még csak a közelükbe se mentél?- kérdezett rá döbbent hangon. A fejemet nemlegesen ráztam, majd kibukott belőlem, hogy nagyon hiányoznak. Persze ez természetes volt, de akkor is...
-Menjünk el oda.. Nem hívjuk fel magunkra a figyelmet, csak benézünk oda..egy kicsit..-tőrt ki belőle az ötlet pár perc után.
-Ez őrültség..- ráztam a fejem .-Nem lenne biztonságos, hogyha észre vesznek minket.. -és amit nem mondtam ki, hogy talán nagyon fájna őket látnom, viszont annál jobban hiányzik a látványuk, így felkaptam a belebújós felsőmet és egy sport cipőt magamra húzva, hagytam, hogy belevigyen életem legnagyobb hülyeségébe.

-Fordulj balra.- utasítottam és így bekanyarodtunk a mi kis utcánkba. Pár házzal előbbre álltunk meg , majd a 23-as ház felé kezdtünk sétálni. Rengeteg minden változott meg, de ettől függetlenül olyan volt, mintha semmi sem történt volna. Mintha csak egy napra elmentem volna, és most sétálnék haza..
A nappali ablakon fény szűrődött ki és ahogy bekukucskáltam az egész családom nekem háttal volt a kanapén. Pont egy filmet tettek be a dvd lejátszóba és apa leoltotta a villanyt miközben anya behozta a popcornos tálat. Alaposan végignéztem rajtuk és összeszorult a szívem. Eddig a pillanatig, nem is voltam tisztába vele, hogy a hiányuk mennyire az életem részévé vállt, ahogy a fájdalom is. Most viszont látom őket és furcsa módon már ennyitől boldogabb vagyok. Egy fal választ el engem tőlük, mégis úgy érzem mintha ott lennék velük.
Még fél órán át maradtam az ablaknál, majd visszaindultam a kocsihoz Kylal, mielőtt bárki is észre venne minket.
-Köszönöm.- borultam a nyakába ő pedig szorosan átölelt. -Nem is tudtam, hogy ilyen figyelmes vagy..-utaltam a mai napra , amikor vége szakadt az ölelésnek.
-Szeretek az lenni, ha van kiért...-avatott be a titkába, én pedig érezte, hogy egyre inkább kedvelem.

7.fejezet

Sziasztok! Sajnálom a három hetes elmaradást, de ez elmúlt hónapban volt két előrehozott  érettségim is , majd az egyetlen szabad hétvégémet Sopronban töltöttem osztálykirándulás alkalmával...a részt ma megírtam viszont tudom, hogy nem lett valami fényes..a következő fejezetben megpróbálok mindent beleadni.. jó olvasást!♥♥

Az órákon álmosan hajtottam a kezemre a fejemet és végig azzal küzdöttem, hogy ébren maradjak, ami nem volt egyszerű feladat. A tegnapi naptól eléggé kimerültem és az sem segített sokat, hogy nem alszok valami túl jól.
Míg az irodalom tanár az egyik költő életéről beszélt addig a fejem egyre jobban közelített a pad felé, mert képtelen voltam tovább tartani. Amint ráhajtottam a fejemet, Kylet kezdtem bámulni.  Lentebb volt csúszva a székében és a kezében lévő ceruzával folyton a száját ütögette. Egy kicsit megmosolyogtatott a látvány, majd mikor rádöbbentem, hogy pont úgy viselkedek, mint egy ostoba tinédzser az ajkaimba haraptam és a kelleténél gyorsabban ültem fel , így többen is felém kapták a fejüket, én pedig próbáltam nem foglalkozni velük, majd másodpercek múlva visszatértek a jegyzeteléshez. Tudtam, hogy van valami Kyle-ban ami kiborít, viszont azzal is tisztában vagyok , hogy vonzódom hozzá. Amit nagyon nem szabadna éreznem, vagy esetleg törődnöm vele. És nem is fogok. A kicsöngő a nap végét jelentette és már megkönnyebbültem léptem volna ki a terem ajtaján, amikor Troy visszahúzott.
-Akkor áll még a mai randi? -kérdezett rá, mire eszembe jutott a múltkor megbeszélt kávézás.
-Persze.-vágtam rá és még egy mosolyt is sikerült kigyűrnöm magamból.
-Esetleg eléd mennyek? - érdeklődött kedvesen.
-Nem kell. Akkor ötkor  a kávézóban.-mosolyogtam rá és búcsúzásképp hagytam, hogy megöleljen. Neki még foci edzése volt, ahol történetesen Kyle is csapat tag, így a suli előtt Jack várt rám.
-Szia szépfiú.-köszöntöttem hatalmas mosollyal, amikor bepattantam az anyós ülésre. Ő vigyorogva fordult felém és  lentebb tolta  az orrán a napszemüvegét , úgy nézett végig rajtam.
-Mennyi  vagy egy körre, cica? - kérdezte meg végül, mire a bicepszébe ütöttem.
-Nyugi! Nyugi! - kérlelt, majd dörzsölgetni kezdte a fájó területet és elindította végül a kocsit.
-Milyen volt a suli? -kérdezte és a lehúzott ablakon keresztül intett pár embernek.
-Borzalmasabb, mint emlékszem. A múlthét csak-csak elment, de a mai katasztrófa volt. Kicsit talán hozzászoktam a kém tanárainkhoz és a saját időbeosztásunkhoz.-magyaráztam és a végénél hatalmasat sóhajtottam. -De talán haladok az üggyel, mert ma randizok az egyik lehetséges gyilkosunkkal.
-Nem túl merész ötlet?- vonta össze a szemöldökét.
-Nem hiszem.Voltam már veszélyesebb találkozókon is , amíg te el voltál.-mondtam, mire grimaszos mosolyba torzult az arca.
-Ez esetben érezd jól magad. Bár kíváncsi vagyok mit tervezel. Tejeskávé és süti mellett kikérdezed, mégis hány embert ölt meg? Vagy miért csinálja?
-Tévedsz, karamellás kávét fogok kérni.- fordítottam felé a fejem, mire megforgatta a szemét és talán spanyolul mormogott valamit az orra alatt, de olyan halkan, hogy nem értettem tisztán a szavakat, viszont nem is foglalkoztam velük igazán. Az út hátra lévő részében átlagos témákról beszéltünk , majd felkísért a szobámba és segített ruhát választani. Jobban mondva ledőlt az ágyamra és mindenre rávágta, hogy jó lesz, mire a székre fektettem a kiválasztott darabokat , végül pedig én is mellé dőltem.
-Mehetek veled?-törte meg a csendet.
-Túlságosan féltesz.-sóhajtottam és kinyitottam a szememet, hogy ránézhessek.
-De csak, mert nem akarlak elveszíteni. Ha tényleg ő a gyilkos, akkor esélye van megölni téged.
-Tudom. Viszont akkor nekem is esélyem van elkapni őt. -válaszoltam az utolsó mondatára, mert az elsőre nem tudtam volna mit mondani. Én se akartam őt elveszíteni, de őt ez eddig mégse érdekelte, hiába mondtam korábban.
-Makacs vagy!-rázta a fejét.
-Ez nem  makacsság,  gondolj bele Jack! Mi ezek vagyunk! Nem futhatunk vissza egy esettől, csak mert túl veszélyes!
-Nem bántad meg , hogy velem jöttél?-kérdezett rá kis idő múlva.
-Nem is lett volna hova mennem. Te pedig egy második esélyt adtál, hogy éljek.
-Néha elgondolkozok, hogy ez valóban élet-e lenne....
-Embereknek segítünk és ez jó.
-Hihetetlen vagy.-mosolygott rám .
-Ezeket még te mondtad egyszer..nem én vagyok a hihetetlen..-mosolyogtam vissza, majd a fürdőmben elkezdtem felvenni a kikészített ruhadarabokat. A vörös hajam most túl laposnak tűnt, így kénytelen voltam feldobni egy haj pánttal. Végül pedig , hogy takarjam az arcomon lévő zöld foltot, még egy réteg alapozót kentem az arcomra, és egy kis púdert is tettem, ma már sokadjára. A szememet tussal cicásra csináltam és az egyik oldalra tűrtem a dús haj zuhatagomat. A felső alá egy tört rögzítettem, majd kimentem és körbefordultam a legjobb barátom előtt, aki felfelé mutatta a hüvelyk ujját, így pedig randi képesnek minősítve engem. Majd ez után a kabátomat rám segítette és egy darabig elkísért, amiért nagyon hálás voltam.
-Sokat késtem?- kérdeztem angyalian mosolyogva Troyra.
-Pont időben.-viszonozta és kinyitotta előttem az ajtót. A sarokban lévő foteleket céloztuk meg és pár pillanatig kezünket dörzsölgetve próbálkoztunk felmelegedni, majd leadtuk a rendelést és csak ez után szóltunk egymáshoz. Ahogy elsőnek sejtettem arról kezdett érdeklődni, hogy merről jöttem a városba és miért. Persze ezekre így könnyedén mondtam valamit, olyan hihetően, hogy én is elhittem. Ez után pedig a hobbijaimról füllentettem. Így az ő szemében csak egy Atlantai lány voltam, elvált szülőkkel és hihetetlenül unalmas szabadidővel.
-Te rég óta focizol?- kérdeztem rá.
-Hamarabb tanultam meg gólt lőni, mint rendesen járni.- mosolyodott el . Nem tűnt olyan fiúnak, mint aki csak úgy gyilkolászik a suliban , de nem mertem ebben bízni, hiszen pontosan tudtam, milyen könnyű hazudni egy cél érdekében.
-Te szeretsz itt élni? Mármint azt mondják te is egy éve költöztél ide.
-Nem rossz város, csak meg kell ismerni.
-Én kicsit tartok tőle. -mondtam halkabban.-Tudod ..a a suliban az a pletyka járja, hogy van összefüggés a halál esetek között.
-Szerintem is van. -bólogatott. -De szerintem neked nincs okod félni. Hiszem te sose vagy egyedül. Ha jól vettem észre a gyilkos mindig a magányos embereket szemeli ki magának.
-Neked van ötleted, hogy ki lehet?- kérdeztem kíváncsian és a teste reakcióját figyeltem. Meg kellett volna feszülnie vagy fel kellett volna egy kicsit húznia magát, de ő csak válrángatással azt felelte, hogy nincs és beleivott a gőzölgő kávéjába.
-Viszont azt beszélik,hogy az évfolyamunkról valaki. Próbálkozok kitalálni, hogy ki lehet, már egy ideje keresek utána, de nem jutottam semmire.Viszont talán ketten többre mennénk.-mosolygott felém én pedig fél mosollyal bólintottam.
-Benne vagyok.-feleltem és hagyta, hogy a téma újra érdektelen dolgok felé terelődjön, majd elbúcsúzva tőle egyedül hazasétáltam , ügyelve rá, hogy senki ne kövessen. Beszámoltam a randiról a többieknek , majd egy forró zuhany után az ágyamba dőlve hagytam, hogy magába szippantson a mindennapos szörnyű rém álmom, amiből Kyle dörömbölése keltett fel. Az ajtót csapkodta én pedig a szememet törölve pattantam ki az ágyból.Egy pillanatig pár mély lélegzetet vettem, majd felhúztam a ruháimat. A hajamat egyszerűen összefogtam és halvány sminket kentem magamra. A konyhában bedobtam a táskámba az uzsonnámat és a kezembe fogtam az üdítőmet, majd a folyosón vártam Kylera. Talán látta, hogy nincs kedvem beszélni, mert valamit be szeretett volna szólni, de a tekintetemet látva inkább visszacsukta a száját és elindultunk a suliba.
-Mi a baj? - törte meg a csendet az út felénél.
-Semmi.-ráztam meg a fejemet, ő pedig úgy tett mint aki elhiszi .
-Ha mégis el akarod mondani szívesen meghallgatlak.-mondta mielőtt leállította volna a motort.
-Köszönöm.-bólintottam, majd lassú léptekkel együtt besétáltunk az iskolába, hogy még egy napot túléljünk.Az osztály teremben őrült hangulat terjengett. Volt aki kiabált  a másikkal , míg a sarokban a zenét bömböltették mások pedig leckét illetve szendvicset cseréltek, míg be nem lépett az osztály főnökünk. Az arca szomorú és egyben ijedt is volt. Nem hozott semmit magával, csak egy kis figyelmet kért magának.
- Az igazgató mai nap folyamán hazaküld mindenkit, mert a rendőrök átkutatják az épületet. A tegnapi nap folyamán találtak valakit a Rose street-en-mondta ki a kávézó utcáját, mire megakadt a lélegzetem és Troyra néztem- és gy fiú ismét eltűnt. Holnapi nap  folyamán találkozunk. Vigyázzatok magatokra!- kérlelt minket. A folyosón egymást lökdösve haladtak az emberek én pedig undorodtam az egész helytől. Ilyennek nem szabadna megtörténnie az iskolában! Ez az egész egy beteg ember agyából pattanhatott ki , én pedig  véget szerettem volna vetni ennek mielőtt még több embernek bántódása esik.
A táskámat a szekrénybe zárva elkezdtem átfésülni a legfelső emeletet, de semmit nem találtam. Gyorsabban haladtam a laborokon és a termeken végig, mert a rendőrök akármikor megérkezhettek és lefoglalnák a bizonyítékokat mielőtt megvizsgálnám őket. A második folyosón is feltörtem a szertárt és végignéztem a dobozokat, ahol csak tisztító szerek voltak, majd az ajtóval szembeni , falra felfüggesztett polcról lesöpörtem az egyik terítő pakkot a kezem pedig megállt a levegőben. A légzésem szaporábbá vállt  és egy gyors mozdulattal az összes dolgot a földre söpörtem, hogy tisztán láthassam az egészet, ugyanis a ruhák mögé fényképek voltak felfüggesztve. Felismertem rajta  a múltkori lányt, akinek a képén most piros x díszelgett. Ott volt még a régebbi diákok, akiket az aktában láttam, amikor megkaptuk az ügyet. De ezeken kívül volt még pár diák képe ott.
Hihetetlen , hogy ez eddig senkinek nem tűnt fel!-gondoltam és remegő kezemet az oldalamhoz szorítottam, majd közében kiszúrtam egy vörös hajú lányt. A kép engem ábrázolt, és az első napon készítették.
A félelem hirtelen átjárta az egész testem és megbántam, hogy nem hívtam magammal Kyle-t. Rossz döntés volt, mindenféle szó nélkül lelépnem . Reszketve próbáltam meg kihátrálni a  helységből közben a képeket analizálva, amikor valami keménynek ütköztem.

6.fejezet

Sziasztok! Tudom rengeteg idő telt el és már elkezdtem volna magyarázkodni is , de inkább kitöröltem. Inkább csak bocsánatot kérek a hosszú kihagyás miatt és reménykedek benne, hogy még maradt olyan akit érdekel...a részt végül sikeresen megírtam és remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jó olvasást!♥

Csendben lépkedtünk fel egymás mellett a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőn , majd mielőtt beléptem volna ő megragadta a kezemet.
-Ami a liftben elhangzott..-kezdte -ne mondd senkinek, jó? És lehetőleg ne kerüljön bele abba a mappába. Nem szeretném , ha bármiféle nyoma is lenne.-engedett el és zavartan a tarkójához nyúlt, majd az ajtóra pillantott.
-Rendben.-bólintottam és megfogtam a kilincset.
-Ha valakinek mégis megemlítenéd , letagadom!-figyelmeztetett kételkedve,
-Felesleges, ha megpróbálnám se hinné el nekem senki. Nem kell aggódnod, nem fogok beszélni.-mosolyogtam rá .-De te  se kotyogd ki a dolgaimat, kérlek. -néztem egy pillanatra kérlelően, mire most ő  bólintott mosolyogva , majd együtt beléptünk. A nappaliban kíváncsian kémleltek minket. Illetve Jack meglepetten nézett , hogy vele voltam, míg Ciara örült, hogy együtt látott minket. Austin csak azt nézte, hogy van-e nálunk valami mekis kaja.
-Elvoltatok?-kérdezte visszafojtott mosollyal Ciara.
-Nem öltük meg egymást. -rázta meg a vállát Kyle és felfele indult .
-Szóval együtt töltöttétek a délutánt. -állapította meg Jack, amikor halló távolságon kívülre került. Én kérdőn néztem rá, de ő makacsul választ várt, így bólintottam megerősítve a kijelentését.
-Mit szólnátok a gagyi mamihoz?-emelte fel a tokot Austin .
-Nincs kedvem filmezni .-rázta meg a fejét Jack és el szeretett volna menni, de én megragadtam a kezét.
-Mi a baj?- kérdeztem, mert képtelen voltam rájönni.
-Semmi.- mosolygott és kirántva magát az ujjaim közül kikerült.
Ciara és Austin végig figyelt minket azonban amikor rájuk néztem Austin csak betette a CD-t a lejátszóba és befeküdt a lány mellé.
-Féltékeny vagy?-kérdeztem meg amikor utol értem a kert végében.
-Tessék?- pördült meg amikor meghallotta a hangomat .-Nem vagyok az. Csak barátok vagyunk és tudtommal egyikünk sem érez többet a másik iránt. -mondta és talán pár hónapja még szívembe markolt volna a szavai most azonban tudtam, hogy igaza van. Csak barátként tekintünk  a másikra és ez így jó.
-Akkor pedig mi a bajod? - döntöttem el a fejemet és a karomat összekulcsoltam a mellem alatt.
-Csak nem szeretném, hogy megbántson utána pedig nekem kelljen összevakarásznom a padlóról téged.
-Megnyugodhatsz nem kell majd a padlóról vakarásznod.- vágtam oda és vissza szerettem volna menni, amikor lágyabban szólalt meg.
-Nem így értettem. Akármikor számíthatsz rám. Úgy gondoltam, hogy nem akarom, hogy csalódj benne.
-Nem fogok belé szeretni. Már mondtam. - döntöttem el a  fejemet. -Csak kíváncsi vagyok , hogy milyen valójában. Tudod milyen vagyok..
-Tudom, pont ezért mondom. - felelte és szorosan magához húzott.
Az estét Jackkel töltöttem, ami abból állt, hogy filmezni kezdtünk, de én véletlen elaludtam, amikor felkeltem pedig már nem volt mellettem, de az összegyűrt takaró jelezte, hogy nem egyedül voltam. Persze már aludtunk együtt korábban is hasonló helyzet miatt , így nem volt furcsa vagy kellemetlen.
-Többiek?- kérdeztem Jacket, mire egy papír lap felé bólintott.
"Reggelizni mentünk, ha délig nem jövünk meg ebédelni is. "-írta egy ismeretlen kézírás, szóval gondoltam Kyle lehetett.
Megittam a reggeli turmixomat, aminek az íze borzalmas volt, de tele van vitaminnal , majd lezuhanyoztam és kényelmes ruhát magamra húzva lementem az edző terembe.
Tettem pár bemelegítő gyakorlatot , majd megcsináltam a szokásos 50-es gyakorlataimat, hogy fitt
maradjak. Ez után a kar gépekhez mentem , a lábamat össze kulcsoltam és elkezdtem húzóckodni , majd 1 percig tartottam magamat és végül talpra estem. Egy kortyot ittam a vizemből és lábra is erősítettem, majd a box zsáknál is ütöttem párat. A legtöbbször ilyenkor tudtam a legjobban átgondolni dolgokat, de most semmi mással nem foglalkoztam, csak az ütésemet figyeltem. Tökéletesnek kellett lenni, hogy jó lehessek . Ugyanarra a pontra koncentráltam és igyekeztem hasonló erő nagysággal , minél gyorsabban és minél többször oda ütni, majd a lábamat is felhasználtam. Kettőt ütöttem kézzel, egyet pedig lábbal. A karjaimat már egyre nehezebben tudtam felemelni . Gyűlöltem , hogy ilyen gyenge vagyok és csak eddig bírtam. Sokkal jobban kellett volna teljesítenem ,de mivel a testem ellenkezett ezért abbahagytam és levegőt kapkodva leültem a kispadra, majd fent lezuhanyoztam és az ágyamra dőltem. Hallottam, hogy a többiek megjönnek, de nem keltem ki az ágyból csak az órára pillantottam. Fél egy volt. Az éjjeli szekrényemből kiszedtem a kis füzetet, ami a mappához tartozott. Pár feljegyzés volt benne a társaim hátrányai és erősségeiről , egyedül csak Kyle oldala volt üres. Ő még nincs kiképezve, nincs a képességeiről semmi tudomásom, csak amennyit a múltkor láttam. A közeli harcban ügyes , de a puskát bizonytalanul tartja a kezében. És a célzó képességén is lenne mit javítani. Egyenlőre ezen kell javítani és utána jön a többi dolog és bár sok munkával fog járni , de szerettem volna kiképzelni. Már inkább kihívásnak vettem , mint nyűgnek. Meg akarom mutatni, hogy képes vagyok rá. Ki tudok képezni valakit.
Legelsőnek a célzó terem jutott eszembe és amikor elkezdtem összepakolni a szűkséges dolgokat hirtelen beugrott valami más. Kicsit játékosabban vezetem rá és egy egészen más helyre megyünk.
-Paintballazni megyünk.- léptem be széles mosollyal a nappaliba . Ahogy felmértem a terepet ,észre vettem, hogy épp az élmény beszámolót szakítottam félbe .
-Most?- húzta fel az egyik szemöldökét Kyle.
-Igen. -bólintottam határozottan. -Szűkséged van egy kis gyakorlásra , a csapatnak pedig szórakozásra. Persze ez sokkal másabb , mint az igaz fegyverrel lőni, de kezdő lépésnek jó. -fejeztem be és Jackre néztem.Halványan mosolygott rám, majd a cipőjét kezdte tanulmányozni. Ő is pont így mutatta meg nekem másodjára , hogy hogyan kell fegyverrel lőni. Az első fajta bevezetés nem igazán ment sikeresen és szerette volna, ha nem utálom meg az egészet . És az ötlete be is jött . Sokkal jobban éreztem magam , mint a lövész terembe. Ott túl  feszült voltam, de amikor festék töltényeket használtam ,a nap végére tele voltam siker élménnyel és magabiztosabb voltam.
-Azt hiszem tudok egy tökéletes helyet hozzá.- emelte fel végül a fejét .A szemében nem láttam haragot, hogy felhasználtam az ötletét így megnyugodtam és viszonoztam a mosolyát.

-Szóval mi alapján játszunk? Mármint mik a szabályok?-kérdezett rá Kyle és a kezében lévő puskát nézegette. Mindannyiunkra sötét ruha simult és a mellkasunkat egy táska szíja keresztezte, ami tele volt festék patronokkal.
-Van pár perced menedéket keresni. A cél minél hamarabb elérni a toronyt lehetőleg úgy, hogy maximum csak 4 szer lőhetnek rád..ha ennél több festék folt szerepel rajtad kiestél. -magyarázta Jack .Eleinte csak egy lövésig játszottuk, de úgy túlságosan is hamar kiesne ..
-Párokban kéne játszanunk..- ragyogott fel Ciara szeme és lopva Austinra nézett.
-Egy  valakinek nem lenne párja .- hívtam fel a figyelmét rá , de látszólag csak nekem volt ez akadály. -Akkor Jack Kyle , és Austin Ciara felállás jó lesz?- javítottam ki magam. Az utóbbi párosnak nem volt gondja a felállással azonban Kyle semmitmondó arccal meredt rám Jack pedig felröhögött egy pillanatra.
-Ne szórakozz! Te legyél vele én pedig egyedül.-makacskodott és már nyitottam a számat amikor az arc izmai megfeszültek. Tudta, hogy most feleslegesen kezdenék el neki akármit mondani, ő már eldöntötte és ebből az egyből nem fog engedni.
-Legyen. -bólintottam , majd átöleltem és sok sikert kívántam neki.
-Majd integetek fentről!-villantotta meg a kisfiús mosolyát , mire felnevettem és véleményem szerint egy frappáns válasszal reagáltam le. Az után pedig futni kezdtünk. Egy kihalt város részen voltunk így mindenki bemenekülhetett egy házba ahol stratégia tervet találhatott ki és ezen a területen ő védve volt.
-Támadunk vagy védekezünk most? - fordult meg Kyle és kíváncsian  nézett rám .-Szerintem támadunk kéne.. ha hátulról bekerítenénk őket biztos kapásból meglenne a négy lövés.
-Nem.-ráncoltam össze a homlokomat. - Elsősorban próbáljuk minél hamarabb elérni a toronyt szóval arrafelé haladunk és közben figyelünk minden egyes zajt vagy mocorgást. Amint gyanúsat látsz lősz!
-Kapásból kifognak szúrni minket.- nézett rám leereszkedőn .
-Nem fognak.-  utánoztam a hangsúlyát. -De amíg mi ezen veszekedünk rengeteg időt vesztünk.-szidtam le és elindultam a létra felé.-Felül megyünk egy darabig mert szerintem a ház körül lehetnek..-közöltem és már mászni is kezdtem.
-A ház tetőkön fogunk ugrálni?-kérdezett rá én pedig széles mosollyal ránéztem a válla felett.
-Talán félsz, hogy félreugraszt vagy beszakad alattad?
-Induljunk.- húzta félmosolyra a száját és előre indult. Halkan pár háztömböt átugortunk, majd lépteket hallottunk alulról. Óvatosan a szélére kúsztam és lenéztem. Egy kuka mögé bújt el a drága-látos legjobb barátom. A vállára céloztam és meghúztam a ravaszt a rózsaszín plecsni, pedig szélesen éktelenkedett a ruháján. Ő felkapta a fejét és már célzott is mikor én nevetve hátrakaptam a fejemet és minél gyorsabban szaladni kezdtem.
-Arra menjünk le!-szóltam Kyle-nak és az eresz csatornán óvatosan lemásztunk a ház másik oldalán.
-Minek vontad magadra a figyelmet?- kérdezte meg vádló hangon, mire megráztam a vállam.
-Különben unalmas lenne. -feleltem és hátra néztem. Tudtam, hogy utánunk indult és arra is számít, hogy lejövök, mert ismer engem .
-Gyere.-kaptam el Kyle kezét és az egyik ablakon bemásztam az elhagyatott poros házba. A függönyök le voltak szakítva és szenesek voltak a falak. A kanapé pedig fel volt szakítva.
-Miért jöttünk be? Nem azt mondtad, hogy végig futunk?
-Pont ezért. Jack sohase számítana rá , hogy megtorpanok egy pár pillanatra , szóval megvárjuk amíg elmegy és a másik oldalon haladunk tovább. De már volt a lábán egy kék paca szóval korábban találkozott Austinékkal is. -magyaráztam tovább suttogva . Amíg én egy helyben álltam ő nyugodtan nézelődött a szekrényeken .
-Pontosan merre is vagyunk?
-Csak egy kialakított paintball pályán. Miért? -kérdeztem és közelebb mentem hozzá.
-Azt hittem valami ismerőset láttam, de tévedtem. -helyezte vissza  a képet, majd hirtelen megragadta a kezemet és a kanapé mögé húzott.
-MI..? kezdtem volna bele , de a kezét a számra tapasztotta, amikor meghallottam a lépteket. A ház egyik oldalán Ciaráék osontak , míg a másikon Jack futott. Több mint valószínűleg felfedezik egymást és nekünk akkor észre véthetetlenül ki kell kerülnünk őket, de ezt a pillanatot csendben kell kivárnunk. A kezemmel lesöpörtem Kyle tenyerét a számról, mire rám kapta a tekintetét . Mindössze egy arasznyi távolság volt közöttünk . Egymással szemben guggoltunk és a másikat tanulmányoztuk. Éreztem a leheletét az arcomon és láttam a sötétbarna íriszében megjelenő halvány pontokat, amit eddig észre se vettem. Talán a helyzet miatt , vagy valami lehetetlen vonzódás hatására , de gyorsabban kezdtem venni a levegőt, amit ő is észrevett és egy öntelt, de mégis kellemes mosollyal díjazta. A fejemet elkaptam és hátammal a kanapé falának támaszkodva vártam, hogy a kint lévő emberek egymásra támadjanak, én pedig megszabaduljak ettől az érzéstől .
-Mi a baj, Fay? - suttogta lágy hangon és a fülem mögé tűrt egy hajtincset. Lehelete csiklandozta az arcomat, mert ezzel a mozdulatával párhozamosan előrébb is hajolt.
A mellkasára tettem az egyik kezemet és hátrébb toltam ,vissza az eredeti helyzetébe.
-Azt hiszem indulhatunk.- jelentettem be , amikor meghallottam a festék csattanását és a hátsó ajtón kifutottam oda se figyelve, hogy követ -e vagy sem. Csak szaladtam az ismert útvonalon kikerülve őket. Egy üres bolton futottunk keresztül ,majd a víz sós illata jelezte, hogy közel vagyunk. A szél miatt nyikorgott a mellettünk lévő hinta és egy másik játék is pörögni kezdett. A gyomromban apróbb görcs jelent meg és inkább bevártam Jacket.
-Csak nem félsz, kapitány? -húzogatta a szemöldökét.
-Még a feltételezés is sértő! -hazudtam és a súlypontomat a másik lábamra helyeztem. -Lassú vagy és jó lenne , ha egymás körül lennénk , védve a másikat .- mondtam, mire ő bólintott, majd a vállam felett ellőt a fegyverével. Pont akkor kaptam hátra a fejemet, amikor Jack kijött a fa mögül . Ő volt az első kieső , ugyanis négy foltot szúrtam ki.
-Kösz.-biccentettem Kyle-nak , majd óvatosan Jackre mosolyogtam és tovább haladtam a toronyhoz. A közelébe érve gyakran forgattam a fejemet , amikor valami erősen csapódott a hátam közepéhez . A játékpisztolyt magam elé emelve fordultam meg és megláttam Ciara ragyogó mosolyát egy doboz mögül. Arra lőttem, de a festék csak üres dobozt talált, mert ő már rég elfutott onnan. Kylenak a felkarjára érkezett a festék .
-Az én tervem is ugyanez volt. -morogta nekem.
-Figyelj és lőj ! -utasítottam . A hátához nyomtam a sajátomat és így egymást védve haladtunk előre. Az egyik doboz felborult én pedig rögtön oda lőttem, de senki nem volt mögötte. Egy újabb festéket vettem ki a táskámból, amikor feltűnt Ciara és ezúttal sikeresen meglőttem miközben Kyle is célzott. A két festék egymásba olvadva keveredett szét a fekete ruhán ő pedig szomorkásan nézett, de még volt egy ellenfelünk.
-Már csak pár méter.- mondtam  , de a lábszáramra egymás után két kék színű festék érkezett. Már csak egyszer találhattak el. Arra az irányba néztem ahonnan a festék érkezett, de senkit nem láttam.
-Fuss!-szóltam Kyle-ra és kivételen alkalommal ő mit sem kérdezve engedelmeskedett. Ahogy számítottam rá Austin rögtön rá szeretett volna lőni, amikor eltaláltam a kezét.  Fintorogva söpörte le és rám lőtt, amikor Kyle beért az ajtóba ezzel pedig ha ki is estem a játékból, de a csapatom megnyerte az egészet. Győzelmi mosollyal futottam oda. Bent egy kör alakú torta volt elrejtve a nyertesnek , amit most Kyle tartott az egyik kezében én pedig öntudatlanul a nyakába vetettem magamat .
-Megnyertük!- sikongattam, majd hirtelen amikor rájöttem mit is csinálok elengedtem és hátrébb léptem a ruhámat igazgatva a többiek pedig minket tapsoltak.
Kyle óvatos mosolyt vetett rám, majd kikerülve engem a többiekhez ment én pedig utána és a többiekkel osztozkodva megettük a sütit, de akármiről is beszéltünk közben nekem  nem ment ki a fejemből az előbb történtek.

5.fejezet

Köszönöm szépen az előző kommenteket , pipákat és az eddigi feliratkozókat. Sajnálom, hogy nem volt rész, de csak most tudtam megírni, viszont kárpótlásul hosszú lett. Szerintem rengeteg feleslegesnek tűnő dolgot írtam bele, de ezeknek még mind lesz jelentősége és reménykedek benne, hogy testzeni fog a fejezet. Jó olvasást! ♥♥

Türelmetlenül és idegesen álltam hol az egyik lábamra , hol a másikra támaszkodva. Vártam, hogy visszajöjjön azonban tíz perc után beleuntam és elkezdtem tárcsázni Jack  számát, tudva , hogy rá ténylegesen mindig számíthatok.

-Itt hagyott! Az iskola előtt! El tudod ezt hinni? Hogy lehet ekkora seggfej?-mondtam  rögtön, amint beleszólt a telefonba.

-Szóval menjek érted?-sóhajtotta, de tudom, hogy nem ez aggasztja, hanem inkább Kyle viselkedése. Csak nem teszi szóvá az utóbbit.

-Jó lenne.-erőltettem meg egy halovány mosolyt, amit bár nem láthat, de remélem érződött a hangomból.

-10 perc és indulok. Addig maradj ott.

-Hova mennék?-tettem fel a kérdést, mire felröhögött.

-Kinézem belőled, hogy meglátsz valamit és elindulsz, mert azt hiszed , hogy az lesz a helyes irány, vagy esetleg úgy gondolod, hogy bűn cselekményt látsz amikor a pár csak csókolózott.

-Csak kétszer volt olyan.-sütöttem le a szemem . Bár mentségemre  essen, hogy az egyiknél útba igazítást kértem és úgy mentem a rossz irányba és az utóbbinál meg tényleg csak a munkámat végeztem, mert gyanús alak volt a csávó és a lány feltűnően rémült tekintetű.

-Tizenkétszer.-javított ki.-Most azért maradj egy helyben és győzd le a kíváncsiságodat. -kért meg , majd letette a telefont előttem pedig megállt a kék motor, rajta egy bűnbánó tekintetű sráccal. Egy kis ideig farkas szemet néztünk és már kezdtem volna megenyhülni, ezért inkább megszólaltam.

-Tűnj innen most már!- vágtam az arcába durcásan, mert túlságosan haragudtam rá, hogy normálisan szóljak hozzá.

-Bocs.-szűrte a fogai közt.

-Itt hagytál. Ennyivel lerendezed? Egy bocs? -néztem tátott szájjal rá, amit viszonzott is.

-De visszajöttem érted!-válaszolt mintha ezzel mindent jóvá tett.

-És ezért mindent bocsássak meg?-néztem rá kíváncsian.-Jaj bocs, elfelejtettem ,hogy te Kyle Larrish vagy. Te mindent megtehetsz , ha olyan hangulatban vagy. Nem jutott az eszembe, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy a te kedvednek jó legyen. -vágtam az arcába gondolkodás nélkül azokat a dolgokat, amik a számra jöttek és egy fintorral néztem rá. Ő vékonyra húzta a száját és felhúzott szemöldökkel nézett rám, majd mikor rájött, hogy nem mondok többet veszekedni kezdett.

-Az én kedvemben?-kérdezte meg, majd felállt a motorról és kitámasztotta azt. Megindult felém, míg egy lépés nem választott el minket, de így is felém magasodva nézett le rám. -Cica, ha az én kedvemtől függne minden , akkor valószínűleg nem ebben a tetves városban nyomoznék hanem otthon . Az igazi otthonomban, nem abban amit te annak hiszel. Lehet hogy ti ott egy család vagytok és nektek az mindenetek , de én soha nem leszek oda tartozó és nyugi nem kell ezt az arcomba törölnöd , mert tudom magamtól is. Nekem nincs senkim a környéken,  ezt is tudom. Életem felét úgy éltem le hogy mások elvárásai szerint ugráltam és közben egy szót sem szólhattam semmiről. Most is azt teszem, egy nálam egy évvel fiatalabb lány parancsait hallgatom. Szerinted ez kedvemre vall? -kérdezte és a végére már egy-egy fej elkezdett felénk fordulni. Én talán a hirtelen bejött sok információtól vagy az miatt, mert mindenfajta válaszra számítottam, csak erre nem, de nem tudtam mit válaszolni. Általában  a többiek nem szólnak vissza nekem . Megpróbálnak mentegetőzni, vagy rám hagyják , de soha nem válaszolnak így vissza. -Sajnálom.-vakarta meg  a tarkóját, amivel elérte volna azt, hogy elolvadjak tőle, ha nem tudnám milyen bunkó tud néha lenni.-Van olyan, hogy bekattan valami és mindenféle hülyeséget mondok és teszek. Mehetünk?-intett mire aprót bólintottam, de előtte írtam egy üzenetet Jack-nek.

-Ugye tudod, hogy pokollá fogom változtatni az életedet?-karoltam át, amikor felültem a motorra.

-Bocsi, hogy így közlöm, de nem vágyok most egy komoly kapcsolatra.-mosolygott rám a válla felett és nekem csak másodperceken belül esett le, hogy miért mondta, de akkor már nem tudtam reagálni, mert a jármű megindult . Kicsit talán tovább tartott, de megérkeztünk az eldugott nagy házhoz. Amint a motor leállt lepattantam és Jack felé futottam, majd a levegőben a nyakába vetettem magam, mire megpörgetett.

-Hiányoztam?-kérdeztem egy puszit nyomva az arcára. Ő rám mosolygott, majd átpillantva felettem komorrá váltak a vonásai. Kikerülve engem, Kyle felé haladt, de még időbe elé álltam.

-Mit szeretnél, Damian?- pillantott lustán Kyle Jack-re.

-Beverni a pofád, Larris. Csak, hogy tud kivel hány méter.

-Most fenyegetsz? Vagy eltiltasz Faytől?- kérdezte meg visszafojtott mosollyal és a szeme kihívóan csillogott. Látszott, hogy fel van készülve arra, hogyha Jack megüti rögtön visszaüssön. És ezért voltam én köztük,ugyanis Jacken is ugyanez tükröződött.-Nagy kislány , el tudja dönteni kivel tölti az idejét . Nem kell féltékenykedned. -tette még hozzá.

-Nem tilthatlak el tőle. Ő tudja kinek a társaságát igényli,még ha az a társaság ilyen mint te vagy, akkor sem érdekel, amíg nem esik bántódása. És nem féltékenykedem, hanem védelmezek. Egészen más, nemde? Vagy te azt nem ismered?

-Befejeztétek?-kérdeztem meg és a csendes vékonyka hangom megtörte a köztük lévő feszültséget. Egyikük se szólalt meg, csak a legjobb barátom bólintott, majd kézen fogva engem felvezetett a lépcsőn. Mindössze annyira volt időm, hogy beköszönjek és a táskámat ledobjam, mert utána rögtön a szobájába húzott , nyafogva akárcsak egy kisfiú. Egészen addig beszéltünk amíg a telefon meg nem zavart minket. Én a mellkasára dőltem, az ő keze pedig a derekamon pihent. Szóba került, hogy mostantól ő fog kocsival vinni és akármi van hívjam, majd kibeszéltük a nemrégiben látott filmeket és meséltem neki a suliról, amikor a telefonja vad gitár szólóba kezdett a képernyőn pedig Dean neve villogott.

-Miért csak téged hívott? -kíváncsiskodtam, amikor letette.

-Mert nektek van feladatotok Kyleal és ezért nem szeretné, ha jönnétek. Nekem mondta el a feladatot.-magyarázta és közben felhúzott az ágyáról , majd belépve a nappaliba közölte a többiekkel a dolgot.

-Ez nem igazság! Én is szeretnék menni.-ráztam meg a fejem és remélve, hogy Kyle kiáll mellettem rá sandítottam. Felesleges próbálkozásnak bizonyult, mert ő rám se hederített, csak kényelmesen leült.

-Nektek van egy küldetésetek. Arra kell koncentrálnotok.-rázta meg a fejét Ciara, majd felhúzva a mellényét kiment az ajtón.

-Jó legyél.-puszilt arcon Jack, majd lementek a terembe. Búcsúzóul még szomorúan rám mosolygott és kimentek én pedig egyedül összekuporodtam a kanapén és az asztalon lévő tálat az ölebe húztam. Csalódottan vettem észre, hogy üres ezért , hogy elfoglaljam magamat kitakarítottam az egész házat, majd a szobámba leültem az ágyra és kivettem a telefonomat a fiókomból, csakhogy nem az a háttérképp várt, amire számítottam, mert mobilomon Kyle vigyorgott szélesen. Kigubadt szemekkel nyitotta meg a mappát, ahol még több kép és egy pár videó is szerepelt.

-Hogy merészelsz hozzányúlni a telefonomhoz?- dobtam a mellkasának a készüléket, amikor kopogás nélkül berontottam. Illetve csak dobtam volna, mert a levegőben ügyetlenül elkapta még mielőtt neki ütközött volna.

-Békülős ajándék. Nem mindenki kap ilyet.- rázza meg a vállát és pont ugyanolyan széles mosollyal néz rám, mint ami a képeken van.

-Ha szerettem volna rólad képet tartani a telefonomban megoldottam volna. -ráztam meg a fejemet, majd otthagyva nála a készüléket visszamentem a szobámba és kinyitottam az ablakot, hogy kiszellőzzön a fejem, de hirtelen ötlettől vezérelve kiültem a párkányra és csak meredtem magam elé. A hideg szél miatt a karom libabőrös lett , de nem akartam vissza menni, ezért csak összefontam magam előtt a karjaimat. Mostanában mindenkivel csak veszekszem és ha nincs okom rá , akkor keresek egyet. -döbbentett le a valóság. Szerettem volna rajta már többször is változtatni, de valahogy amikor ezekbe  a helyzetekbe kerülök sosem gondolkodok. Csak kimondom a szavakat mit sem törődve, hogy mi lesz utána vagy, hogy igazam van-e. A lelki ismeret furdalás fájdalmasan mart belém azok miatt , amit ma Kyle-nak mondtam. Hisz ez csak pár kép..és talán lehettem volna néha megértőbb.

-Le fogsz esni, vagy megfázol. Gyere be.-szólalt meg csendesen mély hangján mögöttem és , hogy véletlen se essek le ijedtemben, szorosan fogja a vállamat, majd besegít az ablakból.

-Sajnálom.-bukik ki belőlem , amikor ő is bocsánatot kér.

-Nem tudtam, hogy ennyire ki fogsz borulni ez miatt.-fejezte be és zavartan a hajába túr.Mivel túl sokáig bámulom egy magabiztos mosoly ül ki az arcára. -Ha tudtam volna , hogy bocsánatot kérsz nem mondok semmit, de már visszaszívni nem lehet ugyebár.-vállat vonva fél mosollyal nézek rá, majd a fejemet a tekintetemet az ágyamra kapom, ahol a telefonom pihen. Kíváncsi vagyok, hogy vajon le-e törölte  a képeket és megnézett benne valamit. De leginkább az első érdekel, így alig várom, hogy magamra maradjak és valahol mélyen remélem, hogy nem tette meg.

-Mit fogsz csinálni?- kérdezte meg egyik lábáról a másikra állva . A kezét hirtelen a zsebébe mélyeszti, majd kiszedi onnan és egy pillanatra mintha zavartnak tűnne, majd az arcára visszatér az a jellegzetes nézés, amiről semmi nem derül ki.

-Nem tudom.-vonom meg a vállamat.

-Tökéletes. Akkor velem tartasz. -jelentette ki, majd megrázza a fejét. -Illetve van kedved velem jönni? Elmennénk kávézni, vagy ha adnak már forró csokit, akkor azt innánk.

-November van, szerintem biztos, hogy adnak , de nem igen van kedvem most kimozdulni. -rázom meg a fejem egy fintort vágva.

-Azért mert velem lenne, vagy...-kezdte el, de félbe szakítottam, elhatározva, hogy kedves leszek.

-Nem, csak egyszerűen nincs kedvem kimenni.

-Meghívlak.-vigyorgott szerény mosollyal, nekem pedig túlságosan új volt ez az oldala és felélesztette bennem a kíváncsi oldalamat. Vajon ha nem megyek el vele, akkor beszélünk és ugyanúgy megismerhetem?-gondolkodtam el, majd rágni kezdtem a számat gondolkozás közben. Ez egy igen rossz szokás a sok közül , de végül is felpillantva rá egy igent bólintottam.

-De csak a forró csoki miatt. Túl ellenállhatatlan.-tártam szét a karomat, majd kiküldtem a szobából, hogy átöltözhessek, ezúttal az én ruháimba. A hajamat átfutottam fésűvel és a számra egy egyszerű ízesített szájfényt kentem miután kihúztam a szememet.

-Hölgyem.- nyújtotta felém a tenyerét minden bizonnyal azért, hogy megfogjam a kezét, de én e helyett a kabát zsebembe csúsztattam az ujjaimat . Apró dolgokról beszélgetve mentünk a garázshoz, majd pár perc alatt beértünk a plázába, aminek a 4.emeletén helyezkedett el a kedvenc kávézóm. Itt szintén csak apróságokról beszéltünk, mert amint rátértem valami olyan témára, ahol az életéről és magáról kellett volna beszélnie témát terelt. A szavát állva ő fizette a forró csokimat annak ellenére, hogy mennyire erősködtem , és bár hiába töltöttünk együtt egy órát, nem tudtam ki ismerni, sőt semmi olyan dolgot nem tudtam meg róla, ami a múltjára utal.

A lift ajtó lassan kinyílt és kiözönlött belőle a rengeteg ember, majd mivel csak ketten vártunk rá beszálltunk és megnyomta a legalsó gombot, mire az nehézkesen elindult. Bent kínos csend volt , de nem foglalkoztam most vele, inkább másra koncentráltam. Zavart, hogy halványan pislog a lámpa, majd hirtelen megállt a lift és az a kis fény is megszűnt.

-Mi történt?-pánikoltam be és igyekeztem koncentrálni, amíg előhúzta a telefonját és be nem kapcsolta rajta a világítást. A gombokat nézegette, majd hozzám fordult, és nemes egyszerűséggel bejelentette, hogy áram szünet lehet, mert egyik gomb se reagál a liftben.

-Bent ragadtunk?- kérdeztem, de a saját hangomat alig hallottam a szívem dübörgésétől. Émelyegtem és úgy éreztem, hogy az így is kicsi hely egyre apróbb lesz.

-Jól vagy? Teljesen lesápadtál. - nézett rám valódi aggódással a szemében.

-Hívd fel Deant. Ő segít a liften. - mondtam és behunyta a szemem. Megpróbáltam egy tágas teret elképzelni , de csak arra tudtam koncentrálni, hogy alig kapok levegőt.

-Nincs tér erő sehol. Klausztrofóbiás vagy?!-kérdezte , de sokkal inkább hallatszott kijelentésnek. Éreztem, ahogy a hideg kezével megfogja a kezemet és lehúz a földre magával szemben. A telefonja középen volt, hogy mindkettőnket megvilágítson. Beszélt valamiről , de nem bírtam a szavaira koncentrálni. Olyan mintha nem is nekem mesélne, miközben én úgy érzem mindjárt megfulladok.

A kezével kényszeríti hogy rá nézzek én pedig arra koncentrálok, hogy figyeljek rá.

-Az első gondolatom nem jött be, szóval beszélj te!

-Meg fogok fulladni. -szűrtem ki az egyetlen mondatot.

-Nem fogsz. Mesélj Jackről. Mi jut eszedbe ha rá gondolsz? -kérdezi és tudom, hogy nem érdekli , de azért elgondolkodok .

-Elsősorban a szeme. És a hangja. Imádom, ha mesél valamit még ha az egy apró hülyeség is. Ő az a fajta ember, aki mindenkivel kedves és mindenki kedveli őt. Persze ti kivételek vagytok, mert ahogy észre vettem ki nem állhatjátok egymást.-tettem hozzá, amit egy mosollyal tisztázott. Még mindig rosszul voltam, de csak az emlékekre és Jackre koncentráltam. - De ha csak úgy egy emlék képre kell koncentrálnom képtelen lennék válaszolni. Talán az ismertségünk eleje, amikor belekevertem magam a szarba és ő mellettem állt. Ő..megmentett. -mondtam halkan a végét és egy kilógó cérna szálat kezdem piszkálni. Amikor felnéztem láttam, hogy a száján mosoly ül , de a szeme fagyosan mered rám.

-Szerelmes vagy belé. - jelenti ki. A hangja határozottan cseng. Úgy mondja, mint egy biztos tényt.

-Dehogy is. Szeretem őt, de nem vagyok belé szerelmes. -rázom meg a fejem  és mivel kételkedően sandít rám, ezért  folytatom. -Jack nagyon helyes srác , rendes és minden megvan benne, ami kellene,pont ezért korábban talán mintha szerelmes lettem volna belé, de az csak fellángolás volt. Rájöttem, hogy inkább barátként van rá szűkségem és amúgy se érezne irántam többet . Nekem ő csak egy barát. Illetve a legjobb barát.

-Nekem még nem volt lány barátom.-jelenti ki az első dolgot, amivel kicsit többet mond el, majd megrántja a vállát és kérdezett egy dolgot rólam, amire feltehetően kíváncsi volt. 

-Nem lenne rá időm és a legtöbb srác az első akadálynál megáll. -rázom meg pont olyan hanyagul a vállam, ahogy ő szokta. -És neked miért nincs barátnőd? 

-Ez nem igen érdekes dolog.-rázza meg a fejét és megint ő érdeklődik, de ezúttal félbe szakítom.

-Engem érdekel. Bármi olyan kerül szóba nálad, ami kicsit többet elárul rólad, te meghátrálsz. Folyton csak beszélsz, de ilyenkor hirtelen csöndbe maradsz és eltereled a témát. 

-De ..-kezdene ellenkezni, majd szélesen rám mosolyog. -Volt már pár, most nem kell.

-Nem hiányzik, hogy legyen valakid? -kíváncsiskodtam, mire hangosan felsóhajt és a hajába túr. A fejét visszadönti a falnak és hosszasan néz a szemembe. 

-De hiányzik. Nagyon szeretnék találni valakit, akinek pont annyira hiányzom mint nekem ő. Aki képes feldobni a napjaimat és az éjszakáimat egy aprócska mosollyal. Szeretném ha valaki akarná az ölelésemet és engem. Önmagamért nem azért amit hall. Nem azért, mert én vagyok az a srác, akit a legtöbb lány akar a suliban. Nem azért , mert ..-folytatná, de inkább elhalkul. -Szeretnék valakit , de nem kapkodok érte. Most elvagyok és majd megtalálom közben.

-Valószínűleg nem azok a lányok között lesz, akikkel elvagy.

-Nem. Nem hiszem. Nem tudom. Majd kiderül, amint visszakerülök a régi életembe. 

-Ki akarsz szállni?-kérdezem és ismét azt a  cérna szálat piszkálom. Nem akarom, hogy elmenjen. Talán a legnagyobb ellenkezője én voltam, de még meg akarom ismerni mielőtt eltűnne.

-Még nem most. Szeretnék előbb teljesíteni apámnak, hogy rendesen felnevelt az anyám és megtudom csinálni. -csak bólintok, mert nem tudok mit szólni. Illetve tudnék , csak nem tudom melyiket mondjam ki, de ő megelőz. 

-Most te jössz. Mi az amit a legfurcsábbnak tartasz a munkádban , főnök? 

Pár percet gondolkodok,míg eszembe nem jut. 

-Utálok dokumentálni. A küldetések még elmennek, de a csapattagokról nem szeretek. -mondom ki, mire hosszasan hitetlenkedve néz rám.

-Komolyan van egy aktád a csapatról?

-Persze. Tudnom kell róluk minden fontos anyagot, ami befolyásolhatja a teljesítményüket. -Bólint, majd rákérdez, hogy az övébe mi van. 

-A tied üres. Illetve egy két firkálások vannak, de lényegtelenek.

-És hogy jellemeznél? 

-Kiszámíthatatlan vagy, nem lehet rajtad eligazodni és soha nem beszélsz az érzelmeidről vagy az életed fontosabb dolgairól. Mármint eddig nem beszéltél. 

-És olyan rossz a kiszámíthatatlanság?- fürkészett a barna szemeivel. 

-Én nem szeretem a meglepetéseket. Márpedig te folyamatosan meglepsz, ezért inkább megismernélek, hogy tudjam mire számíthatok. 

-Szeretem ezeket magamnak megtartani. -jelentette ki és a cipőjét bámulja. Az egész testtartása arról árulkodik, hogy most nem akar beszélni én pedig ezt tiszteletben tartva hagyom. Azon gondolkodok, hogy mikor jöhet vissza az áram, majd mikor megint kezd eluralkodni rajtam a pánik a nyakamban lógó medált halászom ki a pulcsim alól. Egy fém gitár pengető. Ő rám emeli tekintetét és a kezét nyújtsa, hogy megnézhesse. Én közelebb hajolók, mire a kezébe veszi és a telefon fényét rá irányította, hogy el tudja olvasni a rá gravírozott mondatot.

-Kitől van?-kérdez rá, mikor elengedi a tárgyat .

-Még apukámtól. -fogom meg újra és a kissé kopott mondatokra nézek. -Fiatal korábban zenész volt . Ezt az első fellépésén használta, majd mikor megszülettem belegravírozott és nekem adta.

-Állandóan nálad van?

-Többé kevésbé mindig itt lóg. A legrosszabb, hogy néha csak úgy random eszembe jutnak egy apróbb emlék képek. Egy-egy pillanat. De leginkább a kisebb dolgok, mint például, hogy milyen illata volt mindig anyunak. Vagy , hogy apunak éneklés közben folyamatosan fél mosoly volt az arcán és a testvéreimmel általában úgy keltettük egymást, hogy a  másikra ugrottunk.

-Ezek jó dolgok. Nem baj, ha ilyenek eszedbe jutnak. 

-Csak hiányoznak. 

-Mit tettél? -kérdez rá kissé félénkebben. - Mi volt az ami miatt el kellett jönnöd?-tette fel a kérdést másféleképp, de elsőnek is értettem.-Nem akarod elmondani?

-Nem erről van szó. Csupán csak kétszer beszéltem róla. Csak kétszer mondtam ki hangosan és ne tudom mit reagálnál. A csapatból Jacken kívül senki nem tudja. -rázom meg a fejem. Szerettem volna elmondani neki, csak nem tudtam, hogy kezdjek bele viszont, amikor kinyitotta a száját én is úgy tettem és kimondtam az első mondatot, majd a többi már egyre könnyebben ment.

-Az egész egy hülye játékkal kezdődött. Nem tudtam, hogy igazi, de minden délután a gép előtt ültem, amíg meg nem jelent az iskolám előtt  a maffia. Azt mondták, hogy ők a jó fiuk én pedig csatlakoztam hozzájuk. Szerettem volna jót tenni és különleges lenni , amíg rá nem jöttem, hogy kik is ők. Ki szerettem volna lépni, de nem tudtam ezért haza szöktem, csakhogy ők utánam jöttek. Otthon voltunk, az egész család, amikor az ablakot belőtték és felgyújtották az egész házat. Mind kimenekültünk , de a húgom nem volt meg. Visszamentem érte, mert tudtam, hogy az egyikük elkapta. Igazam volt. Sikerült kimentenem, de engem nem engedett el. Majdnem megölt, amikor Jack megérkezett. Már korábban az iskolában is beszélgettem vele, merthogy  be volt épülve. Ennek az oldalnak kereste az áldozatait és segített nekem, de nem tudott vissza vinni a családomhoz. Túl nagy kockázattal járt volna. A maffiának úgy kellett tudnia, hogy halott vagyok és épp ezért a családomnak is. Már nem akarok különleges lenni, csak megmenteni a szeretteimet. -nyíltam meg, majd az utolsó mondat után mélyet sóhajtottam. Persze ez csak a rövidített változat volt, mert rengeteget lényeges dolgot kihagytam belőle.

-Nem lehet valahogy megoldani, hogy megint találkozhass velük? Nem tudjuk azokat az embereket elkapni? Hisz ez az FBI....!

-Nem, nem lehet. Nem tudjuk kik ők.Még  én sem, pedig egy hónapot velük töltöttem el. De ne erről beszéljünk.-kérleltem a lehető legszebb nézésemmel.

-Az anyukám meghalt. Rákos volt . Végig ott voltam vele, és számítottam rá, de szörnyű érzés volt, amikor egyedül maradtam. Apa tudott erről, de nem jelentkezett. Ő elhagyott bennünket kiskoromban és azóta semmi hírt nem hallottam róla. Hébe-hóba kaptam egy e-mailt, de ennyi volt  a kapcsolatunk, amíg nem keresete fel őt a gyáműgyis. Mivel még nem vagyok nagykorú nem tehetek semmit, neki kell rám vigyáznia. Bár látod inkább lepasszolt. -nevetett fel kínjában. -De már nem érdekel. Vér szerint az apám, de semmit nem tett értem.-kicsivel közelebb megyek hozzá és megfogom az egyik kezét, majd gyengéden megszorítóm.

-Sajnálom. Én nem tudtam.

-Kitől tudtad volna?! Nem a te hibád,ne sajnáld.-válaszolt, mintha nem is érdekelné miről van szó.-Beszéljünk másról. Mi az álmod? Mármint mit szeretnél?-kérdezett. Kicsit gyorsan ugráltunk a témák között, de igyekeztem tartani a tempót.

-Nem tudom.Túl sok mindent . Szeretnék találkozni a családommal. Szeretnék valakit aki törődik velem. És szeretnék valakit megcsókolni hó esésben. Mi a tiéd? -kérdeztem mikor elsoroltam a sajátomat, amik épp az eszembe jutottak. 

-Szeretném az összes álmodat valóra váltani és örülnék , ha én lennék az , akit megcsókolsz a hó esésben.-mosolygott rám azzal a tipikus flörtölős mosolyával. A kezemet kihúztam az övéből, mert csak most tűnt fel, hogy még mindig fogom.

-Kérlek.-néztem rá neheztelően.-Legalább engem ne hülyíts!-löktem meg a térdemmel, mert sejtettem, hogy ezt csak azért mondta, mert így hozta a helyzet. -Te mit szeretnél?-kérdeztem meg újra rendes választ várva.

-Szeretnék valami nagy dolgot tenni. Na és persze bekerülni a legszexibb pasik közé. A mottóm pénz és sárm lenne.-bólogatott vadul mire teli torkomból felröhögtem és ő is velem nevetett, majd csendesen néztük egymást egy pillanatig.

-Többször kéne mosolyognod, de úgy igazából. Jól áll. -mondtam.

-Neked is, de vigyázz, mert a végén beleszeretek a mosolyodba.- vigyorgott és ezúttal ő lökte meg a lábamat, majd elterelve a szót semleges témákról beszéltünk, de olyanokról, ami mindkettőnkhöz közel áll és az egész olyan volt mintha két ismeretlen idegen beszélgetne egymással. Bár az első igaz volt valamennyire , mert hiába lakunk egy házban, mégse tudtunk semmit a másikról és talán nem is tudtunk volna ha nem ragadunk be a liftbe .  

A lámpa hirtelen felkapcsolódott és mind a ketten felnéztünk. Ő kelt fel előbb ezért, felhúzott, majd megnyomta a lift ajtajának a gombját, ami kinyílt a hűvös levegőre. 

Kicsit tartottam attól, hogy amint kilépünk ő megint ugyanúgy fog viselkedni , mert ez az oldala sokkal jobban tetszett.Ebben reménykedve kisétáltam mielőtt visszazáródna az lift ajtaja.

4.fejezet

 Sziasztok! meghoztam a részt, ami remélem tetszeni fog nektek és meg szeretném köszönni az előzőhöz kapott kommenteket, nagyon jól estek ! :) ♥♥ A résszel majd megpróbálok sietni, de szerintem csak Péntek körül lesz várható. Jó olvasást!♥♥

Reggel az édes álmomból a mellettem fekvő telefon keltett fel. Még komásan kapcsoltam ki ,csukott szemmel, majd felültem és aprókat pislogtam, hogy megszokjam a napfényt, bár hajnali hatkor nem volt sok belőle azonban másból igen.

-Mit keresel itt? -keltem  ki magamból és a takarót fentebb húztam, mert csak egy kivágott hálóingem száradt meg , amiben aludni tudtam és az előttem ülő Kyle-nak látszólag nagyon is tetszett a darab.

-Elvileg azért jöttem, hogy felkeltselek. -rázta meg a vállát, mintha nem érdekelné a dolog különösebb képen és féloldalas vigyorral nézett ezúttal már a szemembe én  pedig rettentően kényelmetlenül éreztem magam.

-Nélküled is fel tudok kelni. Komolyan mondom, nincs olyan reggel mostantól hogy ne a szobámba találjalak? Nem lehet nélküled élnem? -kérdeztem dühösen, mert a  helyzet nagyon nem nekem kedvezett. Ő nem akart kimenni ,én pedig nem akartam felkelni vagy a takarót elemelni magam elől , pedig mindenféleképp fel kellene öltöznöm.

-Arra nem gondolsz, hogy én nem tudok nélküled élni?!-kacsintott rám én pedig megforgattam a szememet. Vajon minden lánynak ezeket az unalmas szövegeket mondja? -Főleg akkor nem , ha ilyen ruhában vagy.-mondta és közben felém hajolt, mire én  hátrébb dőltem, hogy tartsam a távolságot. Amikor a fejem koppant az ágy szélével , akkor a közelembe tudott férkőzni.-Tetszik a ruhád.-jelentette ki játékos mosollyal.

-Csak ez volt , mert hála neked az összes vizes vagy koszos lett és este még mindig nyirkosak voltak. -vádoltam meg halkan, bocsánat kérést várva miközben az ajtót bámultam, mert nem akartam a szemébe nézni, tudván, hogy túl közel van.

-Örülök, hogy miattam húztad fel.-mosolygott szélesen és a mondatára rá kaptam a tekintetemet. Idegesített az, hogy az arcomon éreztem a lélegzetét,  és, hogy annyira jó képűnek hiszi magát.Talán  valóban az , de ezt annyira természetesnek veszi és annyira egoista miatta, hogy az undort hozta ki belőlem.De leginkább az zavart, hogy bármikor feltudott húzni akár egy nézésével is.

-Ha nem lennél annyira barom, hogy kidobálsz mindent talán jobban jártam volna, mert hidd el ,miattad nem húznék fel soha egy hasonló darabot sem. -fintorogtam és  az egyik kezemmel a mellkasánál fogva sikerült hátra tolnom.

-Minden reggel ilyen arrogáns kiscica vagy?- nézett rám kíváncsian majd felállt és az ajtóhoz sétált. -Mellesleg igyekezz, mert fél óra múlva indulnunk kell.

-Ki mondta , hogy veled akarok menni?

-Nálam van a cím és nem szívesen adom ki a kezemből.-húzta el a száját. -29 perc és képes vagyok itt hagyni.Tudod ez is olyan barom szokás -lépett ki az ajtón, majd vissza se nézve behúzta maga után. Hátra nyúltam és egy párnát dobtam a fa ajtónak , hátha ettől lenyugszom , de sajnos nem vált be.

Nyúzottan néztem a tegnap kiválogatott ruhát, de ma már mégsem tűntek annyira jó ötletnek és mivelhogy a többi még hordhatatlan ezért felhúztam egy fürdőköpenyt, majd átfutottam Ciarához, aki még javában aludta az igazak álmát.

-Hé..-ráztam meg, majd szólongatni kezdtem, de mivel még mindig nem reagált megfogtam egy párnát és csata kiáltással ráugortam. A párna ez után kellett, mert ő ledobott a földre én pedig védve a fejem, alá tettem a puha anyagot. 

-Jó reggelt.-néztem fel rá széles mosollyal miközben kitűrtem a szemem elől a hajamat.

-Mi a francért keltettél fel ilyenkor?-nézett rám értetlenül és a hangja elég haragos volt, így félve nyögtem ki a szándékaimat

-Ruhát szeretnék  kölcsön kérni .- A ruha szó hallatára rögtön jobb lett a kedve és bár még álmos és kómás volt, de boldogabban ment a gardróbjába,  ami akkora volt mint az én fürdőszobám.

-Dögös szeretnél lenni, ugye?-nézelődött az egyik polc között, nagyokat pislogva közben-Hát persze, hiszen  szeretnéd felhívni Kyle-nak a figyelmét.-válaszolta meg magát.

-Dehogy szeretném. Inkább valami visszahúzódóbb ruha kellene. Nem szeretném még egyszer felhívni Kyle "figyelmét".- mondtam, mire magyarázatot várva nézett hátra én pedig sóhajtva mutattam a pizsamámat és elmagyaráztam neki az imént történteket.

-Aha..-mosolyodott el. -Így már mindent értek. Valld már be , hogy bejön neked!Vagy, hogy tetszett a helyzet. Egy kicsit! -fordult meg mosolyogva és a kezében egy szettet szorongatott, ami az én kezembe került.

-Egy utálatos bunkó, aki jól néz ki.Ennyi az egész.-ráztam meg a fejem.-De gyűlölöm őt. -mondtam ő pedig feladva a témát hagyott felöltözni.

Szóval?-mentem ki a ruhában.

-Borzasztó, de nem akarsz dögös lenni, szóval tökéletes.- döntötte el oldalra a fejét. -Bár ha egy kicsit hunyorítok és a másik szememet becsukom akkor eléggé szexi.

-Jó a fenekem benne . Nekem az éppen elég. - fordultam meg, mire ő nevetve eltakarta a szemét. A hajamat ez után gyors begöndörítettem, de csak egy kicsit, hogy természetes hullámoknak látszanak és halvány sminket is kentem magamra, majd felvéve a táskát kibaktattam az előszobába.

-Pont időben.-nézett az órájára és kinyitotta nekem az ajtót, majd a garázshoz ment ahol a szavak a torkába akadtak.

-Anyám.-nyögte ki.-Ez állati. -vigyorodott el látva a kínálaton.

-Szerintem menjünk busszal.Nem kéne felhívni magunkra a figyelmet. -tűnődtem ő pedig egy érdekes pillantással ajándékozott meg.

-Normális vagy? Itt egy Porsche , egy Ferrari meg még vagy 5 csúcs autó és te inkább busszal mennél?

-Ha egy ilyenből szálunk ki a fél suli felfigyel ránk és utánunk keresnek. Szerinted mit fognak találni?

-Jó, de akkor sem megyünk busszal. -nézett az autók mögé.

-Biztos tudsz motort vezetni?-kérdeztem meg mikor a fejemre húztam a bukó sisakot.

-Jössz már tündérkém? -sóhajtotta , merthogy már ötször válaszolt erre a kérdésemre. Félve, de felültem mögé miközben kezemet zavartan fontam a hasa körül össze , de még a vékonyka kabátján keresztül is éreztem a hasizmait.A visszapillantó tükörbe pillantva észre vettem, hogy szélesen mosolyog, de nem volt időm semmit kérdezni,mert meghúzta a gázt, hogy a motor hangosan felbőgjön, majd megindult kifelé, de olyan gyorsan, hogy akaratlanul is szorosabban fogtam körbe sőt még közelebb is csusszantam hozzá és a combomat is hozzá szorítottam miközben nem mertem kinyitni a szememet.

-Mi az kiscica ,félős vagy? -kérdezte a sisakba beépített mikrofonnak köszönhetően, ami általában jól jön a küldetések közepette .

-Talán egy kicsit.-mondtam-Állj meg!-szóltam rá hirtelen

-Mi van?-kérdezte

-Állj már meg!-szóltam neki erőteljesebben,mire lassítani kezdett míg meg nem állt a motor.

-Ha nem lassítasz esküszöm ledoblak arról a szarról.-szálltam le és levettem a sisakot, hogy egy kis friss levegőt tudjak szívni.

-Ez nem egy szar, nem értem miért vagy kiborulva. -állt elém.

-Bocsánat, hogy halál félelmem volt mögötted.- tártam szét a karom, majd beletúrva a hajamba próbáltam mély levegőt venni.

-Tényleg ennyire rosszul vagy?-kételkedett és két tenyere közé fogta az arcomat, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Bár egy fejjel nagyobb volt, így eléggé magasra emeltem a fejemet.

-Bocs. Lassabban megyek.- mondta, de még mindig nem engedett hanem megnyalta az ajkát, ami miatt a szemem rögtön oda tévedt és már a csókján kezdtem volna gondolkodni, ha nem tér időben vissza az eszem.

-Mehetünk?-kérdeztem, mire felült és felsegített maga mögé, majd betartva a szavát tényleg sokkal lassabban haladtunk előre.

Mivel a folyosókon eltévedtünk ezért csöngő után sikerült a megfelelő ajtó elé állnunk, ő pedig készségesen kinyitotta nekem az ajtót, majd tettetve az udvarias férfit, előre engedett. Belépve a terembe az összes 25 ember ránk nézett. A csajok szinte egyszerre sóhajtottak fel, mire hátra néztem. Mögöttem Kyle szégyenlősen, halvány mosollyal pillantott le a rá eső pillantások hatására. 

-Ne játszd már az eszed.-súgtam neki, hogy csak ő hallja.

-Sziasztok kedveskéim. -nézett ránk egy kicsit ősz hajú idősebb hölgy. A hangja vékonyka volt, és az egész kisugárzása egy kedves nőt mutatott.

-Jó napot!-vízhangoztuk, majd egy rövidke bemutatkozás után, leültünk egymástól a legmesszebb. Én egy hosszú barna hajú lány mellé ültem, aki széles mosollyal integetett nekem, majd kikotortam egy üres füzetet és kinyitva írni kezdtem bele a táblán lévő anyagot, de a szememmel a termet vizsgáltam. Pontosabban a teremben ülő embereket. A papíron lévő adatok szerint ebben az osztályban tűnt fel a legtöbb erőszak és itt van az esély arra, hogy valamelyikük a gyilkos, aki már 5 emberrel végzett, de most mindenki arca álmosságról és kíváncsiságról árulkodott. A legtöbb kíváncsi tekintett persze az új fiút érintette , aki boldogan viszonozta.

-Mond csak kedves az osztály? Befogadó? -súgtam a pad társamnak.

-Igen, mindenki meglehetősen kedves. Bár azt a lány csoportot jobb ha kerülöd, mert szeretnek keresztbe tenni az embereknek. -mutatott a jobb oldali utolsó padsorban ülő lányra és az őt körülvevő 3 másikra.

-Szóval akkor nem szokott előfordulni viták, ugye?-kérdeztem meg, mire felröhögött. Persze  a kedves tanárnő egy szigorú pillantással díjazta ezt. így már az első órán sikerült megutáltatnom magamat vele. 

-Ha nyugis osztályra vágysz akkor jobb ha osztályt váltasz. Itt állandóan dráma van. -rázta meg a fejét. A szünetben próbáltam minél több emberrel beszélni és apró ártatlan kérdéseket tettem fel miközben figyeltem a reakciójukat. A többség persze pletykás kedvében volt, de előfordult olyan is, mint például a fekete , göndör hajú lánynál, aki meglepődött és azt mondta, hogy nem tud semmit, de pár jelet, ami a hazugságra is utalhat észre vettem rajta.

-Biztos? Kissé idegesnek tűnsz? - kérdeztem rá, mire megfordult szembe velem.

-Miért is érdekel ez a téma? Mellesleg honnan jössz? Miért váltottál sulit?- kérdezett meg én pedig elmosolyodtam. Megvan az első gyanúsított, mégpedig Adison személyében.

-Megtudtál valamit?-kérdeztem Kylet, mivel megláttam , hogy kidob egy zsepit és ürügyet keresve , hogy oda menjek, megfogtam egy ceruzát és egy faragót.

-Aha.Imádnak a csajok. Még mindig. Azt hiszem eléggé jóképű vagyok. -simított végig az állán olyan mosollyal, ami inkább a reklámokba illik.

-Valami értelmesre gondoltam.-fújtam ki a bent tartott levegőt.

-Az egyik srác elég hamar kapja fel a vizet és nem sok embert kedvel. Eddig csak ennyi. -vállt komorrá a tekintete, majd ott hagyva engem, felült egy padra.

-Szia szépség.- mosolygott rám egy srác elállva az utamat. -Hallottam eléggé kíváncsi vagy.Talán én  meg tudnám válaszolni a kérdéseidet.Troy.-nyújtott kezet, amit barátságosan elfogadtam.

-Valóban?-kérdeztem rá boldogan, de kételkedve.

-Persze egy vacsora mellett bármikor. Mit szólsz hozzá? Egy randi. Te és én szombaton. -folytatta nekem pedig leghervadt a mosoly az arcomról .Fél szemmel Kylera sandítottam, aki egy csajjal beszélt, de rám is oda figyelt , mert a szemét mosolyogva rám kapta és felhúzott szemöldökkel várta a válaszomat.

-Rendben.-egyeztem bele széles mosollyal,mert szűkségem volt a tudásra. Sajnos ha valaki ügynök, akkor az is vele jár, hogy kényelmetlen helyzetekbe sétál bele .

-Érted menjek?- nyúlt felém és egy tincset a fülem mögé tűrt kezét az arcomon hagyva, amit a válaszomkor lesöpörtem.

-Majd inkább ott találkozunk.

-Telefon számot kaphatok?-vonta fel szemöldökét és most a tenyerét a derekamra tette, majd "véletlen" a seggemre csúszott.

-Még egy ilyen próbálkozás és lenyúlok a torkodon , akkor pedig nem lesz szűkséged telefon számra. Értve vagyok?- kérdeztem Kyle pedig a hirtelen feltörő nevetését köhögésnek álcázta, míg előttem Troy meglepődött arcot vágott.-Tessék.-nyújtottam egy kitépet lapot, rajta a számommal és édesen vigyorogtam, reménykedve, hogy nem ijesztem el.

-Nyugi mindig ilyen.-vont vállat Kyle biztatva Troyt.

-De a legtöbb esetben titokban élvezi a helyzetet, nemde Fay? -kérdezte meg és a nevemet érdekes hangsúllyal ejtette ki, bár lehet, hogy csak beleképzeltem azt a kedvességet.

-Soha. Már megint téveszt Kyle.- mondtam és beültem a helyemre , Wendy mellé.

-Ismered?- kérdezte és beletelt pár másodpercbe, hogy rájöjjek Kyleról van szó.

-Aha.-mondtam,de ez neki nem volt elég.-Elég közel lakunk egymáshoz.-piszkáltam a könyveimet, majd körbe néztem, hátha látok valami érdekeset, de semmi.

-Mi baja van mindenkinek?- kérdeztem az öltözőben a többiektől miután vissza öltöztem a rendes ruhámba. Illetve Ciara ruhájába.

-Az egyik osztálytársunk , Claire eltűnt. Azt hittük beteg, de ma bejött az anyukája az igazgatóhoz, hogy nem látták-e. -felelte az egyik lány. A választ hallgatva körbe néztem vizsgálva a bent ülők arcát,mert mindenki hallotta. A legtöbbjük szomorúan pislogott, de az egyik szőke hajú csak szikrázó szemekkel nézett errefelé .

-Szia Fay.-köszönt el Wendy,merthogy az utolsó óra volt , ezért a fiuk öltözője előtt vártam Kyle-ra, aki 10 perc után ki is jött.

-Eltűnt az egyik lány, Claire.-mondtam tartva a lépést, mert elég gyorsan haladt előre.

-Tudom.-nézett le rám.-Sőt előtte Troy kísérte haza.-tette még hozzá.Meg akartam kérdezni, hogy az a Troy, akire gondolok, de a válasz egyértelmű volt.-Biztos elmész vele randira?

-Csak nem féltesz?- mosolyogtam, ő pedig fáradtan nézett rám.

-Ugyan. Csak rá kérdeztem, hogy biztos vagy -e benne. Felesleges téged féltenem, mert még egy dinót is kicsinálnál pusztán a nézéseddel.

-Kösz , ez kedves.-húztam el a  számat.

-Bármikor.-mosolygott, majd a sisakot felém nyújtotta, amit a szekrényébe őrzött.

-Tudod néha igazán bunkó tudsz lenni.-jegyeztem meg sértődötten és a suli kaput elhagyva  magamban fellélegeztem, hogy túl vagyunk az első napon.

-Te is, szóval nincs okod reklamálni.

-Nálad kedvesebbet is kifoghattam volna társnak.-sóhajtottam ő pedig felém fordult.

-Ha akarok tudok kedves lenni, de ez általában attól függ, hogyan bánik velem a másik, mert minek legyek kedves, ha te lekezelően beszélsz velem? És ha ténylegesen bunkó lennék most simán itt hagynálak a hisztiddel a suli előtt.

-Ha megteszed ..-kezdtem volna fenyegetni, azonban a szája rossz fiús mosolyra húzódott. 

-Legyen, úgyis mindig szemét dögnek titulálsz, legalább most okot adok rá.-mondta és hátat fordított nekem , majd előre indult. Utána kiabálva haladtam és szinte biztos voltam, hogy nem meri megtenni , azonban nagyot tévedtem, amikor elsüvített előttem a kék motor, ő pedig csak integetett nekem.